Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-05 / 77. szám
Csütörtök, 193i■ április 5 Ktint-ajssts s B Hogyan lett két szláv nép piától ellentétéből reális ellenfél ? Európai thonyodalmaitfioz vezelfiel a esetiek és a lengyelek elmérgesedett ci'rakodása- ,lPP*anMiaana|nM|^HBnBaiai|iiM|sMisstis Súlyos incidensek a két ország között — A háborúskodást a sziléziai lengye! kisebbség helyzete patlanSofta ki — Tűnte* lések, Sajtókampány, retorziós intézkedések mindkét részen (Prága, április 4, A Keleti Újság munkatársától.) Március utolsó napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a középeurópai francia érdekeket legalább annyira veszélyezteti a csehszlovák-lengyel ellentét, mint veszélyezteti a lengyel-német béke 6 ugyanakkor, amikor Bartliou francia külügyminiszter felvilágosi- tást fog kérni Varsóban az utóbbira vonatkozóan, erélyesen kibékülésre inti a lengyeleket és a csehszlovákokat. A két szláv állam viszálya a németlengyel és az orosz-lengyel kibékülés különös következménye. A lengyel temperamentumos nép és évszázados küzdelmei alatt megszokta, hogy testben vagy lélekben állandóan hadakozzék valakivel. A háború után hol Oroszországgal, hol Németországgal viszálykodott, inig Beck ezredesuek. a fölöttébb ügyes varsói külügyminiszternek sikerült megegyezni mind az oroszokkal, mind a németekkel s a lengyel közvélemény vitatkozás! lehetőség nélkül maradt. Ekkor fordult a nyugtalan lengyel temperamentum Csehszlovákia felé, különösen azért, mert a fél év óta bevezetett prágai „autoritativ demokrácia“ kurzusa, amely az eddiginél szigorúbb módon sújtott a kisebbségekre és az ellenzéki politikai mozgalmakra, a szudétauémet nemzeti szocialistákkal szemben alkalmazott módszereket kezdte használni a többi kisebbséggel, így a lengyelekkel szemben is. Tengycl-cscb harcolt 1919-líea A csehek és a lengyelek soha meg nem értették egymást s bár mindkettő szláv nép, sőt közeli rokon, mentalitásban, világnézetben, életmódban óriási ellentétek választják cl őket egymástól. A háború előtti bécsi parlamentben is nehéz volt a megértés útja, ha a csehek közeledtek az osztrákokhoz, a lengyelek távolodtak tőlük, ha lengyelek támogatták a kormányt, a csehek vonultak elkeseredetten ellenzékbe. A háború után a két önállóvá vált állam érdekei nyomban összeütköztek. Varsó nem volt megelégedve Osztrák-Szilézia felosztásával, amely az értékes vidék nagy részét — 100.000 lengyellel és 300.000 féllengyellel — Csehszlovákiának juttatta s a vasútvonal miatt még a tiszta lengyel Teschen városát' is két részre osztották: a város nagyobb fele lengyel lett, kisebb fele az állomással s a középületekkel csehszlovák kézbe került'- Az ügyetlen és áldatlan határmegvonás természetesen nagy visszatetszést keltett mindkét részen s 1919-ben többször uccai harcokra került a sor a két nép között a város birtokáért. 1920-ban a Tátra északi lejtőjén fekvő Javorina okozott konfliktust: a régi Magyarországhoz tartozó vadregényes területet a lengyelek igényelték, a csehek nem adták oda, mig végül ezt a területet is elosztották a két áljam között, anélkiil, hogy bármelyikük megelégedett volna. A lengyel soviniszták továbbá igényt tartanak Rnszinszkó északi vidékeire, ahol a lengyelországi ukránok fajtestvérei élnek és szívesen látnák, ha Magyarországgal közös határuk volna, hogy igy gazdaságilag akadály és konkurrencia nélkül terjeszkedhessenek a Balkán felé. 1920 után a csehszlovák-lengyel ellentétek elcsitultak, mert a két állam közösen bekerült a francia érdekszférába, közösen küzdött a német megerősödés ellen és a békeszerződések tiszteletbentariásáért, mig Csehszlovákia figyelmét1 délen Magyarország, Lengyelországét pedig északkeleten Oroszország kötötte le. így tartott ez a német-lengyel és az orosz-lengyel kibékülésig, mikor Varsó -figyelme ismét dél felé fordult. Tetézte az ellentéteket az is, hogy Pilsudsky rendszerének megerősödésével Lengyelországban merőben más politikai forma kristályosodott ki, mint az volt, amit