Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-08 / 80. szám
Zabpehely és Zabliszt Scfaweicasi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedők, betegek lábadozók, szoptatós anyák és csecsemők növésben levő gyermekek cukorbetegek ideg• és gyomorbajosok részére. KumUjsss Vasárnap, 1931. április 8n íj uharesti tarka színfoltok (Bukarest, április 7. Saját tudósítónktól.) Átmenet nélkül siklottunk át a hideg télből a szinte forrónak mondható tavaszba, noha most ismét hűvösre fordult az időjárás. De azért a főváros képét már is sokban megváltoztatta. A kopott bundák eltűntek, a Calea Victoriei-in a „dandyk“ már csak kis kabátban feszítenek. Az uccai árusok raja árasztja el a legforgalmasabb negyedeket, rikácsoló hangon, kiabálva hirdetik árujuk kiváló minőségét. A rendes üzlethelyiséggel biró kereskedők nem kis bosszúságára, mindent be lehet szerezni az uccán. A legfinomabb perzsa- szőnyegtől kezdve a gyapot harisnyáig. Semmiért sem kell megnyitanod az üzlet ajtaját sem. Apró, alig felcseperedett gyerekek ordítanak versenyt a hatalmas, felnőtt cigányok hadával. Ron- kurrencla nincs. Békésen megférnek egymás mellett a lejes csokoládét áruló, mezitlábos cigány- gyerekek és a „valódi perzsa" szőnyeget árusitó „komoly kereskedő“. A valódi perzsa. Rendesen két-három sötétbarna arcú hatalmas termetű ember járja be a forgalmasabb uc- cákat, vállra vetett szőnyegeivel. Elég egy pillanat, amit futólag a szőnyegre vetsz és már megáll melletted. Súgva kinálja áruját. Nem a reklám embere. Töri a román nyelvet és beszédébe minduntalan török szavakat kever. — „Effendi — mondja —, ne halassza el a kedvező alkalmat és nézze meg ezeket a szőnyegeket. Valódi török áru. Csempésztem — súgja a füledbe — miközben olyan horribilis árat mond, hogy kedved lenne azonnal futásnak eredni. — „Nem veszek szőnyeget — hangzik az elutasító válasz. —Azonban emberünk nem vesz tudomást elhatározásodról és kérés nélkül felére engedi az árat, miközben inkább cigányul, mint törökül káromkodik és hivja az összes szenteket, hogy meggyőzzék az „effendit“ áruja valódiságáról. Orrod alá dugja áruját és dühösen gesztikulálva fejti ki, hogy mennyit vészit az üzleten, de látja, hogy finom úrral van dolga, viszont hajója holnap már indul és rég nem látott családját akarja viszont látni Sztambulban vagy Konstantinápolyban. Végül is olyan alacsony árat mond, hogy szinte szégyenled egy valódi török imaszőnyegért csak ennyit adni és boldogan viszed haza a szerzeményt. A legelső alkalommal azonban meggyőződől, hogy silány belföldi árut vettél és azzal a pénzzel egy rendes üzletben sokkal finomabb szőnyeget vehettél volna. A piros fezzel díszelgő olteniai cigány pedig kezeit dörzsölve vadász tovább a hozzád hasonló balekra. Törökországban soha sem volt, talán azt sem tudja, hol fekszik és családja egy másik ucca- sarkon más áruval kereskedik. Állandó lakhelye pedig Bukarest. Az ócskaruha börze. Kimondott szezonüzlet. Ilyenkor a használt tavaszi kabátok, tavaszi és nyári ruhák, sárga és fehér cipők tömege lepi el a nagy piac egyik szűk sikátorát. Ha az uccának egr ik felén téli bundába öltözve bemégy. rövid idő múlva már mint a tavasz megtestesítője hagyhatod el a másik felén a sikátort. A legújabb divat minden egyes darabja kapható. Igaz, hogy uraságoktó! levetett ruhadarabok, de ez a vevőközönséget egyáltalán nem befolyásolja. Mindenre