Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-18 / 87. szám

*épviselfli,á2 BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy éwe 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra «.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII ÉVFOLYAM - 87. SZÁM. .Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Holozsvár, Baron L. Pop ucca 6 szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj. postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és. nem Is őriz meg a szerkesztőség. mm A Magyar Párt védelmére szorult Angfhelescii Javaslata Laár Perene és Wilier «lózsef élénk vitája a ka« niarában — Amíg a diák«jfyilkoiiság szenzációját megdöbbenéssel tárgyalja a nagyközönség*, azalatt a parlamentben kisebbségellencs módosítással foglalkoznak (Bukarest, április 17.) A középiskolák okta­tás törvényének módosításáról Anghelescu miniszter törvényjavaslatot nyújtott bé a parlamenthez. Amint már megírta a Keleti Újság, a parlament közoktatásügyi bizottságá­ban a javaslat eredeti szövegét súlyosan kisebb­ségellenes és a jogegyenlőség alapelveibe üt­köző betoldásokkal megváltoztatták. A változ tatásokat — amelyek szerint kisebbségi tanu­lók a kis és nagy érettségin nem vizsgázhat­nak saját tanáraik előtt — Anghelescu minisz­ter gyanúsan és burkoltan támogatja. így a miniszter helyett a Magyar Párt védelmezi a miniszter javaslatát. Laár Ferenc beszédét is­mertetni fogjuk. neb, aki szerint a törvényjavaslat megcsor- bitja a kisebbségi iskolák szabadságát, pedig nemzetközi egyezmények biztosítják működésűket. Laár kijelentései nem állják meg helyüket, mert Románia mindig respektálta adott sza­vát. A kisebbségek annyi iskolát állíthatnak lel, amennyit akarnak. Faárnak azonban be kell látnia, hogy a román állam joggal rgasz- kodik a_z államnyelv tanításához. Laár Ferenc félbeszakítja az előadót a következő szavakkal: — A nemzetközi egyezmények a kisebb­ségi iskolák állami hozzájárulásáról intéz­kednek. A román állam egyetlen egy bánival sem járul hozzá a kisebbségi iskolák fenntartásához. Itt nyilían megkérdezem a miniszter urat, igaz-e ez? fordult e szavakkal Anghelescu felé. Anghelescu közoktatásügyi miniszter így tért ki a határozott kérdés elöl: — Amig volt miből, támogattuk a kisebb­ségi iskolákat, most a költségvetési helyzet nem ad erre módot. ]m7iv Ferenc folytatja: — Mi nem vagyunk ellene a román nyelv tanításának, sőt igyekszünk azt minél beha­tóbban bevezetni, hiszen ez a tanulók érdeke. Azonban hisszük, hogy a gyermekek sokkal jobban megtanulnák az ország földrajzát és történelmét, ha anyanyelvükön tanulahtnák azt. Tonescu: Mi úgy értelmezzük a kisebb­ségi iskolák támogatását, hogy az állami isko­lákban kisebbségi szekciókat létesítünk, önök ebbe nem akarnak belemenni. Hogy a kisebb­ségeket nem nyomjuk el a vizsgákon, ennek bizonyítéka, hogy az állami iskolákban a ta­nulók 76 százaléka ment át, a kisebbségiekben 83 százalék lépett ac­élműit évben felsőbb osztályba. Egy különös» fád A gyilkos diákokról A kamara ma délutáni ülésén elsőnek Florian kormánypárti képviselő szólal fel és rámuta arra, hogy mialatt a parlamentben oly szép akadémikus viták folynak, a középiskolai oktatásról, addig az egész országot mélyen megrendíti három középiskolai diák borzalmas gyilkossága. — Már biztosra vehető — folytatja Florian, — hogy e középiskolai diákok ölték meg Eugeniu Popovicí volt kollégánkat. Mindnyájunkat vádolnunk kell a csele­kedet bekövetkezése miatt, mert annál akaratlanul bár, de magunk is ré­szesei vagyunk azáltal a nevelés által, melyet a háború utáni ifjú generációnk osztályrészül juttattunk. Minket annak idején másképpen neveltek, minket megpofoztak, megvertek a szüléink, ha szükség volt reá. Mi pedig a mi gyermekeinknek mindent megengedünk egyet­len fenyitö szó