Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-30 / 73. szám
HM* Ml tra 3». KutnUjsxü î* Belliién György parlamenti tiltakozása a magyar vasutasok elbocsátása ellen JE«y esztendő tortúrája a tavalyi felmondó levelek köztese után — Hivatalosan száznegyven elbocsátási közölnek (Saját tudósitónktól.) Megírta a Keleti Uj- ság, hogy a magyar vasutasok tömeges elbocsátása ellen Bethlen György gróf, a Magyar Párt elnöke Bukarestben minden lehetőt megtett Megjelent Franasovici közlekedésügyi miniszternél is és kérte, hogy tekintsenek el ezektől a kenyérfosztásoktól, hagyják már abba a nyelvvizsgával való operálást a szegény munkáscsaládok megélhetése ellen. Bethlen György gróf a parlamentben is interpellációt adott elő. Meginterpellálta a kamarában az illetékes minisztert tiltakozva az elbocsátás ellen és felállítva a felmondásra kiszemelt vasutasoknak a jogigényeit a vasúttal szemben. Interpellációi ában a következőket mondotta: — Az államvasutak szolgálatában állott magyar anyanyelvű tisztviselőknek és alkalmazottaknak a lefolyt 15 év alatt már több Ízben is kellett román nyelvit vizsgát kiállaniok. A legutóbb tartott ilyen vizsga eredménye alapján most közülük nagy számban kaptak hivatalos értesítést arról, hogy folyó évi április hó 15-én a szolgálatból elbocsátattnak. — Ez alkalmazottak bizonyára nem maradhattak volna az államvasutak szolgálatában, hogyha bármely szempontból kifogás alá eshettek volna. De még a román nyelvtudás szempontjából is ismételten vizsgákat kellett tenniök. Emellett többnyire oly szolgálati ágazatokban voltak és oly feladatokat végeztek (mühelymunkások: mechanikus, kovács, asztalos, mázoló, stb.), amelyeknél nem is okvetlenül szükséges és indokolt, hogy a nyelvtudás tekintetében velük szemben magasabb követelményeket támasszanak. De idősebb és nem akadémiai végzettséggel biró személyekről lévén szó, elképzelhető az, hogy minő nehéz feladat számukra egy oly nyelvnek megtanulása, amely nem anyanyelvűk. — De még eltekintve is attól, hogy vájjon a szolgálat érdekében szükséges-e vagy sem és minő mértékben a nyelvkészség, ama tény, hogy az elbocsátottak — A fentiekben röviden vázolt tényállás, az abból folyó jogi, valamint emellett fennálló emberiességi, méltányossági és erkölcsi indokok alapján kérem az igen tisztelt közlekedés- ügyi miniszter urat: hogy 1. vegye sürgősen felülvizsgálat alá az államvasuti alkalmazottak elbocsátását és helyezze azt hatályon kiviil; 2. amennyiben nem állana módjában ezt tenni, úgy kérem sürgős intézkedését aziránt, hogy az elbocsátottak nyugdija azonnali hatállyal folyósittassék számukra. Hogy mi fog történni azokkal a vasutasokkal, akinek igy felmondottak, még nem lehet tudni. Azt a rendelkezést akarják rájuk alkalmazni, amely szerint nyugdijat csak azok kaphatnak, akik 57. életévüket — s nem a 47-et, amint egyik előbbi cikkünkben sajtóhiba következtében állott — betöltötték. A többiek csak akkor kapnak nyngdijat, amikor ezt az életkort elérik. Mit csináljanak az uccára kitett emberek addig, az öregségnek ez idejéig? Nyilvánvaló azonban, hogy ez a rendelkezés nem erre az esetre vonatkozik. Ezeknek a vasutasoknak joguk van követelni az azonnali olyan nyugdijat, ami a betegség miatt szolgálatonkivüli állapotba helyezetteket megilleti, mert önhibájukon kívüli okból, sőt igaztalanul távo- litják el. Éppen, most egy esztendeje, hogy hatszáz magyar vasutast bocsátottak el nyelvvizsga címén. Akkor Bethlen György grófnak az odaadó utánjárásával, hónapokon át tartott közbenjárásával sikerült az elbocsátás végrehajtását megakadályozni. Előbb egy félévi határidőt adtak az újabb vizsgára való készülés cimén, azután az újabb vizsgák idejét sikerült kitolni s egy esztendőt nyertek a szerencsétlen emberek. Most pedig annyit sikerült elérni, hogy száznegyven vasutasról állapították meg, hogy a felállított követelményeknek nem felelnek meg. A minisztérium szerint ezúttal száznegyAnyák, vigyázzatok! nem kisleány már többe! Egyike a két kritikus időszaknak, amelyen a nő életében keresztül megy. Minden az anyától függ, hogy leánya egészsége meg ne rendüljön, hogy később ne vallja kárát. Ebben az időszakban, amikor a fiatal leány szervezete gyökeres változáson megy át, több energiára van szüksége, mint bármikor azelőtt I Ovomaltine a megfelelő táplálék, mert 1) teljes értékű tápszer; 2) könnyen emészthető és 3) azokat a tápsszereket tartalmazza, amelyek az idegek és agy szöveteinek