Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-28 / 71. szám
« KElETlOjSSG KP« A torokgyulladás első jelel Súlyos járvány veszedelme, Komoly sebesülés Ha son ló veszély Ont is fenyegetheti minden pillanatban - épen ezc:'í tartson otthon állandóan egy tubus HYPEROLT %q\j Hyperol-tabletta, feloldva egy fél az az előny, amelyet a Hyperolból készl- •pohár vízben, a leghatásosabb fertőt- tett Superoxyd nyújt, rendkívül fontos és lenitö szerek egyikét adja. amelyet a abban áll, hogy bármikor FRISS oldatot mai orvostudomány ismer- a FRISS kaphatunk, amely mindenkor elég erős, superoxydot- hogy megölje a bacillusokat. 3 pomot kell szigorúan szem előtt tartani • Î. Bármely pillanatban szüksége ■lehet fertőtlenítő szerre; sok kel- jemetlenségtő! óvja meg, ha otthon Ilyen szert tart. 2. A bacillusokat nem lehet megölni jolyan, szerekkel, amelyeket a szálon keresztül vesz be, mert csakis jegy erős fertőtlenítőszer öli meg íazokat és ezt a fertőtlenítő szert ■nem lehet lenyelni. Épen ezért a legmegfelelőbb egy külső fertőtlenítő szer (öblögetés, mosás), amely megöli a bacillusokat és lehetővé teszi azok eltávolítását. 3. Hyperol nem mérgező és nem támadja meg a szervezet gyönge szöveteit. FRISS Superoxyd. Gargarizáljon On és gyermekei minden reggel Hyperoiiai és meg fess óva a baktériumoktól! HYPEROL készítve, a legjobb fertőtlenítőszer. amely amellett nem mérgező. Kapható minden gyógyszertár* Kis iubus 10 tablettával 30 lei t>an és drogériában. Nagy tubus 20 tablettával 47 lei A Richter Gedeon vegyészeti gyár készMjEnénye. A hóstáti lakodalom után írta: Tárkányi György, ny. költ. tanár Illesse a legteljesebb elismerés úgy a „Hóstát“ mint a közönség részéről Vásárhelyi János püspökhelyettest, a kolozsvári református egyházközség ma- gyaruccai lelkipásztorát a gondolatért, hogy a kolozsvári földmives gazdáknál, az úgynevezett hőstátiaknál kéziratban közkézen forgó lakodalmas verseket, úgynevezett rigmusokat, segédlelkésze, Kilin György közreműködésével összegyűjtötte, színre alkalmazva nyomtatásban kiadta és most, szombaton és vasárnap fiatal híveivel elő Is adatta. Ezeknek a rigmusoknak javarészében hiányzik bizony a költői szárnyalás, a verslábak is sok helyen döcögnek, rimei sem az Arany Jánoséi: a szokások egynémely helyen a ma emberei előtt elavultaknak tetszhetnek, de aki gondolkozik felettük, aki figyelemmel kíséri minden mozzanatukat, megállapíthatja, hogy ezeknek a szokásoknak gyökere, célzata, hogy kifejezésre juttassák a Hóstát népe előtt a házasság s ezzel a családi élet nagy jelentőségét, mélységes komolyságát s biztosítsák, hogy a lakodalmi ünnepen mindenek ékesen és illő renddel folyjanak, elejét veendő minden zavarnak, rendetlenségnek. Ezt szolgálják a szigorúan kötött formák, a lakodalmi ünnepen a szereplő személyek szájába adott mondandók élkezdve a vacsorán elmaradhatatlan, s a násznagy által előadott imákon egészen a nagy és kis vőfély közötti vitatkozásig a házasság mellett és ellen, amelyikben az utóbbit vitátoknak — legyöztetését elismerve és megszégyenülve — kell a balfenéken elvonulnia. A tulmodern, nemzetköziségtől átitatott gondolkozás és ízlés találhat bennük ajkbiggyesztésre indító naivsá- got, találhat bennük idejét multa ösdiságot, de akik naég immunisok maradtunk a fertőzéstől, a régi iskola hívei, ezekben az ósdi szokásokban, intézményekben a tisztes múltnak a megbecsülését, a