nélkül. Nem állítom, hogy az előbbi nevelési rendszer volt a helyes, de hogy a mai helytelen, azt világosan látom. Iuca belügyi alminiszter válaszol Moldo­van Victornak a községi válaszásokkal kapcso­latban történt visszaélésekre vonatkozólag. Brousi meginterpellálja a kormányt ab­ban az ügyben, hogy szigorúan meg kell tiltani a gyermekek, nek a kalandor-filmek megtekintését, valamint u ponyva-regények olvasását, mert ezek nagyban hozzájárulnak a lelkek megmételyezéséhez. A legtöbb lopás, gyilkos­ság és egyéb bűntett, amit a kiskorúak elkövet­nek, egy-egy erkölcsrontó filmnek, vagy rossz könyvnek a hatása, következménye. Ezután áttérnek a napirendre, nevezete­sen a középiskolai törvény módosításáról szóló javaslat vitájára. A kisebbségi iskolák ellen lonescu kormánypárti képviselő szól hoz­zá a vitához és egyben válaszol Laár Ferenc­Giurescu liberális, georgista, külö­nös vádakkal támogatja Jonescu előadót. Ilyeneket mond: — Nekem is az a véleményem, bogy a magániskolákban a vizsgákat az intézetek­ben kell megtartani, hogy a tanulók a meg­szokott atmoszférában vizsgázzanak. A vizs gabizottságok szánjanak ki az intézetekbe, amelyeknek két tanára vegyen részt a nö-í vendékek vizsgáztatásán. Egy alkalommal résztvett ilyen vizsgabizottságban, amikor a vizsgáztató kisebbségi tanár ezt kérdezte a tanulótól: Mit akart Kossuth 1848-ban? A kisebbségi tanulók nem ismerik a román iro­dalmat. Nem tudják ki volt Eminescu és nem tudják, hogy nekünk is voltak költőink, mint Petőfi, vagy Ady. Wilier; Mikor volt az a vizsga* Gíurescu: 1927-ben. — Azóta hét év telt el — mondotta Wil­ier József és a román vizsgáztató iskolabiz- tosoktó! hivatalosan is tudhatjuk, hogy a román nyelv és irodalom, vala­mint a történelem tanítása ellen nem merülhetett fel semmi kifogás s a hivatalos megállapításokra ma büszkén hivatkozllatom. Jonescu előadó azzal felel erre, hogy nagy általánosságban meg vannak elégedve a tanitással és eredménnyel, azonban fordul­nak elő kifogásolható esetek. — íme, milyen igaztalanok önök, — fe­leli Wilier — elismerik, hogy jé az eredmény, de egyes szórványos jelenségek emle­getésével akarják félrevezetni a par­lamenti többséget. Anghelescu miniszter odaszól Wilier Józsefhez, hogy ne zavarja a szónokot, mert nem tudja befejezni beszédét. Wilier József ezt válaszolja a minisz­ternek: — Kínosan lep meg. bogy Ön miniszter ur egy követ fuj a fórum előtt azzal, aki az ön miniszteri javaslat-szövegét meg akarja változtatni cs engem kivan elhallgattatok aki az eredei javaslat szövegét védelmezem. Pikáns is ez a helyzet, hogy mi vagyunk azok, akik Anghelescunak a szövegéért har­colunk. Mi történt itt a közoktatásügyi bi­zottság ülése óta! Anghelescu taktikájának e leleplezését egyes román képviselő-csoportokban derültség­gel fogadták. — Wilier ur azóta megváltozott a helyzet — mondta Alhnisteanu nemzeti-parasztpárti képviselő a gheorghisták és ó-liberálisok egy­öntetű magatartására célozva —, most ezek az urak mind egyetértenek­— Szóval itt megtörtént a kormány-átszer­vezés paktuma a kisebbségi iskolák rovására — mondotta Wilier József —. soha életemben nem hittem volna, hogy a Magyar Párt kerüljön abba a hely» zetbe, hogy Anghelescu tÖrvényjavasla* fáért legyen kénytelen harcolni. 'Anghelescu miniszter azt mondja, hogy a kérdés elintézése a részletes vitánál fog meg­történni s kéri. hogy a szakaszonkénti tárgya­lásra .halásszák e pont vitáját. Batzaria: Tanítják kisebbségiek is a rci- román nyelvet? lonescu: Vannak olyan kisebbségi tanerők, akik tanítják. Wilier: Ismer ön olyanokat? lonescu: A rnarosvásárhelyi leánygimná­ziumban több kisebbségi'tanárnő tanítja a ro­mán nyelvet. Wilier: Na, látja, ők is kifogástalanul ta­nítják. Ezután Bogdan Duica szól hozzá a javas­lathoz.

Next

/
Thumbnails
Contents