Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)

1934-05-23 / 113. szám

Szerda, Î93i május 23. HEiETinjsm _____ $ I III 1IIBM lllll il Ilii 'II ....................■■■■■.jij—n m ■■■■—■■——■ Az iskolás lányok nemzett ruhát kötelesek viselni A Eador távirat) Iroda közli a következei bukaresti jelentést: A közoktatásügyi miniszter elrendelte, bogy a jöTŐ iskolai évben a leányok középiskoláiban és és szakiskolaiban a növendékei részére kötelező a nemzet) viselet. E rövid Rador-jelentés nem adja vissza elég pontosan a miniszteri rendelet egész tartalmának a lényegét. Igv nem tudjuk, hogy a miniszteri rendel­kezés csak az állami leányiskolákra vonatkozik-e s ha csak az államiakra, akkor is csak a román növendé- Kekre-e? Azt lehetetlen elképzelni, hogy n román nem­zethez nem tartozó lányokat kötelezzék román nem­zet) ruha viselésére, mert ez nem válna a románságnak semmiféle előnyére. A nacionalizmust különben sem a ruha ttíti. hanem a szív, a lélek a ruha alatt. JJc aki félti a saját nemzetét a külsőségek profanizálásátó!, annak egyenesen tiltakoznia kellene, vagy meg kellene tiltania, hogy idegenek ékeskedjenek a rájuk nézve Illetéktelen toliakkal. Nem akarjuk elhinni, hogy ki­sebbségi növendékekre is vonatkozzék ilyen rendelet, olyan lányokra, akik nem illetékesek a román nem­zet) ruha viselésére. An.i.-k a román sovinizmusnak, amely a fajvédelem jelszavát annyi agresszivitással szokta használni, kellene ez ellen elsősorban tiltakoz­nia. Nekik kellene megkérdeznek, hogy miiyen jogon öl teáé magára a német, magyar, zsidó, bolgár, török, rutén iskoláslány a román ruhát? Nekik kellene min­denekelőtt, gyorsan s főképpen az életbeléptetés élőit tisztázni, hogy mit is mond tulajdonképpen nz a mi­niszteri rendelet. Ha arról az oldalról ezt a gy írs tisz­tázást nem tartják szükségesnek, akkor ml fogjuk kö­telességünknek tartani, hogy megkérdezzük: a kisebb­ségi Iskolákra is vonatkozhatik-e ilyen rendelet s ki­sebbségi növendékekéi lehet-e kötelezni nemzeti ruha viselésére? A félhivatalos b radás ,,nemzeti vise)efc'‘-et mond. Ez a megjelölés sem egészen világos. liehet beszélni népviseletről, amit tényleg nép visel. S lehet, beszélni nemzeti ruháról, amit nem visel az egész nemzet s azért mégis tehet nemzeti: román ruha, magyar ruha. De véletlenül úgy szólna ez a miniszteri rendelet, — amit legkevésbé hiszünk, — hogy ki-ki maga nemzeté­nek ruháját viselje, vájjon ki Írja elő itt az egyes ki­sebbségek nemzeti ruháját, Nemzeti ruha a jellegzetes népviselet is, amit h'zonyos nemzethez tartozó nép vi­sel. Ilyen a kalotaszegi torockói magyarok viseleté. í)c nehéz volna megszabni, hogy milyen nemzeti tubát viseljenek például a cionista zsidó családok leánya,:? Felülik attő', hogy tényleg van olyan mint* Étert tén- delkezés, amely nem vette figyelembe egy ilyen Intéz­kedésnek várható bonyodalmait, visszásságai’ é-s kö­vetkezményeit. S félünk attól, hogy éppen ezért maga a rendelctszöveg Is homályban hagyja a legfontosabb tudnivalókat. JV'incs rossz üzEetiaaenef, fia a fielet* Újságban lairciel. Kecskeméten mentette fel először a román hadbíróság a farnosi nemzetőrt, akinek 15 év múlva ismét felelnie kellett a forradalmi gyilkosságért A kolozsvári törvényszék felmentő ítélete megállapította, hogy a fosztogatókkal szemben jogos volt a fegyverhasználat Ezek után 15 évig aludt az ügy. Napirendre, tértek Farnas és Kispetri lakosai a forradalmi za­varos idők történtei fölött, sem Moldovan fele­sége, sem többi rokonai nem gondoltak arra, hogy ismét felszínre hozzák és megbolygassák az ügyet, mig 1933 májusában Moldovan Nastazia a meg­halt Moldovan leánytestvére feljelentést nem tett Bartha, Korpos és Kudor ellen, gyilkosság címén. Moldovan Nastazia kártérítésért is beperelte a három állítólagos gyilkost. A tárgyalás. Kedden tárgyalta a kolozsvári törvényszék Cojocariu-tanácsa az ügyet. Megjelent mind a há­rom vádlott s több tanú, akiknek nagyrésze szin­tén tagja volt a sortüzet leadó nemzetőr-csapat- nak. A három vádlott egyöntetűen kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát. Elismerték, hogy Mól devonra lőttek, az< sem vitatták, bogy vala­melyiknek a lövése okozhatta Moldovan halálát, de hivatkoztak az akkori időkre, mikor a háborús szellem általánosodása megszokottá tette a lövöl­dözést, különösen o'yan esetekben, mint ez volt, amikor a rabolni szándékozó Moldovántól védték meg dr. Szentiványi József birtokát. Az áldozat nővére. Moldovan Nastazia, aki a feljelentést tette,' pontosan emlékszik arra, hogy mi történt az omi­nózus napon. _Már lövöldözés előtt hallottam a faluban, hogy le akarják lőni a bátyámat. Tudtam róla, hogy