hagyományok gondos megőrzésében egy jobb jövendő biztosítását látjuk és megllletödve hallgatjuk a közvetlen egyszerűséggel, minden mesterkedés, szineskedés nélkül elmondott verseket. A ' elismerésre annál inkább rászolgált Vásárhelyi János, mert merész vállalkozással színpadra viito a még jórészben gyermekkorban levő előadókat, éspedig eppen a kolozsvári színpadra, ahol megszoktuk a színjátszás mesterfogásait kitanult és képességeiket magas fokra fejlesztett, hivatásos művészeket látni. Merész vállalkozásával azonban nem vallott kudarcot, mert — amint mondottam — jórészben még gyermekkorban levő hóstáti előadói emberül megállották helyüket s a közönség nemes ízléséről, megértésérő', tanúskodott, hogy méltányolni tudta az Igyekezetei, méltányolni tudta, hogy meddig mehet el teljesítményeikkel szem- bne a követelményeiben. Am, ami engem, mint a Hóstát szülöttjét e sorok megírására indított, nem az volt, hogy meglengessem az elismerés pálmáját Vásárhelyi János és az előadók előtt, bár hiszen teljes mértékben reászolgáltak mindnyájan, hanem sokkal inkább, hogy felhívjam a közönség figyelmét ebből az alkalomból arra: mivel tartozik a külvárosi földmives testvéreinek, akik a legfőbb mértékben járultak hozzá a város kulturális fejlődéséhez, akiknek köszönhető, hogy Kolozsvár azzá lett, ami. Arra akarom ezekkei a sorokkal felhívni a figyelmet most, amikor az érdeklődés — tudom, bizonyára rövid ideig — a kolozsvári gazdák felé fordult, hogy aki igazán meg akarja ismerni a „Hóstátot.“ az menjen el és nézze meg az életét ott, aha! igazán az elemében van: a gazdaságban, a fold átívelése munkájában- Menjen le a Magyar vagy Honvéd uccába vagy a Hidel- vére és nézze meg, micsoda emberfeletti munkát végez íéríia, és asszonya a Hős tatnak; hogy’ Kolozsvár __________________Szerda, 1934. március 28. naBaBMBBBBnHMnBHHM mostoha klímája alatt is milyen szakértelemmel, milyen szívós kitartással kényszerítik a földet, hogy megteremje azt, amire nekik és a város közönségének szüksége van, .micsoda virtuozitást fejtenek ki, hogy terményeikkel kiállják a versenyt akár a más módszert követő bolgár kertészekkel, akár az enyhébb éghajlat alatt gazdálkodó versenytársaikkal. Nézzék meg, hogy micsoda kitartással küzdenek a természet, az időjárás mostohasága ellen, a fagy, a dér, az esőzés, szárazság ártalmai, veszedelmei ellen. Nézzék meg, micsoda elszántsággal, merészséggel újítják meg, ha úgy adódik, az elfagyott karalábé, káposzta, paradicsom-palántot, amiről a piacon kosarukat rugdosó hölgyek nem Is álmodnak. Es nézzék meg, hogyan hordják messze földről á vizet ezeknek a palántáknak az öntözésére karjukon, fejükön, messze földről, mondom, mert az agrárreform egy nemes gesztussal odaadta a közelbenlevö szépen gondozott ősi földjüket házhelyeknek ingyenbe. Es nézze meg, micsoda munka folyik otthon — benyúlva késő éjszakába nem egyszer — a kertből, mezőről hozott termények, vetemények piacra készítésében, hogy a nagyon is kényes igényeket is kielégítse az áru. Es végül nézze meg, hogyan állanak ezek a gazdák vagy asszonyaik az adóhivatal szobáiban olykor reggeltől délig, várakozva sorsukra, hogy a súlyos nagy adókat kifizessék, nehogy kicsússzon a még megmaradt föld is lábaik alól. Most azután megkérdezhetnők, méltányolja-ó az a közönség, amelyiknek érdekeit szolgálja és amelyiktől joggal el lehetne várni a támogatását, hóstáti