Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-02 / 25. szám
Péntek, Î934. február 2. Keurro/jjta * A* orosz herceg és az orosz emigránsnő Scülönös szerelmi dírámája „Azérí lőttem le Vladímirl, meri lealjasifotl engem!" — A gyilkos nő vallomásában lelki molivumokka! magyarázza a halálos merényletet (Saját tudósitónktól) Irtunk már arról a tragikus kimenetelű szerelmi drámáról, amely a timişoarai népkonyhán játszódott le, halálos áldozata Berezovszky Vladimir Pál orosz emigráns herceg, a gyilkos pedig Achrutina Nina ugyancsak orosz emigránsnő, aki három jól irányzott revolverlövéssel végzett hűtlen szerelmesével A történet azonban nem tartozik a közönséges, megszokott szerelmi drámák közé, a mi számunkra szinte érthetetlen, igazi orosz história, mintha valamelyik orosz regényből vágta volna ki az életKét nő harca a hercegért, Berezovszky, mint már meg is irtuk, egy Borza Mária nevű 21 éves aradi lánnyal élt évek óta közös háztartásban- Gyilkosát, Achrutina Ninát évek óta nem látta és bizonyára egészen meg is felejtkezett róla. -Mindössze annyi közük volt egyujásboz. hogy amikor Romániába menekült és egy brailai kórházban betegén feküdt, az orosz nö szánalomból támogatta, majd rövid ideig viszonyuk volt s akkor, amikor Berezovszky Erdélybe utazott, 1200 lejt adott neki- Hosszú évek múltán jutott csak eszébe a szerencsétlen asszonynak, hogy felkeresse honfitársát és volt szeretőjét és csak nagy. nehezen akadt rá TimişparanKözben Berezovszky á legkülönbözőbb kalandokon ráent keresztül s legutóbb a városi köztisztasági vállalatnál kapott hatvan lejes állást. Ebből a csekély jövedelemből tartotta fenn kis családját, Borza Máriát és gyermekét. A leánytól még született egy gyereke, az azonban nemrég meghalt- Berezovszky maga a népkonyhán étkezett és itt kereste fel a bosz- szura éhes Achrutina Nina, aki aztán végzett is veledrámáját; menekülését a forradalom rémségei elöl, aztán kínlódását és rettentő harcát a kenyérért, a mindennapi betevő falatért idegen országokban.-.. Tíflíszben volt kormányzó a bujdosó Berezovszky herceg apja, itt érte őket a forradalom. Akkor még nyolcéves gyermek voit, de pontosan emlékezett a résaséges éjszakára, mikor betörtek hozzájuk s forradalmárok és előbb apját szúrták le, majd anyját, a hereesrnét boncolták fel. A fiatal — akkor még nyolcsszíendös herceget és Xénia nővérét elbújtatták a hűséges cselédek, meg Waranoíf Szergej főhadnagy, a kormányzó adjutánsa. Xénia nercegnöi a pincében rejtették el, ViaüUairpiics Fávelt. a nyolcesztendős fiúcskát a szalon nagy kék kandallójába bujtatták e! nagy hirtelenséggel. A kisfiú Innen, a nagy kandallóból leste ki, miként végeznek szüleivel a rémsége® éjszakán. Xénia hercegnőt valami Arlovszky gróf vitte el maga. val repülőgépen Moszkvába, azóta sem hallott róla, a kis herceget pedig a hűséges adjutáns szöktette ki Tiflisz földalatti csatornáin át a forradalom füzében ego városból, Valahol, valami Proszkurcv falu mellett lefogták a portyázó vörös csapatok őket, aztán kőt évig a vörösök fogságában voltak az adjutáns és a gyermekherceg. Az adjutáns ruhájába varrt gyémántok árán sikerült kiszabádulnlok és ekkor aztán minden tartalék nélkül, puszta életüket mentve, szöktek tovább Románia felé, sikerült is a határon átjutniok, menekülő Wrangel-tisztek segítették át őket a biztosnak hitt fedezékbe... Disznópásztor, kifutóim lesz. Itt aztán hosszú évek során a legnagyobb nélkülözésekkel, o nyomornak minden elképzelhető kálváriáján át serdült fel Pável VladimlroviC3 Berezovszky herceg. Zsengébb éveiben disznopá&ztor volt, Mtán klfutofiu lett, Besszarábiából Moldvába vetődött, Moldvából Aradri került és egyszer