Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-06 / 78. szám
Vétitek, 1834. április 8. KfLITfUjSKG —— I »iinnmiKWiMB S ERDÉLYI SZEMMEL A DUNÁNTÚL I. „Az erdély (Székelyudrarhely, ápriHs 5.) Az Erdélyi Helikon dunántúli bemutatkozása hetekig tartott. Székesfehérvár, Pécs, Sopron, Szombathely, Magyaróvár, Pápa, Tata, Győr és Eger közönsége minden politikától mentes, becsülő szeretettel fogadott bennünket é<s bár e tanulságos útnak ezer komoly, értékes benyomásától rajzik a lelkünk, ami mind, mind tolira kívánkozik, mégis a végén kell kezdeni a rövid beszámolót, az utolsó kendőlobogtatással, melyet az ott maradt erdélyiek elrobogó vonatunk után hinetttek: — Üdvözöljük Erdélyt: Nem kell felfedeznem, hiszen mindenki tudja, hogy a mai Magyarország lakosságának külön kategóriája, mondhatni speciális rétege az u. n. „erdélyié k“. Azok, akiket másfél évtized alatt tízezer számra szállítottak ki a repatriáló vonatok. A történelmi Idők és rendkívüli viszonyok által szétszaggatott otthonok és családok gyermekei. Az apa, anya talán itt fut lobogó fehér hajjal az élet után, vagy pihen a mohos székely temetők kopár hantjai alatt; a fin, a leány pedig túl birkózik a gonddal ée legtöbbször kilátástalan jövendővel. Alig van olyan falu, hova ne jutott volna közülük. A kétségtelenül tragikus sors, „a vagonlakók“ korszakának első, zavart és megdöbbentő pillanatai már elmúltak. Az erdélyiek nagyobb része már valahogy „elhelyezkedett“. Vannak, akiknek jobban, vannak, kiknek gyengébben megy a sorsa. Megbízható, korrekt,, kitűnő munkásoknak bizonyultak minden téren, s a szilárd, törhetetlen erőnek, kitartásnak, lelkiismeretességnek, etikai magaslatnak és szaktudásnak elöbb- utóbb érvényesülnie kellett. Ez az élet törvénye. Van azonban egy elenyésző kis réteg az u. n. „e r- délyi menekülte k“, kik abból akarnak élni, hogy .menekültek“. Természetesen nem igen boldogulnak. Ma már az efféle nem jogcim az élethez, oz ajtók bezárulnak előttük és kellemetlenek. A Magy arországon lakó erdélyiek Is szégyenük magukat miattuk, nekünk se válnak dicsőségünkre. Ha egyénileg vesszük őket, könnyű kideríteni, hogy idehaza se váltak a romániai magyarság javára, komolyan nem lehetett rájuk számítani, elhulló, férges gyümölcs voltak, kiknek odaát is a végleges eltűnés, vagy elzüllés a sorsuk. A kisebbségi sorsnak Is meg vannak a maga fezörjei, szélhámosai és tudatos koldusai. Nem tehetünk róluk. Szerencsére ma már ez a romantika nem hat. Aki ravasz számításból „áldozat“ akar lenni, megérdemli, hogy tényleg áldozata legyen önmagának. Az Ilyen „áldozatok“ csak ártanak nekünk és — semmi közünk hozzak. Sokkal rosszabbak, mint azok, kik pusztán po- litiából akarnak élni. Félre velük. Azokkal van dolgom, kik odaát is becsülést, tiszteletét, szeretetet és egzisztenciát vívtak ki maguknak, komoly és értékes tényezőkké váltak. Ök okozták nekem a legnagyobb meglepetést. ' Nem beszéltek revízióról, kerülték a politikát, nem akarták tudni, hogy nüt csinálnak a románok, vagy mit nem csinálnak, sem azzal nem mutatkoztak be, hogy én kormánj-fötanácsos, vagy gyári munkás vagyok, igy, vagy amúgy megy a sorsom, hanem egyetlen büszkeségük az volt: „Én is erdélyi vagyok". Csikból, Udvarhelyről, Ziláltról, Pctrozsényból, Kolozsvárról és Isten tudja honnan. Volt olyan Is köztük, ki nem is tudott tisztességesen magyarul, de a láng ott lobogott a szemében és a szavában: „Én is erdélyi vagyok“. Volt olyan is, kinek kétszáz hold vitézi telke van, omlós,' kövér, pompás dunántúli humusz, amit egy vékony sétapálcával is fel lehetne szántani, a nyálak, fácánok tömegesen szaladgálnak rajta, ha a félszemével állandóan alszik, mégts megélne a közepes termésből is; de futva hagyná az egerekre az egészet, csak még egyszer a görbe csíki hegyek meredek oldalán a vállárai támaszthatná sovány, szőrös tehénkéjét szántás közben azon a földön, amely még a vetőmagot is alig adja vissza. Azon a földön, amelyen született és felnőtt... Hát itt a különbség! Sokan talán mosolyognak fölötte, érthetetlen előttük az efféle. A velünk álló vasmegyei ember is csu- dálkozva hallgat, mert ránézve mégis a „rasi föld“ nz első, de nem csinál akkora dolgot belőle, mert ott él Becs árnyékában, ahol a vadon termő nádért is többet fizetnek, mint nálunk a szemetes búzáért és az ö idegei, gondolkodása bele van kapcsolódva Nyugat vérkeringésébe és arányaiba, bng-vértg magyar, de européer Is, aki világkereskedelmi és gazdasági tényezőkkel számol és ha muzsikát akar, nem a füstös cigányt inti a füle mellé, hanem „felszalad“ a Hofoper-be. Csodálkozik — mondom — a vasi ember az én udvarhelyszéki emberemen, mert tudja róla, hogy világot látott, szóles- látókörü, kitűnő szakember, akinek tudományos cikkei külföldi folyóiratokban elég gyakoriak és mégis arról érdeklődik, hogy meg van-e még o „Papkert" a „Vargapatak", épült-e a Szejke, mit csinál az öreg E m b e r y, Tamás Albert, Szabó András, Gáspár Balázs, mind régi tanárok, a klasszikus fajtából. Szemel lángolnak, arca sápadt és biztosan tudom, hogy álmában is a Budvárt, Szarkakó-t, Hargitát, a Kárpátok magas ormait látja, melyeken szédülő fenyők susognak és minden vágya, még egyszer pisztran- gászni a Libán ezüst patakjaiban, fényes fekete mókusok játékát látni, szalonnát sütni a Blikkben és Ingujjra vetkőzve jő küküllömenti borvizes bort inni utána. Kispolgári dolgok bizony ezek, de nagy dolgok és úgy úszik a békcse jgükben a lélek, mint a hold a csillagos égen. Ember tesz tőlük újra az ember és nincs a világon az az arany-ágy, amiben olyan jól esnék a pihenés, mint az illatos mezőn elnyúlni, mikor a virágok az ember szeme közé harangoznak, s a pacsirta szava olyan magasságos magasból hangzik, mintha az Isten térdén reszketne az örömtől ez a semmi, drága, szürke madárka. Nem feledi el az effélét az erdélyi ember talán akkor sem, ha a ravatalon fekszik, s a hátán ketté vágott fekete szalon kabátjában „adja“ utoljára az urat, — Nosztalgia: — ejtik rá az értetlcnek hidegen az Ítéletet. — Affenét! — mérgelődünk magunkban és csak a szemünkkel hunyorítunk egymásra: — Mit tudnak erről a világról a kőbe vakolt kévébázban, lokálokban és más malac-helyeken élő, mulatozó, nagyvárosi népek? A legtöbbnek egy rothadt pityókával el lehetne törni a lábaszárát. Nem nosztalgia ez édes vérem, hanem maga az élet, annak is a titka. Nem lehet akkora kultúrát szerezni, hogy a szülőföld örök szomjúságát tulfejlödje a magyar ember. Az erdélyi embernek régiói vannak, mint a fáknak. Ez a régió a bükkösé, ez a fenyő-régió — itt kezdődik s havasi zóna. Vannak bUlti.-emberek, fenyő-emberek és szikla-emberek, kik nehezen vernek gyökeret az Alföld világában a mü-erdök, artézi kutak és törzskönyvezett lovak, mütrágyázott, centiméter pontosain ültetett, plkirosott gazdasági kultúrában. Más Illatot lehel itt az 5 leikük. Olyanok ők, mint maga a föld, amelyből vétettek. Ezért nem tudnak soha tökéletesen beleilleszkedni, maradék nélkül áthasonulnl az uj környezetbe. Legalább ez a generáció alig. Két életet élnek, mert ők az átmenet a régi, porba omlott és uj világ körött. A történelem szekere az ö szivükön és testükön át robogott tova. Mindegy, ök „erdélyiek“ maradtak és fognak maradni. Ez ellen nem tehetnek. A törzsökös magyarok is érzik, tudják azt. Ezért a nevük tizenöt év után is: „A z erdélyié k“. Ezért fáj nekik, ha édes otthonukról nem tudok felvilágosítást adni, nem Ismerem öreg édesapjukat, édesanyjukat, vagy ittmaradt sírjukat, a szétszakadt kis család tagjait, az Ismerősöket, de mégis jól esik minden sző, ami róluk visz hirt. Élvezik az erdélyi nyelv különös fonetikáját, zamatát, erejét és finomságát és üdvözölnek Idehaza mindenkit és mindent. A szivem megremeg, mikor egyikük, akinek már nem élnek Itt hozzátartozói és „csak“ a temetőben fekvő holtjaitól szakadt el, meleg, drága, elborulással megragadja a kezemet és a leikéből sugárzó kemény szorítással Így búcsúzik: — Tisztelem odahaza az erdőt, a mezőt, a hegyet, a patakokat, a fákat, a virágokat, a madarakat, a legkisebb fűszálat is, a kicsi falukat, minden embert, a felhőket, az esőt és napfényt, a bogárkákat, a köveket, a borvizet, örömöt és bánatot, a bölcsőt és koporsót, mindent, de mindent... Meglepetve nézek rá. Nem vers, amit mond. Valóság. Komoly és Igaz valóság. A szeme Is mondja, az arca is mondja, a reszketőse is mondja, a felindulása, lobogó arca, lobogó lelke is mondja, az egész ember mondja. Meglepetve nézek rá és megértem. Aztán mindketten lehajtjuk a fejünket. Bűn volna tovább minden szó... ; Nyirő József. A bukovinai Hotinban orosz kémhálózatot lepleztek le Az orosz összekötőt épen akkor fogták le. amikor át akart szökn. a Dnyeszteren (Csernovic, április 5.) A helybeli állambiztonsági hivatal három hónapi nyomozás eredményeképpen pénteken délelőtt meglepő felfedezésnek jött a nyomára. Megállapítást nyert, hogy Csernovicban hatalmas és jól megszervezett szovjet kémhálózat működött, mely íoieg katonai és gazdasági adatokat gyűjtött. Január elején történt, hogy Zachiu 6zigu- ranca vezérfelügyelő bizalmas értesítést kapott, amely szerint szovjetkurir érkezett a városba. A kurír megneszelte a hatósági készenlétet és sürgősen Hotinba távozott, ahol bárom sejtet szervezett meg. Am, amikor egy éjszaka úszva akart átjutni a Dnyeszteren, a sziguranca-detektivck letartóztatták. Megállapították a személyazonosságát, Banar Conrad- nak hívják és az ukrajnai Mochilev városban született, A kihallgatás során elmondotta, hogy békeidőben a cári oehranának volt az embere és a háború alatt a katonai információs irodának volt az ügynöke. Az 1917-i forradalom után átevezett a kommunistákhoz és most a kievi kémközponinak az alkalmazottja. Azzal a megbízatással jött Romániába, hogy Bukovinában sejteket szervezzen s katonai stratégiai feljegyzéseket készítsen. A vallatás súlya alatt azt is bevallotta, hogy a bukovinai kémközpont Hotinban van és Brahariu Dumitru vezeti. Összesen tizenötön dolgoztak, névszeryit Barnar Conrad, Brahariu Dumitru, Mitrofaniu Teodoriu, Timoftei, Ciobanii, Tabulcan Aleyiu, Surcain Vasile, Timoftei Bana, Leonte Brahariu, Nitach Jacob, Bronia Rosenthal, Haim Roiter, David Roiter, Gersch Rosenthal, Nistoriac Trifan és Joachim Nistorec. Á sziguranca mindnyájukat letartóztatta és átadta a cseruovici ügyészségnek. állást keres, alkalmazottra van szüksége, házasodni akar, férjhez akar menni, vaMmit venn», vagy elandl akar, lakasa kiadó, lakást keres, Adjon fel még ma egy apróhirdetést és pár nap alatt megvan az eredmény APRÓHIRDETÉSEINK ÄRA s Egy szó 2 lej, vastagabb betűvel 4 lej. A legkisebb apróhirdetés ára 20*— lej. Nagyobb mennyiségű hirdetés lekötésénél árengedmény! Apróhirdetéseket felvesz: kiadóhivatal, Baron L. Pop ucca 5 szám (az Uniitárus Kollégium hátamögött), délelőtt 9-től délután 3 óráig. „Minerva“ könyvkereskedés Reg na Maria ucca 1 szám.