testvéreinek a fáradozását, megteszi-é v#lük szemben, kötelességét, támogatja-é őket, úgy, amint illenék, amint megérdemlik? Mert szép és dicséretes dolog, lelkesedni egy pár percig színpadi teljesítményeiben, tapsolni nekik a nézőtéren, szép dolog, dicsérni ragaszkodásukat ősi szokásaikhoz, viseletükhöz, de ez édes-kevés ahhoz, amivel velük szemben tartozunk. Mert ne tévesszük szem elöl, hogy amit támogatásukra teszünk, az bőségesen visszatérül nekünk: hiszen ők nem viszik ki innen, amit verejtékes munkájukkal megszereznek, nem menekítik ki idegenbe, itt használják fel a kulturális fejlődés emelésére. Munkájukkal nagyban hozzájárulnak az ipar, kereskedelem emeléséhez, egyházi, iskolai szükségletek fedezéséhez, egyszóval ma is a legerősebb nemzetfentartó elemet alkotják. Es már hogyan támogathatjuk hóstáti testvéreinket? Úgy semmi esetre sem, ha elsőrendű terményeiket, zöldség, veteményfé- 1 óikét elkerülve, Idegenek silányabb minőségű terményeit vásároljuk pár fillér különbözet miatt, azzal sem, ha nem akarunk tudomást venni arról, hogy a kolozsvári gazdák házhoz szállítják nekünk tisztán kezelt tejüket, tejtermékeiket alig számbajöhető árkülönbözettel és legkevésbé azzal, ha azoknak a gaz, lelketlen embereknek a példáját követjük, akik kihasználva a gazdák jóhiszeműségét, tájékozatlanságát, megtévesztve jó magyar nevükkel, ebek harmincadjára juttatták keservesen megszerzett vagyonkájukat. Megértő, szeretetteljes támogatásunkkal már aztán hozzájárulhatunk régtől érzett szükségük, régi álmuk megvalósításához, egy kulturház létesítéséhez. Mert amíg majdnem minden valamirevaló községben van a gazdáknak ilyen lculturháza és amíg itt városunkban is minden foglalkozási ágnak például kereskedőknek, iparosoknak van székhaza és, pedig nem is egy, addig a külvárosi gazdák még mindig nem tudtak hozzájutni egy kulturházhoz, ahol összejöjjenek testvéreikkel megbeszélendő ügyes-bajos dolgaikat, ahol érintkezést találhatnak a tanultabb, iskolázottabb testvéreikkel, hogy tőlük tanácsot, útbaigazítást nyerjenek szakképzettséget igénylő dolgaikban; ahol egészséges szellemi táplálékot, könyveket, folyóiratokat, lapokat olvashassanak, előadásokat hallgathassanak, vagy maguk is tarthassanak, ahol a. modern ttchnika felhasználásával, vetitöképes előadásokkal, rádióval belekapcsolódjanak a modern idők követelte elhaladásba. Erős meggyőződésem, hogy meglevő intézményeik mellett ez az alkotás lenne a legalkalmasabb a náluk itt-ott megnyilvánuló s nem egyszer tulszigoruan megítélt fogyatkozások lecsiszolására. Vásárhelyi János sok jelét adta, hogy őszintén szivén hordozza földmives hívei érdekelt, hogy éles tekintetével felismeri, meglátja égető szükségeit és van hozzá energiája, hogy amit szükségesnek, jónak felismert, azt megfelelő eszközökkel végbe is vigye. Ennek a most lezajlott „lakodalomnak“ a sikere szolgáljon neki ösztönzésül a kolozsvári földmives gazdák kul- turházának létrehozására. Ezzel koronázza meg, hitem szerint — hívei érdekében kifejtett munkásságát. A szombati és vasárnap! ünnep rendezésével a „Hóstác- nak" tett értékes szolgálatáért pedig földmives atyámfiái nevében hadd mondok itt, e helyen is köszönetét. — Kézbesítési vagy más előfizetési reklamációkat kérjük közvetlenül a kiadóhivatalnak levelezőlapon, vagy 5G8. sz. telefonon bejelenteni. Kiadóhivatalunk azok orvoslása iránt nyomban intézkedik. .. .