csak meghalt az adjutáns is, ki egyideig a román hadseregben is szolgált, amint a herceg mondja, de aki míg élt. néha mégis megcmlcl tett pár lejjel védencéről. Aradon aztán egy hölgy megszánta, kissé foglalkozott vele, megtanította Írni, olvasni, Jocu Hermine aradi urhölgyet, aki pártfogásába vette, hálásan emlegette a tifliszi kormány, zói kastély egykori várományosa. A lakatosságot is kitanulta és aradi tartózkodása idején lakatos műhelyben volt alkalmazva, aztán itt is leépítették, igy került Timisoarara. Ekkor jelentkezett a szerkesztőségben, a kicsit büszke tartásu, kicsit gőgös, viszont lakatosnak túlságosan is választékos modorú herceg, ki mikor befejezte élete történetét, ezt mondta: — Tisztában vagyok azzal, hogy büszke elmem és rangom nem nyújt megélhetést, dolgozni akarok és tanulni akarok, mert annak vagyok áldozata, hogy őseim ezt nem tanulták meg... Derekán egy orosz katonai övét viselt, az övön fényesen ragyogott a cári sas szétterjesztett szárnya -és Páve! Vladimirovics Berezovszky balkezének hüvelykujját beieakasztotta a derékszíjba, előbbre tolta a cári sast: — Az ilyenfajta alantas munkára természetesen csak addig volna szükség, mig a cári sas ismét azétterjeszti szárnyát Oroszország fölött, mikor visszakapom rangom, kastélyaim, birtokaim, viszont én azután is dolgozni fogok, ezt tudom.,. A herceg gáláns kalandjai. A Gyapjulparnál kapott előbb állást, aztán köny- nyebb munkára fogadták fel egy selyemgyárnál. Kubát. cipőt, kabátot és harisnyát küldtek a hercegnek a jószlvüek, pár nap alatt elegáns fiatalember lett az ázott és kopott menekültből. Egy meghatott hölgy Ica- másnit és kesztyűt küldött, azt irta kísérőlevelében, elvégre ne nélkülözze a szegény herceg az úri külső jól. vényeit... Viszont a princ mindezt a legtermészetesebbnek találta, tényleg hordta a kamásnlt, viselte a kesztyűt, meg kel! adni, oly természetesen, ratn*ha csak soha r.em hiányzott volna garderobejáböl sem a ka- mtsr.l sem e bőrkesztyű. Időnként aztán lejelentkezett a szerkesztőségben a princ. Nödolgai voltak, a se'yemgyárban is belehabarodott valami nőbe, néhányezer lejjel meg is lépett, kiadós szórakozást csaptak a pénzből. A gyár azonban nem jelentette fel. Általában rengeteg nodolga volt a princnek. Aradon elhagyót*, feleség, sőt gyerekek, Temesváron uj szerető, a munkahelyeken ismételten, uj orientációk, ahogy egy kicsit fellélegzett, , már keresztezte útját a Nő. Utolsó ebéd a népkonyhán. tTtolső pillanatában főúri gesztussal ebédet rendelt a népkonyhában az elhagyott szeretőnek, rongyaiban is fekete gyászkarszallagot viselt elhunyt gyermeke gyászara, elegánsán akarta elintézni a dolgot, finoman, de belelött a Nö és eldőlt a szegény, ostorozott életű, rongyos nagyherceg a népkonyhán és öt már nem érdekli, felszáll-e valaha a cári sas... Nem volt túlságosan Józan a herceg sem, hiába tett szemrehányást az ősöknek, ő is lobogó Indulata, ő la lobogo vérü volt, nöfaló és nagytempóju és nyugtalan. MegülhPtett volna a lakatosmühelyben, a selyemgyárban, lehetett volna szolid, rendes munkás, származása mégis csak protekció volt — de neki a kalandos élet kellett, a cári sas a derekán és a büszke orosz sapka kissé félre vágve a fején, aztán a Nők, a Nők... ... távo' a ttfllszi kastélytól koldusságában is szenvedélyek tüzében égve — igazi hercegként halt meg, szcrciemfcltár golyói terítették le... Valamivel több mint egy esztendeje, hogy egy hideg decemberi napon egy rongyaiban és züllött cipőjében, kiéhezett arcával is jövágássu, mutatós fiatalember jelentkezett a Temesvári Hírlap szerkesztőségében. — Brine Pavel Vladimirovics Berezovszky... Ich bin Fürst... herceg,.. Tudott valamit