Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-03 / 98. szám
Csütörtök, 193i■ május 3, KEunUjsao s Kél züllött maros vásárhely* fiatalember rabiógyilkos merénylete egy pénzeslevéfhorcló ellen Buforozoll szobát vettek Ica, pénzt adtak fel a saját címükre s mikor a postás belépett hozzájuk leütötték — A megsebesült postás fellármázta a házat, mire a tettesek elmenekültek Ha annyi pénze van, bogy aranyba íürödbetne, akkor sem használhatna jobbat mint.. A* egyiket ticc&a hajsza után elfogták (Kolozsvár, május 2.) Évtizedekkel ezelőtt történt Kolozsvárt az a rablógyilkosság, amelynek áldozata Bürger pénzeslevélhofdó volt. A gyilkosok: Friedrich és Szöcs kisebb összegű pénzt adtak fel maguknak s mikor a postás bekopogtatott hozzájuk, leütötték, pénzét el rabolták. A tetteseket elfogták és egyikük, Friedrich bitófán fejezte be életét. Ez az emlékezetes bűntény ismétlődött meg ma délelőtt Kolozsvárt a főtér egyik házában, azzal a különbséggel, hogy a tőrbecsalt postás nem balt meg s a pénz elrablása sem sikerült. A gyilkos merénylet szerdán délelőtt fél 11 óra. tájban játszódott le a főtér 9 szám alatti bérpalotában. Két marosvásárhelyi fiatalember támadta meg Nichita Gavril pénzespostást, fejbeütötlék egy súlyos ólomcsővel, majd. el akarták rabolni a táskájában levő 140 ezer lejt kitevő pénzösszeget, melyet a postásnak szét kellett volna hordania a városban. A merénylet azonban szerencsésen végződött, valószínűleg azért, mert mindkét fiatalember kezdő volt ezen a „pályán“ és ugylátszilc lámpalázt kaptak a döntő pillanatban. A bűntény részleteiről a következőkben számolunk be: Bntorozott szobát bérel két fiatalember. Hétfőn délután két kifogástalan öltözetű, jó megjelenésű fiatalember állított be özv báró Jósika Sámuelné bérpalotájába, ahol bútorozott szobát kerestek. A házmester, Gyulai Lajos szabómesterhez irányította őket, akinek az első emeleten volt egy kiadatlan szobája. A két fiatalember megnézte a szobát, majd azzal, hogy pár óra múlva végleges választ fognak adni, eltávoztak. Aznap, azonban nem tértek vissza. A házigazda már nem is számított rájuk, közben többen megtekintették a lakást, azonban nem sikerült kiadni. Kedden este aztán visszatért a két fiatalember, diákoknak adták ki magukat és hosszas alkudozás után kivették a lakást. 1100 lejben állapodtak meg. Előleget nem adtak, arra hivatkoztak, hogy szerdán érkezik pénz a címükre s akkor egész hónapra előre kifizetik a bért. A háziak, akiknek nagyobb részt diák lakóik voltak, belementek ebbe, semmi gyanúsat nem láttak a dologban s beleegyeztek, hogy a két fiatalember be költözzék a szobába. . Egyetlen csomagjuk volt, egy kisebb fajta kézitáska, amelyet a magasabbik, magát (Staub Endrének valló diák hozott, inig tárcánál, Hutela Ottónál nem volt semmi. Házmester szerint keveset pihentek, majd eltávozlak szobájukból és csak éjjel fél 1 óra tájban tértek haza, amikor ő nyitott nekik ajtót. Kevés ideig maradtak ezután még fenn s hamarosan lefeküdtek. A házban ekkor még senki sem tudta a nevüket. A házigazda és a házmester diákoknak tartotta őket, hiszen hivatkoztak is erre. ‘Egyébként nem is sokat törődtek velük, hiszen Idvülük még számtalan lakója van a hatalmas, régimódi bérkaszárnyának. A postás vérző fejjel tántorog ki a szobából. Szerdán délelőtt fél 11 óra tájban Nichita Gavril pénzespostás, aki már évek óta hordja ebbe a házba a pénzküldeményeket, megjelent az első emeleten s bekiáltott Gyulaiékhoz: — Lakik itt valami Staub nevű ember! Gyulai kijött a lakásból s azt válaszolta, hogy ő ilyen nevű lakóról nem tud. Hozzátette azonban, hogy az előző este két diák költözött hozzájuk, lehet, hogy azok közül az egyik az, akit a postás keres. Kinézett Gyulainak a leánya is, de ö sem tudott többet mondani a postásnak. Ebben a pillanatban az állítólagos Staub megjelent az ajtóban s oda kiáltotta a postásnak: — Staub Endrét keresi? Én vagyok. Azzal az ajtót, amelyet félig nyitva tartott, behúzta maga után. A postás utána mont. A bútorozott szoba a folyosó végében van s a másik végén is van kijárata, egy vasajtó, amelyen keresztül a hátsó lépcsőbázba lehet jutni. Ezt, az ajtót azonban állandóan lezárva szokták tartani. A postás benyitott, de kevéssel rá jajveszélkelve feltépte az ajtót s vérző fejjel nekiesett a folyosó kőkorlátjának. Torka szakadtából segítségért kiabált. Staub és Hutela habozás nélkül kirohantak a szobából s egyik a főtér felé vezető lépcsőn, a másik pedig az udvarra vezető lépcsőházon keresztül igyekezett menekülni. Hajsza a merénylő ntán. Beregszászi József, a bérház házmestere, a kiabálásra kiment az udvarra. Csak éppen annyit látott, hogy a magasabbik fiatalember pontosan akkor szaladt ki a kapun s a Newyork kávéház felé rohan. Beregszászi utána, mire a N. lorga ucca elejére ért, Staubnak 20—25 méter előnye lehetett. Beregszászi kiabálni kezdett: — Fogják meg! Fogják meg! Gyilkos! Ugyanekkor egy Varjas György, a 400-as bérautó sofíörje, Staub nyomába eredt és már- már csaknem beérte, amikor a merénylő úgy akart egérutat nyerni, hogy befutott a lorga ucca 9. szám alatt levő keskeny ajtón, amely a Prezensky- féle péküzlet mellett vezet az udvarra. A sofíőr utánaszaladt, a házmester viszont eltévesztette az autót s a péküzletbe rohant. De rögtön feltalálta magát, feltépte az üzlet udvarra nyíló ablakát s azon keresztül a vásárlók határtalan meglepetésére, kiugrott az udvarra. A soffőrnek az volt a szándéka, hogy elvágja a menekülő Staub útját s ezért az udvar másik végén levő ajtójához sietett, amely a Buza uccára vezet. Staub már nem gondolhatott menekülésre. A lorga neca felől kiváncsiak tömege tódult az udvarra, a Florilor uccára vezető ajtót viszont a sof- főr állotta el. Megadta tehát magát. Közben két rendőr és egy detektív is a helyszínére ért, letartóztatták és bekísérték a központi rendőrségre Staubot. Itt Marpozan rendőrkapitány azonnal megkezdte kihallgatását. Ugyanakkor megtették az intézkedéseket, Staub bűntársának elfogatására, 24 órán belül valószinüleg azt is lefüleli a rendőrség. A merénylet színhelyén. Néhányszázéves, régimódi bérkaszárnya. Csaknem százméteres szűk udvar, két kijárattal, egyik a főtér, a másik a Bob ucca felé. A kapu előtt izga tott emberek állnak. Mindenki a merényletről beszél. A házmester azt mondja, hogy közvetlenül a merénylet után, sokan tanúskodtak amellett, hogy Staub diák. Ez ugylátszik, sérthette az egyik helyszínen lévő román újságíró érzékét, mert bo akarta kisértetni őket a rendőrségre. A házmestert ebéd közben találjuk. Anélkül, hogy szólnánk, tisztában van vele, hogy újságíró keresi. Abbahagyja az evést s elmondja a lakás kivételének körülményeit. Aztán megindulunk a merénylet szinhelyére, az első emeleti bútorozott szobába. Az ajtó előtt megbámult vérfoltok, a kőkorlátot, melyre Nichita Gavril rázuhant, szintén vérnyomok tarkítják. A szoba padlója frissen felmosva. Itt is csupa vér. A szoba berendezése egyszerű, igazi diákszoba. a, elfocjoti merénylő fa hogy cjyillcolni «sitari volna 'A bűntény rekonstruálása alkalmával a rendőrség megállapította a merénylet lefolyását. Hutela kedden este száz lejt adott fel Staub Endre cimére. Azt akarták, hogy a pénzes postás a lakásukba jöjjön, ahol aztán elkábitsák és _ a nála lévő pénzt elrabolják tőle. Amikor Nichita belépett a szobába, Staub vallomása szerint, Hutela a nála lévő súlyos ólomcsövei fejbe vágta. A postás, aki még egészen nem tette be maga után az ajtót, kiugrott a folyosóra és segítségért kiabált. Ettől mindketten megrémültek és menekülni próbáltak. Hutela a Bob ucca felé szaladt, mig Staub — vesztére — a főtér felé menekült. Itt aztán a már említett módon a rendőrség kezére került. Staub tagadja, hogy a postást meg akarták volna ölni. Azt állítja, hogy csupán a pénzt akarAprily Lajos uíS' Az aranyásó balladája A „RÖNK A TJSZÄN“ cimi uj versciklusát, valamint összes eddig megjelent verseit is tartalmazza. — A kötött példányokat a szerző a átkeza aláírása érté- keseabé teszi A cs'nosan kiállított könyv fűzve 120, kötve 180 lejért kapható a „MINERVA“- nül Cluj-Kolozsvá , Rag. Maria u. 1 ták elvenni tőle s a lakást azért bérelték a főtéren, mert tudták, hogy a városnak ezen a részén mindig tetemes összeget hord magánál a postás. A merénylet elkövetése után Nichita, a pénzes postás elájult. A házban lévő orvosok nem tartózkodtak otthon s mielőtt a mentőket értesítették volna, dr. Kohn gyógyszerész részesítette első segélyben, aki lemosta és bekötözte fejsebét. A „szobaárak“ bőröndje. Átkutatták a két merénylő csomagját. A kis kézitáskában két trenchkotot, két sportsapkát és két selyem pizsamát találtak. Az egyik trenchkot zsebében néhány pár zoknit és festő ecsetet kaptak. Staub előadása szerint Marosvásárhelyről jöttek Kolozsvárra egyenesen azzal a szándékkal, hogy végrehajtják merényletüket a pénzespostás ellen. Staub kereskedősegéd, mig az elmenekült Hutela kicsapott diák. Staub vallomása szerint Hutela ezelőtt három héttel már Kolozsváron járt és tulajdonképpen benne támadt a merénylet gondolata. Arra a kérdésre, hogy miért választottak ilyen kegyetlen eszközt pénzszerzésre, Staub azt mondta, a rendőrségen, hogy már bosszú ideje állás nélkül van, Hutelát, pedig kicsapták a gimnáziumból, mindketten nélkülöztek, szenvedtek és nem nagyon válogathattak az eszközökben. Mindent összevéve: Nichita szerencsésen megúszta egy nem túlságosan súlyos fejsérüléssel a bűntényt, megmaradt a táskájában lévő 140 ezer lej is, csupán két kiskorú, egy 17 és egy 19 éves suhane indult meg lefelé a lejtőn.
