Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-22 / 91. szám
> TH *T ' r visel öbáz 2UDA PEST V. t*trtT^TWT W* VAT&r— Vfift. Vasárnap, 1934. április 22. — Ara *£ írj? ElöfitcWsi arait belföldön: Egésa évre 800, félévbe 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy övre 50, félévre !Í5, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengÁ. Egyes szántok az IbuSí elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVIÍ. ÉVFOLYAM - 91. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDES. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kol**sv>,-, Karon L. Fop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levéti* ffi: Cluj, ijpostafiók 101. szám. Kéziratokat senklnék sem küld vissza és nem is őriz meg a szérkéáítíhtS;. Tisza István Budapesten ma szoborleleplezéssel ünnepük cs menő löki tik Tisza Istvánnak az emlékét. Az ő élete akkor omlott össze, amikor Erdél.v földje leszakadt a régi Magyarország területének testétől s a magyar nemzet történelméből azon a ponton vált ki az ő hatalmasan nagy egyénisége, mikor az erdélyi magyarság történelmének uj korszaka kezdődött. Az ö élete egészen a múlté, s pusztán csak a múltnak kijáró kegyelet szavaival emlékezhetünk meg róla. Az o sifköve a mi uj élet- irányúnknak a határköve lett. Az államalkotó magyar nénizot országának határai között, az egvfedél alatti otthonban csak addig maradhattunk, amig a földi rögökből gyászos hant emelkedett ennek az emberi pályáén'ásnak örök nyugvóhelye fölé. A részvét és kegyelet göröngyét még odadobhattuk a sirgödörbe, aztán mi is eltávoztunk. Kortársunk volt, bár messzire kimagaslott közülünk. Múltunknak a közössége letagadhatatlan s múltbeli vezetőszellcme sokkal világosabban áll ina a világ előtt, semhogy e megemlékezésünkért váddal illetnének. Az ő nevét is, a mienket is letörülték a magyar állampolgárok névsorából a történelemnek azok -a napjai, amelyek a háborút Hí’kjtfték. Ali, nemzetének egyszerű közkatonáiból egy séfed, átvettük azt a sorsot, mindén felelősséggel. amit a további élet élőnkbe tárt. Az ő vezéralakja beíebuilott a felhasadt szakadékba. Nem úgy távozott, mintha megroppant volna a nagy fordulatok előjeleinek — amiket az ő látnoki ereje észre vett már akkor, amikor mi nem sejthettük — a kérlelhetetlen nagysága előtt. A magyar nemzetnek az a vezéralakja volt, akinek rettenthetetlensége nyugodtan tudott szembenézni mindennel és mindenkivel. Dongott, a föld határozottságának erős léptei alatt s utána a rajongásig magúval ragadott követők tábora vonult, mint az Üstökös vezércsillaga mögött az ezüstös fehér színben egybeolvadó hosszú fénycsik az égbolt azúrján. A tömeg azonban, amely egyetlen intésére néha nemcsak a tiizbe, de az Önfeláldozás biztos halálába is lélekáldozással, életfelajánlással rohant volna, bele, nem volt tőle elválaszthatatlan. Nem egyszer elfordult tőle s akkor is, akadályok tövis- keritésein át is, csak tartotta a változatlan irányt, amiből alkudni nemcsak nem tudott, de alku- kisérletezésekkel megközelíthetetlen volt. Tudta a maga igazát s nemcsak a. meggyőződés törhetetlen hitének, de a kicsinyes és a súlyos gátakat el nem ismerő férfias bátorságnak is példamutatója volt. Az a világ, amelyben ö utat vágott nemzetének, már összeomlott. A világtörténelemnek, az európai fordulatok ez óriási korszakának igen értékes adatai bizonyítják, hogy Tisza István nem mulasztotta cl tiltakozó szónak a felemelésével figyelmeztetni a veszedelemre azokat, kik annak a régi világnak a sorsát a kezükben tartották. Előrelátását nemcsak nem fitogtatta, do soha el sem árulta. Csak a történelem betetőzése után. utólag tört fel az ő nagyságának ez a sírba vitt titka az élők számira, hogy az utókornak tiszta fogalmai legyenek az áldozatul esett, lehullott vezércsillagról. Most, amikor a mai Magyarország szobrot állít emlékének megörökitésére, már mindenki tudja, hogy ő volt, aki a háború ellen tiltakozott s ezzel a tiltakozásával kiemelte a magyar nemzetet a világfelfordulás felelősségének terhe alól. ’A fejvesztettség sötét éjszakájának gyilkos fegyvergolyója oltotta ki az ő életét. Céibavették. nehogy nemzetének élére állítasson újból, mert féltek, hogy a vezércsillag mögé az üstökös fény. csikja sorakozik ismét. l&ifoţţâtslalan Hazafinak* " VA i D A ■Mecpfallblíaaal elméfü ©amber* nek inondfja P recupol /\z ösüzeeskürési pör cnásoáik napjának Maniu Itîlh<a!