Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-30 / 73. szám
Előfizettél fcrafe belföldön: tpéss övre 800, félévre 100. negyedévre too, egy hőn» 70 lej. Magyarországon: Egy Ne K, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 3.50 pengő, *- Bgvee számok az Ebusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 73. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZáSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Olaj, Qaron C, Pop acoa 5. szám, — Telefon: 5P*. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. wgAm. Kéziratokat senkinek séta küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Csehek, lengyelek A csehek és a lengyelek tulajdonképpen egy atyaiiság. Szláv mind a két nép. A hajdani és még ma is szunnyadó pánszláv álomba bizonyos- pillanatokban mind a kettő beieszenderül, A nyelvükben is sok a hasonlóság, vallás tekintetében is igen nagy a megegyezés. A történelem folyamán számos érintkezéseik voltak. Igaz, lelki alkatban két különböző nép. Nem nagyon szeretik egymást, szívesen hangoztatják ki egymás hibáit. De a különbözőségek mellett eltörpül a számos egyezés. És a végén is: mind a ketten a nagy mészárlásból győztesként kerültek ki és a győztes népek rendszerint összetartanak. A csehek és lengyelek között a békeszerződés után következő hónapokban, az osztozkodás évadján, kellemetlen csetepaték folytak. Az ellentét később elsimult. Ugyannyira, hogy már külön barátsági szerződéseket is kötöttek é3 a két ország sajtója megcsinálta a maga antantját, örök időre tartó barátságot ígérve egymásnak. A Prager Presse, a cseh kormány félhivatalosa közli is a cseh és lengyel sajtóvezérek ama közösen megállapított okmányát, amelyben a holtomiglan, holtodiglan barátság alapelveit lefektették. Rezignáltan teszi hozzá a lap: hát ez lett abból az örök barátságból?! Valami félreértésnek kell itt lenni, e. félreértéseket el kell oszlatni, nem szabad engedni, hogy elmérgesedjenek a dolgok. A dolgok azonban elmérgesedtek. Parázs konfliktus keletkezett, amelynek tünetei: letartóztatások, kiutasítások, sajtóháboruság represszá- liákkal való fenyegetőzések. A keblekben dúló népi szenvedélyek erejét legelső sorban a csehszlovákiai lengyel és a lengyelországi cseh kisebbségek érzik. Az egész baj innen következik. A lengyelek azt állítják, hogy a csehországi Teschen- ben üldözik a cseh kisebbségeket, a cseh közélet vezetői nyomban az ellenkezőre mutatnak rá. Ki kezdte, nem lehet megállapítani; legalább is nekünk nincs módunkban. Az okokat és okozatokat összekeverik. Megmásithatatlan tény azonban, hogy a kisebbségek, a kisebbségi elbánás módszerei miatt indult el a lavina. Arra vonatkozólag, hogy egészen komoly dolgokról van szó, rámutatnak egyes kisérő politikai jelenségek. Barthou francia külügyminiszter Prágában és Varsóban közvetiteni próbált szövetségesei között. A francia külügyminiszter tárgyilagos, mert egyformán kedves neki mind a kettő. A Bukarestben összeülő kisantantkonferen- ciának is ez egyik kimagasló tárgypontja. Ilyen nagy előkészületek után remélhető, hogy helyre fog állani a béke. Egy kérdés azonban marad, ami meggondol- köztató. Ha Lengyelországnak az a panasza, hogy Csehországban a kisebbségeket nem részesitik a minden állampolgárnak kijáró jogok gyakorlásában, vájjon fenntartás nélkül el kell-e hinni Bencs szavait, hogy Csehországban a kisebbségeknek általában véve igén jó dolguk van? Ha á lengyel kisebbségek azt mondják, hogy nincs, miért, éppen a csehszlovákiai magyar kisebbségek küzdelmeit az egyenjogositásért kell mondvacsináltnak, nem hitelesnek tekinteni? Ha az a maroknyi lengyel kisebbség, amely, nem szoroz és nem oszt *' Csehszlovákiában, érdemtelen helyzetbe jut, vájjon mondhatja-e a számban, igényben’ erősebb magyar kisebbség, hogy: meg vagyunk elégedve, nekünk nagyszerűen megy a sorsunk?! Terjesszél* lei Erdélyre is a 70 százalékos I konverziói j A Magyar Párt javaslata a konverziós bizottság tár« gyalásán — Gyárfás Elemér szenátusi felszólalása