Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-22 / 91. szám
reménytelennek ítélte a helyzetet, visszament a terembe. — ügy tudom, maga nem is ismeri a férjemet... — Nem, én öt már nem ismertem, csak lá- jtásból, — mondta a miniszterelnök azzal a nagy, benső, szinte jóakaratu és még mindig mosolygós nyugalommal, ami sehogysem akart átragadni az asszonyra. Beszéd közben figyelték egymást, de inkább csak úgy ösztönösen és akaratlanul, ösz- szehasonlitást téve az egymásról való, huszou- kétévelötti emlékeikkel. Az asszony úgy találta, hogy az a fiatal ügyvéd, akivel annakidején a vidéki város tenniszpályáján ismerkedett meg, e huszonkét év alatt alig változott valamit- Akkor is mindig nullásgéppel nyiratta a fejét- Akkor még senkise hitte volna róla, hogy valaha ilyen pályát fog befutni- Attól a perctől kezdve, hogy a háború után először olvasta a lapokÍ san ennek az embernek a nevét, — akkor már cépviselő volt és parlamenti viharok központja — sokszor felidézte minden halványodó emlékét róla- Csak néhány hónapig tartott ez a békebeli ismeretségük, — úgy emlékezett, úgy rémlett neki, hogy talán flörtölt is egy kicsit ezzel a fiúval, éppen csak annyira, ahogy abban az időben még fiz másikkal, kü- lön-külön, anélkül, hogy akármelyik tudott volna a másikról. Egy-két félig kimondott szó, amiktől a fiuk nyaka átpirosodott és egy egész világot sejtettek mögötte, egy-egy kézfogásnál kicsit tovább otthagyni a kezet, szándékosan és akarattal, aztán az asztal felett, vagy a szoba másik sarkából váratlanul a fin szemébe pillantani, sokáig és némán, azzal a befelé való nézéssel, amitől a másik végül is lehunyja a szemét és olyan szerelmes lesz, hogy odahaza egyedül ruhástul dől az ágyra, — lehet, hogy ezzel á fiúval is volt valami ilyen, de már nem emlékezett rá pontosan Tizennyolcéves volt akkor, szemtelenül szép és szemtelenül kacér. Két hét óta, hogy megkapta ezt a meghívót, folyton azt kérdi magától: mit jelent ez, mi van emö- gött? A férje, akihez mint aktiv huszárfőhadnagyhoz ment feleségül, a háború után leszerelt és most egy mezőgazdasági gépgyár aligazgatója Nyomorultul élnek abból a kis íi zetésből- Igazán nem olyan állás, amely számot tarthatna egy ilyen miniszterelnökségi meghívóra És különben is, huszonkét év óta soha, semmiféle formában nem jelentkezett ez az ember. Ö azt hitte, hogy már a nevére sem emlékszik- Azt se tudja, hogy férjhez ment és kihez ment férjhez És most egyszerre itt van ez a meghívó, ez a nagy litografált fehér kár tya: „A Magyar Királyi Miniszterelnök tisztelettel meghívja -— aztán tintával, kaligrafálva beírva — nagyságos Baráth Árpád urat és ne jét a Kureeielinszky lengyel közoktatásügyi ®íiniszter tiszteletére rendezendő teára Nagy keresztek szalagjai viselendők.“ A férje két hónap óta külföldön van, — mennyi göndör okozott neki, hogy mit csináljon, eljöjjön-e egyedül és aztán az estélyi ruha! És újra meg újra a kérdés: mi van e váratlan meghívó mögött? És most, hogy itt áll szemben a miniszterelnökkel, aki jóakaratuan és nyugodtan mosolyog rá, most már úgy érzi, hogy a meghívás mögött semmi nincs- Ugylátszik, a miniszterelnökök minden régi ismerősüket meghívják. Hiszen az egész Disz-teret ellepi a kocsi-tábor. Ez némi csalódást okoz neki és már meg is bánta, hogy eljött. A miniszterelnök pedig csak mosolyog és közben egy kis fájdalommal gondolja magában: mennyi kis apró ránc van az arcán -..egy kicsit megsárgult az a szép, üde fogsora •• és hogy elszállt a fény a hajáról! — Nekem itt egyetlen ismerősöm sincs, — mondja kissé ijedten az asszony, miközben a terem felé mennek— Nem baj, majd bemutatok magának néhány embert... De úgy adódik, hogy egymás mellett maradnak és átsétálnak a tömegen, amely tiszteletteljesen utat nyit nekik. És együtt ülnek le a