Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Szerda, 193i. január 3.

KHtnUjSJtB

a

V

Jakob Wassermann meghalt

Szűkszavú távirat jelenti Bécsből, hogy Jakob Wassermann, az európaszerte ismert regényíró 61 éves korában elhunyt.

Wassermann születésének 60 esztendős évfordulóját tavaly ünnepelték mindenütt. Wassermann mint regényíró a német irodalom leg- kiválóbbjai közé tartozott és nevét állandóan a nobeldijas Thomas Manóval együtt emlegették. Első müvei: a Gäuzemäuchen, a Kaspar Hauser, a Renate Fuchs története megalapozták hírnevét. A két előbbiben Wassermann a tiszta német szellemet, a reine Thor és Páréival eszmekürct akarta kifejezésre juttatni- Nürnberg vidékén született és Nürnberg tájszemlélete visszatükröződött több történeti és számos társadalmi regényében.

Termékeny iró volt, noha rendkívüli nehézségekkel ir. Egy-egy müvét 15—20-szor is átmásolta, amig a mii végleges formát kapott, Wassermann müvei sohasem sülyedtek le olcsó lektűrökké, az irói hivatás legnehezebb követelményeivel birkózott, de sikerült is gondolatainak olyan formát találni, hogy már életében klasszikussá vált.

Sokszor úgy tetszett, hogy Wassermann szívesen vonul vissza egy esztétikai világszemlélet elefántcsont-tornyába, de mélyebb analízis után csakhamar rájön az ember, hogy még történeti regényeiben is igyekezett együtt haladni korával, korának emberlátásával és korának problémáival. Újabb regényei az Etzel Andergast, a Fall Mauruzius, Laudin nr és családja mind olyan regények voltak, amelyek a német világ egyik legidőszerűbb kérdését, az ifjúság problémáját karolták fel.

Wassermann regényírói pályafutása azonban két egymástól élesen megkülönbözhető korszakra osztható. Fiatal korában romantikus volt, a romantikának nem annyira franciás, mint inkább németes értelmében: tele idealizmussal, misztikus hittel. Regényírói pályafutásának második korszaka sem az eszményiségbe vetett hit nélkül való, de ez a korszak már teljesen a ma korszaka, a figurák mindinkább magukra öltik a mai élet hallatlan probléma-, tikusságát és hogy a problematikus ember sorsa a műben harmonikus egésszé csiszolódjék ki, hogy az ellentétek kisimuljanak és békésen felolvadjanak, ehhez Wassermann különleges irói művészete kellett, amely sohasem lankadt, óvröl-évre érettebbé vált és a hatvan- esztendős Íróban érte. el tetőpontját.

A mult évi jubileum idejében jelent meg Wassermann Seibstbotraehtungen c. könyve- Ez a reflexiókkal és aforizmákkal teli munka legközvetlenebbül tiikrözteti vissza egy bölcs író és egy nagy ember példamutató gondolat- világát. Wassermann legutoljára is igen nagy ambícióval dolgozott és munkásságában az a körülmény, hogy az ujjáfestett Németországban uiár neki sem jutott hely, nem zavarta meg sem Németországról vallott hitében, sem pedig nem késztette revízióra önmaga megítélésében sem. Nem hadakozott a harmadik birodalom ellen és nem hadakozott: a jelenlegi ué„Polar“ korcsolyák,

hó-korcsolyák,

önborotvá ó készülékek,

szemüvegek,

alpacka evőeszközök,

zsebkések

stb óriást választékban és o cső árakon.

színházi és tábori látcsövek, valamint lorgnonok gyári áron alul ie minden elfogadható árban kerülnek eladásra

Kan

Mátyás

f-Ctut, Calea Vlctörici 2

met irányzattal szembe helvezkedett más politikai irányzatok érdekében sem. Egyáltalában: nem hadakozott- Az iró csatatere nem a pamflet és nem az újságcikk, hanem a regény, az a mü, amelyben az iró felülemelkedve a kor zűrös lármáján hiánytalanul tudja megvalósítani önmagát.

