Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-25 / 45. szám
K ; vis■■el őház BUDAPEST V. 1WBE port»« trfRWS . f ffi tURBRrsr Wo. 24.256—1927. •, Vasárnap, ím február 25. — ira 4 HöltoetM! ftn* belföldön: Égés* évre 800, félévre 400. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Baron E. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy YVTT óWil ViM C7Í11V Po? ucca ö- szám- — Telefon: 508. — Levélcím: fvi* 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 8.50 A.V11. L > 1 3.L 1 1±o. oóAflat. Cluj, postaflók 101. szám. Kéziratokat senkinek s*U Pengi. — Egyet, számok az Húsz elárusító Időszkjaiban Felelős szerkesztő: S Z Â S Z ENDRE. küld vissza és nem őriz meg a szerkesztőség, Követeléseink ’A parlamentben elhangzott egy pártnyilatkozat, ami röviden határozott és egyszerűen világos mondatokban foglata össze azokat a feltételeket, melyeknek alapján a magyarság meg tudja találni a békét együttműködésnek a módjait. Amelyeknek a teljesítése szükséges ahhoz, hogy a békés együttélés nyugalma következzék be. Nem kimerítő ez a felsorolás — fűzi hozzá Bethlen György gróf pártelnök, — do ezek azok a kirivó sérelmi követelmények, amelyeknek égető aggodalmai miatt nem talál a mi népünk nyugalmat. Valóban lehetne vaskos köteteket összeirni a sérelmek részletezéséről s lehetne a követelések elvi pontozatait is a végsőkig bővíteni. A fájdalom, amit letagad- hatatlanul viselünk testünkön és lelkűnkön, polgárjogi helyzetünkön és gazdasági gondjainkon, éppen elég mondanivalót tud nyújtani számunkra. De mi mindent összefoglal ez a kijelentés: legyen számunkra egyenlőség a közteherviselésben is, de a jogi és gazdasági érvényesülésnél is. Amilyen részt kapunk a közterhekből, olyan arányban van jogunk az állami hozzájárulást igényelni kulturális intézményeink fentartásához. Legyen egyenlő elbánás minden téren. Mert ugj' belpolitikai, mint külpolitikai érdekek szükségessé teszik az elhanyagolt kisebbségi jogegyenlőségnek az intézményes biztosítását. Amíg a kormány- program nem hoz a számunkra megnyugtató cselekedeteket, addig a felirati javaslat tárgyalásában rejlő bizalmi kérdésre csak egyet mondhatunk: nem fogadhatjuk el. A Magyar Párt országos nagygyűlése hozta azt a határozatot, hogy tegyük fel azt a kérdést az államhatalmat képviselő kormány számára: mi van azzal a kisebbségi egyemény- nyel, amiben a szövetséges és társult nagyhatalmak előtt Írásban vállalt kötelezettséget Románia. A december 9-i párisi egyezmény az előfeltétele volt annak a békeszerződésnek, íunivel Romániát a nagyhatalmak gazdagították és ez egyezményben vállalt kötelezettségek megváltoztathatatlan alaptörvények a román állam becikkelyezett törvénytárában. Elhangzott a kérdés a parlamentben, amely a mai, tizenöt év utáni állapotnak az összehasonlítását kívánja azzal a jogi előírással, aminek a megvalósítását az állam kötelezettségként vállalta. Hogy egyebet ne említsünk, ebben az egyezményben benne van az, hogy senki az anyanyelvének a magánhasználatában semmilyen mértékig sem korlátozható. Benne van, hogy az iskoláink meg kell hogy kapják a „méltányos“ részt az államtól. És benne van az a ^bizonyos 11. pont, amely a székelyek számára vallási és helyi önkormányzatot biztosit. Ki kell teríteni már ezt a kisebbségi egyezményt, amely bizony a kisebbségek természetes jogainak csak egy kis hányadát markolta ki, a tárgyalások zöld asztalára, hadd lássuk, hol vagyunk ezektől. Hol van a székelyföldi kulturzóna attól az autonómiától, ami nemcsak ígéretként hangzott el, hanem pecsétes szerződésben kapta meg a megvalósítás biztosnak hitt kilátásait. Bármilyen kis részt kapott ki ez az egyezmény a magától értetődő államjogi helyzetnek a rendezéséből, de amit kikapott, annak a megvalósítására a világ nagyhatalmai kezességi aláírásukkal vállalták a garanciát. A zsirált váltó itt van a kézben és a teljesítésre bármikor bemutatható. Azonban mi a parlamenthez fordulunk és elmondjuk, hogy itthon várjuk a tényeket. Azokat a tényeket, amelyek a belföldi nyugalom megalapozása végett kiépíti a polgárjogoknak ezt az elengedhetetlenül rendezésre váró rendezését. A román államnak legalább is olyan érdeke ez, mint nekünk, kisebbségi népnek. Suvich Budapesten UusüoIídí, Dolli üss és Gömbös márciusi római találkozását készítette elő A lesreflentmondóbb híreket közli a világsajtó a budapesti tanácskozásokról — A kisantant állást foglal a restauráció» kisérletekkei szemben (Budapest, február 24.)’ Suvich olasz külügyi államtitkárnak tegnap este kellett volna elutaznia Budapestről, de a tiszteletére rendezett fogadtatás oly későig nyúlt el, hogy csak ma reggel 8 órakor utazhatott el. A pályaudvarra Fabinyi kereskedelemügyi miniszter kisérte ki, akinek Suvich az olasz király megbir/ísáhél‘átadta a korona- rend nagykeresztjét. Suvich kijelentette az újságíróknak, hogy a legjobb impressziókkal távozik, de közelebbit a tárgyalásokx-ól nem mondhat. A magyar lapok a részleteket illetőleg mély hallgatásba merülnek. A külföldi saj- tóbangok azonban annál élénkebbek. A tegnapi berlini hirt, hogy Budapesten a kisantant politikai együttműködéséhez hasonló szervezeti szabályzatot dolgoztak ki, a német, angol és holland lapok megerősítik. Berlini lapjelentések szerint formális blokk jött létre s az erre vonatkozó egyezmény aláírása Gömbös, Dollfuss és Mussolini jelenlétében március 11-én lesz Rómában. A kisantant. (London, február 24.)’ Igen érdekes a Daily Telegraph Budapesten tartózkodó szerkesztőjének, Noé Fantemek lapja számára küldött jelentése. A tudósítás hangsúlyozza, uogy Románia és Jugoszlávia egyetértenek abban, hogy sokkal nagyobb veszélyt nyújt a kisantantra, ha létrejön az olasz-magyar-osztrák blokk, mintha Ausztria és Németország egyesülnének. Csehország ellenben, amely nagyon fél attól, hogy egy Ausztriával megnagyobbodott imperialista Németországnak kerül tőszomszédságába, hajlandó Franciaországnak olaszbarát politikáját honorálni. Lengyelország egyébként bejelentette a legteljesebb semlegességét az osztrák kérdésben, úgy, hogy Lengyelország részéről támogatást sem a kisantant, sem pedig Ausztria és Magyarország nem várhatnak. Páris, London, Bőma (Páris, február 24.) A párisi sajtó élénk éi’deklődéssel kiséri az eseményeket. A Le Journal azt írja, hogy Franciaország nem ellenezne akár egy Habsburg restaurációt sem, mert Ausztria függetlensége csupán ebben az esetben volna biztosítható. Olaszország mindenesetre helyes taktikát folytatna, ha közeledést hozna létre a kisantant- hoz. Mussolini sokkal okosabb ember, _ — írja a Le Journal — semhogy olyan politikai problémák megvalósításához togna, amelyek nem lehetségesek. A francia sajtó magatartására jellemző, hogy ugyanebben a hangnemben irt nemrégiben az Intransigent t is. Az angol sajtó az említett Daily Te- legraphon kívül vezető orgánumán keresztül megnyilatkozik a budapesti tárgyalásokkal kapcsolatosan. Utalnak Benes és Titulescu nyilatkozatára, amelyek szerint a kisantant semmiesetre sem fogja 'tűrni. Hogy a uto- narchia restaurálása, vagy akár a vámunió megtörténjék. Az angol sajtó szerint nem lehetetlen, hogy részleges Habsburg restaurálási törekvés áll a budapesti tárgyalások mögött. Az angol sajtó közli az olasz sajtó véleményét, amely szerint Olaszország nem akar gazdasági előnyöket kicsikarni magának, csupán Ausztriát és Magyarországot akarja megsegiteni. A Temps hosszasan foglalkozik Suvich budapesti látogatásával, és megállapítja, hogyha Mussolininak tényleg az a szándéka, hogy a kisantanttal szemben eşv osztrák-magyar blokkot állítson, úgy csupán uj veszélyeket és bonyodalmakat idéz elő, ahelyett, hogy a jelenlegi veszedelmet kiküszöbölné. Bucureşti hallgat és figyel. (Bucureşti, február 24.) A bucureştii sajtó ugylátszik megvárja, mig az események tisztázódnak, mert megelégszik a különböző hirek ismertetésével, és kommentárokba nem bocsátkozik. Az Adeverul bécsi jelentése szerint Suvich Budapesten felvetette, bogy az osztrák-magyar gazdasági közeledés kapcsán valutatechnikai változtatásokat is végezzenek. Ausztria részéről azonban valuta-változtatásba nem szívesen mennek bele és a valuta szilárdan tartását más eszközökkel akarják elérni.
