Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)

1934-05-19 / 110. szám

Szombat, 1934. mdfus 19. — Ara 3 Ké'pv icelöház BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 110. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Solossvár, Baron L. Pop noca 5. szám. Telefon: 508. — Lev61 fim; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sara küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. mm Tatarescn elmondotta Kisenevben is beszámoló és programfoeszédét Ismét felhívást intéz a többi pártokhoz a közigazgatási együttműködés érdekében — Kényszerhelyzetbe került a kormány a párisi tárgyalásokon (Bukarest, május 18.) Tatarescu miniszter­elnök a kormány több tagjának kiséretében pénteken reggel 9 órakor érkezett meg Kiso- nevbe. Ez a kiszállása a kormánynak nem ölel fel még akkora programot sem, mint amekkora a kolozsvári volt. Csak egy napot töltöttek Bosszarábiában. Tatarescu miniszterelnök al­kalmat akart kapni arra, hogy kormányzási te­vékenységéről elmondjon Kisenevben is na- gyobbszabásu keretek bűzött egy beszédet. És elmondotta körülbelül ugyanazokat, amiket Kolozsváron mondott. Felsorolta, hogy milyen Tatarescu beszéde Amint a kormány tagjai megérkeztek Besszarábiába, nemsokára megkezdődött a mi­niszteri értekezlet a tartomány prefektusainak, kormánypárti képviselőinek és más korifeusok bevonásával. Az értekezlet elején mondotta el Tatarescu miniszterelnök a beszédét, amelyben a következőket mondotta: — Általában minden kormány számára az első félév a leltározás időszaka szokott lenni. A mi kormányunk azonban, dacára a sok tra­gikus eseménj’nek, tevékeny, termékeny és eredményes szemesztert csinált, amely vissza­térítette Romániát az újjáéledés és konszoli­dáció útjára­A miniszterelnök azután azt mondta, hogy a kormány a közigazgatást felfrissítette az uj közigazgatási törvény bevezetésével. A kor­mány idejében kifizette a tisztviselőket, jelen­tős fiskális könnyítéseket és egyszerűsítéseket hozott létre az adóbehajtásoknál- Megváltoz­tatta az autonóm intézetek rendszerét. Ezek alatt a nehéz hónapok alatt a pénz­ügyminisztérium egyszer sem folyamodott a Nemzeti Bankhoz kivételes segélyekért, sőt vissza tudta téríteni a mezőgazdasági hitelin­tézet 600 milliós kölcsönét. Szorgalmas munkát nagyfontosságu törvényeket szavaztatott meg a kormány s mindeniket olyannak tünteti fel, mint amelyekkel jó útra térítette az ország pol­gárainak megélhetését és életmódját. A törvé­nyek még csak most léptek életbe, különbözők azokról a vélemények s mindenikről külön-kü- lön megvan a mi véleményünk is. A miniszter- elnök természetesen mindenikről jót mond, a gyakorlati alkalmazása fogja majd megmu­tatni, hogy mennyiben feleltek meg az ő vára­kozásának, vagy mennyiben jogosak az aggo­dalmak­végzett a kormány a külföldi hitelezőkkel valő tárgyalásokkal. Ezek a tárgyalások befejezés felé közelednek és reméli, hogy néhány napon belül kielégítő eredményről számolhat he. A mezőgazdaság felsegélyezóse érdekében kuko- ricaszáritókat létesített, a községi legelők fel­javítására is tett lépéseket s tökéletesítette a szövetkezeti törvényt, Az ipar és kereskedelem serkentésére beve­zette az.uj kontingentálási rendszert. Ugyan­akkor kereskedelmi szerződéseket kötött Olasz­országgal, Spanyolországgal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal. Azután intézkedéseket tett az állam aranybányái ter­melésének megkettőzésére. A közutak kijavítására a munkálatok fo­lyamatban vannak- Megemlítette a Resica— karánsebesi és Kisilva—dornavatrai vasútvo­nalak építését. Közoktatásügyi ' téren a kormány felújí­totta a harcot az analfabétizmus ellen, 6800 uj tanítói állást létesítve. Beszélt az uj középisko­lai és elemi iskolai törvényről is. Közegészségügyi téren a kormány felvette a küzdelmet a járványok ellen. Elsősorban Moldovában létesítettek 8 egészségügyi vándor Vaida Sándor a múltból kiemel egy kérdőjelt Vaida Sándor visszaemlékezést irt, kiemelve, múltbeli emlékei közül egy érdekes kérdőjelt, amelynek még sokkal érdekesebb'a mostani ak­tualitása. Valamilyen elkedvetlenedésböl fakadt az őszintesége, amivel elmondja egy időközi válasz­tásnak a históriáját a magyar időkből. A magyar pai’lament életében igen kis eset volt egy időközi választás, az erdélyi román nemzeti pártnak