Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-08 / 80. szám

« KELETtOjSRO Vasárnap, 1931 április 8* ERDÉLYI SZEMMEL A DUNÁNTÚL II. A magyar Nürnbergben (Székelyudvarhely, április 7.) Akármilyen különö­sen hangzik Erdélyhez legközelebb a mai Magyaror­szág legnyugatibb városa, Sopron fekszik, a „síé p S o p r o n", ahogy polgárai méltó büszkeséggel neve­zik, a „elvi tas fidelissim a“, a leghűségesebb város, amely nevét az 1921-es népszavazás eredménye­képpen kapta, az „ország kapuj a“, ahogy I. Ká­roly már 1817-ben nevezte. Olyan ez a város, mintha az erdélyi öreg szász városok: Brassó, Szcben, Seges­vár vén házaiból állították volna össze, csak egysége­sebb, szebb, művészibb, igazi „m agyar Nürn- b e r g“. Szinte varázslatos az a hangulati egység, amelyben a Bencés templom finom gótikája, az Ester- házy-palota olaszos loggiái, a barokktetős várostorony, a patrícius-házak művészi kapni és a rokokó, árkádos udvarok összeolvadnak. A soproniak igazi büszkesége a Városháztér „a mi ünnepi szobánk", ahol „az egész magyar történelem leadta névjegyét". — A hatvanegy méter magas Várostorony alja Ár­pád-korabeli, a Bencés-templom keletkezési, éve 1290, a Storno-házban Corvin Mátyás lakott, a Szenthárom­ság-szobrot Thököly-lány emeltette, a klasszicizáló vár- megyeházán pedig Széchenyiek, Esterházyak és Felső- büki Nagyok vitatkoztak — magyarázza ciccronénk. Tényleg ezekről a falakról csepeg a történelem és ezt a történelmet Ismernünk kell, ha a .Dunántúl leg­sajátosabb Túrosát, a kultúra és művészeteknek ezt a ragyogó ékszerdobozát meg akarjuk érteni. Csak pár adat. A Szentlélek templomban 1221 óta miséznek, a leg­régibb telekkönyv 1379-böl való. Ezen a szószéken Ka- pisztrán János prédikált, ebben a házban H. Férd inimi alatt országgyűlést tartottak, az Estcrházy-paJotában vau as ágy, melyben Mária Therézla aludt. Látta a vá­ros Bethlent ésBocskayt, Fázmányt, a kurucokat és Napoleon franciáit. Dr. Házi Jenő városi főlevéltáros ur szerint Luthernek már hét évvel a uittembergi tételek kiragasztása után Sopron­ban hívei voltak ás a. levéltárban őrzik sajátkezű le­velét, a líceumban már 1557 óta tanítanak és a Ke­reskedelmi Testület 1656 óta áll fönn. Po­zsony után egész Magyarországon itt volt először ál­landó színház, amely 1769-ben épült. A zcncegyesiilet 1829 óta működik és a kaszinónak a negyvenes évek­ben Széchenyi István volt a tagja. A gimnázium egyik tanára Révai Miklós volt, a Uccumban Ber­zsenyi diákoakodott. Liszt Ferenc kilencéves korában, 1820-ban a kaszinóban hangversenyezett, a színházi zenekarban pedig nem kisebb legény, mint G oldmark muzsikált, a hosszusor! diáktanyán pe­dig Petőfi Sándor közbaka pihente ki fáradalmait. Ezek pedig nem néma történelmi adatok, ha*em a város jellegzetességének szerves alkotó részei, amelyek nemcsak a külső, hanem a belső képét is kialakítot­ták Sopronnak és egészen speciális, magas színvonalú művészi és kulturális élet elindítói és táplálói, fejlesz­tői voltak, sőt ma is élnek és hatnak. Nem megköve­sedett muzeum, — tehát ez az ódon és mégis zsíros vá­ros, hanem a mindennapi életnek lüktető családi fészke akármilyen fémjelzetten történelmi város is. Majdnem valósziniltlenül hat, hogy ezekben a műemlékekben lé­legző, élő, pirosvérü emberek laknak, kik ma is óné­met ágyakban alszanak, üvegszekrénybe illő művészi faragott asztaloknál étkeznek, lioUcal porcé liánból ká­véznak és pántos, vén follánsokat olvasnak. Ami szinte páratlanul áUö jelenség nemcsak a nemességnek és polgárságnak ez a miliője, hanem a lakosság harma­dik rétegének a „gazdapolgárság"-nak és a kék köté- nyes, fekete kötött mcUényes „pöncichterck‘‘-nek Is, kik úgy festenek, mint öreg krónikák különös figu­rái. A hajlékuk parasztház istállóval, trágyadombbal, de az ablakpárkány barokk s az orra alatt a kis fal­fülkében