Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-18 / 87. szám
Szerda, 1031■ április 18• KflFTlUjSXü Bethlen György gr. közbenjárására békésen Intéződött el a Hóstát legelő-ügye (Kolozsvár, április 17.) Köztudomású, hogy Közel egy évtizede húzódik a városi közlegelők kezelésének kérdése. A Iambi, tárcsái és şzopori legelőket a (legeltető gazdák köréből választott bizottság kezelte több mint egy évtizede. A város most házikezelésbe óhajtotta venni az ügyeket, ami ellen a gazdaközönség, nemzetiségre való tekintet nélkül, tiltakozott Az ellentétek már annyira kiélesedtek, hogy kilátás volt arra, miszerint a mai leltározás fegyveres összetűzés nélkül nem lesz megoldható. A kisgazdák minden lehetőt megpróbáltak kívánságaik érvényesithetése érdekében és mint utolsó mentsvárhoz fordultak dr. gr. Bethlen Györgyhöz, mint Kolozsvár város képviselőjéhez, hogy járjon közben érdekeik védelmében a városnál. KiilldÖttségileg keresték fel Zágoni Szabó József, Bntykn József, Pap Sámuel, Simon József és ifj. Adorján János Bethlen György grófot, aki a legeltető birtokosság és a kolozsvári Gazdasági Egylet vezetőségeinek a meghallgatása után kedden délelőtt felkereste a város polgármesterét. A tárgyalások rendjén sikerült olyan légkört teremteni ez ügyben, hogy a polgármester felhivatta a legeltető birtokosság vezetőségét újabb megbeszélésre. Ezen megjelentek: Nicora Launtin esperes, Dobalyi Elemér, Ifj. Szász András és ifj. Adorján János. A tárgyalások rendjén megállapodtak abban, hogy a legeltető birtokosság s befolyó pénzeket a városnál letét gyanánt kezelteti. A város 25.000 lejt bocsajt a legeltető birtokosság pénztárának rendelkezésére, állandó kezelésre, melyet a felhasználás arányában tartozik pótolni a város. Ezzel szemben a birtokosság nem emel kifogást az ellen, hogy a legeltető birtokosság kezelésében levő vagyon leltároztassék a város részéről. Ilyen módon sikerült a már veszedelmessé fajuló ügyet simán levezetni. A hóstáti gazdák hálával, elismeréssel és köszönettel fogadták a Bethlen György gróf pártelnök közbenjárásának sikerét s a kisgazdák megbízásából ifj. Adorján János,' ifj. Szász András megjelentek a pártközpontban, hogy a hóstát köszönetét tolmácsolják. Nyílt harcot jelentett he Nagyszebenben a szász nemzeti szo Támadták Hans Ottó Hóikat és a met/újítod ás szükségét hangoztatták — A programúiról csak beszéltek, de nem predzlroztdk (Nagyszeben, április 17.) A szász nemzeti szocialisták hatalmas arányú nagygyűlést tartottak vasárnap a szászság központjában Nagy szebenbeu. A gyűlésen mintegy ötezer főnyi tömeg jelent meg, melyben képviselve voltak a nemzeti szocialista párt. összes romániai tagozatainak képviselői is. Dr. Kralt, nagyszebeni ügyvéd, a gyűlés vezetője, örömének adott kifejezést, hogy ilyen szép számmal jelentek meg a szászság képviselői, majd átadta a szót dr. Bruckner Wolf- ramnak, aki élénk színekkel vázolta a szász nemzeti szocialisták előretörését és megállapította.» hogy a mozgalom elég erős arra, hogy a régi rendszerrel, mely a szászság érdekeit nem tartotta eléggé szem előtt, szembeszálljon. Köszönetét fejezi ki a szász ifjúságnak, mely a mozgalom növekedésének és előretörésének munkáját végezte. Tiltakozó szavát emeli fel dr. Haus Otto Roth vádjai ellen és a német nép egységének az érdekében visszautasít minden olyan törekvést, mely