lehet itt vevőt találni és minden kapható. A prémbélésü városi bundától kezdve a hófehér tennisznadrágig minden van. A kereskedők javarésze regáti zsidó, akik minden megengedett és meg nem engedett trükköt felhasználnak, csak hogy a vevő vagy az eladó az üzlet megkötése nélkül el ne menjen. A sötét és dohos üzlethelyiségek előtt háromnégy úgynevezett „becsalogató“ áll, akik jóelőre már észreveszik a vásárló vagy eladó szándékát a járókelőnek és bő szóáradattal csalják be, sokszor erőszakot is alkalmazva, a vevőt az üzletbe, ahonnan már nem szabadul meg, ha csak egy pillanatra is komoly vevőszándéka volt. A leggyakrabban, — de csak a vidék jámbor népével szemben, — alkalmazzák a „csalétek“ trükköt. Ismerik az emberek azon gyengéjét, hogy uj ruhát próbálva fel, a tükör előtt benyúl a zsebekbe, mintegy kipróbálva azokat. Mikor a jámbor vidéki a tükör előtt az egyáltalán rá nem szabott kabátban feszeng, akkor a szemfüles személyzet már jóelőre beletett a kabát zsebébe egy, vagy két darab ezer lejest. A gyanútlanul próbáló kezeit a zsebbe sülyeszti és gyanús ropogást hall. Óvatosan körülnéz (a személyzet ilyenkor mindig félrenéz vagy máshol találva elfoglaltságot, figyeli a vevőt.) Lassan előhúzza kezét és miután meggyőződött róla, hogy a gyanúsan zizegő papir a Nemzeti Bank kiadványa, visszacsusztatja azt. Most már gyorsan megy az alku. A kabátot lehúzzák a vevőről és nagy gonddal becsomagolják. A csomaggal a hóna alatt sietve menekül még a környékéről is az üzletnek és a legelső sarkon kibontja a csomagot. A pénz azonban már régen nincs a ruha zsebében. Csomagolás közben kivették, s azóta talán egy másik vidéki simogatja a kabát zsebében oly szerényen meghúzódó hathatós csalétket, de ő is elődje sorsára jut. A kövér, jól megtermett vevők számára egy igen érdekes trükköt eszeltek ki. Az ilyen széles vállu, hatalmas termetű emberek részére bizony nem mindig akad kész ruha. Mit csináljon ilyenkor a becsületes kereskedő. Csak nem engedheti el a nagynehezen becsalogatott vevőjét. Két segéd szolgálja ki egyszerre. A tükör előtt álló vevőre egyszerre két kabátot húznak fel. Egyiket balról, másikat jobbról erőszakolják rá és hátul ügyesen összefogják. Az amúgy is homályos helyiségben a vevő semmit sem vesz észre és hozzá még úgy megzavarják a fejét az áru állandó dicséretével, hogy semmit sem lát abból, ami körülötte történik. Reklamációnak pedig nincs helye. A vevő most már törheti a fejét, hogy mit csináljon a gyereknek is szűkre szabott kabáttal. Legfeljebb ugyanazon üzletben visszaveszik tőle, de már csak féláron. A koldusok. Különböző típusok vannak. Asszonyok, férfiak, raürokkantak, árvagyermekek és süket- némák. Az asszonyok rendszerint rongyokba bujtatott alig pár hetes csecsemőket szorítanak magukhoz és reszkető hangon könyörögnek alamizsnáért az éhező gyermekük számára. A mindenre ráérő és jószivü bukaresti polgárt meghatja a nyomor és bedob egy-egy lejt a nyitvahagyott marokba. Pedig egy kis fáradtság árán meggyőződhetne arról, hogy a kolduló asszonynak nincsen kiskorú gyereke és hogy a déli órákban megjelenik az igazi anya, aki rendszerint munkásnő, megszoptatja gyermekét és siet vissza munkahelyére. Este a koldusasszony hazaviszi a gyermeket és leszámolja az előre kialkudott „bérletdijatMásnap a csúf komédia elölről kezdődik. A férfikoldus már ritkább, de viszont jobban keres. Halk hangon