Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-25 / 45. szám
4 KtienOfsKG Vasárnap, 1934. február 25■ Zabpehely Zabliszt Schweiczi gyártmány Ízletes, könnyén emészthető, tápláló. Gyengélkedők, betegek, lábadozók, szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg• és gyomorbajosok részére. Gyárfás Elemér két interpellációja A háztartási alkalmazottak törvénytelen munkáspénztári dijairól és a postatakarékpénztár hatvanezer károsultjáról lésről van szó s ez 63.453 tételből áill, tehát több mint hatvanezer román állampolgárt érdekel. — A jelentés kimutatja továbbá, hogy a postaigazgatóság összegyűjtötte már az összes betétkönyveket, melyeket az erdélyi postahivatalok beszedtek a betevőktől és várja az 1922 november 7-én megkötött nemzetközi egyezmény ratifikálását, moly e követelések likvidálásának módját szabályozza. Végül javasolja a postaigazgatóság, hogy megfontolás tárgyává teendő,, vájjon nem kellene-e nemzetközi utón interveniálni a fonti egyezmény, ratifikálása érdekébeu, — Minthogy négy óv telt már el azóta, hogy ezt a választ kaptam s azóta négyszer volt már kormány-, vagy helyesebben, rendszer- változás anélkül, hogy ez a hatvaneezer szegény károsult egy lépéssel is közelebb jutott volna jogos követeléséhez, mely amúgy is már sokban értékcsökkenést szenvedett, kérem a közlekedési miniszter urat, szíveskedjék tájékoztatni, hogy milyen intézkedésekkel óhajtja megoldani ezt a kérdést és eleget tenni érdekelt honfitársaink jogos kívánságainak? London patkányháborura készül \ 1 fii történt a lord major íróasztalával ? A Magyar Párt parlamenti tagjai a fel irati vitával kapcsolatosan megkezdték azt a tevékenységüket, amellyel interpellációkba foglalják az olyan sérelmes ügyeket, amilyeneknek az elintézése szükségessé teszi, hogy nyílt parlamenti ülés elé viigiyék. Gyárfás Elemér szenátor két interpellációt terjeszteti elő a szenátus pénteki ülésén. Mnnkáspénztárba kényszerítik a háztartási alkalmazottakat. Gyárfás Elemér első interpellációjában a következőket adta elő: Az 1933. évben a Monitorul Oficial 83. számában közzétett uj társadalombiztosítási törvény 1. §-a világosan kimondja, hogy ez a törvény kizárólag csak az Ipari cs kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozik. Igaz, hogy a törvény 4. §-a megengedi, hogy a pénztár közgyűlése a minisztertanács hozzájárulásával s az e szakaszba?/ irt egyéb korlátozásokkal az alkalmazottak uj kategóriáit is bevonhassa a kötelező biztosításba. Előre látva, hogy miilyen bonyoda’mak származhatnak ebből a szakaszból, kötelességemnek tartottam megtámadni ezt a rendelkezést már a törvény általános vitájában, a szenátus 1933 március 18-iki ülésén, kifejezve azt az aggodalmamat, nehogy ennek alapján ismét bevonhassák a kötelező biztosításba a mezőgazdasági alkalmazottakat, vagy éppen a házi cselédeket. Az akkori munkaügyi miniszter, D. H. 'Joaniţescu sietett megnyugtatni engem, kijelentve, hogy a törvényhozó nem gondol ilyesmire, csupán az ipari vagy kereskedelmi alkalma zottak egyes olyan kategóriáira, kiknek jelen leg önálló pénztáruk van. Ennek dacára a sighişoarai munkásbiztosi tó pénztár 1933 november 10-én 5585 szám alatt kibocsátott nyomtatott körlevélében határozat tan kijelenti, hogy a háztartásban alkalmazott szolgák és szolgálók ebbe a kategóriába esnek és erélyesen felhívja a gazdákat, hogy ezeket biztosításra jelentsék be, szigorú büntetéssel fenyegetve őket. Értesüléseim szerint ugyanígy járnak el más erdélyi mnnkásbiztositó pénztárak is. — Minthogy ez a rendelkezés egyenes elleii- mondásban áll u törvény céljával cs szövegével, mely kizárólag csak az ipari és kereslte- élelmi alkalmazottakra vonatkozik, ellentétben áll azzal a miniszteri nyilatkozattal, mely e szenátus előtt 1933 március 18-án tétetett s minthogy ez aránytalan megterheltetést jelentene az összes gazdákra nézve, kérem a munkaügyi és népjóléti miniszter urat, szíveskedjék tájékoztatni minket, hogy van-e tudomása ezekről a törvénytelen körlevelekről és haj- íaödó-e megfelelő intézkedéseket tenni, hogy véget vessen ezeknek a visszaéléseknek, melyek nagy zaklatást jelentenek mindenkire nézve, akinek a háztartásában csak egyetlen szolga vagy szolgáló van alkalmazva. A postatakarék károsultjai. A régi postatakarák pénztár károsultjairól a következőket adta elő: — A szenátus 1930 február 13-iki ülésén harmadizben kérdést intéztem a közlekedési miniszter úrhoz a román állampolgároknak a budapesti postatakarékpénztárral szemben fennálló követelései rendezése tárgyában. — A miniszter ur 1930 március 6-án 8726 szám alatt kelt válaszában rendelkezésemre bocsátotta a postaigazgatóság 34.699/930 számú jelentését, mely részletes adatokkal kimutatja, hogy összesen 130.651.230 arany korona követeA londoni