Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-10 / 32. szám

SSófiMtM än> belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre tOO, egy bére 70 lej. Magyarországon: Egy érre 60, félévre 86 negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — E,r^' . számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban

ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 32. SZÁM.

Felelős szerkeeztő: SZÁSZ ENDRE.

Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Sáron L Fcp ucoa S. szám. — Telefon: 608. — Levélcíme Cluj, poetaflók 101. scém. Kéziratokat senkinek sena

küld vissza és nem őriz meg s szerkesztőség.

Megtörtént u Un lkúri-palt tum

aláírása

Három pontban foglalták össze a szerződés tartalmát

A kamarák

A liberális kormány programjáról eddig vajmi keveset hallottunk. Különösen kisebbségi kérdésekben vallott koncepciója maradt eddig titokban. Az a néhány barátságos és szives szó, amelyet Tatarescuval nem annyira a kormányfő, mint az óvatos diplomata mondatott, mindenesetre jí impressziók felkeltésére alkalmas, de az impresz- szióktól a valóságig nagyon hosszú az út.

Az egyetlen pozitívum, amely a liberális kormány célkitűzéseiből, mint komoly és elhatározott s a közel jövőben megvalósítandó szándék került a nyilvánosság elé a kereskedelmi és iparkamarák számának megtizedelése. Gondosan elolvastuk azokat a kormánynyilatkozatokat, amelyek ezt a végrehajtásra érett tervet alátámasztották. Elolvastuk, de mégsem lettünk okosabbak tőlük. Az indok, de talán inkább ürügy: a takarékosság

Hogy mennyi pénzt fordított mindezideig az ipai'kamarákra az állam, azt pontosan nem fu;l nánk megmondani. Abban azonban egészen bizonyosak vagyunk, bőgj' a kérdésnek ez a pontja a legkönnyebben áthidalható- Látatlanban is kijelenthetjük, hogy a halálra Ítélt iparkamarák készséggel átvállalják a jövőben hiányzó államsegély teljes összegét, csakhogy elkerüljék a megszüntetés esetén sokkal nagyobb veszedelmeket és veszteségeket. Mi csak az erdélyi iparkamarák életét ismerjük, de állíthatjuk, hogy a folyton romló gazdasági életben ezek a kamarák igazán, konstruktív munkát végeztek, olyanforma volt a szerepűit, mint a tengeri viharban a világitótoronvaak. Hogvha a világitó tornyot valami elemi katasztrófa ledönti, egészen bizonyos, hogy a katasztvór fális helyzetbe sodort hajók is könnyebben jutnak a végzet örvényébe.

A kormánynak igaza van annyiban, bogy n kereskedelmi és iparkamarák számának program nélküli és ötletszerűi szaporítása az elmúlt kormányok elhibázott lépése volt. Minden kis megye- székhelynek volt egy helyi potentátja és mindeník ambicionálta azt, hogy városának iparkamarát szervírozzon. Bizonyára ez a kamarai-infláció ke], tett olyan visszahatást, amely a liberális kormányban megérlelte ennek a császárvágásnak a gondolatát. De most már nemcsak az indokolatlanul >"s komoly ok bijján felállított újdonsült kamarákat akarják megszüntetni, hanem úgyszólván az egész intézményre halálos csapást készülnek mérni. Erdélyben és Banatban mindössze három kamara maradna a terv szerint. Minden jel arra vall, hogy a centralizáció és decentralizáció elve vívja ennél a kérdésnél is harcát. Pedig a gyakorlat, bizonyította be, hogy a túlhajtott centralizáció mily. n vadhajtásokat termel- Hogyha a kormány továbbra is kitart tervezete mellett és nemcsak a szerintünk is felesleges, hogy úgy mondjuk „létszám- fölötti" kamarákat, hanem a régi évtizedek eredményei által szentesített és életrevalóknak bizonyult kamarákat is eltörli, győz a mindenható centralizáció, de súlyos sebet kap a kereskedelem és ipar.

Nem akarjuk az igazságot véka alá rejteni, azt is megírjuk tehát, hogy ez a kérdés általános elvi szempontok mellett kisebbségi kérdés is. A négy székely vármegye bizony az utóbbi éveimen visszamaradt. Vasúti közlekedése kezdetleges, intézményeit részben megszüntették, részben neg- nyirbálták és most ráadásul az egyetlen székelv földi kamarát is el akarják törölni a föld színéről. Bízunk azonban Tatarescu miniszterelnök Ígéretében, abban, hogy mégis revízió alá fogják ve mi a székely iparkamara dolgát. Ezzel kapcsolatban pedig az egész kérdés-komplexumot, mert az a körülmény, hogy a vidéki pártfőnökök egyidejűt n hatra-vakra megcsinálták a helyi iparkamarát, nem jelentheti azt, hogy az egész intézményt I írében támadják meg.

.A Keleti Újság telefonjelentése.) A belgrádi előkészítés után a. görög fővárosban befejezték a Balkán-paktumra vonatkozó tárgyalásokat és a megállapított terv szerint megtörtént az aláirás, amiről a következő jelentés érkezett Athénből:

Ma délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között megtörtént a Balkán-paktum aláírása. A szerződés a következőket tartalmazza:

Románia királya, Görögország és Törökország elnökei és Jugoszlávia királya a béke, az egyetértés és*a fennálló rend fenntartásának kívánságától áthatva, megegyezéses szerződést kötöttek egymással a következőkben:

(Bucureşti, február 9.) A kamara mai ülésén Doljmegye igazolásánál Argetoianu szólalt fel, aki többek között a következőket mondja:

— Mit vitatkoznak annyit, mintha nálunk lehetségesek volnának olyan választások, mint Svájcban, vagy Dániában? Nálunk irányítani kell a választásokat. Ez kétséget sem szenved és ha most mégis kifogásaink vannak a legutolsó választás ellen, ez azért van, mert az irányítás nem szabad, hogy megsértse a humanizmus törvényért. A decemberi választások pedig . .*.»»-■ -* voltak. Az igazolási vita egyébként teljesen fölösleges. Hiszen ha a többséget meggyőznék az igazság érvei, amelyekkel az ellenzék harcol és megsemmisítené csak egy megyének a választásait is, akkor felborulna minden, akkor az egész országos százalékszámítás semmis lenne és nemcsak annak a megvének a mandátumai válnának érvénytelenekké, hanem az egész ország választási eredménye is rektifikációra szorulna, ezt pedig talán senki sem kívánja, még az ellenzék sem.

Ezután Vasluimegycre került a sor, itt Petre Andrei, volt aiminiszter terjesztette elő a nemzeti-parasztpárt petícióját. Támadja a kormányt és beszédjének az a konszág és Jugoszlávia garantálják a Balkánállamok határait.

2. Kötelezik magukat, hogy semmiféle akciót nem indítanak egy másik Balkán- állam ellen az aláírók beleegyezése nélkül.

3. Az egyezmény aláirás után lép érvénybe és az aláírókon kívül más Balkánállamok számára lehetővé teszi az ahhoz való csatlakozást.

A Balkán-paktumot négy példányban állították ki, amelyek mindegyiket aláírta a négy külügyminiszter: Titulescu, Maximov, Tevfik Rusdi bej és Jeftics.

Hogy milyen részletes szerződé? magyarázat áll e bárom pont mögött, illetőleg milyen megegyezés, azt nem lehet tudni. A ba- targaranciak a balkáni határokra vonatkoznak.

kluzlója, hogy a beliigvminiszter felelős a választási visszaélésekért, valamint a közrendért és a sinaiai merényletért is

lamandi aiminiszter: Ha ennyit feszegetik ezt a dolgot és folytonosan felvetik a kérdést, kik felelősek, akkor

meg kell mondanom, hogy a merényletnek távolabbi értelemben szerzői ás felelősei: 1. Tilea. 2. Vaida.

Andrei: Vissza kell utasítanom ezt a merész állítást. Ezt senki sem fogja önnek elhinni. Önök mind a legutolsó év kormányzati politikájából akarnak tőkét kovácsolni. Tekintsenek vissza 1923-ra, amikor önök voltak kormányon és akkor különböző politikai okok miatt önök támasztották fel és tartották felszínen azt a mozgalmat, amely Sinaiaig vezetett. A iaşii prefektus meggyilkolása, az oradeai és cluji események mutatták az Önök akkori politikáját és mentalitását. És amikor egyik miniszterük, Márzescu kifogásolta ezt a politikát és ezt a módszert, akkor lehurrogták.

larhandi: ön nagyon jól tudja, hogy akkor sokan voltunk, akik állást foglaltunk a szélsőséges mozgalom ellen és mindannyian elitéltük az erőszakot.

Andrei: A liberális kormány alatt született ez a mozgalom és

1. Románia, Görögország, Törökor- ><•*«&■ ******** ***+****** **********

lamandi nyíltan Valdát és Tileét okolja a sinaiai merényletért-«MORB»*»» ......■*'

Mihelache és a belügyi aiminiszter éles vitája a szélsőséges mozgalmak elharapódzásanak felelősségéért — lamandi: „Ha Zelea Codreanul még nem is tartóztatták le, de egyetlen bűnös sem fog megmenekülni11