az erdőbirtolcolc és a bankok adójáról — Manóit escu> nak nem jár végkielégítés a jegybanktól (Bukarest, március 29.) A parlamenti bizottságok tárgyalásán Jósika János báró, a Magyar Párt nevében azt az indítványt terjesztette elő, bogy terjesszék ki azt a Bukovinára vonatkozó paragrafust Erdélyre is, amely az adósságok 70 százalékának az elengedését lehetővé teszi. Előadta, hogy Erdélyben milyen súlyos helyzetben vannak a mezőgazdák. Főképpen a székely megyék gazdái vannak abban a helyzetben, bogy a legnagyobb mértékben rászorulnak e kedvezmény kiterjesztésére. Igen kevés remény van arra, bogy az ötven százalékos elengedéssel a 15 évre felosztott részleteket a gazdák a kamatokkal együtt meg tudják fizetni. A Magyar Párt kéri ezért a hetvenszázalékos kedvezménynek a kiterjesztését Gyárfás E^mér az erdők és a bankok adójáról Az egyenes-adótörvény módosításáról szóló javaslat szenátus i vitájánál Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor szólalt fel. Elmondotta, hogy a Magyar Párt álláspontját ebben a kérdésben Jósika János báró kifejtette a kamarában és igy a kormánynak tudomására hoz ta. Nem kívánja megismételni a párt részéről a kamarában elhangzottakat, de egy pár részletkérdésre ki kell térnie. Túlságosan magas az az adókulcs, amit az erdőbirtokokra alkalmaztak. Elismeri, hogy a 18 százalékos adónak 15 és félre való leszállítása haladást jelent, de figyelembe kell venni, hogy az erdőrendészeti és erőkezelési költségek olyan magasak, s az adóközterheket ezek miatt is le kell szállítani, mert igy elviselhetetlenek. Kéri a kormányt, hogy az adó végleges rendezésénél vegyék ezt a kérdést revízió alá. Ezután szóvá tette, hogy a konverzió következtében feltétlenül revízió alá kell venni a pénzintézetek tőkekamat adóját, amit összhangba kell hozni azzal a helyzettel, amibe a pénzintézetek az adósságok rendezésével jutnak. Olyan helyzetbe kerültek a pénzintézetek, hogyha nem változtatnak tőkekamat adójukon s azoknak drasztikus felhajtási módján, a legnagyobb igazságtalanság éri őket. A kamara csütörtök délutáni ülésén Cozma Traian kormánypárti napirend előtti felszólalásában az állami tartalékban lévő biharmegyei földek elidegenítésének ügyét tette szóvá. Szabó Béni ne iparosok ! adókivetése eilen rosokat olyan adókkal rójják meg, amilyeneket csak a gyárosokra tehet kivetni. Nagy visszásságok súlyos igazságtalanságait szenvedik emiatt az iparosok s kéri, hogy rendeljen el a pénzügyminiszter revíziót. A revizió érdekében adjon ki utasításokat a miniszter a pénzügyigazgatóságoknak. Inculef belügyminiszter törvénytervezetet nyújt be a kormány nevében, amely feőbatai mazást ad a kormánynak, hogy a Kisilva^— Dornavatra közötti vasútvonal és a karánsebesi vasútvonal újraépítését megkezdhesse. Manoilescunak nem jár kártérítés Madgearu kéri az elnököt, szólítsa fel a pénzügyminisztert, hogy válaszoljon arra az interpellációjára, amiben felvilágosítást kért a Manoilescu és a Banca Naţionala közötti tárgyalásokról, amelyekkel a birój ítélet előtt megegyezést akarnak létrehozni. Slavescu pénzügyminiszter: Válaszom az, hogy az ügyet az igazságszolgáltatásra bizzuk. Madgearu elmondja, hogy információi szerint a Nemzeti Bank hajlandó bizonyos( összeget fizetni Manoilescunak, ha a port visszavonja. Ez a fizetés az állam terhére történne s kivánja, hogy a kormány a banknál működő kormánybiztos utján tiltsa le az ilyen megegyezést, mert Manoilescunak semmi néven nevezendő kártérítés nem jár, Slavescu pénzügyminiszter azt válaszolja, hogy a kormány teljesen a bíróságra bizza az ügynek az elintézését. A kamarában ezután a hadügyi költségvetés jövő havi júniusi előirányzatát tárgyalták, amihez Madgearu szólott hozzá. Talarcscu egységes községi listákat akar Szabó Béni magyarpárti képviselő interpellációt intéz a pénzügyminiszterhez s előadja, hogy a pénzügyigazgatóságok a kisipaTatarescu miniszterelnök az Adeverul szerint elhatározta, felhívást intéz a pártvezérekhez, hogy a községi választások al-