öreg szent szobrok néznek te az nccára, a faragott kapuk mögött pedig modern élet rejtőzik, elsőrendű gazdasági szakismeretekkel és meglehetős szellemi kultúrával, ami nem is lehet másképpen itt, Nyugat kapujában. Lemosdhatatlan patinája van azért mégis minden strunkus soproni embernek és talál rájuk a név, ahogy magukat jogos büszkeséggel „homo S o p ro­ll i e n a i s"-nek nevezik. • „Mértékletes, higgadt, óvatos és fegyelmezett em­berek — olvasom róluk a Magyar Bibliophil Társaság által kitüntetett Soproni Képeskönyvben —, akik tisz­telték a krajcárt és tisztelték a tudást. Fiaikat gondosan tanították, külországokba küldték vUágot ismerni, aztán a fiuk hazajöt­tek és beálltak a boltba, a műhelybe, az Iro­dába. Egész nap dolgoztak és gyarapították a vagyont... de este olvastak, színházba jártak, vagy házlzenét gyakoroltak. Buzgólkodtak a közért és szenvedélyesen csinosították a várost, melyet saját lakásuknak tekintettek. Élt be­lőlük egy kőfaragó céh, mely valóságos helyi szobrász- stílust hozott létre, egy órás-céh. melynek termékei már a XV. században híresek voltak és hogy mást ne mondjunk, egy könyvkötő-céh, mely alig győzte ások könyvét szebbuél-szebb köntösbe öltöztetni.“ Egy hat ránk, erdélyi kisebbségi magyarokra ez a pár sor, mintha mesét olvasnánk. Valószlnuticnül távol vagyunk tőle mi, akik primär gondokkal küzdünk és a vegetatív élet legszükségesebb föltételeit is százezer számra nélkülözzük. Hol vagyunk ml attól, hogy fiain­kat külországokba küldjük „gondoson“ taníttathassuk és késs egzisztenciákba, boltba, műhelybe, Irodába be­állíthassuk* Pedig meg kcU eunok lennie. A fennti né­hány mondatban kész kisebbségi program van, de megvan-e bennünk a „homo Sopromiensis“ krajcár és könyvtisztelö, színházba járó, házi zenéit gyakorló, sok könyvet olvasó energiája, szellemi színvonala, nem­zeti és világkultnrán nevelkedett széles látóköre, mégis óvatossága, fegyelmezettsége, mértékletes higgadtsága? A mi parasztunk még a faeke-korszakának gazdasági primitívségével túrja a földet, mely aUg vet néhány sovány buzaszálat és akik látjuk mindennap, azok Is csodálkozunk, hogy miből tud megélni, legalább nap­jában egyszer jóllakni, adót fizetni, közterheket vi- seliü, ruházkodni, gyermeket nevelni. A mi iparosaink Tanács és utasítás gyomorbajosok és mindazok részére, kik gyomruk taljjes mag- erősödéstől kívánják ós Jöétvágyhos akar* nak jutni Prof. Dr. Fater gjoniorteája azonnal meg­szüntet gyomorrontást vagy hülésből származó gyo- morfájdalmakat. Ezen tea rövid használata a rossz gyomor okozta chronlkus umdorl és rosszullétet megszünteti. Egy csészéhez 15 gramm tea kell* Na­ponkénti használat 1-2 csésze. A hosszuélet alapja az egészséges gyomor, tartson egy ilyen egyszerű gyomor­karát és egészséges lesz. Prof. Or* Páter gyomor* teája a megyeszékhelyek legtöbb gyógyszertárában és drogériájában azonnal kapható, ahol nem lenne, ott a gyógyszerész — kifejezett kívánságra — nohány napon beiül beszerzi. Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe és aláírása lát­ható. Levelezőlap utján a tea „Csillag" gyógyszertár, Braşov, Latira ucca 5 sz. alatti lerakattál rendelheti műhelyében nine» mit keresnie a gyermeknek akár ta­nult, akár nem tanult, mert a műhely ttrea, nine» munka benne ói száréval adják vlaana a* apák aa ipar- engedélyt. A* erdélyi váróéi polgárnak érints hihetet­lenül hangzik, hogy Sopronban úgyszólván minden hár egy kis muzeum. Nem is szólva a hivatalos Muneumról, levéltárokról, egyházi kincstárakról, a majdnem világ­hírű Storno éa Zettl magán muaeuniókról. Itt „gyűjt az orvos és a> ügyvéd, gyűjt a vaauttgaxgaté éa a régi nagy famíliákból való cseUőmüvésa, gyűjt a tanár és gyűjt a kereskedő, de még a Idaegdsetenelák közé is sok a szenvedélye« gyűjtő é# ae ember egéaz meg­lepő helyeken akad Dorfmeister-, Ligeti-, Markó-, Pálma