ţj«ilâsa volt az eseménye (Bukarest, április 21.) Az üsszeesküvesi por mai tárgyalásának elején jelentéktelen vallomások hangzottak el, A délutáni tárgyaláson nagy érdeklőt lés kiserit: Maniu me’.ni öv állomásátElsőnek Luca ezredes kerül sorra, akitől az elnök megkérdi, hogy miért jött a fővárosba liusvét éjjeléül Luca: Precup alezredes hivott, akitől, mint informáltak, Nagyküküllőmegye prefektusi állását kellett volna megkapnom. Elnök: Tudta, hogy Precup összeesküvést tervez? Tanú: Fogalmam sem volt az összeesküvők terveirőlAzután ,Vicolne Precup mérnököt hallgatják ki, aki elmondja, hogy távoli rokona ugyan az alezredesnek, de nem volt belekeverve az ö-sszeeskü vésbeNeagcrie hadnagy következik, aki azt vallja, hogy azért jött Bukarestbe, mert levelet kapott Precup alezredestől és a parancsnak engedelmeskedett. Eufrozina Frunză, Precup cselédleánya az elnök kérdésére elmondja, hogy egy aktatáskái vitt Niconia őrnagy lakására. Beismeri ai elnök kérdésere azt is, hogy asszonya kitérte ?[, de nem ment be a lakásba, hanem az előszobában maradt. Asszonya utasítására felvitt a padlásra egy csomagot is. A védelem megkérdi, hogy mikör történt ez, mire a ctelédleány kijelenti, hogy a házkutatás után. 1 anaszkodik, hogy a sziguran- eián rosszat bániak vele. Scancu: „HafuJlam volna") agyonlövöm, mini lisifilerl! Siancu Emi! 15 eve ismeri Precupot. El mondja, hogy (i-án éjszaka a Botnniţa Bálává templomban volt. Elnök: Hallott Precup ezredes és társai hazafias akciójáról? Siancu: Igen! Elnök: Tudott arról, hogy a király ellen irányul? Tame Nem! Ha tudtam volna, lelőttem volna, épp úgy mint Tischler Mórt! Maniu menfőrallomása Élénk mozgás támad a teremben, mikor Man inra kerül a sor. Az elnök székkel kínálta meg Maniat, aki azonban állva maradt. Precup védője kérte a bíróság elnökét, hogy kérdéseket intézhessen Maniu Gyula - hoz. Elnök: Kérem.a tanút, hogy ne válaszoljon a kérdésekre Védö: lenged je meg elnök ur, nogy csak egyetlen kérdést intézzek a tanúhoz és kérjek tőle választ. Elnök: Tessék! Védő Maniu Gyulához: Ismeri-e ön a vádlottat és mi a véleménye róla? Maniu: Jól ismerem Precup alezredest. Ismerem még 1918-ból, amikor faşibol repülőgépen hozta cl Balázsfalvára Presau, tábornoknak a főhadiszállásról v az erdélyi románsághoz intézett manifesztumát. — En Precup alezredest nemzeti szempontból kifogástalan embernek ismerem és nem hiszem, hogy képes lett volna összeesküvést szőni Őfelsége ellett. Végül arra kérte Maniu Gyula a hadbíróság elnökét-, intézkedjék, hogy tanúvallomása .vagy' teljes egészében jelenjék meg a lapokban, vagy pedig a vallomásáról a la nők ue írjanak semmit, Vaida P recupról A Pátriának Vaida Sándor volt miniszter- elnök nyilatkozott a katonai összeesküvésről— Precup alezredes állandóan megfigyelés alatt állott — mondja Vaida- Elrendeltük, hogy amikor a cselekvés terére akar lépni, haladéktalanul tartóztassák íe- Minden ucCá sarkon és kávéházban a diktatúráról beszélt é.> arról, hogy ő milyen nagy dolgokat- tudna csinálni- De senki sem vette komolyan- Amíg kormányelnök voltam, senki sem tett jelentés! olyasmiről, hogy Precup Őfelsége eilen dolgozna. — Amikor a vádiratot olvastam, a felhábo rodasomhoz mély fájdalom csatlakozott, hogy ppen egy erdélyi román agyában született meg egy ilyen gyilkos gondolat De. aminthogy -Sturza ezredes árulásáért nem lehetett közfét len feletteseit és az ó-királyságot vádolni éppen agy Precup lépéséért sem lehet feletteseit és Erdélyt támadni- Az erdélyi nép mindig dinasztiáim voltVégül Vaida Precup alezredest meghib- bant-elméjü ambernelc nevezi és azt mondja, hogy szeretettel kell körülövezni az uralkodót,