Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-19 / 88. szám
HEUTtajjjm Csütörtök» 193i. április Î9. Lengyelország ii j kísebliségí jaraslaia « Képszövelség előtt Általánosan liőlelezővé kell fenni minden országnak n kisebbségek védelmét Három hatodikos Három hatodikos középiskolai diák borsai- ^ms gyilkossága megdöbbentette a jóérzésii embereket, megütközéssel foglalkoztatja Bukarestet és a kormány is úgy találja, hogy már kell valamit csinálni. A fiatalkornak bűnbe zuhanásának lélektani körülményeiről, okairól rengeteg elmélkedés hangzik cl most s bizonyára nagyon sok rmgyarázaikeresés fog megjelenni a sajtóban. Lesznek helyes és lesznek téves meglátások. Egészen bizonyos, hogy az általánosításra hajlamos emberek ezt mondják, vagy, ehhez hasonlót hajtogatnák: ime, a mai fiatalság. Lehet, hogy van valami igazuk, lehet, hogy erre a borzalmas bűntényre nem lehet egész határozottsággal ráhúzni az általánosító megállapításokat. Anélkül, hogy az általánosítások túlzásainak elsietett hibáiba esnénk, mégis azt mondjuk, hogy tényleg kell, mert szükséges cs mert érdemes valamit csinálni annak a nevelési rendszernek a szellemével, amely ha nem is volt előidézője három bukaresti diák ilyen elvetemült gaztettének, de ez még mindig csak negatívum. Tényleg alkalmat ad ez a véres iskolai szenzáció annak a megvizsgálására, nincsen-e itt komoly és feltétlenül elvégzendő feladat. As elvetemültségnek a szakadékába mindig mindenütt belezuhanhat egy-egy megmételyezhető fiatalember. Dosztojevszkij a Raszkolnikovjóban mesterien rajzolja meg est a zuhanási veszedelmet. A fiatal lélek könnyen hajlik, mint a facsemete s amint az állandó gondos nevelés, amit. a család, az iskola, a társadalmi életszokások parancsai és szabályai adnak, a jóra hajlítják, úgy a környező világeseményeiből kapott rossz benyomások ráhajlithatják a rosszra is. Amint bizonyos, hogy a. nevelési rendszer nem ösztökélte, nem taszította a bűn felé ezeket az elveszett lelkeket, úgy nem is tartotta vissza a szakadéknak a meredélyéről. Ha feltesszük a kérdést, hogy vájjon ez a három, tizenhatéves diák nem a mostani, de más korszakban, él, akkor is gyilkosok leltek volna-e, nem tudnánk bebizonyítható feleletet adni■ Azt azonban látjuk, hogy a mai lélekidomitó módszerek nem mentették meg őket. És itt szabad legyen a: í a mi részünkről sokszor, számtalanszor hangoztatott észrevételünket megismételni, hogy a nálunk hivatalosan irányított oktatásügyben túlzottan nagyobb gondot fordítanak a tanításra, mint a nevelésre. És a mi régi humanista hagyó- nyányokon felnőtt kisebbségi magyar nevelőintézeteink szelleme ezen a ponton kerül a leglényegesebb ellentétbe azokkal a követelésekkel szemben, amiket a hivatalos oktatásügyi politika felállít. A jó Isten tudná csak megmondani, hogy ha a humánizmus szeretetteljesebb. szelleme volna ma az ur az ifjak felett, ez a három hatodikos visszariadt volna-e a gyilkosságtól, vagy nem? De az a tény, hogy halandó ember nem tud ebben a kérdésben bizonyítani, a. humánista nevelési irányzódnak nem cáfolata. Sőt, éppen, ez az eset mutatja. mennyire szükség van ez irányzatra ma. Hókkal inkább, mint valaha. Különösen akkor, ha korjelenségnek fogadjuk cl ezt a borzalmas bűntényt s azt mondjuk, hogy: ime a mai fiatalság. A közoktatásügyi miniszter rendszabályokat tart szükségesnek, diákegyenruha állandó kötelező viselését, szigorú fegyelmi szabályzatokat. Meg kellene azonban fontolnia, hogy nem kcllenc-e az iskolákban az emberszeretet igazi szellemét fenni otthonossá. Amelyik gyermek a kisebbségi embertársai iránt tanul gyűlöletet, az általában em- bergyiilöletct tanul. Mqst, hogy a román nemzet egy államférfiuját politikai okokból