torzsalkodásokkal akarja szétbomlasztani az oly nehezen megteremtett népegységet. A gyűlés központjában dr. Ottó Jickeli beszéde állt. Mint ismeretes, dr Otto Fritz Jickeli a szász néptanács elnöke és a szász nemzeti szocialista mozgalom egyik alvezér£. — Felteszem a kérdést — mondotta dr. Jickeli —, szüksége van-e a szász népnek a mi megújhodási mozgalmunkra? Ha tekintetbe vesszük, hogy az ellentábor csak az utóbbi időben vette programjába a mi eszméinket és célkitűzéseinket, akkor csak határozott igennel felelhetünk erre a kérdésre. — Sokan kétségbe vonják még ma is — folytatta dr. Jickeli beszédét —, hogy a mi nemzeti szocializmusunknak megvan-e a létjogosultsága. Szándékosan mondom „nemzeti szocializmus", mert mi ennek a világnézetnek vagyunk a hitvallói és szószólói és ezt nem is tagadjuk. hiszen ismételten hangoztattuk ezt román politikai körökben is— Elismerem, hogy az ellenséges táborban is vannak olyanok, kik nemzeti vagy szociális eszmék hitvallói, de ezek még mindig nem hivei a mi nemzeti szocializmusunknak, mert önérdeküket a. szász nép érdekei elé helyezik. — A szász nép eddigi vezetői, az eltelt utolsó tizenöt év alatt nem tudták nékünk megmutatni a helyes utat- A Fiirer Fabritius (nagy éljenzés) megnyitotta előttünk a kapukat és mi szívvel lélekkel azon lessziink, hogy mienk legyen az épjtőmunka, mert csak így van biztosítva a szászság jövője, ngy vallási, mint kulturális és gazdasági tekintetben. — Mint a szász néptanács elnöke, felhívja a jelenlevők figyelmét arra, hogy a két tábor programja sokban egyezik már. ami csak megerősítheti a nemzeti szocialisták hitét abban, hogy jó utón haladnak. Igyekezzenek továbbra is résztvenni a pozitiv munkában, mert csak igy fogják megélni a szászok népegységük békehajnalát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Gust Waldemar, Fabritius helyettese beszélt. hangoztatva a tizenötévi defenzív politikai élet után szükségessé vált nyílt harcot■ A gyűlés dr. Gust beszéde után csendben, feloszlott. ÍBÜ Az Első Erdélyi általános Biztosító Részvény társasig Cluj. ezúton tudatja érdekelt t teleivel, hogy a sorsolással kapcsolatos életbiztosítások I. ‘hó 10-én közjegyző jelenlétében megtartott nyilvános sorshúzásán a következő bctükombinácló? kötvények sorsoltftttak ki: 1. J, O. C. 3. If. 2, X, 4. R. 8. W. T<,psibiuMloara 2. F. U. H. 5. 5. F. L. ^ Az Igazgatásig. Weisz Kálmán halála Meghalt egy híres kolozsvári szabómester: az elegáns, csöndes és űrt modorú Wels* Kálmán. Még „békebeli“, oszlopos tagja volt annak a nevezetes férfi— szabó-céhnek, amely márkát, patinát adott a kolozsvári szabóiparnak. olyan márkát, amely a régi Magyarország távoli városaiban Is becsült és tisztelt volt. A régi Kolozsvár különösen két dologról volt országszerte ismeretes, Kávéházairól és nagyszerű szabóiról. Igaz, hogy sok minden más mellett elsősorban az segítette hozzá ehhez a hJroévhes, hogy Kolozsvár egyetemi város volt, már pedig az egyetemi Ifjak a gólyáktól az összigorlókig szerettek csinosan öltözködni és akkor még meg is tudták fizetni ennek a szenvedélynek az árát. Az üzlet jól ment, tehát a szabóipar folyton fejlődött és a kolozsvári szabómestereknek olyan presztízsük volt a szabósegédek előtt, akárcsak a színészeknél a kolozsvári színháznak. A végzett szi- nésznövendék álmainak netovábbja Kolozsvár volt és a tehetséges