dr. Szentiványi birtokára készül, ahol búzát akart venni. Én is elmentem, láttam, mikor a bá­tyám a többi emberekkel együtt bement az udvar­ra s röviddel rá eldördültek a fegyverek. _ Miért tette csak most meg a feljelentést? _ kérdezi a bíró, _ 15 évvel az eset után? _ Az ismerőseim beszéltek rá, az ő taná­csukra tettem meg a feljelentést. Én szégyellem egy ideig, hogy egy régi esettel felforgassam a falut. A korona tan a. Ezután dr. Szentiványi Józsefet hallgatják ki, akinek udvarán az eset történt. _1918. novemberében szervezték meg nálunk a nemzetőr-csapatot, mondta a földbirtokos, ami­nek a kolozsvári nemzetőr-tanács bocsátott fegy­vert rendelkezésére. Ugyanis ebben az időben egy­mást követték a rablások. Moldovan vezetésével előbb a váralmási szövetkezetei, majd Vásárhelyi István birtokát dúlták szét. Moldovan, a vezető, november 8-án, a halála előtti napon beállított hozzám egy másik ember társaságában, Tudtam, hogy miről van szó, helyszíni szemléről, úgy látszik, én következtem soron. Odamentem Moldovanhoz és társához s hosszabb tárgyalások után megegyez­tem velük, hogy fejenként kapnak 20 véka búzát, két kövér sertést, hat méter tűzifát és megígértem, hogy ha 15 napon belül, semmi rablási kísérlet nem történik részükről, ráadásul 2 _20G0 korona készpénzt is adok. _ Ennek ellenére másnap Moldovan négy faluból összegyűjtött tömeggel beállított. A nem­zetőrség igazoltatni akarta, kijelentette, hogy le­tartóztatják a vezetőjüket és átadják őket a csendőrségnek. Erre futásnak eredt s mikor több­szöri felszólításra sem állott meg, utána lőttek, a lövések végeztek vele. Azt, hogy kinek a golyója találta el, nem lehet megállapítani. Amnesztia! A bíróság ezután visszavonult s rövid tanács­kozás után kihirdette, hogy az eset az 1922. évi amnesztia-törvény alá esik, ennek értelmében meg­szünteti az eljárást a vádlottak ellen. Az indoko­lás szerint a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a nemzetőrség ráblócsoporttal állt szemben s joga volt a fegyverhasználatra. A felmentő Ítéletet az ügyész is tudomásul vette s igy az jogerős. A három farnasi parasztgazda, akiket 35 év után vettek elő egy olyan esetért, amelyről már meg is feledkeztek, természetesen örömmel fo­gadta a felmentő ítéletet s az ügy végleges befe­jezését. Feljelentés 15 év után (Kolozsvár, május 22.) A mult év májusá­ban Barbateiu kolozsvári vizsgálóbíró érdekes ügyben indította meg a vizsgálatot. A bünügy. amely a vizsgálóbírót foglalkoztatta, 15 évvel ezelőtt, 1918-ban, a forradalom idején történt. A feljelentés szerint, amely okot adott a bűnügyi el­járás folyamatbatételére, három farnasi fciídmi- vesgazda, Bartha György, Korpos István és Ku dór János lelőtték Moldovan Juon hispetrii la­kost.- f Forradalmi sortüz két halottal. Hogy mi történt tulajdonképpen a forrada­lom idején Farnas községben, a következőképpen adták elő a 15 év után felelősségre gazdák. Sze­rintük Moldovan Juon — és ezt Kispetri községi bírója hivatalos okirattal igazolta, _ „nem volt valami becsületes ember", a háborús évek elején a sztánai állomáson vagonokat tört fel, majd a for­radalmi napokban a váralmási szövetkezeti bolt kirablása és Vásárhelyi István uradalmi bérlő la­kásának és gazdaságának a kifosztása is az ő kez­deményezése és vezetése alatt történt. Ezt köz­ségi bizonyítvány mondja s ezek után el lehet gondolni, hogy miféle célok vezették Moldovan Juont 1918 november 8-áu, amikor nagy tömeg élén beállított dr. Szentiványi József i;trriasi'T.'öld­birtokos udvarára. Moldovan előbbi működése után bizonyos volt, hogy Szentiványi József há. zát és gabonaraktárát is fel akarják dúlni s ab­ban az időben természetes volt, hogy a kivonult 12 tagú nemzetőr-csapat, amelynek hét román és öt magyar tagja volt, sortüzet adott Moldovanra. Hogy a lövések közül melyik nemzetőr fegyveré­nek golyója találta el Moldovant, azt természete­sen nem lehet tudni. A golyók különben nem egyedül Moldovan életét oltották ki, hanem egy Kácz nevű kispetrii magyar ember nyakszirtjébe is beletaláltak. Kácz néhány nap múlva szintén meghalt a bánffyhnnyadi kórházban. Az első felmentő ítélet, A nemzetőr-csapat vezetője Bartha György 1919-ben hadbíróság elé került az esetből kifolyó­lag. Ekkor szállta meg a román hadsereg Ma­gyarország egy részét s a VI. hadtest hadbíró­sága Kecskeméten tárgyalta ügyét. A tárgyalás felmentéssel végződött, beigazolódott, hogy a nem. zetőrök jogosan használták fegyverüket, sőt, mint Bartha György még most is büszkén mondja: _ Nemcsak hogy nem büntettek meg, ha­nem még meg is dicsértek az urak, hogy ilyen hí. ven teljesítettem kötelességemet.

Next

/
Thumbnails
Contents