Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-20 / 40. szám

"Kedd, 5931. február íö. Kiienuism igazolási eljárás felőli tájékozatlanság gondol­hatja, hogy ezúttal ennél többet is tehetett volna. Mi lehet az a több? A kézigránát? Iga­zán nem kellett megkötni a kezét, hogy ne tegye. Hol, ki, miben kötheti meg az ő, köz- isrr 'tten befolyásolhatatlan magatartását? Mi megmondjuk az igazat: erre is van eset. A hangban bizony néha megkötöttséget jelent az, hogy vigyázni kell, nehogy egyetlen szóért bosszút álljanak például ötezer vizsgára állított magyar vasutas családján, vagy az iskoláink gyermekseregein. Vannak esetek, amikor fé­kezni kell s van olyan kényes felelősségtei- jesség a kisebbségi pártelnökség képviseletében, hogy az egyéni bátorság hazafelé csillogtatása nem lehet cél. S olyan súlyos ez a felelősség, hogy nem lehet szempont ennek a viselésé­ben az, hogy egyik-másik cikkírónak meg­nyeri-e a magántetszését, vagy nem? Sokkal kötelezőbb volna a cikkíróknak annak a szem­pontnak a figyelemben tartása, hogy az ügyek és körülmények megismerése nélkül ne Írja­nak téves, vagy megtévesztésre alkalmas meg­állapításokat, mert ezzel közvetve, vagy köz­vetlenül az akciók sikerét gyöngítik. Ha a cikksorozat írójában meg volna az a szándék, hogy utánajárás, megfontolás, tudás nélkül nem ir le a nyilvánosság számára állí­tásokat, akkor ebből a cikksorozatból igen rö­vid kis cikkecske lett volna. Nem irta volna le például azt, hogy a cenzurarendeletek miatt nem járt el a párt minden eljárható fórumot. Nem mondaná, hogy a kulturális, közművelő­dési törekvések függetlenek a Magyar Párttól. Hogy a szövetkezeti szervezetnek ne volna összefüggése. Egyetlen állítás sincs a cikkben, amelynek komoly alapja volna, kivéve azt, amely újságírók magatartására vonatkozik, de erről máskor. Egyetlen egy szó sem igaz pél­dául abból, amit Kremier Miklóssal — aki kü­lönben jelen volt azon a központi pártvezető- ségi ülésen — kapcsolatosan állít. Nem igaz az sem, hogy ne szerepeltek volna ezen a mostani választáson a magukat gazdaszövetség-nek, vagy gazdapárt-nali nevező renegátok, mint jelöltek. Sőt: a szenátorválasztáson, ahol el­kerülhették volna a román párt jelének és jel­vényének használatát, ott is a karikát hasz­nálták, mint élénk bizonyítékát annak, hogy tisztán és kizárólag a román párt szolgálatá­ban állanak. Komolyan mégsem lehet azt in­dítványozni, hogy a magyar egységet egyik vagy másik román párt függvényének tekint­sük és ilyen sorsra kiszolgáltassuk. Általában a román pártokhoz csatlakozott magyarok magatartását nem lehet beilleszteni a magyar népegységbe. Az _ ilyen igyekezet nemcsak naiv, de teljesen biábavaló is. Aki odament, azt csak visszaszerezni lehet, de el­járását szabadalmazni nem. Akik odavitték, nem azért tették, hogy ne a saját céljuk szol­gálatába állítsák be. A „Brassói Lapok“ e cikk­sorozatának egyik fejezetéhez véletlenül hozzá volt tördelve ugyanarra az oldalra, egy betörő­társaság főtárgyalásáról szóló biinügyi riport. Törvényszék elé, vádlottak padjára került több betörő társaságában egy érettségizett párttitkár, volt segédjegyző, név szerint Jakab György. Egy jóravaló székely családnak az elzüllött gyermeke, aki sokféle biinvád_ spa­nyollovasain át bucskázva felcsapott szintén politikai népmentőnek, mert ez volt számára még az egyetlen érvényesülési lehetőség. Az egyik román párt számára székelyeket szerve­zett, fogadóküldöttségeket vezetett Floresca pártvezér elé s hirdette, hogy a magyaroknak nemcsak a Magyar Pártban, hanem ott a má­sik oldalon is helyük lehet. Végre rendőrkézre került, mint sorozatos betörések tettese, bűn- szövetkezet tagja. A fatális véletlen a bűnügyi riportot abban a lapban éppen amellé a cikk­sorozati fejezet mellé tördelte, amely az ilyen férfiak politikai magatartásával akarja bizo­nyítani, hogy a pártegység nem népegység. A bünkrónikának ez a hőse típusa a pártelleni törekvésekre kapható karaktereknek. Ha az ilyen emberek is találnak választókat, akikből küldöttséget alakítsanak, pártot szervezzenek, akkor tényleg komoly felvilágosító munkára van szükség ilyen helyeken, hogy minden em­ber megértse: a népegységnek nincsen és nem lehet más kifejezője senki számára, csak a Magyar Párt. És hogy ez nem lehet máskép­pen, azt is el fogjuk mondani. ____________ Félrevezetik, ha „OLLAu helyett silány utánzatot ajánlanak. & •Fje p V Bulev. Regel« Ferdinand 42. Telefon 269. SOraSnydm: Mauthnerek. Albert belga kirándulás Hőiben lezuhant és szörnyet halt Egy sziklatömb lecsúszása okozta a mert döbbentő szeren­csétlenséget — Az uj trónörökös III, Lipót néven lép trónra A csütörtöki