Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-11 / 7. szám
10 KBtETTÜfSXG Csütörtök, 162L január if. IPBriBWWW—MBMWtt Gazdaságpolitikai visszatekintés az 1933. évre Irta: Hexner Béla oki. vegyészmérnök 'A' uralt esztendőben még egy kísérlet történt, hogy a londoni konferencián megmentsék a régi gazdasági rendet, mely alatt a mult század végén és a század elején nagyot fejlődött a világkereskedelem és hogy ez is a mai csődjéből megmenthető legyen. Amikor gyakorlatban az egyes nemzetgazdaságok már régen oly irányban haladtak, mely a régi világgazdasági rend elveivel diametrálisan ellenkezett, elméletben még sokáig küzdöttek az ellen, hogy a megváltozott struktúrájú világtermeíési adottságból, mely az egész ipari és mezőgazdasági termelés átcsoportosítását vonta maga után, — a következményeket, a világkereskedelemre vonatkozólag is levonják. A londoni világgazdasági konferencia eredménye kitűzött és remélt céljának éppen az ellenkezője volt. Nem sikerült a pénzegységek, az árak, a tőkemozgás, a vám- és koreskeddlempoHtika és a termelés nagy nemzetközi kérdéseiben közös megoldásra jutni, hanem bebizonyosodott Londonban az, hogy cgyidöben általános ajánlásokkal és határozatokkal 64, önutagában és egymásközött különböző országnak a gazdasági állapotát meghatározni lehetetlen. Kudarca után, London, az összes államoknak és különösen azoknak, amelyeknek a biztosított és szabályozott bel- és külkereskedelmi rend érdeke volt és a szivén feküdt, csak azt a lehetőséget adta: hogy a saját nemzeti gazdaságukra gondoljanak, azt építsék ki és ezen nemzeti gazdasági érdekek lehetőségei és adottságai szempontját tekintve igyekezzenek más államokkal elviselhető megállapodásokat kötni. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy Londonban sikerült azt a pénzzé! megfizethetetlen, bár nagyon szomorú eredményt elérni hogy: egyrészt láthatóra lezász- lőeták az ellenséges frontokat, másrészt azt a tapasztalatot, hogy jő külkereskedelemnek csak kipróbált és egészséges belgazdasági rend lehet az alapja. Ezeket a következtetéseket szem előtt tartva, természetesnek tűnik fel az, hogy az államok a régi világkereskedelmi alapelveket, mind általánosabban likvidálták. Amikor Londont általános vámfegyverszünet készítette elő, a konferencia következménye: ezeknek a vámfegyverszüneti megállapodásoknak folyamatos felmondása volt. Mig Londonban még himnuszokat zengtek a legnagyobb kedvezmények rendszerének, nőidig ma már senki sem törődik ezzel és a világgazdasági rend legfőbb őrei és intézői, érthető és világos nyilatkozatokban állapítják meg azt, hogy ezzel a rendszerrel1 nincs már mit kezdeni és fel kell adni. Az országok nemzetközi viszonylatainak módosításai, sőt újra valló alapozásai, természetesen nem mennek máról-holnapra. Még sole súrlódás, még sok harc vár reánk, mig a gazdasági szabadság elvi alapján az uj rend kialakul. Egyelőre még az a látszat, mintha a gazdasági fronton még nagyon elkeseredett lövész árokharc folynék. Hogy az árkok mögött mi van, mi történik, az csak néha-néha egy-egy pillanatra villan meg. Egyetlen nagyvonalú gazdasági koncepció lépett 1933-ban előtérbe: Az Angol Birodalom óriási gazdasági területének a további nagyszabású kiépítése az ottawai szerződések alapján. Emellett igyeke- rett Anglia kétoldalú szerződésekkel,.ezt a gazdasági területet még tágabbá tenni, mindenekelőtt a balti államok és a skandináv államok felé. Az elmúlt évnek világgazdasági és világkereskedelmi szempontból nagyon