magyarul, jól beszélt románul, mutatta aktáit, 3 bukaresti cári követség láttamozta régi iratait, hiteit érdemlő adatokkal igazolta előkelő származását. A kék kandallóból acute végig szülei lemészárlását. Előadta aztán a történetét, élete drámáját, annyi herceg ee orosz nemes és gárdatiszt és előkelő polgár A herceg* útja a tifliszi kormányzói palotától a timişoara! népkonyháig Velem is jött Lugojig, itt ón magam beszéltem rá, hogy térjen vissza gyermekéhez, ott a helye, én hadd menjek egyedül vissza Brailába. Nem mentem vissza- Valami visszahúzott. Szerelem? Nem hiszem, már nem szerettem Vladimírt. Timişoara érkeztem és attól jcezdve valósággal Vladimír árnyékává szegődtem. Ü sohasem tudta, hogy figyelem, de tudtam minden lépéséről. — Hogyan érlelődött meg bennem a tett? Erre sem tudok értelmes választ adni. Élnem kellett .tehát állást vállaltam- Mindegy, hogy milyen állást- Cselédnek álltam be Lambriuo táblabiróhoz- Jó dolgom volt. De ez nem is érdekelt. Tepnapelőtt délben azután már nem bírtam magammal tovább. ' Munkaadóm éjjeli szekrényéből kivettem a forgópisztolyt, melyet egy papírzacskóba csomagoltam és elindultam. Nem gyilkolni akartam. Talán öngyilkos akartam lenni, talán... de ki tudná ezt iuegmondani. — A többit már tudják. Agyonlőttem Vladimírt, mert lealjasitott engem- Ügy dobott ki az uccára, mint egy kutyát. — Gyilkolni azonban mégsem szabad — mondja Nikolaus helyettes főügyész. — Tudom, hogy nem szabad gyilkolni. Szigorúan is büntetik a gyilkosságot — mégsem tudtam másképpen cselekedni. Biintesseknek meg, megérdemlőm, búr nem gonoszságból gyilkoltam. Nina Achrutina nyugodtan, összefüggően és igen értelmesen beszél. Megérezni rajta a jó nevelést- Szép, dióbarna, sötéttónusu szemével nyugodtan tekint a szemébe annak, aki kérdést intéz hozzá. Csak a szemek mélysége mögött sejt valamit az ember. Valamit, amit sem intervjuban, sem tanúvallomásban nem lehet elmondani. A mélységes és rejtelmes orosz lelket. A gyárvárosi rendőrségen Nicolaus dr. ügyész megkezdte tíz időközben a rendőrségre átszállított Nina Achrutina kihallgatását. Ez elmondta, hogy Tiflisben született, 30 éves. Édesapja Tiflisben számvevőségi főtisztviselő volt, ö zárdában nevelkedett, majd, amikor a forradalom kitört, menekültek. Édesanyja a háború utolsó évében halt meg, édesapját a forradalom idején veszítette eb Brailába menekült, ahol az emigránsok vették pártfogásukba- Állást szereztek.neki egy irodában, ahol francia nyelvtudását igen jói használta. Később ezt az állását elveszítette, férjhez ment egy Cioban nevű brailai román tisztviselőhöz, akitől azonban több évvel ezelőtt elvált. Újból állást vállalt egy brailai gyárban. Egy nap az egyik brailai újságban hirt olvasott egy orosz hercegről, ki betegen fekszik az egyik brailai kórházban. Nagyon megesett a szive szenvedő honfitársán, magához vette csekély megtakarított pénzét és uémi édességet, majd a kórházba ment. lg* ismerkedett meg Berezovszky herceggel. Egy nap Berezovszky bejelentette, hogy Erdélybe utazik- Azóta hirt sem hallott felőle. Évekig várt. hátha mégis csak jelentkezni fog Berezovszky, azonban amikor belátta, hogy minden várakozás hiábavaló, utolsó keresetével elindult Erdélybe, hogy megkeresse hűtlen szerelmesét. Néhány erdélyi város után, Timişoara n sikerült is a herceget felfedeznie, ez azonban akkor már egy másik lány vőlegénye volt. „Agyonlőttem Vladimírt, mert lealjasitott engem.“ — Nem is tudok pontosan számot adni erről az utolsó három hónapról —• mondja Nina Achrutina — olyan voltam, mint az ámokfutó- Figyeltem minden lépésüket. Amikor találkoztam Vladimírral, éz maga ajánlkozott, hogy velem jön. A gyilkos nő vallomása
