Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-11 / 33. szám

8 KUETt'UîSm Vasárnap, 1931 február It Zabpehely Zabliszt Schweiczi gyártmány ízletes, könnyen emészthető, tápláló. Gyengélkedők, kelegek, lábadozók szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg* és gyomorbajosok részére. Álarcosmenet, gyerekbúi, álarcosbál a hatvan év előtti Hushagyókeáden Nem is képzeljük, hogy milyen kevés idő már ele­gendő arra, hogy bizonyos helyi jellegű dolgok kives­szenek a köztudatból. így lépten-nyomon találkozunk meglett korú emberekkel, akik bár tanúi voltak, nem emlékeznek az egykori erdélyi országház (redut, vagy vigadó) toronyórájának minden óra és negyedóra jel­zésére élesen megcsendülő csengettyűjére és kongató.- sara, sőt olyanok is vannak, akik a háború óta ciné. mult főtéri toronynak az óra-ütéséről is megfcledkcz ■ tek. Pedig ezek a látszólag csekély fontosságú mozsa - natok valamikor hozzátartoztak városunk uccui ú.e tének a sajátos jellemvonásai közé. Ezt csak példa­képpen említettem, mert reámutatni szeretnék arra hogy a város legujabbkori százéves korrajzából ne hagyjuk elhalványulni azokat a kedves helyi emléke­ket, amelyek megőrzésre érdemesek. Pl. a várostörté - setl adatok megállapítják, hogy a városi Vigadó he­lyén már ezelőtt körülbelül 150 esztendővel az egyet­len városi szállásadóház, Illetőleg a Fehér Lóhoz cím - zett vendégfogadó állott, melyet mintegy 100 éve mai alakjában építettek fel, hogy aztán országgyűlések, fényes farsangi bálok, ünnepélyek és összejövetelek színhelye legyen évtizedeken keresztül. A Vigadóval kapcsolatban gondolunk most vissza 9 busbagyókeddi álarcos menetre is, mely a városunk uccálnak az emlékezetes napon nagy élénkséget kV • csönzőtt, Bs Íme egy év óta hiába kutatok, mert eo. nek a valódi népmulatságnak a fényképét, vagy kézi rajzát sehol sem sikerült megtalálni. De igy vagyunk egy-egy régi városi épülettel is, mire vonatkozólag egy oklevél-buvát tudós barátom kérésemre szintén nőnapok óta eredmény nélkül kutat s nemkülönben egy turista kollégám is Állítsunk fel várostörténet! múzeumot, Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy az EKE „Erdély" című honismertetö idegenforgalmi és múzeumi közlönyének mult évi 1—2. számában „Várostörténeti muzeum terve“ cim alatt arra kíván ­tam rámutatni, hogy a városunk múltja és környéke iránti közérdeklődés jeléül szolgálnak azok a hangú latos közlemények, amelyek tavaly pl. a román „Oa- zeta Ilustrata", a cseh „Weda Prirodny" (Természet- tudomány) hasábjain képekkel illusztrálva megjelen­tek. Viszont kiemeltem azt a nagyfontosságu tényt is hogy a Herder-féle német nagy lexikon szerkesztősége a városunkra vonatkozó elég terjedelmesen és helyeden megirt fejezetének a kefelenyomatát az EKE-nek is elküldótte esetleges helyesbítés és kiegészítés végett amit főként Idegenforgalmi szempontból teljesítettünk is, Eddig bizonyára ki is nyomult, arról tanúskodva, hogy városunk, mint kulturközpont. a müveit nyugat felöl megkülönböztetett figyelemben részesül. Mindenesetre kihatnak az idegenforgalom emelé - sere az Írásban és ábrázolásokban megnyilvánuló ér dekkeltések, de mennyivel hatékonyabb benyomást gyakorolna az idegen utasokra az itt-ott szétszórtan heverő gazdag történelmi anyag összegyűjtése és köz szemlére állítása egy Várostörténet! Muzeum alakjú lltAnénfáb ui és használt *»»•­pótban, úgyszintén sokszorosítógépek ét ízok Kellékeinek >ego<csóbb beszerzés; forrása. H a Sí n A 11 irör épeket iá áron va sak. írógépek MEGŐRZÉSÉT FEDEZETTEL vallatom A. FINKLER ANTAL trógépszaküzlet Ctaf, Regina Mária ucca 9. szám. - Telefon 4—93 ban, mely fényképekben, festményekben, rajzokban, ereklyékben és modellekben, emléktárgyakban és sze. mélyek ábrázolásában, régi épületek és szokások fo­tográfiáiban, oklevelekben és pecsétekben, címerek­ben és feliratos kövekben állandó uj vonzóerőt gya­korolva a város múltja iránti érdeklődés ébrentartá­sára. E célból meg lehetne kísérelni egyelőre egy helyi város történeti és turlstaklállltás rendezését a legkö­zelebbi mezőgazdasági tárlat, vagy mintavásár alkal­mából. Akkor talán előkerülnének a városnak, a he- lvi egyesületeknek, intézeteknek és múzeumoknak a birtokában lévő alkalmas tárgyak, igy többek közt kiállíthatok lennének a céhjelvények, továbbá az úgynevezett ..hólyagos" csuprok is. melyek a Mátyás - házi Kárpát-muzeum nevezetességei közé tartoznak, Bizonyára alig ismeri a mai nemzedék ezeknek az egyszerű cserép ivóedényeknek a jelentőségét? Pedig azok még Makoidy Sámuel polgármesteri beiktatásá­nál a polgárság közt száz meg százával kiosztva, a szabadban csupravert hordó körű! tömeges áldomás ivásra szolgáltak és emlékül hazavihetők voltak, Hatvan évvel ezelőtt. Azonban vannak városi emlékek, egykori szoká­sok, amelyeket legfeljebb csak le lehet írni; Ilyenek például a husbagyókeddi álarcos,, vagy maszkosmenet és i Karnevál-bál Lássuk csak ezelőtt 60—65 évvei hogy is nézett ki a város? A piaci Szent Mihály - templomot Uöröskörül épületek és jórészt iparos bol­tok övezték 1 Hid uccában (jelenleg Cal. Beg. Fer­dinand) még fennállott az ősi Kvárta-ház a későbbi Hungária-szálló helyén a Bel-Torda uccán (Str, Uni­versităţii) az erdélyi Főkormányszék (Gubernlum) épülettömbje foglalt helyet, az egyetem területén, a jelenlegi Központi-szálloda épületét akkor Flskus-cak hívták, az Erdélyi Bank palotája telkén pedig akkor i történelmi Báthory.ház állott, ódon ablakaival. De természetes, hogy hushagyókedden a közérdeklődés a Vigadó felé irányult. A Főtéren (P. Unirii) kevés ki­vétellel csupa örmény kereskedők cégtáblái voltak ol­vashatók, melyek közül kettő a Belmosostor ucca (Str. Memorandului) két sarkára is jutott, még pedig ezek voltak a déli oldalon a Wolff János patikája, átéli tn- ben pedig Akontz János singes boltja. Az akkori gyér. mekek és a serdülő ifjúság körében élénk jókedvvel és lázas igyekezettel folyt a tánctanulás Szvátek Ven­cel jóhirü táncmester vezetése alatt, ki a későbbi HoUander-féle tánciskolának volt az elöfutárja. E so­rok Írójának a tánc-kolonja a fenntemlitett Wolff-ház emeletén, a háztulajdonos családjánál alakult meg 6—9 éves leány és fiú elemistákkal, ahol akkor a mo3 tani Magyar Kaszinó, illetőleg Kör elődje: 3 Polgári Társalkodó is működött Szász Gerő ref. esperes, a népszerű költö elnöklete alatt az értelmiség, 3 keres, kedő és iparoselem békés részvételével. A tánevizsgák az egyes kolonokban megelégedéssel folytak le. Je könnyen érthető, ha az iskolások és a felnőttek egy­aránt a Karnevál-bálra készültek. Éppen ezért Hús­hagyó kedden a figyelem a belmonostoruccai Vigadó, vagy Redut felé irányult nemzetiségi és felekezeti kü­lönbség nélkül, honnan a szokásos délutáni álarcos felvonulás szokott kiindulni. Az álarcos felvonulás A délelőtt folyamán társzekerek szállították az ál­arcok, óriási flntor-ábrázatok. állati fejek és törté­nelmi arctipusok százait és a kosztümok nagy töme­gét a Redut udvarára, Délben már megkezdődött az öltözködés a vállalkozók részéről, kik már ki-kiöug- ták álarcos fejüket az ablakon az uccán ezalatt ősz. szesereglett nép nagy mulatságára. Mindig annyi »olt a jelentkező, hogy az álarcod menet színházból köl­csönzött kellékei Beczkai népszerű színházi dlszieltá­ros és elismert kulissza-festő felügyelete alatt sohase bizonyult elegendőnek. Gyermek-bál. Délután két órakor indult el az álarcos menet az akkor városszolgáknak nevezett közrendörök vezetése mellett, kik akkor ékes hajdu-egyenruhát viseltek kék posztóalapon vörös zsinórzattal, tehát a város ci­néit jelképezve, aztán piros bársony hajtókáju kal- paggal és oldalukon hosszú karddal. A népviseletekbe, színházi jelmezekbe és történelmi uniformisokba öltö­zött, vagy inkább bujtatott nők és férfiak gyalog, ló- és szamárháton, végül feldíszített ökröktől húzott sze­kereken cigányzene kíséretében bejárták az egész vá­rost, természetesen az uccáról.uccára százakkal gyara­podó néptömeg, főként az ifjúság vidám zsivaja és ka­cagtató vaskos tréfáitól kisérve. Körülbelül 2—3 órát tartott a látványosság, mikor is a felvonulás véget ért és bevonult kiindulási he­lyére hol a résztvevők számbaadták jelmezeiket. Alig volt idő a tánctermet kiszellőztetni és rendbehozni, hol délután 6 órától este 10 óráig a gyermekbáj zajlott le, mikor is Szvátek mester a hétéves Ilka kontessze) elő­lépett, öreg Salamon János cigányzenekara rázendített a sormagyar párostáncra s a sorakozó párok felvonu­lásával a bál kezdetét vette. Kár hogy ez a „magyar polonaise", mint bálnyitó előtánc annyi más magyar tánccal együtt kiment divatból. A bál folyamán aztán a Körmagyart és a Palotást Is eltáncoltuk, majd a nagymazur bravúros befejezése után, harsonajelzés közt, fején csörgő sapkával, vállán biborpalásttal, fé­nyes kiséret mellett bevonult Karnevál herceg és bőség szarujából szórta vagy 300 gyermek kitárt karjai felé az örömrivalgások közt fogadott édességeket. Különö­sen büszke volt, aki kiharcolt magának egy csillogó burkolatú durranó cukrot, illetőleg rakéta>-bombont. Egyszer csak azt veszem észre, hogy n kibontott hajú, szőke kis kontesz könnyezett, mert mások előle mindent elkapkodtak. A gyermeki önzést leküzdve, bozzáléptem s az én egyetlen pukkanó szaloncukromat neki adtam. A következő pillanatban felhangzott a „Damen­wahl“ kiáltás és csak látom, hogy a kontesz engem kér fel a fölzendülö magyar ritmusú „Bus Kati" ke- ringöre. de a táncosnőm már nem volt bus. Később aztán kitudódott, hogy az egész dolgot a szülők rendezték, hogy viszonozzák a szívességet elő­kelő finomsággal. Az egész terem visszhangzott a cu. kor-pukkantástól és a boldog gyermeksereg kacagá­sától. A történeti hűség kedvéért felsorolom, hogy a mi akkori tánc-kolonunk, amely az Akontz, Bogdán. Gál, Korbuly, Medgyesi, Merza, Szentpéteri, Wolff családok gyermekeiből állott, a mulatságon teljes lét­rámban jelen volt, köztük a későbbi dr. Akontz Ká­roly orvos, Korbuly József lapszerkesztő, Medgyesi Béla tanár, néhai Kedves pajtásaim. Este: jelmez-bal. A felnőttek álarcos jelmez-bálja aztán hajnalig tartott, hiába csengetett és ütött a redutl vén torony­ira. mert senki se akart róla tudomást venni . .. Azóta persze sok minden megváltozott, azonban vannak még, akik emlékeznek a régi kedélyes húsha­gyói hangulatra s ezzel kapcsolatban Szvátek mester tört magyarságu, derültséget keltő vezényszavára, mi­dőn harsány hangon igy buzdította kis hölgyike-tanít­ványait: Emeljétek a tunikákat. Hogy lássam a táncfigurákat! Za-tsi —BBggW il Hitel 111 ? ———8B——O—3MBBBM——aagBMaZK—a. Minden versenyen fölttlálio valód: homespnn úri és női oivat­szöveieke: készít és önköltségi árpn elad a DOMBRIA HáZ ISZÜVÉSZET Egyedüli clárnsltdhety í CLÜJ, Braüanu ucca 51 szám.

Next

/
Thumbnails
Contents