belső, gobelin-teremben, amely zsúfolásig tömve van Mindenki itt akart egy talpalattnyi helyet szerezni magának, mert a nagy kerek asztalnál itt ülnek a főhercegnők, nagy dia- dómjaikkal, itt virít, mint óriás pipacs, a hercegprímás talárja, itt vannak a békebeli miniszterek és a legöregebb tábornokok, csillagjaikkal és díszeikkel meggyujtott karácsonyfákhoz hasonlóaii. Az asszony, szédülve megy át ezen a kápKELETI'UJSJÍÍ rázaton és csak akkor nyugszik meg kissé, amikor a pirosruhás, aranyrojtos nyakkendőjü hajdú őt is cigarettával kínálja, gyertyalánggal a megrakott ezüsttálcán, amikor már a kis rokokó székekben elhelyezkedtek A cigaretta füstjétől egy kicsit visszanyeri a lélekjelenlétét. Különben is jó, hogy ennyi emben van itt, ebben a szobában elvész és semmivé válik a jelenléteA miniszterelnök még mindig mosolyog, még mindig szelíden és jóakarata lag, de azért mintha egy kis rejtett káröröm lenne a mosolyában, amivel ezt a különös helyzetet kiélvezi. — A férje mit csinál külföldön? — A gyár küldte ki. Mezőgazdasági gépeket akarnak eladni. A férjem jól beszél oroszul, mert három évig hadifogoly volt- Most hetek óta Moszkvában van. — Hol? — kérdi a miniszterelnök, mintha nem jól hallotta volna— Moszkvában. — Ejha! Éppen mostanában jutott eszébe Moszkvába menni? — Miért? Az Intourist Bureau védelme alatt ment. Moszkva különben is tele van idegenekkel. — Igen, de ne felejtse el, nálunk most sta tárium van. És nagyon feszült a helyzetünk Moszkvával- Nehezen tudnánk egy magyar állampolgárnak védelmet nyújtani. — Ó, az én férjem sohasem politizált... Másról kezdenek beszélni- Váradi és kolozsvári közös ismerőseikről- Akik még élnek, akik már meghaltak. Egyiknek-másiknak már a neve is eltűnt az emlékezetükből. Az asszony lassankint teljesen otthonosan kezdi érezni magát a kis, kényelmetlen rokokó székben. Csak néha úsztatja végig tekintetét beszéd közben a zsúfolt, tompán zsivajgó teremben, az újságokból jól ismert arcokra. Egyszer aztán teleszijja magát levegővel, hogy legyen ereje megkérdezni, ami már két hét óta fúrja az oldalát: — Mondja- mi jutott eszébe, hogy ennyi idő múlva ránkgondolt és meghívót küldetett nekünk? A miniszterelnök csak mosolyog- Így. n7,- zel a mosollyal nézi pár pillanatig az asszon t. Aztán azt mondja: — Meg akartam magának köszönni valamitAz asszony egészen belesápad — Nekem? Mit? Aztán mégegyszer, sürgetően kérdi: — Mit? A miniszterelnök jóízűen felnevet. — Azt igy, két szóval nem tudom megmondani. De különben is zavar, hogy a férje nincs itt. TJgy akartam, hogy ö is hallja... És még mindig mosolyog. — Nem értem .. — mondja halkan, félig önmagának az asszony. — Ne ijedjen meg. ennyire nem komoly a dolog- Tudja— aznap, amikor kormányelnök lettem, este egyedül maradtam a szobában. Elgondolkoztam, hogy hogyan is jutottam én idáig- És akkor eszembe* jutott maga. Az asszony olyanféle mozdulatot tesz a Fejével, mint a madár — Én? — Tgen- Huszonkét évvel ezelőtt én nagyon szerelmes voltam magába. t Az asszony felnevet, — Pontos ember lehet maga! Soha nem késik el semmivel! Nevetnek mind a ketten— De várjon, nem ilyen egyszerű Az éri apám falusi jegyző volt A magáé kamarás és főispán. Akkor békében ez még nagy dolog volt Én nem is mertem közeledni maga felé. De maga- úgy éreztem- hogy is mondjam... — Tudom! — legyint az asszony. Megint nevetnek. — Hát szóval, maga akkortájt rendezte az első házibálját. Én olyan szegény voltam, mint a templom egere- Még frakkom se volt. A szabómnak, aki már nem akart hitelezni, bizalmasan megmondtam, hogy mire kell a frakk. Mert olyan bizonyosra vettem, hogy engem is meghív. Sőt az volt az érzésem, hogy elsősorban engem hív meg És nem hivott meg. Az asszony összeráncolja a .szemöldökét— Nem emlékszem— A miniszterelnök megint csak mosolyog. — Nem is