fontos és figyelemreméltó ténye, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok' is kényszer it ve érezték magukat április ha vő5 tz aranyalap elhagyására. És ha ezen é; ározásnál, vagy ennél a kénytelenségnél, belgazdasági meggondolások volltak mértékadónk, mégis zavaró hatásait érezte a világkereskedelem egésze. Meg kell végül említeni a japán exportoffenzívát, mely belemerészkedett az európai ipar szivéig. Japán bérdumping és pénzegység csökkentéssel egyidejűleg, rohamot intézett _a régi exportállamok ellen és versenytársait úgy az árat, mint az áru minőségét tekintve, messze maga mögött hagyta. Iía most a tavalyi év világkereskedelmi történéseinek fácitját állapítjuk meg, úgy a kereskedelmezett árumennyiségnek az 1932. évvel szemben, további zsugorodását állapíthatjuk meg. Mig régebben a világon termelt anyagok mennyisége, tehát a világgazdasági produkció és a világkereskedelem mennyisége egymással arányban álló és arányban fejlődött, ma a világkereskedelem a világprodukció mögött maradHa az 1928. évet 100-nak vesszük, úgy az 1933-ik év (októberig) világtermelése 93.6, az 1932. évé 82.2, mig a világkereskedelmi forgalom 1933-ban 11 százalékkal volt az 1932. évi forgalom alatt. Romániában, ahelyett, hogy a belgazdasági életet élénkítő rendszer lépett volna életbe, a gazdasági élet egészét részben gazdasági, részben politikai rendeletekkel gúzsba kötötték és a belföldi ipar term e 1 ők ép ességét egyáltalán erősíteni nem képes, külkereskedelmi szempontból pedig álló védelmi harcot jelentő, más esetekben agresszív támadó jellegit rendelet- tömeggel láttuk magunkat szemben, aszerint, amint azt Madgearu, Tilea, Lugojanu, Popo- vici, Mironescu, Auschnitt és más nemzeti parasztpárti vezérpolitikusok érdekükben levőnek találták vágy a momentán politikai helyzet folytán kényszerítve voltak. A nemzeti-parasztpárti kormány nem vette figyelembe, hogy Románia, mint gabona-, érc-, nyersolaj-, tehát nyersanyagtermelő ország, szomszédjaival és piacaival együttes, barátságos utakon haladjon és maga iránt szimpátiákat' kell, hogy szerezzen, mert termel- vényeinknek a külföldön való eladása, az egyetlen ut, hogy bőséges külföldi adósságait törleszthesse. Érdekes és érthetetlen, hogy pártpolitikai érdekből hozott rendeletekkcl éppen azt érték el, hogy szomszédainkkal és vevőinkkel, még ha azok politikai szövetségeseink voltak is, gazdasági háború állapotába vittek, miből íöldmüvelésügyünknek, földmivelőinknek és nyerasanyagot gyártóinknak, valamint az ország egészének nagyobb kára volt, mint annak a pár nemzeti parasztpártra beállított cégnek, — amelyeknek érdekében ez a kormányzási módszer történt, — haszna. Megállapítjuk azt is, hogy a. nemzeti-parasztpárti kormány, ahelyett, hogy a világkereskedelem piacaival gazdasági életünket egyesítette volna, abból minket alaposan kiszakitott. Organizációs szempontból sem tettek semmit, hogy termelésünket a változott viszonyokhoz alakítsák. Mi még mindig azt termeljük, ami már nem kell és úgy, ahogy már senki sem termel. Az 1934. évben nagy feladat várja a liberális pártot és hogy eredményeket érjen el: 1. El kell választania a gazdasági életet a pártpolitikától, a bel- és külpolitikától. 2. Az exportot fokoznia kell, hogy devizát szerezzen és becsülete legyen külföldön. 3. Egy tollvonással el kell törölni minden korlátozást a. gazdásági életben; Jutalmazni, erkölcsileg és anyagilag segíteni minden tényezőt, aki az exportot csinálja és börtönnel büntetni, aki ezt nehezíti. 