Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-15 / 36. szám
Csütörtök, 1931. február 13• KntntysxG V Vasárnap délután csak kultur- filmeket adhatnak a mozikban Munkához fogott a fümcenzura tanácsa (A Keleti TJjság telefon jelentése.) A kormány — amint már jelentettük — erős cenzúra alá veszi a mozifilmeket. Az ellenőrzés nagy apparátussal történik és az összeállított tanács, j vagy bizottság már meg is kezdette munkáját, j Amint ez a bizottság tervezi, a mozik életére 1 s a nagyközönség mozilátogatására szigorú korlátokat szorítanak. Ez az uj rendszer mélyen belevág a filmek iránti érdeklődésbe s a mozikat átalakítja. A legutóbbi miniszterelnöki értekezlet hatása alatt megalakult a filmbizottság, melynek elnöke Chiritescu közoktatásügyi vezérfelügyelő, tagjai pedig a belügy, közoktatásügyi, hadügyminisztériumok, a kulturegyesülctek és a sajtó megbízottai. Az általános szórakoz tató filmeken kiviil kulturfilmeket is megkülönböztetnek, amelyeknek előadását minden ’ eszközzel támogatni fogják. Minden mozgóban a filmeknek legalább 25 százaléka ilyen kultur- film kell hogy legyen, vasárnap és ünnepnap pedig este 8 óráig csak kulturfilmeket szabad előadni. A bizottság rendezni fogja a plakátreklámok ügyét is. Szinészszerzők — szerepdarabok fria: Lesfyin Sándor {Budapest) Hogyan jutott a „megophias“ szörny a ícchnessi tengerszembe? A párisi Természettudományi Muzeum igazgató.a szigora tudományos vizsgá* latot követel (Păris, február 14.) Rendkívül érdekes tanulmányt irt a „Je Sais Tout" cimU tudományos lapba a lochnessl szörnyről Georges Petit, a párisi természettudományi muze um igazgatója. Bevezetésében rámutat arra. Hogy nem ez az első tengeri szörny, amely az embereket foglalkoztatta. 1898-ban az egyik francia tengeröbölben hajóról láttak két viziszörnyet. Körülbelül 20 méter hosszúak, két-három méter vastagok voltak és hullámzó mozgással úsztak a vízben. A hajóról ágyúval lőttek feléjük, de a golyó nem tatáit. 1903-ban E. G. Racovitza, az Ismert természettudós, megállapította, hogy van még néhány életbelévö példánya a Megophias nevű őskori eredetű állatnak. Racovitza leírta az eléje került példányokat és ez a leírás teljesen Illik azokra az adatokra, amelyeket eddig az állítólagos lochnessl szörnyről lehetett szerezni. Ebből az állatfajtából valószínűleg már csak egészen kévés példány él és ezek is a nagy tengerek mélyen laknak. Ez az állat Petit szerint nem emlős, nem is hüllő, hanem hal. Éppen ezért csak a legritkább esetben bukkan a víz felszínére. „Személyleirása" a kővetkező; lö—30 méter hosszú, fejő hosszúkás, szeme kidülledő, nyaka lefelé vastagodik, teste a közepe táján a legvastagabb, majd Ismét vékonyodni kezd. barka nagyon hosszú, vékony és a végén valószinüleg uszorv van. Vannak ezenkívül melluszonyai is. Lazán összeillő fényes pikkelyek borítják a testét. Hátán igen bosszú uszony van. Mozdulatai hullámosak. Petit elképzelhetőnek tartja, hogy egy ilyen mély tengeri óriás hal lehet a lochnessl szörny is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a lochnessi tengerszemet vlziut köti össze a nyílt tengerrel. Ezt eddig nem sikerült bebizonyítani. De nincs kizárva, hogy egy nagy földalatti csatorna kapcsolja ősz- sze Lochnesst a tengerrel. Ebben az esetben elképzelhető,'hogy egy Megophias ezen a csatornán keresztül bejutott a tengerszembe és onnét nem tud most elszabadulni, A „Megophias" aránylag gyakran tűnt fel a norvég partok közelében és az Atlanti óceán északi részében, úgyhogy valószínűleg az északi vizeket kedveli Ellene szól ennek az elméletnek az, hogy a szörnyet többen szárazföldön is látták és lábnyomokat 's találtak róla. Ebben az esetben nem Megophlasról, hanem valamilyen óriás kétéltürö! lehet szó: ennek a létezése azonban már kevéssé valószínű. Petit szerint valószínűleg egy bizonyos fajta tömeghisztériának a következménye az. hogy a szörnyet a szárazföldön is látták A tudós azt ajánlja, hogy egészen komoly, megbízható tudományos bizottság folytasson megfigyelő, sekét a tengerszem partján és minden szenzációhajhászástól mentesen próbálja felderíteni e szörny titkát minőségileg utánozhatatlant teljes garanciát nyújt. Furcsa találkozása a véletlennek, hogy a yesti színházi hét két lezajlott újdonsága két szinészszcrzö két szerepdarabja. A Vígszínház Góth Sándor idegen ötletről irt „Fizető vendég“ című vigjátékát mutatta be, ugyanakkor a Belvárosi Színházban Curt Goetz, Berlinből Bécsbe emigrált színművész „fír. Proetorius“ cimü bohóságával állt ki a porondra. Elöljáróba szögezzük le azt az örök igazságot, hogy r, közönség a színházban darabot akar, a közönség a színháztól darabot vár és az úgynevezett szerepdarabok mindig azon csúsznak el a nézők kegyéért való harcban, hogy nem darabok, csak szerepek. Mármost, (kivétel erősiti a szabályt!) olyan esetekben, mikor ezek a bizonyos szerepdarab szerepek erős kézben, igazi művész kezeiben vannak, akkor a csúszás nem mindig bizonyos. A