gyilkolták meg s amikor egyes politikai bűntények sokszor nyílt védelmezésre találnak felnőttek részéről is, bizony súlyosan fertőzött a. légkör s a bűnözés mételyével beoltódott fiatalemberek könnyen veszik kezükbe a revolvert, ami ha egyik nap politikáért, olt ki emberi életet, másnap egy másiknak a kezében a pénzszerzés vágyából gyilkol. Ha a kormány körében ügy látják, hogy vála mit tenni kell, akkor a nevelési rendszernek olyan átalakítására kellene mindenek fölött gondohuok amely az erkölcs és a szeretet szellemét viszi heh az oktatásügybe minél nagyobb mértéiben. Z. 1. (Varsó, április IS.) A nemzeti kisebbségek ügyeinek a Népszövetség utján való rendezése az utóbbi időben teljesen háttérbe szorult. Bizonyos mértékig Németország kilépése a Nép- szövetségből egyik oka, hogy ez a kérdés mind kevésbé foglalkoztatja az illetékes köröket. A nópkisebbség ügyeinek ugyanis a leghatékonyabb szószólója Németország volt. mindaddig, amíg maga is konfliktusba nem került saját kisebbségeivel az országban egyrészt, másrészt pedig amig ki nem lépett, otthagyva e problémát a legnagyobb bizonytalanságban. . A kérdést, különösen annak a panaszeljárásra vonatkozó részét azonban meg kell oldani, ez a viszás helyzet továbbra is fennáll. Nem érdektelen, hogy Lengyelország a legközelebbi népszövetségi ülésre javaslatot fog behozni a kisebbségi kérdéssel kapcsolatosan• A lengyel kormány most Barthouval folytat tárgyalásokat, valamint a kisantanttal is, egyöntetű megállapodást célozva minden európai problémával kapcsolatosan és így elkerülhetetlen, hogy Lengyelország ne érintse e kérdést szövetségesei előtt már most, mielőtt javaslatát benyújtja a Népszövetséghez A lengyel javaslat mindenesetre bonyodalmakat fog okozni■ A javaslat kategorikus formában állítja fel azt a követelményt, hogy a népkisebbségek védelme csak úgy lehet eredményes. ha minden európai állam aláírja Amint ismeretes, a népkisebbségi védelmet a békeszerződések értelmében csak a kisantant- államok, Lengyelország és Magyarország, Bulgária Írták alá. A lengyeleknek az a felfogása, hogy más országoknak is vannak kisebbségei, amelyek panaszkodnak és ezek többségi nemzetei nem vindikálhatják maguknak a jogot, hogy erkölcsileg ítélkezzenek mindaddig, amig ők maguk is nem tesznek eleget ennek a sokat i hangoztatott nemzetközi elvnek- Lengyelország úgy érvel, hogy a kisebbségiek sorsába való beleszólás tulajdonképpen a népfenség elvébe való beiitközést jelent és ezt a kérdést csak úgy lehet kivonni a szuverénitás kérdésköréből, ha a népkisebbségi védelmet általánossá teszik- Ha a kisebbségvédelem tekintetében minden állam egyformán kötelezve van, akkor a szuverénitás megsértéséről nem lehet szó többé és az egyes államok nem is takarózhatnak ezzel az egyébként — lengyel felfogás szerint indokolt elvvel. Lengyelország javaslata mellett fogja találni Németországot. Németország ugyanis arról panaszkodik, hogy EIzász-Lotbaringiában a német kisebbségek nem kapják meg az őket megillető jogokat. Amiót-a Németország és Olaszország között is a barátság szünöben vari, német részről mind sűrűbben emlegetik a dél- tiroii németség elnyomatását is. éppen azért Németország örömmel látná, ha Olaszországra is rákényszeritenéh .a kisebbségvédő szerződési záradékot• Franciaország és Olaszország aligha fogják azonban önként magukra vállalni a kötelezettséget. Különösen áll ez a feltevés Olaszországra. Ami Franciaországot illeti, nem lehetetlen, hogy Barthounak Beck külügyminiszterrel történő tárgyalásai során olyan formulát találnak, amely lehetővé teszi Francia- országnak, hogy a kisebbségig enerálizáló tervezetet, illetőleg ne tanúsítson feltétlenül visz- szautasitó álláspontot.