y-képekre, jő iparművészeti holmira“. A mi tanáraink, ügyvédeink, orvosaink, tönkre­ment kereskedőink régen kihordták ss ócskaplaers még azt a családilag átörökölt antik holmit is, «ml eddig birtokukban volt, nemhogy újat szerezhettek volna. Az erdélyi kisebbségi magyar művés» csinál­hatna ugyan gyűjteményt, ds csak a saját el nem adott képeiből és egyéb iparművészeti holmi álból, es lró sa­ját munkáiból, da olyan erdélyi írót nem Ismerek, ki könyveket birua vásárolni, a világirodalom kimagasló műveit megszerezhetné és a ma! szellemi élettel lépést tarthatna, ha csak nem lakik Koloasvárott, vagy na­gyobb centrumokban, hol nagyobb könyvtárad! állanak rendelkezésére, vagy egyik-másik könyvkereskedő ke- nyörületböl, üzleti élelmességből a» aj könyveket Id nem kölcsönzi neki. Az orvos tíz év alatt se képes sa­ját erejéből műszereket beszerezni, saját rendelőt be­rendezni, a tanár kinevezAhea, as ügyvéd, mérnök munkához jutni. Súlyos feladat a mi gyermekeinkre nézve és csak egy részük túl eljutni az oklevélig éa ha még ezt is nosztrlílkální kell, az még súlyosabb feladat, de kenyeret Is keresni és megélni, aa szánté lehetetle­nül súlyos probléma, pedig tisztában vagyunk vele, hogy népünk jövendője és egész fennmaradása függ tőle, hogy az uj történelmi Időkben az aj generáció el birjon helyezkedni és kifejthesse a maga kulturális éa gazdasági, kereskedelmi erőit és képességolt. Ezer és ezer dolgot lehetne még a soproni példa és program szomorú erdélyi ellentéteképpen felhozni, de jobb, ha a „Kecsketeinplom“ legendájával vigasztal­juk magunkat. Könnyű volt a soproniaknak a gyönyörű Bencés-templomot felépíteni, mert a monda szerint egy kccsko kaparta ki hozzá a földből a pénzt. Nálnnk is jól fogna az ilyen pénzkaparö kecske, bogy legalább a mindennapi kenyerünket kikaparja. Könnyű Sopronnak, a híres „lőverák" városának, mert itt mindenki a maga helyén van és kiváló, kemény emberek állanak a város élén. Thurner dr, polgármes­ter pld. még az erdélyi Irodalmat is agy Ismeri, mintha St bízták volna meg az erdélyi Irodalomtörténet meg­írásával. Céltudatosság, szervezettség és öntudat, nyu­gati nívó és valóban élő, komolya» dolgosé egyesüle­tek, kiváló szakemberek tömege és a soproni lélek belső összetartó ereje adják meg a városnak a gyönyörű éa megőrzött múlt föiött a termékeny és biztos jövendőt. Van még valami, amiről nem szabad Sopronban megfeledkezni, amire a legbüszkébbek: egy Illa vira­goes ka csak, az erdei ciklámen, amely egész Magyar- ország területén csak itt terem meg. Tele vannak vele a soproni erdők. Mikor virít, illatában fürdik az egész város. Sóhajtva fordítok hátat a városnak. Istenem, milyen szép és mélységesen nagy dolog, mikor egy egész város, tele a művészet és kultúra, csodálatos kincseivel, a történelem aokszázados valósá­gában élve egyetlen kiesi, virágra a legbüszkébb és ebben képes megtalálni a nagy, „történelmi Idő" ég­szakadásában és számos földindulásában Is a maga lel­kének, életének és boldogulásának titkát és harmó­niáját! Nyirő József. ! Kincs rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban hirdet! Tavaszra vásárol­ja csak a f> / \ T A /K harisnya- és kötöttáru-gyár el- / i\/2Y/l w/ ismerten kiváló gyártmányait. Női harisnyák, angol tlor és Bemben? selyem, a legújabb színváltozatokban. F*r?i zoknik, a legjobb angol cérnafonalból, duplaerős sarokkal Sportingek, legújabb szabás, elsőrendűen moshatók. Macco-fehárnemii, átmeneti időben nélkülözhetetlen. Speciális készítmények gyermekzoknikban, különösen erősen kötve, a legújabb Jaquardszéliel, viselésben eípusztithatat'anok,garantáltan moshatók ílndanthren) TR1MACO , HARISNYA ÉS KÖTÖTTÁRUGYÁR Kerjik vevőinket, hogy okvetlen kísérjék fígyeieinmel, logy minden d3rab el lesyen .átva „Trínaco“ védjegyünkkel.

Next

/
Thumbnails
Contents