és ügyes szabósegéd Is arra törekedett, hogy bejusson valamelyik Itteni férflszabó műhelybe. Persze itt is a* történt, hogy bizonyos ranglista alakult ki a kolozsvári szabók között. Ebben a listában az elsők közé tartozott, már jóval a háború előtt Wels» Kálmán. Együtt verekedtek vele a* elsőségért Sámson Jakab, Bajor Ignác, Weis» József, Merczinkievicz és Harkó Lajos és sohasem lehetett eldönteni, hogy kié Is a vezetés pálmája? Volt, aki Sámsonra esküdött, volt aki a Weiszok közül az egyiket, » Kálmánt, vagy a Jóskát kiáltotta ki a szabók királyának, mások vision* Bajorra, vagy Harkőra szavaztak. Idők múltával a ranglista első helyezettjei majdnem mind lekerülték a szereplés színpadáról. Volt, aki meghalt, volt, aki elköltözött, de Weis» Kálmán dicsősége mai napig asm halványodott el. A régi konkurrencla harcos korszakában történt, hogy ha nem Is ellensége« éllel, de egy kis saatirával Welsz Kálmán a következő történetet beszélte el nekem egyik híres férftszabó-koUégájáról: — Mondják, én Is hallottam, hogy X. V. a legjobb kolozsvári szabó. En nem vitatkozom, csak azt mesélem el. mit mondott erről a kitűnő kollégáról nékem Fejér Llpót egyetemi professzor ur Ruhát csináltatott s amikor hazaszállították a kész öltönyt, anélkül vette föl, hogy meggyőződött volna róla, jól fekszik-e a nadrág, nincs-e baj a gallérral? Este megjelent szokott társaságában s ott elkezdtek vele viccelődni. — Te Llpót, nagyon rosszul sikerült a ruhád. Látszik. hogy nem Weisz Kálmánnál csináltattad Egész este tartott az ugratás és másnap Fejér Llpót meglehetősen felpaprikázva állított be szabójához Felsorolta a» öltöny hibáit és elmondta, hogy barátai órákon keresztül gúnyolódtak vele, miért fogadta el az uj ruhát. A szabómester hallgatja egy darabig, de aztán 8 Is kijött a sodrából: — Ugyan professzor ur, ne törődjék vele, mit mondanak a barátai Hiszen azok nem szakemberek! Fejér Llpót azonban nem késett a válasszal: — Mit törődöm én a szakemberekkel? Magának csak akkor volna Igaza, hogyha a szabómesterekkel ülnék együtt estéről-estére társaságban és kávéházban. Nekem az a fontos, hogy a laikusok dicsérjék a ruhámat és nem • szabók! _ Látja kérem. — vont« le Wels» Kálmán a történetből a konzekvonciát, — ae Ilyesmi velem nem történhetik meg! Akkoriban még, amikor Weisz Kálmán még anek- dótázott. vidám életet szeretett éllnl, törzstag volt a kávéházban, bohémekkel barátkozott. Vele esett meg. hogy a párbaj-vétségért fogházban ülő Richtzelt Arthur, a legelegánsabb és legkrakélerebb kolozsvári újságíró, eüzent hozzá, hogy másnap helyezik szabadlábra, azonnal küldjön egy uj nadrágot, mert a cellájából kilopták a másikat. Weisz Kálmán pedig fogta magát és forszírozott munkával csinálta meg a nadrágot, nehogy szegény Richtzelt nadrág nélkül lépjen ki a fogház kapuján. Mondanunk sem kell, hogy az üzlet — hitelüzlet volt. Az utóbbi években azonban már csak ritkán lehetett Weisz Kálmánt látni, sokat betegeskedett és még arról a szenvedélyéről is lemondott, hogy nyaranként megtegye a maga szokásos külföldi útját. Nagyon szerette Rózsahegyi Kálmánt, akinek egyébként rokona Is volt és gyakran látta vendégül, ilyenkor aztán 6 Is kijött a kávéházba a Rózsahegyi kedvéért. Weisz Kálmán szívbajos volt és hirtelen halt meg. Szerdán délután 3 órakor temetik. Halála széles körökben keltett részvétet. ......