4. A belsőgazdaság rendjét kell megalapítani, mindenki, aki termel, aki produkál, ns államot segíti és egyenlő támogatásban részesül és nem részesülhet egyik gazdasági osztály sem támogatásban a másik rovására. Mert csak általános vagyonosodás létezhet. Szegénység nem lehet egyik gazdasági ágnak sem a sorsa, mert szegény bérlő nem fizethet a házigazdának, szegény boltos nem fizethet a gyárosnak, szegény gazda nem vehet ekét, nem hívhat orvost és nem mehet ügyvédhez. NAGY MÉRTÉKBEN VISSZAESETT ROMANIA LUCERNA- ÉS LOHEREMAG- EXPORTJA AZ ELMÚLT ÉVBEN. Buk» resti tudósítónk jelenti: A földművelésügyi minisztérium hivatalos statisztikai kimutatása szerint Románia az 1932. évben 413 tonna !u- cernamagot exportált 11 millió lej és 3423 tonna lóheremagot 777 millió 545 ezer lej értékben. A kivitel az 1S33. évben lényegesen visszaesett. Az elmúlt év 11. hónapjában Románia csak 121 tonna lucernamagot exportált négymillió 220 ezer lej értékben és 657 tonna lóheremagot 99 millió 677 ezer lej értékben. Magyarország 500 vagon sót rendelt Romániából. Bukaresti tudósítónk jelenti: A legutóbbi román-magyar kereskedelmi tárgyalások során Románia és Magyarország között megegyezés jött létre, amelynek értelmében Magyarország 500 vagon sót rendel Romániából. A megrendelés csak kísérleti jellegű és az effektuálástól függ, hogy Magyarország rendel-e további sószállitmányokat Romániából. Magyarország sószükségetét eddig Németországból fedezte. MILYEN ARUK SZÁLLÍTHATOK A FOLYÖ ÉVI FEBRUAR Î-TG KIADOTT KONTINGENTALASI ENGEDELY ALAPJAN ROMÁNIÁBÓL LENGYEL- ORSZÁGBA? Bukarestből jelentik: A mult év dec, 20-Än Románia és Lengyelország Között megkötött kereskedelmi egyezmény Jegyzőkönyvi melléklete az alábbi árunemeket és mennyiségeket állapította meg kontingensként, mint amelyek Romániából Lengyelországba szállíthatók, a lengyel kereskedelemügyi minisztériumnak 1934. évi fobruár 1-lg kiadott felhatalmazása alapján: napraforgómag 463 vagon, tökmag és más olajmag-vak 33 vagon, olajpogácsa ISO vagon, méz 10 vagon, gabonakorpa 19 vagon, dió héjban 50 vagon, dióbél 50 vagon, nyersbőr 30 vagon, báránykor 10 vagon, róka, nyúl- és más vadbőrök 300 kg., faszén 40 vagon. APRÓHIRDETÉSEK LEVELEZÉSEK E gy 30 éves, magános urinő hozzáll'ő úriember barátsácát kores'. Válasz „Tenyeremen hordom“ jeligére a kiadóba. 1540 ALLASTKERES Intelligens árva uri- 1 leánv, háztartás minden ágában jártas, házvezetőnőnek menne vidékre szerény fize ésért Leve'eket„Rendszerető“ ielivére. 1536. F letal házaspár ház- mesteri állá t keres. A férli Foffőr, az asz- sz' ny házi teendőket vállalná. Cím: Vékonv János, Monostori ut 131 1538 ALKALMAZÁS gyéml garanciával ■* rendelkező akvizi- tört le.vesz nagyipari vállalat magánfelek és cégek 1 átog tás Vra. — Aján'atok „Úrifoglakozás“ jeligére a kiadóba kérek. G. 474 ADÁS-VÉTEL met elcserélném az ottan tartozónak jól jövedelmező kolozsvári vagy dézsi házával, vagy birtokával, vagy 40 százalék készpénzért e adom. Ajánlatokat a kiadóba „Még rápótolok* jel gére G 472 K eresek megvételre Kolozsváron vagy Désen 350,000—380,000 leprt jól Jövedelmező házat, esetleg Szamos megyében ezen összeghez arányított príma birtokot. Ajánlatokat a kiadóba „Ház v. birtok“ jeligére. G 47S |Tlad6 Oradea főut- cáján for 'almas cse- megeüzlet. Stein, Rog. Férd. 25. 1537 ■baSRDESSEN a “í we?et! «.»îs*-«»a«. «. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Nyomatott a lapkiadót ulaidonos LAPKIADÓ fí.-T. nyomdájában. «Cenzurat;
