Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-22 / 91. szám

I Vasárnap, WH. UprQi» 189. KuzrtUfsjB’ hhmmmt wmmmBmm 13 ■ Féláru Jeggyel utazhat Pestre, de az is megtérül, ha Hölgyeié és urak! Veszélyben a csókf Mint minden elferdülésben, itt is Amerika, az út­törő- Az Újvilágban a csók már nem, kell l’art pour l’art. Vagyis magáért a csókért. A csók ize már egymagában nem elegendő az ínyenceknek- Egyéb is kell hozzá- Ezért Amerikában ajkaikon illatosított rúzst hasz­nálnak a hölgyek• De nem ám szelíd ibolya, vagy rózsaülatut, mint mi, hanem egyik ana­nászt, a másik epret, a harmadik narancsot, vagy Isten tudja mifélét. Hogy a csók ize mel­lett ott legyen az ananász illata is­Még tovább is mennek a jenkik- Van, aki a borízű csókot kedveli. Rajnai bor illik a sző­kékhez, a barnához a burgundi. Vöröshnju nő csakis tokajit használhat. Tehát minél iszáko­sabb az ámorozó, annál ékesebb a csókra­Hát igy állunk a csókkal! Szegény csók! Soha sem hit­tem volna, hogy jön idő, mikor róla is nek­rológot kell írnom. A csókról, mely az én lánykoromban, — 1 K ezelőtt 16 évvel — még szentség volt. Is­tenem, milyen nagy dolog volt akkor, ha egy ifjú hajadon rá le­helte valakire szűzies csókját. Ezt is csak abban a biztos tudatban, hogy jön utána az el­maradhatatlan megkérés. Ez már kötelező volt, ez nem is mehetett máskép­Ma már a csókot eléggé profani,zálta a flört- Nem kell hozzá „egetverő“ szerelem, nem kellenek álmatlan éjjelek, tépelődések, Icony- nyesre sirt párnák! Uton-utfélen osztogatják, nagylelkűen, bőkezűen. Nem akarok az erény- csősz szerepében feltűnni, mert igazán nem va­gyok az. Jól van! Ebbe már beleszokhmk■ Bár —■ véleményem szerint — aki a csókkal pazar­lóan bánik, az soha sem ismeri meg. Az egyet­lent. Az igazit. De ami most- történik a csókkal, az ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Végén is, hogy egy eperajkon az eper legyen a fontos — és ne az ajak, ez már sok egy kicsit. Még megérjük, hogy a hölgyek Speis- zeltlit fognak hordani. És ha egy férfi, mond­juk, igen sok ananászt kóstolt, gyógyszernek „bevesz" — egy pár cseppnyi tokajit. * fel az életet. Ezzel szemben gyermekeink k o- moly gondolkozása emberek­— Kedves gyermekek! Mulassátok meg, hogyan kell komolyon viselkedni, hogyan kell komolyan élni, hogyun kell komoly emberekké lenni. Tanítsátok meg erre a — mamát- * A mai időknek szomorú kinövése a gyilkos gyermek. Most Bukarestet tartja izgalomban egy rettenetes gyermekgyilkosság. Beszámolt róla részletesen a Keleti Újság, ezért nem is ismétlem. Becsületes, derék szülők gyermekei, kik máról-holnapra a legborzalmasabb gonoszte­vőkké váltak. Gondoljunk arra a szegény apára., aki, mikor megtudta, hogy szeretett, be­cézett fia gyilkos, — mit állhatott ki, mig lel­kiismeretére hallgatva, saját gyermekéi följelentette. Elég szomorít, hogy ilyen dolgok történnek­De amit ez a bonyodalmas eset Anghelescu miniszter úrból kiváltott, az sehogy sem fog­ható fel ésszel- A miniszter ur ugyanis kije­lentette, hogy a legszigorúbb rendszabályokat fogja életbeléptetni, a. teljes fegyelem biztosí­tására. A tanulók kötelesek lesznek iskolán ki­vid is egyenruhát hordani, karjukon