sajtó harcra hívja fel a világ legnagyobb városának népét a patkányveszedelem ellen. Ez a hadüzenet nem éppen ritka Londonban, mo3t azonban különö3 súlyt ad neki az, hogy maga a városi tanács is hivatalosan elrendelte a hihetetlenül elszaporodott patkányok kiirtását mindennemű eszközzel. Összeállítottak egy bizottságot bakterolőgusokból, vegyészekből, mérnökökből, orvosokból és természettudósokból és ezek szervezik most a döntö hadjáratot, amelytől a tanács felhívása szerint az angol főváros léte függ. Közvetlenül oka a hadüzenetnek az, hogy a túlságosan e’.szemtelenedett patkányok a minden angol előtt olyan szent tradícióval nem törődve, behatoltak a Városházán a lord-major hivatali szobájába és lerágták egyik lábát annak az értékes antik diszasztal- nak, amelyet még századokkal ezelőtt valamelyik királynő ajándékozott hü fővárosa népének. Előzőleg a bírák és ügyvédek is panaszt tettek már ismételten, hogy nemcsak a törvényszéken, hanem még a legfelső bíróság ruhatárában is összerégták a patkányok hivatali selyemtalárjaikat. A város kellő sajnálattal vette tudomásul ezt a merényletet, egyébként azonban nem sokat törődött az ügyvédek és bírák sérelmével, a lordmajor diszasztala azonban más kérdés, ott már tiem értik a város nagyjai a tréfát. Évi tizenegymillió font kár. A kiküldött bizottság mindenekelőtt kellően tájé kozódott és tájékoztatta a városi tanácsot, hogy miben is áll az a patkányveszedelem. All pedig ez ezeknek az undok rágcsálóknak elképzelhetetlen szapora- ságáből. A patkány háromliónapos korában már szaporít és pedig évenként négyszer, rendesen nyolc köly- köt. Az uj nemzedék tizenkét hét múlva hasonló iramban folytatja a fajfenntartás! munkát s Így könnyen kiszámítható, hogy egyetlen patkánypár tizennyolc hónap alatt éppen 253.762 főnyi patkánytábornak ad életet. Ennek az egyetlen nemzetségnek megélhetésére napi SS fontra gabona, vagy ennek megfelelő egyéb tápszer kell, bele nem számítva az asztallábakat, bírói talárokat és más nem rendes putkányeieséget, mert ezt csak csemegének fogyasztják. London szivében folyik keresztül a Themze-folyó, melynek széles medrébe a nagyobb tengeri hajók is felhatolnak. A Thcmzc környéke tele van raktárakkal, pincékkel, csatornákkal, kantlnokkal, ezek pedig mind a legkiválóbb búvóhelyei a patkánytársadalomnak. -Évi tizenegymillió fontra becsülik azt az értéket Angliában, amit a patkányok megsemmisítenek Más államok nemzetgazdái és természettudöeai !i foglalkoznak patkányveszedelemmel, igy a francia akadémia évi egymillitrd aranyfrankra becsüli a franciaországi patkánykárt, az északamerikai Egyesült Államok közgazdasági minisztériuma pedig most közzétett jelentésében több mint egymilllárd dollárra, csak az amerikai mezőgazdaság patkányok okozta kárát. A közvetlen anyagi káron kívül óriási veszedelmet Jelent a lakosságra az is. hogy a patkányok a legnagyobb mértékben bacillushordozói a mindenféle veszedelmes járványnak, elsősorban a tífusznak, vérhasnak, a különböző trópusi betegségeknek, az álom- kórnak, a tuberkulózisnak, valamint a lovak különböző járványainak. Ukos állat a patkány. Ezekből az adatokból a londoni tanács eléggé meggyőződhetett arról, hogy a patkány csakugyan veszedelmes és irtani kell, de még mindig nem tudja, hogy hogyan. A bizottság egyelőre nem tudott megállapodni semmi általánosan hatásos irtószerben. Egyesek a csapdát ajánlják, csakhogy a patkány veszedelmesen gyanakvó állat és abba a csapdába, amelybe egy patkány már belement, több soha be nem téved, legfeljebb ba alaposan kitakarítják, de ez nagyon hosszadalmassá tenné a Themze-part! patkányszállásokon n vadászatot. Mások méreggel akarnak dolgozni, de itt meg az a baj, hogy a patkány igen válogat a színekben s vörös és kékes színű mérget meg nem kóstol, a többitöl i3 nagyjában óvakodik. Csakis a zöldszám mérgekhez vonzódik. Kísérletet tettek ö ven különböző méregadaggal. A patkányok a huszonhét zöld- szinü golyócskát megették, a többi huszonháromhoz hozzá sem nyúltak. Leghatásosabb lenne a mérges gázokkal való irtás, ezt azonban pincékben, csatornákban, nyílt piacokon nem lehet alkalmazni, legfeljebb hajókon. De éppen a patkányoktól legjobban látogatott fehérhajókon sok olyan áru van, amely még kevésbé bírja ki a ciánozást, mint a patkányok. Mc::t végre Dániában felfedezték a legjobb patkányirtószert. Valami baktériummal vonnak be kenyérmorzsát, vagy más ételhulladékot s ezt a patkányok szives ín eszik. Olyan szívesen, hogy tizenötmillió adag ilyen szerrel öt év alatt Dániából jóformán kiirtották a patkányt. Most eziránt a szer tránt érdeklődik a londoni patkänybizottslg, hogy a tavasz beálltával teljes erővel megindítsa a háborút a lordtnajor asztalának láb,át ib lerágó, milliókra menő páfkánycsordáyaí szemben,