azon­ban rendkívüli eseménye volt ez az eset. A dobrai kerület képviselői mandátuma gazdátlanná vált egy haláleset következtében s a román nemzeti párt ekkor lépett ki a régi passzivitásából. Vaida elmondja, hogyan sodorták bele a román nemzeti pártot, az aktivitásba ők, az akkori fiatalok, akik közül négyen, Vaida, Maniu, Vlad. és Comsa, be­jutottak a párt választmányába, amelynek ülésein az öregek szánakozó részvéttel mosolyogták le az ő cselekedni akaró buzgóságukat. Azt Írja meg Vaida Sándor: hogyan lépett aktivitásba az erdé­lyi románok nemzeti pártja"? Érdekes, amit el­mond s bár egy-két kifejezésben túlozza a múlt­beli román politikai tevékenység csendes veszé­lyeinek regényességét, arról is beszélve például, hogy az öregeknek milyen gondot okozott az elitéit szerkesztők élelmezése és családjaiknak eltartása, alapjában véve mégis őszintébben beszéli el a té­nyeket, mint ahogyan az impériumváltozás óta a régi románok szokták. Vaida is, Maniu is, de Vlad Aurél is fiatalok voltak. Közülök Vlad Aurél lépett leghamarabb előtérbe s a passzivitás álláspontján álló pártko- mitét befejezett tények elé állították azzal, hogy Vlad Aurélt a párt jelöltjeként felléptették a dobrai kerületben. Azt a AT ad Aurélt, akinek a régi világba visszanyúló nagy múltja van. Aki nem egyszer volt minisztere az uj Romániának s aki egyik politikai vezére az erdélyi román nép­nek, de akinek számára nem jutott most mandá­tum a román parlamentben. Hogyan lehetséges az, hogy ez a Vlad Aurél nem juthatott be a román parlamentbe? Ez ama bizonyos kérdőjelnek az egyik ága. Vlad Aurél a dobrai időközi választás idején egészen fiatal, ismeretlen nevű, kezdő ügy­véd volt, a román nép s választóközönség még any- uyire sem ismerte, mint a megyei magyar intelli­gencia. Vaida megírja ezeket a körülményeket s megírja azt is, hogy még nem volt titkos válasz­tójog, á cenzusos választási rendszer idején na­gyon kevés volt a választók száma. Vlad Auréllal szemben a kormány egy nagyon protezsált em­bere volt a jelölt s a megyei főispánnak nagyon rosszul esett a Vlad jelölése. Mégis megbukott a kormány jelöltje s Vlad Aurél megkapta a man­dátumot a magyar parlament képviselőházába. _ Kérdezitek _ irja Vaida_Hogyan volt ez lehetséges? Ez ama bizonyos kérdőjelnek a másik ága, Ö csak azt feleli erre most sókatmondóan, hogy a választási módszerek sokféle fejlődésen mentek át 1903 óta. S ennek a befejező mondatnak a meggon- dolkoztató leszögezéséért íródott meg az egész visz- szaemlékezés. Igén, a módszerek. Azóta általános, titkos, egyenlő választójog van s a hunyadmegycí ro­mán választóközönség egy tömege még sem tudta most bejuttatni a parlamentbe azt, a Vlad Aurélt, aki 1903-ban átlépte a.magyar képviselőiláz kü­szöbét és megszüntette a román nemzeti párt passzivitását. Pedig akkor is nagyon fontos volt az akkori kormány számára ennek a mandátum­nak a megszerzése. Nyílt volt a szavazás, minden­kinek a szavazatát nyilván tartották s olyan kevés' volt a választó, hogy mindenik mellé állíthattak volna egy szakasz csendőrt a kakastollasokból. Igen, a kormány választási módszere volt más. Ha a választók többsége Vlad Aurél mellett akart megnyilatkozni, nem volt mód arra, hogy az ered­mény megmásítható legyen. Lehetnek abból a múlt­ból bármilyen panaszok, de meg vagyunk győződ­ve arról, hogy a mai helyzetre sókkal tisztitóbb. megbékitőbh hatása van az őszintén, igazán elő­adott visszaemlékezésnek, mint a folytonosan szi­dalmazó túlzásoknak. Minden tiszteletünkkel az őszinte és igaz szó iránt, hisszük, hogy Vaida Sán­dornak ez az elbeszélése többet használ a magyar­ság lojalitásának megerősítése érdekében, mint azoknak az utólagos hősködéseknek a garmadája, amelyek késői martirkoszorut fonnak olyanoknak is a fejére, akiket erdőrendészeti kihágásokért köz­igazgatásilag Ítéltek az impériumváltozás előtt néhány napi fogházra. Amint nem szükséges a múltnak felesleges szépítése, éppen úgy nem hasz­nos a valótlan színekkel való elhomályositása sem. Nekünk nem érdekünk, hogy bármit is letagad­junk, de viszont nem esik jól, ha tényleg valótlan­ságokat hallunk olyan tendenciával előadni, amelynek ódiumát reánk, mint újkori kisebbsé­gekre szeretnék hárítani. A bizalom érdekében nagy dolog a kölcsönös őszinteség.

Next

/
Thumbnails
Contents