hívhatott meg. Csak a huszártisztek. a dzsentrik és a mágnásfiuk voltak meghiva De én akkor éjszaka összecsomagol- latn, lesrófoltam a kapuról azt a friss porcel- lántáblát, amire ki volt irva, hogy köz- és válVasárnap, 103i• április 22. Az Árumintavásárra érkezőknek tartós Hullámositást góppet vagy anéJkü?, modern hajfestési, ehontott hajak teljés rendbebozását legtökéletesebben végzik fETQILE legnívósabb hölgyfodrászszalonban Budapest, Belváros Hajú u. 2. (Bécsi u. sarok) Telefon 806-65 tóügyvéd vagyok, a télikabátom zsebébe süllyesztettem azt a táblát és még akkor hajnalban elutaztam a városbólAz asszony mozdulatlan tekintettel az asz-. tál közepére néz. A miniszterelnök pedig, még mindig azzal a jóakaratu nyugodt mosollyal, akaratlanul végignéz a termen, mintha azt erezné: milyen jó ezt most igy, ebben a gobelinteremben, a hercegprímás és a főhercegnők árnyékában elmondani. — Képzelje el, ha akkor engem meghiv: én most ügyvéd vagyok Nyíregyházán. De igv, elrohantam, késsel a szivemben, össze szorított foggal, hogy én majd megmutatom..- Hát szóval... — és egy pillanatra az asszony kezére teszi a kezét — azért hívtam meg, mert meg akartam köszönni, hogy maga akkor nem hivott meg. Egy kis csend támad, ami ebben a zsivajgó teremben is ott marad köztük— Értem. — mondja aztán az asszony halkan, a levegőbe nézve- — De hogyan van az, hogy azóta nem láttuk egymást? — Én láttam magát- Egyszer, még a háború alatt, az étkezőkocsiban. Maguk akkor fiatal házasok voltak- Engem észre se vettek- Elnéztem magukat, hogy milyen szépek, milyen fiatalok, milyen boldogok. —■ Fájt? De már meg is bánta, hogy kimondta— Nem- Aztán jóval a háború után, eg> - szer a korzón. Maga egyedül ment, én maiakkor úgynevezett politikai nagyság voltam, kétszer is elmentünk egymás mellett, de arra se éreztem vágyat, hogy megszólítsam. Maiakkor mással volt tele a fejem. — Maga, ugy-e, elvált ember? — Nem, én sohasem házasodtam meg. Van egy öreg és csúnya menyasszonyom: a politika Egy férfi áll meg előttük, egy gróf, abból a régi világból A miniszterelnök mosolyogva mondja: — Na látja, mégis akad ismerőse ebben a társaságban! És már fel is áll az asszony mellől, mert az angol követtel kell beszélnie, aki néha rápillantva, félre nem érthető módon várakozik a közelében. Az asszony még utánaszól. Kicsit zavartan és akadozva: — Remélem, egyszer meglátogat bennünket ... A miniszterelnök elmenőben kissé meghajlik. megint csak mosolyogva- És az asszony úgy érzi. ez a mozdulat annyit is jelenthet: köszönöm. de szó sem lehet róla- És azt is érzi, hogy egyszerre, pillanatok alatt mérhetetlen tnesz- szeségbe és magasságba távolodik tőle ez az ember- ahogy három lépésnyire tőle az angol követtel beszélget. Egy óra múlva lassankint szállingózni, ritkulni kezdenek a vendégek. A miniszterelnök közben valamennyi termet végigjárta, valamennyi fontosabb emberrel beszélt néhány szót. E pillanatban egy esoport közepén ott áll a nagyteremben és látja, bogy most megy cl az asszony. De a tekintetük már nem találkozikA félhivatalos szerkesztője megint talál egy alkalmas pillanatot, amikor a miniszterelnökhöz léphet— Kegyelmes uram, az előbb nem tudtam befejezni, ma este hétkor kaptuk a jelentést, bogy a francia iparkamara...' Beszél, beszél, de néha nyugtalanul pillant a miniszterelnök arcába, aki alig figyel rá- Mozdulatlanul és elgondolkozva néz abba az irányba, amerre a vendégek kifelé mennek. E mozdulatlan és a távolba szegezett arcról eltűnt a mosoly. (... talán egyszer egy színműben folytatom) ...................................................mi mmmmmmmmmm — Kézbesítési vagy más előfizetési reklamációkat kérjük közvetlenül a kiadóhivatalnak levelezőlapon, vagy őöS. sz. telefonon bejelenteni. Kiadóhivatalunk azok orvoslása iránt nyomban intézkedik.