rend­számmal. Eltiltják őket a nyilvános helyiségek látogatásától- Felhívja a minisztérium, úgy az iskolaigazgatókat és tanárokat, mint az összes polgárokat a diákok ellenőrzésére. Mi ezf Mert véletlenül dió-kok voltak a go­nosztevők, most hát minden diákot rablógyil­kosként kezelnek? Ki kell a gyermekek leiké­ből verni minden önérzetet? Rá kell őket ne­velni a bujkálásra, görbe utakra? Ha véletlenül egy borbély a gyilkos, akkor egyszerre minden borbélyra sanda, szemmel nézünk? Nem Uraim, nem szabad általánosítani! Heti étlup HÉTFŐ: Séskaleves. naturszelet öntött salátával, rizzsel. befőtt (akinek még van). Vacsora: Burgonya paprikás virslivel. KEDD: Turbolyalcves, angol bélszín burgonyapüré­vel, bőlabda Vacsora: Kántottvelö salátával. SZERDA: Töltött martilapu káposzta, piskóta borso- doval. Vacsora: Virított borjumáj zsemléké- Jávai. női divatáruházában Budapest, IV., Váci utca szerzi be tavaszi kabát ér ruha szükségletét. CSÜTÖRTÖK: Hamis húsleves, velőscsont, aranyga­luska. Vacsora: Komlőinda tükörtojással. PÉNTEK: Bableves, káposztás kocka. Vacsora: Sült­burgonya vajjal. SZOMBAT: Burgonyaleves, sertéskaraj burgonyasalá­tával, csúsztatott palacsinta. Vacsora: Tokány puliszkával. VASARNAP: Spárgaleves, rántott csirke fejes salátá­val, krémesbéles. Vacsora: Füstöltnyelv, ke- tnénytojás, kékesi sajt, tea. *■ Süt f*f-receji teli Komlóinda. A komlóindát letakaritjuk leveleitől. Megjegyzem, csakis a vöröses kövér indát vásároljuk, a vékony, zöld nem jó. Fövő sós vízbe tesszük és meg­főzzük. Majd berántjuk, éppúgy, mint a zöldbabot, ke­vés ecettel megsavanyitjuk, tejföllel tálaljuk. Pótolja a zöldbabot. Tükörtojással, bundáskenyérrel egyaránt kitűnő. Süllő paradicsom catchup-pel. A megtisztított sül­lőt besózzuk, egy óra múlva ecetesvizben, zöldséggel, babérlevéllel, borssal, egy fél hagymával megfőzzük. Azután levéből kivéve hideg helyre tesszük. Tálalás előtt bekenjük paradicsom catchup-pel. Paradicsom catchup. (Olv. kecsöp, angol mártás.) Télire eltett paradicsomot sűrűre főzünk és teszünk, ízlés szerint, törött- és átszitált fekete- és szegfüborsot, gyömbért, szegfűszeget, sót, cukrot, finom borecetet és annyi, fátyolszitán szitált sárga mustárlisztet, ameny- nyitől jó csípős lesz. wmmmmmmrnm*. A nő nyugtalan lény. Nem,csak külseje vál- tosik a divat kívánalmai szerint, de belsőleg is átalakul időnként­A rnuDt század nője szelíd, igazán nőies volt. Jó anyákat, jó háziasszonyokat termelt lei. Az úgynevezett- anyatipust- Ezeknek az asz- szonyoknak minden gondjuk, minden örömük a családjuk volt. Férjük és nagyszámú gyer­mekeik. 8—10 gyermeket neveltek fel, embert faragtak belőlük- És büszkék voltak a telt kamrara, Dagadó kebellel mutogatták az élés­tár hímzett térítőivel ellátott polcait, amelye­ket roskadásig megtöltöttek a gyönyörű befőt­tek- Versengtek abban, ki ad jobb ebédet, ki (i jobb háziasszony f A huszadik század elején kezdődtek a nő- emancipációs mozgalmak. A vő igyekezett fel­szabadulni- önálló lénynek érezte és vallotta magát- Helyet követelt, magának gimnáziu­mokban, egyetemen, hivatalokban­Alig pár éve, hogy uj szó lépett uralomra. A pajtásság- A nő és férfi pajtások