panaszolja, hogy gyógyíthatatlan betegsége miatt állásából kitették, otthon felesége a tüdővésszel vívja haláltusáját^ és gyerekei a tegnap óta nem ettek. Addig kiséri a kiszimatolt jószivü áldozatát, mig ez megunja a mögötte monoton hangon felsíró koldust es egy pár lejjel könnyít magán. A nyomor karjai között vergődő szerencsétlen koldus siető léptekkel távolodik, de nem haza, ahol nem lehetetlen, hogy tényleg úgy van, ahogy mondotta, hanem a legelső pálinkás butikba, ahol a_jó erős cujkából merit magának újra erőt a nehéz küzdelemre. Sokkal könnyebben jutnak hozzá a mindennapi cujkájukboz a mürokkantak. Ezeknek majdnem mindenki szívesen ad. A legtöbbje kis koosi- ban tolja magát előre, mintha mindkét lába hiáuyzana, holott tökéletesen ép és a kis kocsi két egészséges lábat rejt magában. Rendesen egy pár céllövószeti érem is disziti mellét, melyet a vurstliban nyert, amikor délceg léptekkel haladt barátnője oldalán, megünnepelve a vasárnapi munkaszünetet. A koldusok egyik fajtája tisztára kefélt ruhában a nagyobb kávéházakat és éttermeket keresi fel és gépírásos felhivást tesz le mindenkinek az asztalára. Süket-néma vagyok, nem tudok álláshoz jutni — így szól az irás — a könyörületes szivü jóemberek támogatásáért esedezem. Pár perces várakozás után megkezdi a cédulák összeszedését és igen gyakran egy-egy látogatás alkalmával 40—50 lejt is összeszed. Körútját éjfél' után bevégezve, betér az egyik külvárosi korcsmába, ahol harsány hangon rendel vacsorát és muzsikális fülre valló könnyedséggel dalolja a még egy félórával ezelőtt szánalomra méltó süketnéma a legfrissebb tangoslágereket, melyeket a belvárosi körútja alkalmával tanult meg. Akik nem dolgoznak semmiféle trükkel. Szinte hihetetlen ezek után, hogy vannak olyan uccai árusok is, akik talán csak hirből ismerik ezeket a fogásokat, de nem élnek velük. Hatalmas, színes abroszba csavart kézimunkakö- teg alatt roskadozva halad előre egy idősebb asz- szony. Kalotaszegi és marosmeníi varrottast árul. Valahol messzi falvak téli éjszakáin szemrontó munkával készítették munkájukat a székely leányok és asszonyok. Talán arra gondoltak, hogy egyszerű hajlékukat fogják vele díszíteni, do az adóért már kétszer jártak, a gyereknek , is kell a cipő és a ruha, mevt máskép iskolába sem járhat és a gondosan elkészített kézimunka, az abrosz, a terítő, a színes diványpárna a szedőasszony kosarába kerül és Bukarest felé veszi útját. Potomáron, mondhatni semmiért vesztegetik itt el a gyönyörű hímzéseket, mert sietnek vissza falujukba, hogy legalább az ünnepeket töltsék otthon szeretettjeik körében. Hiányzik belőlük a ma már mindenki számára szükséges üzleti érzék, nem születtek kereskedelemre, csak a már kibírhatatlan nyomor hajtotta ide. Az éjszakákat a vasúti várótermekben tölti, mert lakást nem tud fogadni, a még hazulról hozott ennivalóval takarékosan bánik, mert nem tudja, hogy mikor ad túl áruján. Szinte esdeklő hangon kinálja áruját, gondolatai messze szállnak, egy kis faluba, ahol az apró gyermekek már számolják a napokat, amikorra megjön az édesanya és elhozza a már oly sokszor megígért bukaresti piros tojást Gyárfás László. LÁBIZZADÁS ellen egyetlen biztos szer a Ára 35 lej. Patikában, drogériákban kapható. Készítő: CSAIVDA gyógyszertár, Oradea. PODEOL Háromszori használat után hatása teljes. Ha tavasszal PODEOL kúrát tart, egész nyáron nyugta lesz lábaival!