temetésen a francia köztársasági elnök és európai királyi családok tagjai fognak részt venni (Brüsszel, február 19.) Megdöbbentő katasz­trófa hire futott végig vasárnap este a világ­ban. Albert belga király halálos szerencsét­lenség áldozata lett ’.turista kiránduláson sza­kadékba zuhant és szörnyet halt. Hivatalos jelentés szerint a király szom­baton délután inasa kíséretében gépkocsiki­rándulásra indult. Az uralkodó maga vezette a kocsit és a kirándulás célja a namurkörUycki erdős-dombos vidék volt, az Ardennesek roman­tikus völgyei. A király nagyon szerette ezt a szép és erdős vidéket, igen gyakran kirándult egy-két órára az erdők magányába és két- három óra után tért vissza gépkocsijához és onnan Brüsszelbe. Ezúttal is az ut mellett hagyta a kocsit és maga turistakirándulásra indult. A kocsiját ezúttal Boninne községből jövet, az országút szélén hagyta és egyedül vágott a hegyeknek. Az Ardennesek tipikusan középhegység, magas csúcsok nem találhatók ezen a területen, a király azonban szenvedé­lyes alpinista lévén, nem tudta nélkülözni a hegyi sétákat. Szeges turistacipő volt a kirá­lyon, kötél és csákány volt vele és igy fel­szerelve akart a „Le Vieux Bon Bien“ nevű, körülbelül négyszáz méter magas szildacsucs ormára felkapaszkodni. Mikor alkonyodni kez­dett, a komornyik, aki az autónál várakozott, nyugtalanságában és türelmetlenségében a kö­zeli Marches les Dames faluba futott, feliár- mázta a csendőrőrsöt. Expedíció ment ki és éjfélután két óra tájban sikerült a ne­hezen járható sziklás terepen a szeren­csétlenül járt uralkodó holttestét meg­találni. A király holtteste fejjel lefelé csüngött a me­redek lejtőn, lábával a magával vitt kötélbe bonyolódva s a fején tátongó, alvadt vérrel borított seb az első pillantásra elárulta, hogy a halál percek alatt állott be. A király körülbelül tizenkét méter magasságból zuhant le és pedig a jelek szerint azért, mert a szikla, amelyre lábát támasztotta, meglazult és a test súlya alatt lezuhant. Az esés folytán a test előrelendült és a király fejjel lefelé zuhant a szakadékba, mégpedig úgy, hogy feje jobb oldalára esett. A koponya jobbfele valósággal szilánkokra zúzódott. A királyi pár gyermekeit nyomban táviratilag értesítették apjuk haláláról. Károly herceg egyébként még a délután folyamán megérke­zett Ostendéböl és azóta egy percre sem hagyta magára édesanyját. Meghalt a Uirăly 9 éljen a Uirăly Vasárnap hajnalban összeült a belga mi­nisztertanács. A drámai tanácskozáson úgy határoztak, hogy az uj uralkodó eskütételéig a kormány vezeti az államügyeket. Marche les Dames környékét vasárnap dél­előtt a kiváncsiak ezrei lepték el. A szakadék­nál, ahol a szórencsétlenség történt, külföldi hírlapírók, fotóriporterek serege. A hajnali órákban a katasztrófa színhelyén a köveken vérnyomok, agyvelőfoszlányok maradtak oda­tapadva. Ekkor került ki, hogy a király mint­egy tizenkét méter magasságból zuhant le. A környékbeli lakósok az érdeklődök seregének elmondották, hogy a marche le darnesi sziklák nem magasak, de rendkívül veszélyes a meg­mászásuk. Ezalatt Brüsszelben óriási az izgalom s mélységes a gyász. A belga főváros minden épületében fekete gyászlobogó. Mindenki a katasztrófa körülményeiről beszél. Délben, amikor a szörnyű szerencsétlenség minden részlete kiderült már, megállapították az is, hogy Albert király halálát koponyaalapi törés okozta. I. Albert királyt 59 esztendős korában érte utói a halál ilyen tragikus körülmények kö­zött. 1875 április 8-án sületett a belga ural­kodó, akinek édesapja Fülöp herceg, Flandria grófja, anyja Mária, Hohenzollern hercegnő volt. 1909 december 23-án lépett trónra. Ebben az évben ünnepelte volna meg Belgium I. Albert uralkodásának ne­gyedszázados évfordnlóját. Amikor még elődje, II. Lipót — aki nagybátyja volt — uralkodott, a fiatal Albert szociálpoli­tikai és gyarmatügyi kérdések legalaposabb, legkitűnőbb ismerője volt. A világháború kitörésekor maga állott a hadsereg élére és a háború egész ideje alatt hősiesen küzdött Franciaország oldalán. Nem mozdult el Belgium földjéről, amikor a német megszálló csapatok vonultak át az országán, a belga néppel együtt szenvedte, küzködte végig a világháborút. A belga uralkodó 1900-ban vette feleségül Erzsébet bajor hercegnőt és házasságukból három gyermek született. 1901-ben született Lipót herceg, aki most III- Lipót néven kerül trónra, utána Károly és Mária Jósé. Â francia sajtó részvéte. (Páris, február 19.) A francia fővárosban, ahol a belga királyi pár a háború óta páratlan népszerűségnek örvendett, Albert király tragi­kus halálának hire rendkívüli megdöbbenést

Next

/
Thumbnails
Contents