lettek- A nő nem akart többé királynő, uralkodónő lenni, csak kis, jó pajtás. Pajtás az életben, pajtás a szerelemben. Kis cinizmussal, viccel hesegette el magától a problémákat- Kis köny- nyelmüségekkel ütötte el a nagy dolgokat. Ma ismét változott a nő szerepe■ És ez a legkevésbé rokonszenves. Legalább is én esküdt ellensége vagyok minden természetellenes do­lognak- Az meg csak nem természetes, hogy a mai nő „gyermek"? Mert ez a legújabb sikk- : A nő gügyög, csicsereg, afféktál- Játékszerei j vannak- Heverőjén egy nagy mackó- Kezében I — uccán is — játékkutyát, játékmacskát visz. J Semmit sem vesz komolyan. Játékosan fogja | Szentgyörgyi István özvegyénél „Színészné“ akart lenni, de Pista bácsi nem engedte blinden pénzét sírkőbe fektette s most készül a leányához, hogy ráncba szedje a fiatalokat (Kolozsvár, április 21.) Mikor két évvel ezelőtt Szentgyörgyi István meghalt, sok szó esett az özve­gyéről. Inkább rosszat, mint jót. Hogy igen szigorú fe­lesége volt Pista bácsinak. Meg hogy olyan túlzottan takarékos. Kötelességemnek tartom minden asszonytársamat megvédeni. Nem szabad alap nélkül senkit sem bán­tani. Győződjünk meg előbb az igazságról, addig hagy­juk a kegyetlen és szigorú kritikát. Körül akartam nézni a Pista bácsi árván maradt portáján. Kedves az öreg kis ház, régi vágyam egyszer oda bekukkantani. A saép tavaszi napsütést felhasz­nálva, lementem hát a Regele Ferdinand útra. Szentgyörgyi István özvegyét kivételesen nem munkakörben találtam. Egy kerti széken „liegézett'‘, sütkérezett a napos udvaron, orgonabokrok alatt. — Most nem tudok beszélni, — mondja mikor elő­állók kérésemmel, hogy a Keleti Újság olvasóinak nyi­latkozzék, — egy szó nem jön a számra Nagy gond­ban vagyok. Pénzt kell előteremtenem a föld alól is. Kell a gyermekeknek. Hát beszéljünk lelkem majd máskor, mikor nyngodtabb vagyok. De azért maradjon csak, ne siessen. Szívesen vagyok én fiatal asszonyok­kal. Szóval nem nyilatkozik. Majd meglátjuk a végén. Azzal sz.épen, észrevétlenül hozzáfogok az aknamun­kához — Hány éves házas Szentgyörgyi néni? _ Mi lelkem most lennénk 45 éves házasok. Hosz­szu, nagy idő. Az uram 47 éves, én meg csak 19 éves voltam, mikor egybekeltünk. De ne gondoljon maga az öreg Szentgyörgyi Pista bácsira, mikor az én vőlegé­nyemet. elképzeli. Csinos, helyre legény volt. Szép, dús haja haláláig megmaradt. — Szívesen mentem volna én is színésznőnek, olyan dászay Mari félének, akinek dörögni kell. De az öregem nem hagyta. Féltékeny volt ökelme. Meg Is volt rá az oka. Az a majdnem harminc esztendő, ami közöttünk volt. Sétálgatunk a szép, nagy kertben. — Együtt vették Szentgyörgyi néniék ezt a há­zat? — A fele már megvolt. A másik felét meg bizony együtt kuporgattuk garasról-garasra. A Dónáth utón lévő szőlőnket ugyancsak. Nem tetszett neki, hogy én olyan nagyon spórolós vagyok. Pedig ő is szerette ». pénzt. — Milyen férj volt Pista báesi? — Nem mondhatom, nem volt rossz, de igen sze­rette a korcsmázást. A menyecskéket békén hagyta. — De gondolom, Szentgyörgyi néni a korcsmázást nem hagyta szó nélkül, Nem szidta meg érte olykor­olykor?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents