Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-09 / 31. szám

Tr éritek, 1931 február 9, KuEftüfsm Érdekes politikai emlékirat Ferencz Józsefről és korának magyar vezető politikusairól Amikor Héderváry Lehet elkaparintotta Ferencz József elől a gödöllői vadászbérletet és az uralkodó mégis soron kívül nemességet adott neki Egy magyar herceg, akihez hasonló csak a szentek legendáiban olvasható Érdekes emlékirat jelent meg a budapesti könyvpiacon. Az emlékirat szerzője egy régi politikus, Szontagh Jenő, volt főispán, felső­házi tag, aki kimagasló politikai személyisó geket, valamint Ferenc Józsefet és Károly magyar királyt találó módon jellemzi és e két uralkodó életéből ismeretlen részleteket tár a nagy nyilvánosság elé. „Arcképek I. Ferenc József korából“ a cimc a könyvnek és minden oldala lebilincselő modorban Íródott. Az elő­szóban ezeket mondja á szerző: azok a szemé­lyiségek, akikről e könyvben szó esik, az élők sorából alig két évtizeden belül távoztak el, mégis úgy tetszik, mintha nem évekkel, ha­nem évszázadokkal ezelőtt éltek volna, mert egy olyan világot jelentettek, amelyhez ha­sonló nem fog visszatérni. És azután szerényen hozzáteszi a szerző: amit itt feljegyeztem, nem portré, csak pillanatfelvétel, amelyről magam sem tudom, hogy jó világításnál vettem-e fel és hogy megbízható módon adja-e vissza a kontúrokat. „Meg kell nyugtatni a szerzői, hogy pillanatfelvételei sikerültek és főkéut azért, mert nincsenek elretusirozva, de a ter­mészetesség erejével hatnak és igy meg fog­ják az olvasót.“ Gyakran mondják, hogy az anekdota a történelemben a legnagyobb értéket jelent és ha e megjegyzés bizonyos mértékig túlzó, az anekdoták kétségtelenül jeles egyéni ségek jellemzését elősegítik. Szontagli Jenő könyvének anekdota-tárából bemutatunk né­hány részletet. Gróf Zichy Aladár a szerzőnek a következő jellemző epizódot mesélte él: Ferenc József, amint ismeretes, szenvedélyes vadász volt és a gödöllői vadászterületet évről-évre bérbe­vette. Pettara fővadász negyven éven keresz­tül a bérengedélyért járó összegeket pontosan befizette a községnek. Egy szép napon meg­jelent a kerület képviselője, az Erdélyben is ismert Héderváry Lehel volt lapszerkesztő és hires párbajhős és résztvett az árlejtésen, amelyet minden évben a vadászterület kibére- lésével kapcsolatosan formailag megtartottak. Mintán Pettara szigorú utasításokat kapott, hogy csak annyi pénzt ajánljon fel, amennyit az udvar engedélyezett Héderváry Lehel túllicitálta a császár ajánlatát és igy övé lett a gödöllői vadászterület bérlete. Eleinte nem akarták a császárral közölni a kedvezőtlen hirt, de amikor Ferenc JózseL megtudta, hogy mi történt a bérlettel, el­keseredve felkiáltott: „Most már megfosztottak egyetlen szórakozásomtól Rövidesen reá Kossuth Ferenc a miniszter- tanácsban indítványozta, hogy Hédervárj Lehelt nemesi rangra emeljék. Kossuth e ki vánsága ellenkezésre talált, de a végén Kos­suth kabinetkérdést csinált belőle és Wekerlé nek, ha nem is túlságos meggyőződéssel, de Kossuth kívánságát a király elé kellett terjesz­teni. A király tudomásul vette Wekerie javas­latát, de Zichy személye körüli miniszter kő telességónek tartotta, hogy a királyt figyel­meztesse: ez az a Héderváry, aki a gödöllői vadászterületet bérbevette.. Ferenc József ertt azt felelte: tudom jól, de hogy megakadályoz­zak. minden félreértést és véget vessek a fecse­géseknek, kérem önt, hogy az aktákat nem a szokásos hivatalos utón. de azonnal intéztesse el. Érdekes epizódot mesél el Szontagli Ferenc Ferdinánd trónörökössel történt érintkezésével kapcsolatosan. A trónörökös — irja, — amiké bemutattak neki, igen szeretetreméltó volt, de csak egész általános kérdések voltak, amelye­ket hozzám intézett. Meglepetésemre a villás­reggelinél politikáról kezdett velem beszélni és pedig Tiszáról és Lukács Lászlóról. Ha nem is tudtam volna, hogy Ferenc Ferdinánd gyű­löli Tiszát, Lukács ellenben rokonszenves neki. a kérdésnek a módjából, a hanghordozásból következtettem volna, hogy nem igen nyeri tetszését, ha Tiszát dicsérem. Már nem emlék-, szem a szavakra, hogy miként próbáltam Tisza érdemeit előtte staniolba becsomagolni- csak annyit tudok, hogy a végén ezt mondtam: szilárdul meg vagyok győződve, hogy Tisza, amennyiben szükséges, életét is feláldozná a hazáért, uralkodójáért és a királyi családért. — És Lukács? — kérdezte a trónörökös, mire igy feleltem: — Lukács sokkal óvatosabb és ügyesebb, semhogy valaha is ilyen helyzetbe kerüljön. Wekorléről is ad a szerző érdekes jellem­zést, de azt a kijelentést, amelyet a Wekerie szájába adtak: „első feltétele a jó újságírónak, hogy ne értsen a témához“, amiről ir, Weker’e aligha mondotta el, mert legintimusabb bará­taihoz éppen olyan néhány újságíró tartozott, akiknek tanácsát gyakran kikérte és ítéletére nagy súlyt helyezett. A gróf Eszterházy miniszterelnöki kineve­zésével elterjedt anekdota is némi korrektúrára szorul. Ez azonban oly mulatságos, hogy érde­mes feljegyezni. Károly király Návay Lajost magához kérette, hogy Tisza István lemon­dása után a magyarországi politikai helyzet­ről informáltassa magát és amikor Návay visszament, felkereste Wekerlét, hogy az audiencia benyomásairól referáljon és közölte, hogy nincs kétsége abban a tekintetben, hogy (A Keleti Újság tudósítójától-) Lipován titokzatos rejtélyek merültek fel egy hercegi sir körül. Két évvel ezelőtt előkelő idegen hölgy érkezett a városba- Megjelenése után ítélve jobb körökhöz tartozott, habár szerény bútorozott szobát bérelt ki- Titokzatos megje­lenése és élete köré a kisváros hamarosan le­gendát szőtt. Az idegen nő két hónapig élt igy teljes elvonultságban, amikor hirtelen megbe­tegedett és a lipovai közkórházba került. így aztán kiderült, hogy Emilia von. Hertemiek liivják és férjének unokaöccse Cemin Ottokar gróf, a régi monarchia külügyminisztere volt, anyósa pedig egyik közismert hercegnő, aki határtalanul gyűlölte őt. Midőn férje meghalt, fogadalmat tett neki, hogy sem származását, sem férje nevét senkinek sem fogja elárulni. Amikor a titokzatos asszony meghalt, senki sem kisérte koporsóját a lipovai temetőbe- A halottas kocsi egyedül döcögött ki és a mág­nás asszonyt a temető egyik félreeső sarkába földelték el s egy névtelen keresztet szúrtak fejője. Mert semmije sem volt, nem tudott sír­helyet váltani. Egy hónappal később a városba érkezett Pop János akkori belügyi államtitkár a király gróf Eszterházy Móricot fogja meg­bízni a kabinet megalakításával. Wekerie, aki azt hitte, hogy senki más nem jöhet komoly, jelölt számba, mint ő, mosolygott és azt vála­szolta: kedvesem, azt hiszem, hogy te tévedsz. Eszterházy sokat tanult ember, kellemes ambíciókkal teli ifjú, lehet is belőle államtit­kár, de hogy miniszterelnök legyen, teljesen lei van zárva. Amikor rövidesen Eszterházy! tényleg kinevezték miniszterelnökké, Návay találkozott Wekerlével és gúnyosan meg­jegyezte: látod excellenciás uram, hogy jól voltam informálva. Wekerie hunyorgatott a szemével és ravasz mosollyal felelte: természe­tesen kedves barátom, rendkívül okos