közönség a kedvencek kedvéért esetleg lemond a darabról s megelégszik a kivételes alakítás varázsával is, ami olyan nesze semmi fogd meg jól ugyan, deliát a közönséggel nem szabad vitatkozni, a színház mégis a közönségért van, az ezerfejii Caesar kegye kiszámíthatatlan s a bíráló számára nem marad más, mint a bölcs megnyugvás, hogy tévedni emberi dolog! Adott esetben nem hinném, hogy tévedek, ha már elöljáróba leszögezem, hogy sem Góth Sándor, sem Curt Goetz müve nem ver fel különösebb vihart a színházi fronton. A két darab sem több, sem kevesebb, recept után készült színpadi ügyeskedésnél. A két szinésziró közül talán a német a nagyobb zsonglőr, de a magyarban több az ízlés, a számítás és a ravasz fondorlat, melytől vezéreltetve hazai miliőbe állította be a cselekményt, hogy ezzel is közelebb hozza szivünkhöz azt a levegtőt, mely mesterséges oxigénpumpálással van ugyan telítve, de legalább magyar levegő! Kezdjük talán a részleteket „A fizető vendéggel.11 Az ötlet Ivör Novdloé. Valójában novella-ötlet, mely kétségbeesetten ordít színpadi változatában muzsika után! Ha Góth Sándor operettet ir belőle, akkor a kritika igénye is leszállt volna, így bohózatra hangolt vígjáték formájában bizony sok súlyos dorong- ütést kapott a sajtóban. Nem is tudom, hogy kiheveri-e a ledorongolást. (A Vgiszinház, mindenné számítva, sőt fizető nézőtéri vendégekre ezúttal nem igen számítva, gyorsan megkezdte a próbáikat az uj darabra, melynek előzetes érdekessége, hogy Gaál Franciska lép fel benne, aki immár nemzetközi filmsikerei után hollywoodi gázsit kap fellépéséért, estónkint öt darab százas bankó formájában!) No de menjünk vissza Góth Sándorhoz. Ha operettet ir ez ötletről, nem játszhatta volna a férfifőszerepet, továbbá a vezető női szerepet is inkább Fedák Sárira osztotta volna a színház, mint szerző nejére, szüléiéit Kertész EUa művésznőre ... Igazán senki nem veheti rossznéven Góthékról, hogy a darabot a maguk testére formálták, kollegálisan gondoskodva a környezet űdeségéről, frisseségéről, ami az epizód- szerepeket illeti... így számítottak, (és a színház is arra gondolhatott), hogy a Góth-pár évtizedes népszerűsége és érdemes színházi múltja „megcsinálja“ a darabot.., Ezzel szemben mi történt? Az, hogy outsider „futott be“ a szereplők mezőnyében az est győzteseként, akiről csak az igazán beavatottak tudták előre, hogy ő a „titkos tipp“, a papírforma aztán később igazolta őt, akt nem más, mint Makay Margit! Festi színházaink érdemtelenül elhanyagolt mostoháját újból felfedezték Góth Sándor szerepdarabjában, mert lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az egész produkcióban IS a mágnes, melynek ellenállhatatlan vonzereje van, A két véglet, az elszegényedett mágnások miliője és a meggazdagodott falusiak légköre hiába ütközött össze harcon órán keresztül je- lenetröl-jelenetre kicsattanó viccekben, Góthék hiába voltak ezúttal is Góthék, a régi. régi, megszokott, kipróbált, elismert, sőt _ elismerésre méltó szinjátszóícészségük pozíciójában felvértezve, a pálma Makay Margité, a taps akkor volt legerősebb, mikor Makay Margit jelent meg a függöny előtt és a harmadik felvonás után a premierkozönségnek ez volt minden kritikája miiről és előadásról: „Isteni a Makay!..,“ Ennél misem mondunk többet. Ehhez már nem is kell kommentár! És most Curt Goetz ur, a Belvárosi Színházban! Azt már fentebb elmondtuk róla, hogy ö sem darabot irt, ő is két szerepet irt. Az egyiket a maga, a másikat felesége Frau Valerie Martens számára!... Dr. Praetorius, a címszerep, a főszerep — orvos, kuruzsló, sarlatán, férj, ember, sátán, nagyol és ördög- Tulajdonképpen semmi nem történik vele, en nek folytán a darabban sem történhet semmi. Képek kaleidoszkop-szerii sorozata az egész, még csak az a bizonyos vörös fonal sem köti össze a képeket, mely előírás, öreg, sőt örökszabály a drámairás mesterségében, vagy művészetében! Ha egy-kél kép kimarad, a nézőnek nem hiányzik, észre sem venné, hogy megrövidült... De nem maradhat ki semmi és kár is volna, ha kimaradna, mert Curt Goetz álmában sem gondolhatott arra, hogy az ő Dr, Praetoriusát Budapesten egy olyan művész jásszá majd, aki átgázolva ezer akadályon viz fölött tartja az egyre süllyedő ladikot és biztos evezőcsapásokkal menti meg a müvet az eb- fulladástól. Beregi Oszkár játssza dr. Prae- toriust, istenadta, nemes művészetének gazdag ékszerraktárát csillogtatva és villogtatva olyan elragadó közvetlenséggel, hogy a nézőtér hálásan hódolt előtte, feledve Goetz urat, szőrös- töl-bőröstől. darabostól, szerepestül, mindenestől! • Megjelent az országszerte népszerű, szín* padi és regényalkotásaiból egyaránt jólismert kitűnő iró Bibó Lajos: A halott szerető cimü uj regénye a Magyar irók néven meginduló uj sorozat első köteteként. A diszes kiállítása regény ára fűzve 78 lej. Kaphatók a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, Str. Baron L. Pop 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk.