Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-13 / 9. szám

Szombat 1934. január ÎS.

2

KnenUjsxa

m

négy jelenlegi vádlott — mondja a tanú, félórával Metianu kapitány látogatása előtt Amikor Zelea Codreanu, Constantinescu Cara- nica és Delimache fényképeit a falon megtalálták, én is láttam azokat.

Vanea Jacob váratlan vallomása izgatottá teszi a hangulatot.

Popa Emil fenntartja előbbi vallomását:

— Mi nem tettük oda s nem is láttuk a képekét. A folyosón sétáltunk, mikor azokat megtalálták. Vaneat azért < hagytuk vissza a celláben, hogy ruháinkat őrizze.

Florian fogháztisztet hallgatják ki azután, aki elmondja, hogy szilveszter éjjelén akarták átadni neki a főügyészhez intézett levelet,, amelyet elsején vett azonban csak át tőlük.

Meţiann kapitány vallomása.

Metianu Eugen kapitányt mint informátort hallgatják ki. Metianu kapitány január 5-én a hadbiróság megbízásából kereste fel Draghiciu bűnügyi osztályfőnököt, Marposan és Ghica komiszár s Marcu detektívek társaságában az ügyészségi fogházban lévő vasgárdistákat azzal a megbízással, hogy ruháikat megmotozza.

— Mikor először bent voltam a cellában, — adja elő a kapitány — megejtettük a motozást s azután átmentünk az igazgató szobájába, a jegyzőkönyv felvétele végett. Első alkaCaPJI OL fó CUGÓ A Icgri.SJe8SZebb fUm0Perett'

ORBÓK ATTILA: öfens^9e aU*°Ja Libán H trvey és John Boles Műsor előtt: A tragikusan elhunyt Daca miniszterelnök temetéséről készült film

í

(Kolozsvár, január 12.) A hadbíróság épülete körül csendőrök helyezkednek el a bejáratnál, szigorúan igazoltatnak mindenkit s csak azokat engedik tovább, akik felmutatják a hivatalos belépésre jogositó jegyet Az első vasgárdista per tárgyalására sokan kiváncsiak, de nagyrészük nem tud bejutni a tárgyalóterembe.

Fülledt meleg van a teremben, mikor négy órakor bevonul a hadbíróság s bevezetik a négy vádlottat, Popa Emil jogászt, a Petru Maior kör elnökét, Caramlca Nicu tanárjelöltet, Srrbu Constantin bölcsészt, a Petru Maior kör titkárát és Serbu Joan orvostanhallgatót,

A vádat Negulescu őrnagy képviseli, a védők dr. Aneuşa, Bratu asszony, dr. Giurgiu Janos, dr. Valér Moldován, akiket a hadbíróság kért fel a védelem ellátására, továbbá dr. Buieanu Aurél, valamint dr. Cuparescu, akik most jelentkeznek, mint védők.

Az inkriminált levél.

A hadbíróság jegyzője felolvassa a vádiratot, amely a Márzescu törvény 1., a csend- törvény 9. és az ostromállapotról szóló törvény 5. szakasza alapján kéri a vádlottak megbüntetését, akik olyan társaságnak a tagjai, amely hatósági személyek és az állam rendje ellen készít elő bűntetteket.

A vádirat ezután azzal a levéllel foglalkozik, amelyet december 30-án Bireescu főügyésznek irt az 1. cellában elhelyezett négy letartóztatott vasgárdista. A levél szövege a következő: „Tudomására hozzuk a főügyész urnák, hogy a törvény ellenére huszonnégy órája letartóztatásban vagyunk, holott semmi bűnt nem követtünk el. A hatóságok nem teljesítették a formaságokat s anélkül, hogy élelmezésünkről gondoskodnának, betegen tartanak fogságban. A törvény, amelyre a főügyész ur állása elfoglalásakor felesküdött, kötelezi arra, hogy minket a törvényes formák betartásával tartson továbbra is fogságban, vagy pedig szabadlábra helyezzen. Máskülönben epvene- sen felelőssé teszük személyes szabadságunk megsértéséért. Ez az utolsó eset, amikor kérünk, kiszabadulásunk után élni fogunk önvédelmi jogunkkal mindazokkal szemben, akik életünket és egészségünket veszélyeztetik és tönkretesznek bennünket.“

A vádirat szerint a négy vasgárdista elismerte, hogy tagja a szervezetnek, vallomásukban azonban kijelentették, hogy nem volt tudomásuk a Duca miniszterelnök ellen készülő merényletről és a merénylet megtörténtéről is csak akkor szereztek tudomást, mikor letartóztatásba kerültekA vádirat azzal fejeződik be, hogy a vasgárdisták fogházi cellájának falán Duca miniszterelnök gyilkosának és társainak fényképét találták felfüggesztve.

Egy fontos vallomás.

Siarlau Bubin jogász, Pop loan jogász, Morariu Alexandru Párisban tanuló elektrotechnikus kihallgatása után, akik mindannyian letartóztatásban vannak, Vanea Jacob elektrotechnikus tesz jelentős tanúvallomást.

— Ugyanabban a cellában voltam, mint aj

lommal nem vettem észre, hogy a fényképek a falon lettek volna, bár lehet, hogy ott voltak. Mikor másodszor visszatértem, az ajtóval szemben lévő falon Zelea Codreanu képét fedeztem fel, körülvéve a három gyilkos képétől. A képek a Dimineaţa cimü lapból voltak kivágva. Az egyik képen kézírás volt, amelyről megállapítottuk, hogy Serbu Constantin kezeirása. Ugyanis összehasonlítottuk Serba egy levelével, az írás s a hasonlatossá© vitathatatlan voit. Ghica komiszár vette le a falról a képeket, amelyek ragasztószerrel voltak odaerősítve. S mikor a vádlottak visszajöttek, azt mondták, hogy egyiknek sincs tudomása a képekről.

A bíróság ezután befejezte a tárgyalást s szombat reggel 9 órára tűzte ki annak folytatását.

„Szívesebben m

semhogy uj háborúnak

legyek a tanújaIsf

— jelentette ki Mária királyné egy angol újságírónak

(London, január 12.) A Daily Express bécsi levelezője kihallgatáson jelent meg Mária román anyakirálynénál,. aki leányának, Ileana hercegnőnek mödlingi kastélyában fogadta az újságírót. A királyné mély meghatottsággal beszélt Duca miniszterelnökről, aki harminc évig volt a királyi család tanácsadója. Ezután igy folytatta:

— Teljesen visszavonultam a politikától, erről tehát nem is beszélhetek. Legfeljebb annyit, hogy Románia békés ország. Végtelenül, teljes szivemből szeretem. Fiam is, népem is jól tudja, hogy ha bármikor szükség lenne az anyakirálynéra, mindig velük leszek. Meg vagyok győződve róla, hogy Románia súlyos időket él ugyan át, de vég eredményben mégis győzni fog.

Az újságíró megkérdezte:

— Mit gondol Felséged az antiszemitizmusról Î

Diplomatikus válasz:

— Minden országnak jogában áll véde kezni ellenségeseden. Én nem vagvok anti-' szemita és sok jó zsidó barátom van. Téve dés azonban, hoşry országomban az orvosok nyolcvan százaléka zsidó volna. De én kü Jönben sem ítélhetek Németország szemszö gébőL

— Hitlei* Adolf szereplésében az tetszik nekem, hogy hitet adott országának. Csak egyet sajnálok, hogy a mai ifjúság a hazafiasságot összetéveszti a gyűlölettel. Emiatt halt meg Duca is. Az ifjúságnak meg kell találnia a helyes utat.

A nő-kérdésről Mária királyné ezeket mondja:

— A nők működését nem szabad korlátozni. Miért ne volna megengedhető, hogy azok a nők, akik nem tudnak férjbezmenni, dolgozhassanak.

_ Nem vagyok olyan világosan látó, hogy azt liigyjem, mintha egy olyan rendszert termelne ki a jövő, amelyik kizárná a háborúkat: ki fog azonban elmenni és ki fog verekedni? Azt kérdezem tehát öntől; el fog menni a harcmezeire?

— Természetesen elmegyek, hogyha hazám szólít — válaszolta az újságíró.

_ En pedig, — mondja a királyné

_ szívesebben meghalnék, mintsem uj háborúnak legyek a tanúja. Kiváncsi vagyok, hogy István unokám mi lesz? Militarista, vagy pacifista?

A V»*«h* egy uj elem kapcsolódott be. A királyné marsallja.

— Fenség, a herceg Tigris havában született.

Mária királyné a marsall felé fordult:

_ Akadnak tigrisek, amelyek békében cgyütt- éinek a bárányokkal

^égy yasgárdisla diák

a hadbirósáq elolt