válasz­tás volt. Egyébként is a fiatalembert én aján­lottam a legmelegebben őfelségének. Megemlítendő, hogy Szontagh a legbarát­ságosabb hangon nyilatkozik Zichy Ferdinánd, Khuen Héderváry grófokról és Batthyány László hercegről. Batthyány amint ismeretes, orvos volt és az emberiség jótevője. Szontagh a következő beszélgetést adja vissza, amelyet Tisza Istvánnal, ezzel az arisztokratáról foly­tatott. Tisza azt mondotta: Sajnálom, hogy Batthyányi nem ismerem személyesen és oiy keveset hallok róla. Nem tudnád néhány szóval elmondani nekem, hogy milyen ember? — Azt hiszem — válaszolta Szontagh, — hogy egy mondattal megadhatom a helyes választ: „Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, mint amilyen Batthyány László. Csak a szentek legendáiban lehet ol­vasni olyan emberekről, akik hozzá hasonlí­tottak. — Azóta, — fejezi be Szontagh érdekes köny­vét, — két évtized mult el és ma sem mond­hatok mást, mint amit akkor mondottam. Olyan embert, mint Batthyány, nem láttam és nem is fogok sohasem látni, mert valóban, csak a régi krónikákban, a szentek legendái­ban olvastam, hogy hasonló emberek éltek a földön. felesége és látogatása a névtelen sírnak szólt. Popnó elmondotta, hogy a titokzatos mágnás asszony nála volt nevelőnő és szoros lelki kap­csolatok fűzték hozzá, mert ismerte Emília von Herten múltját, tudta, hogy, az Eszter- házy-család sarja. Az államtitkárné átvizsgál­ta a kórházban maradt iratokat és azt remélte, hogy kutatása bővebb eredménnyel jár, azon­ban a titokzatos hölgy az aláírásokat minden aktáról letépte­Az államtitkárné elment és a sir ismét ma­gára maradt. Nemeslélkü hölgyek gondozták és a temető félreeső sirjának csendjét semmi sem zavarta- Napokkal ezelőtt váratlanul egy német jelzésű autó érkezett, amelynek utasai Henrik hesseni herceg és Amália hesseni her­cegnő voltak. Megindult a nyomozás és talál­gatás utánuk. A temető őrétől annyit sikerült megtudni, hogy a késő délutáni órákban járt a temetőben a hercegi pár és egy jó negyedórát töltöttek a titokzatos sirnál. De, árui a legcso: dálatosabb, a városban senki más nem tud fel­világosítást adni az autóról- A hercegnő körül még halála után is egyre bonyolódnak a titkok. SZÍNE-JA VA Kötet je; 300—400 oldal, fűzve 30 lej. Kötve 40 lej. Fan-lére: Troudozaze; Bennett: Foncliardiér Beilel: M grre: Dioult: Godwin: Macliard : Titkárkisasszony Vulkánok ébresztője Mr. Prohack Hugó Lord Ralngo Fehér és piros :Ha nagyjaink visszatérnek Jerome szerelnie északon A tigris titka Polgármester ur, mint turista Ahol minden vágy teljesül Csörgösapka és szerelem Szép Ernő: Openheim: ErsUinc: Faber: Duse: Dahl; Toudonze: Atherton: Michaelis; Lila akác A fekete pásztor Szép Heléna magán­élete Lélekkufárok Dr. Smirno naplója Utazás egy házmesteri fülke körül Aki ellopta a Golf- áramot M<kor a köd eloszlik Rachel Gyöngynyakék Renard; Wodehause: Dominik: Fronda in: Szí ■ 1: Andai: Strelisker: Level: Dnpny : Mough iin: Galopin: Bacillus ember Psmith az újságíró Forduljon Psmithez Az égő piramis Atlantis feltámadása A fejedelmi áutó Dr. Homo kísérlete Álmok asszonya A felelőtlen ember Tolvajok városa A sakkjátékos A mágus A vörös szandál Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, Baron V. Pop ucca 5. — Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — Három kötetnek cgy-szerre történő megrendelése esetén portómentesen szállítjuk. Legenda szövődik a lipovai titokzatos hercegi sir körül Henrik hesseni herceg és Ámólia hercegnő a titokzatos sirnál

Next

/
Thumbnails
Contents