Prága kezdeti a kisebbségi mozgalmak nagy hátrányára erélyesen stabilizálni. A cseb’fengyel 'világnézeti ellentét Ismétlem, a cseh emberi a lengyel embertől ég és föld választja el. A csehek megkísérelték. hogy a nagy szláv egység nevében közeledjenek Varsóhoz, de a lengyeleknek a pánszlávizmus semmit sem mond, hiszen ét századokig kétségbeesetten harcoltak az egyik szláv „testvér1*, az orosz elleni A lengyel ezenkívül arisztokratikus katonauép, amely nem szereti a kispolgári, demokratikus cseh formát. Különösen amióta Pilsudsky érájában a lengyel arisztokrácia egyre nagyobb szerepet tölt be Varsóban, vált teljessé az elidegenedés a Pilsudsky-féle nemzeti irányi és fasizmust hevesen elitélő csehek és a magyar formához közeledő lengyelek között. A lengyel dús fantáziájú, rendkívül magas társadalmi igényekhez szokott, hiszékeny, kissé könnyelmű, az üzlethez nem értő, lovagias allűröket fontosnak tartó, finyás, művész- és katonanép. A cseh kereskedőszellemü, igénytelen, bizalmatlan, darabos, primitiv külsejű, a formákat és a finomságokat lenéző, lovagias katonaszel- lemet elitélő, üzleti szempontból csökönyös és szívós ember, aki igénytelenségével és mohó kereskedelmi érzésével mindig lekoukurrálja a lengyelt, ahol találkozik vele és leszólja annak úri és katonai mentalitását. Minden kereskedelmi szerződésnél eddig a lengyel húzta a rövidebbet a cseh vei szemben, ez is mélyítette az ellentétet. Ma, amikor a világnézeti dolgok óriási szerepet játszanak a politikában, nem lehet csodálni, hogy a kifinomultan arisztokratikus lengyel katonanép nem tud összhangba kerülni a darabosan demokratikus cseh kalmárnéppel. (Mondanom sem kell, hogy mentalitás tekintetében a vallásos szlovák nép sokkal közelebb esik a lengyelhez, mint a deziL luzionált és racionalista cseh néphez.) Kitör a háborúság A lelkekben ősidők óta meglévő látens ellentétet a közelmúltban a prágai kormány uj kurzusa — mely tulszigoru a kisebbségekhez — pattantotta ki. Március közepetáján Kassán letartóztatták Kaszycki fiatal lengyel publicistát, aki Cseb-Teschenben tartott lengyel népgyiilé- sen nagyobb jogokat követelt a lengyel kisebbségnek és emellett állítólag államellenes kijelentéseket tett. Ugyanakkor Mährisch Ostrauban letartóztatták Kuliszewski lengyel tanárt, a csehszlovákiai lengyel kisebbség egyik vezérét, mig a legionisták egyik cseh-tescheni gyűlésükön éles lengyel-ellenes hangokat hallattak és szigorú rendszabályokkal fenyegették meg a lengyel kisebbségeket. A letartóztatott Kaszycki egy lengyel ifjúsági szervezet nagytekintélyű vezetője volt s igy nem csoda, ha hívei tüntetést rendeztek a varsói csehszlovák követség előtt és betörték annak ablakait. A lapok, a hivatalos lapok is, vad cikkeket kezdtek írni a csehek ellen, olyannyira, hogy Girsa varsói cseh követ kénytelen volt Prágába u'azni jelentéstételre. Roham Prága ellen A lavina megindult. A csehek szigorúbbra fogták a gyeplőt a sziléziai lengyelekkel szemben s a prágai lapok feleselgetni kezdtek a varsóiaknak. A lengyelek erre teljes vehemenciával rávetették magukat a csehszlovák problémára, mintha csak az alapjában véve jelentéktelenebb incidensre vártak volna, hogy kifejezzék lenézésüket. Egész sereg prágai lapot kitiltottak Lengyelországból, számos csehszlovák állampolgárt kiutasítottak, vagy le- * tartóztattak. A fiatalság a határvidéken és Lengyel-Teschen- ben sorozatos cseh-ellenes tüntetést rendezett, a lapok irásmodora, még a hivatalos lapoké is, egyre erősebbé vált. A sziléziai sérelem komplexuma ismét felmerült, sőt a lengyel illetékesek megkezdték az agitációt a csehszlovákiai lengyelek között. Malhomme, az uj ostraui lengyel konzul például tüntetőén beutazta a sziléziai lengyel vidékeket, a falvakban lelkes lengyel lovascsapatok fogadták őt s a diplomata számos intim megbeszélést tartott a lengyel kisebbség vezéreivel. Ezek erős dolgok — képzeljük el, mi történne, ha más kisebbségek között tartana agitációs körutat a kisebbség auyaállamának diploma-
