Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-04 / 51. szám

KElETJ'OjSJÍG

Vasárnap, 1934■ március 4,

VASÁRNAPI KRÓIVIKA

Ax örmény Isőskc&Ifeiiséffiy

Nem tudnám e pillanatban megmondani, Hány örmény él még Erdélyben azok közül az 1669. körül bevándorolt, az Eszaki-Kaukáziából vándorútra indult és Krimíán -s Moldován keresztül hozzánk sodródott örmények közül, akik néhány évtizeddel ezelőtt még Vagyonban, tekintélyben, egyéni karrierekben (csak úgy találomra említem közülük Lukács László volt miniszterelnököt és'Papp Antal pénzügyi államtitkárt) vezetőszerepét, játsztak, akik azonban ma már nemcsak számukban fogyatkoztak meg, hanem a le- szegényedés tempójában is közös sorsra jutottak az erdélyi magyarokkal. Semmiesetre sem lehetnek többen tiz-tizenötezernél és nagyobb részük igazán csak a tradíció alapján nevezhető örménynek, mert szokásaikban, érzéseikben és legtöbbször nevükben is egybeolvadtak a magyarsággal.

Az úgynevezett örmény kérdést az irántuk érzett rokonszenv ismertette meg, úgy, ahogy, i magyarokkal. Csak úgy félfüllel hallottuk néha, hogy Törökországban, ahol a bárom részre szakadt ör- ménység zöme cl. kegyetlen tömeggyilkosságok, pogromok, — amelyeknek az ürménységre vonatkozó speciális, úgyszólván, szakkifejezése az ör- ménymészárlás — történnek időnként, ezek a néhány évenként ismétlődő borzalom-jelentések idővel megszokottakká váltak, a lapot, ahol az erről szóló hirecskék meghúzódtak, egykedvűen átfordítottuk s mé g maguk a magyar örmények is tréfálkoztak a távoli, testvérek „lemészárlásai“ fölött, amelyeket könnyű szívvel hírlapi kacsáknak és elferdített szenzációknak minősítették.

Pedig ami Törökországban történt, —- hogy ma mi történik, azt nem tudhatjuk, — soha nem volt időszerűbb feleleveníteni, a világ lelkiismerete elé tárni. Ezt a feladatot végzi, el most egy nagyszerű német író, Franz Werfel, aki talán nem is véletlenül akkor íordult-eiihez, a témához, mikor a világ és elsősorban Európa idegrendszere egy kicsit mintha felmondotta volna, a szolgálatot s a népek egymás elleni gyűlöletéből az egeket csapdosó hullámtorlaszokat cp it.- Franz Wo rí el regénye nemcsak brilliáns munka, hanem történelem és vádirat is egyben. Súlyos a vád, amelyet a hivalkodó civilizáció ellen emel. Az ellen a civilizáció ellen, amely állandóan a humanizmust, az emberi jogokat, a kis népek védelmét emlegeti, azonban meg sem próbálta megakadályozni azt a barbárizmust, amely egy ősi, a kereszténységet már a Krisztus utáni harmadik században fel* vett nép millióit irtotta ki, hivatalos tervszerűség’ gél, páratlan cinizmussal, vérfagyasztó egykedvűséggel. *Ennck a világtörténelemben példátlan- némzetirtásnak leggyalázatosabb fejezete a háború alatt játszódott le. Ezalatt a négy év alatt az’ országok és a népek úgy el voltaic foglalva a saját bajaikkal, hogy ha már tenni nem tudtak ellene, még csak azt sem tehették meg, hogy legalább feljegyezték volna és elvi demonstrációkat szövegeztek volna meg. Jóformán nem is tudott róla senki. Egy regényírónak kellett jönnie, hogy ha későn is, felrázza egy kissé az eltompult lelke-7 két és szemléltetően megmutassa, mire képes a ha* tártalan gyűlölködés, hogyha ellenőrzés nélkül szabadjára eresztik.

Ez a könyv nemcsak rémregény, hanem hős-, költemény is. Rémregény, mert azt beszéli el, hogyan irtották ki a föld-szinéről a hadi érdekek leple alatt virágzó örmény városok és falvak sokszázezernyi lakosságát. Mégpedig, micsoda raffi- nériájával a barbár kegyetlenségnek? A háború alatt hatalomhoz jutott ifjú török párt és mindenható vezére, Enver basa eszelte ki az. agyafúrt tervet, amelyet aztán a hivatalos apparátus hajtott végre. Az örményekről az akkori Törökország ’legjelentékenyebb számú, legműveltebb és leggazdagabb kisebbségéről mindenekelőtt megállapitot-' ták, hogy „megbízhatatlan“. Katonának nem hívták be őket, megvonták a belföldi útleveleket tőlük és ilyenformán még a szomszéd község határát sem léphették át bántatlanul. Mikor pedig helyhez láncolták őket, egyszerre megjelentek az fikázok, amelyek ma ennek, holnap annak a vidéknek ..kiürítését“ rendelték el. Csendőrök — spahik —

jelentek meg a halálra ítélt városban, kihirdették, hogy másnap reggel az egész örmény lakosságnak útnak kell indulnia, meg nem határozott cél felé. Még azt sem engedték meg, hogy akinek volt, kocsira vagy szekérre üljön, kezdve a járni alig tudó gyerektől, a botorkáló matrónáig, a földet túró paraszttól, az orvosig, ügyvédig, mérnökig, mindenkinek a karavánhoz kellett csatlakoznia és csak annyi ruhaneműt és élelmiszert- vihettek magukkal, amennyi a kezükben, vagy hátukon elfért. Másnap reggel aztán elindították a temetési menetet, mert halálosan biztos volt, hogy a fegyveres., csendőrökkel és katonákkal őrzött proeesz- szióhól élve senki sem szabadul. Aki a sokszor hetekig tartó vándorlás alatt el nem pusztult, azt kiűzték a sivatagra és ott kellett éhenhalnia, vagy a vadállatok martalékaiul esnie. így „likvidálták“ a törökök, — mint Enyer basa 1916-ban büszkén jelentette ki hívei előtt — az örméuv kérdést.