fő alkatrészei. Árai lei 50, 98, 175, 320 vennek az elbocsátásáról van szó s igy több mint négyszáz volna azoknak a száma, akik ezt a veszedelmet elkerülték s a szerencsétlenné tettek is nyertek egy esztendei megélhetést. Akinek nem lehet megmenteni az egzisztenciáját, azok nem fognak elállani attól, hogy. jogigényük érvényesítésére minden lehető lépést megtegyenek. Nem lehet bízni azonban abban sem, hogy akik visszamaradhatnak, ne kerüljenek újból az elbocsátás fenyegető veszedelme elé. Akik jók voltak eddig a vasuut szolgálatában, azoknak az elbocsátására csak ürügy a nyelvvizsga. Egy titokzatos autón kézbesítik ki Budapestre a Huszti Ibolya-féle pénzUUldetnényeket Mégis csak valutacsempészés áll a rejtélyes jótékonykodás mögött legtöbbje évtizedekig állott, előbb a magyar vasutaknak, utóbb pedig a román államvasutaknak szolgálatában ős emellett létfenntartásuk fűződik állásuk megtartásához — mindeme körülmények kizárják azt, hogy bűnös szándékosság, rosszakarat lenne oka nyelvtudásuk netaláni fogyatékosságának. — Ebből következik, hogy amennyiben az államvasutak igazgatósága mégis úgy ítélné, hogy a szolgálat érdekében el kell, hogy őket bocsássa, ebben az esetben ők épp úgy kezelendők, illetőleg minősitendők, mint akik, valamely testi, vagy szellemi fogyatékosság miatt válnak szolgálatképtelenné, de semmi esetre sem forog itt fenn oly bűntény, vagy vétség, amely miatt büntetésszerüen kelljen, vagy lehessen őket sújtani. Lehetetlenségnek tartom, hogy 15—30 évi jó szolgálat után bocsátás- sanak el az állam intézményei által minden nyugdíjigény nélkül 2—3 hetes felmondással családos emberek,* kik a nyugdíjhoz' való igényüket kétoldalú jogügylet alapján szerezték meg azáltal, hogy pontosan fizették meg a nyugdijjárulékot. Képtelenségnek tartom, hogy midőn az állam törvényeiben az egy évre, vagy hónapra fogadott házicselédek számára is biztosit felmondási időt, ugyanakkor viszont az állam az ő, egy egész életre szegődött alkalmazottaival szemben feloldva érezze magát minden ilyen kötelezettség alól és ezáltal taszítson közülük sokakat a legsötétebb nyomorba. Budapest, március 29. A Huszti Ibolya nevével kapcsolatos titokzatos pénzküldések ügye még mindig foglalkoztatja a rendőrséget- Az újabb nyomozáshoz egy Nagytétényben lakó nyugalmazott főispán felesége adta meg az első helyes nyomot, aki elmondotta, hogy határon túlról házának jövedelme fejében kap havonta 200 pengőt és ezt a pénzt változó nevekkel kézbesítik ki a részére. Ezzel kapcsolatosan a rendőrség felfigyelt az ügyre és áttette az iratokat az úgynevezett valutarendőrségre, ahol azután alaposan megkezdték a nyomozást- Mindenekelőtt arra a rendkívül érdekes megállapításra jutottak, hogy azóta, amióta a devizazárlat életbelépett, tehát idestova három esztendeje, több névtelen feljelentést kapott a rendőrség, amelyek egytől-egyíg egyazon valutasiboló társaságra hívják fel a figyelmet. A rendőrségnek az az álláspontja, hogy vagy ez a társaság, vagy egy másik hasonló célra alakult társaság küldözgeti most a Huszti Ibolya-féle feladóju pénzküldcménye- ket- Ezt mutatja az a legújabb megállapítás is, amelyre a vizsgálóbírói végzés eredményeképpen jutott a rendőrség, hogy több budapesti postahivatalnál adtak fel az utóbbi hónapok alatt Huszti Ibolya féladó aláírásával pen/.küldeményeket. így az egyik postahivatalnál egyetlen napon negyvennyolc darab olyan pénzesutalvány került feladásra, ahol Huszti Ibolya neve szcropolt feladóként. A rendőrségen azt is megállapították, hogy a budapesti postahivataloknál csak vidékre szólnak az ilyen pénzküldémények- A Budapestre szóló pénzeket sohasem posta utján küldik el, hanem ennek egy egészen újszerű, bár költséges, de veszélytelen módját eszelték ki, amint ezt a valutarendőrség detektivjeî megállapították. Bizalmas értesítés utján megtudták ugyanis, hogy as utóbbi hónapokban egy autó szerepel a pénzküldések terén. Ez az autó valahonnan Pestkörnyékről hozza be a különböző budapesti címekre szóló pénzeket Az autó azután Budapesten, mint egy postaautó kikézbesiti az utalvinyszeril okmánnyal ellátott pénzküldeményeket és ezért egy-egy pengőt kap az autó tulajdonosa, vagy bérlője, vagy soffőrje ellenszolgáltatás' képpenMivel a rendőrségnek erről az autóról pontos leírása van, remélik, hogy a legközelebbi órák alatt sikerül megtalálni és akkor minden valószínűség szerint nyomára jutnak maid «I titokzatos pénzküldőknek is.