Eddig tart a rémlegény.

A hősköltemény pedig a sziriai hegyekben, a sjcönyv címét viselő Mus» Dagh-on játszódott le. Egy elfranciásodott és ősei birtokára visszatért Örmény mérnök megszervezte itt kilenc örméuy

község hősi ellenállását. Amikor bizonyosságot szerzett arról, hogy rövidesen rájuk is sor kerül, hadviselésre rendezkedett be a Musa Dagh-on (Mózes hegyén), kiásatta a temetőből az oda elásott fegyvereket és hadianyagot, felcipeltette a hegyoldal lejtőire, szakadékaira és formális védelmi hadjáratra rendezkedett be. Negyven napig állták itt a megismétlődő rohamokat. Néhány száz katonai és vadászfegyver segítségével négy ízben űzték vissza véres fővel a török sorkatonaságot, a négyszeres-ötszörös túlerőt, bizonyságot téve nemcsak hősiességükről, hanem a szolidaritás, az egyet- akarás csodatevő erejéről is.

Lélegzetvisszafojtva olvassuk ezt a regényt, előre szeretnénk fordítni a lapokat: megszabadulnak-e? Csakugyan meg is menekülnek, mert a Ciprusi öböl francia és angol flottája biztos helyre szállítja az agyongyötört, járványok és éhínség által megtizedelt nyomorultakat, Musa Dagh hatezer hősét,

Franz Werfel nemcsak az örmény nép bős- költeményét irta meg, hanem minden nép hősköíl teményét. De nem a háború épósza ez, hanem annak a himnusza, hogy a béke és egymás megértése minden hadi érdeknél, minden háborúnál szebb, nemesebb, de hasznosabb is. Hiszen azok az örmények, akiket Enver basa századok üldözése után megbizhatatlanokiftk bélyegzett, nálunk, Erdélyben megbecsülve, szabad munkaterület birtokában vitathatatlanul az állam legmegbízhatóbb polgáraivá váltak. Mert nem az üldözés teszi az állam polgárait megbízhatókká.

Szász Endre.

SELECT mo.:bó SZIVEK MELÓDIÁJA DÉLELÖT^Jl ’öRAKC«

Hétfői kezdettel:

€SéK A KASTÉLYBAN

Főszerepekben: MiDBEB és Frederic MARCH

megindító szerelmi regény.

Újabb harmincmillió frankos panamát

lepleztek le Parisban is

Egyik francia lap szerint Tardieu is hétmillió frankot kapott a sápokból

(Paris, március 3.) A sorozatos panama- botrányok száma ma ismét emelkedett. Meg- bizható helyen feltűnő jelenségnek tartották, hogy mig a Metro földalatti vasút és a párisi villanyostársaság hónapokon keresztül a leg- elkeşeredeettebb harcot vívták egymással, ez a viszály egy napról a másikra megszűnt. A nyomozás megállapította, hogy

az eset mögött olyan tranzakció áll, amellyel kapcsolatosan harmincmillió frankot költöttek el megvesztegetési célokra.

A Populaire behatóan foglalkozik az uj botránnyal és kijelenti, hogy Tardieu a jobboldali pártok szószólója, aki állandóan panamákkal vádolta a baloldalt, hétmilliót, Fernando Leurend képviselő pedig kétmillió frank sápot kapott.

A Stavisky-üggyel kapcsolatosan jelentik, hogy Prince meggyilkolásának ügye holtpontra jutott. Az ügy kinyomozását Garson Boris, Páris egyik leghíresebb ügyvédje vette a kezébe, aki kijelentette, bogy bármilyen következményei is lesznek az ügynek, de a végére fog járni- A nyomozás Bayonneljan, a

Stavisky-ügy részleteinek megvizsgálására tovább folyik- A vizsgálóbíró kihallgatta Dali- mier és Durant volt minisztereket, akik mind a ketten azt állították, hogy Staviskyt soha ■ nem látták és létezéséről nem is volt tudomásuk■ Kihallgatták a Volonté főszerkesztőjét, Dubarryt is, aki bevallotta, hogy Garrat képviselő kérésére a francia jegybank kormányzójánál lépéseket tett, bogy a bank a bayonnei részvényekre előlegeket adjon- Dubarry hangoztatta, hogy a Staviskytól kapott'összegeket kizárólagosan a Volonté céljaira fordította- Megérkezett Párisba Rita George színésznő is, akit március 5-én fognak kihallgatni.

— Március 11-én utaznak Rómába Gömbös és Dollfuss. Becsből jelentik: Hivatalos értesülés szerint Gömbös miniszterelnök és Dollfuss kancellár március 11-én utaznak Rómába, hogy az Olaszország, Magyarország és Ausztria közötti függő kérdéseket megtárgyalják. A konferenciát március hónap 14., 15. és 16. napjára tűzték ki.