Jakob Wassermannak voltak csalódásai és e csalódások nem az uj német politikai kurzustól vették kezdetüket. E csalódások azonban sohasem voltak, sohasem lehettek olyan erősek, hogy keresztül törjék az irói mü vérte- zetét, sohasem hatolhattak oly mélyre, hogy az iró kilépett volna miattuk szemérmetességéből és sebeit mutogatta volna a világnak. Tulajdonképpen nem is ment emigrációba, talán nem is kellett volna elhagynia Németországot.

......................................................................................

Abban az önkéntes emigrációban élt már évtizedek óta, amelybe fájdalom, előbb-utóbb minden komoly és minden csak a szellem hatalmáért küzdő iró belekényszerül. Becsbe került el, ahol már a nyár derekán szanatóriumba vétette fel magát. Senki sem gondolt arra, hogy ez a szanatórium nem csupán egy szellemileg teljesen friss Írónak önként választotta szerzetesi helye, hogy, nyugodtan dolgozhasson önmagának, nemzetéért és az emberiségért, hanem kórház egy elfáradt test számára, amelyet most váratlanul lenyűgözött a halál. Wassermann elmúlása rengeteg széplelkü embert borit gyászba, ám egyetlen vigasztaló momentum, hogy az a oeuvre, amelyet alkotott, túl fogja élni ezt a zavaros és zivataros századot. (1.)

»♦++♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»

A KELETI ÚJSÁG ANKETJA

Mit remélhet

az uj generáció ?

Gyergyay professzor n magyar orvostársadalom küzdelmes jelenjéről és borús jövendőjéről —

Sokat és komolyan kell tanulni, ez az egyedüli garancia a fiatal orvosok elhelyezkedésére

(Kolozsvár, január 2.) A házsougárdi temetőnek van egy jellegzetes síremléke. Közvetlenül a bejáró mellett fiatal, 18 éves katonát ábrázoló szobor emelkedik, kezében rohamra kész szuronyt tartva. Ez az emlékmű szimbolizálja legjobban az erdélyi magyar ifjúság helyzetét'. Nálunk jóformán hiányzik egy generáció. A forradalom idejében 18 éves diákok egész serege vonult he katonának. Akik nem estek el, vagy nem kallódtak el a hadifogságban, részben repatriáltak, részben szétszóródtak a világ minden részébe. El kellett telnie jó tíz évnek ahhoz, hogy a háborús generáció felnevelkedjék, az egyetem padjaiba kerüljön és tanulmányait befejezve, megálljon a hatalmas kérdőjel előtt, amit hétköznapi nyelven kenyérproblémának nevezhetünk.

Azok az ifjak, akik eddig végeztek, úgy, ahog5r, de mégis elhelyezkedtek. De nagy kérdés, hogy a jelenleg tanuló, közel ezerötszáz magyar főiskolai és egyetemi hallgató hol iog majd kenyérre találni?

Éppen ezért a Keleti Újság mai számával ankétot indítunk, megszólaltatjuk az erdélyi magyar közélet legjelesebbjeit, megszólaltatjuk az apákat: hogyan képzelik el gyermekeik jövőjét?

Elsőnek Gyergyay Árpád dr. orvosprofesz- szor-t, az európai liirü tudóst kerestük fel.

Gyergyay professzort egymásután érik a legnagyobb külföldi megtiszteltetések. Nemrégiben a római fül-, orr- és gége-szakorvosok társnsága tiszteletbeli tagjának választotta. Hasonló díszoklevelet kapott a Magyar Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületétől is.

Csöndesen beszélni kezd, halkan, megfontoltan:-- Be kell vallanom, hogy csak részben ismerem a kérdést, amelyről tulajdonképpen nyulatkoznom kellene.

— Az én időmben még nagyon kevesen hallgattuk az orvosi fakultás előadásait. Mi például mindössze negyvenen voltunk és az előttem járók kilencen. Akkor tehát nem lehetett igazán orvosi túltermelésről beszélni és akik végeztek, közben boldogultak, akár magánprakszis, akár állami elhelyezkedés révén.

— A maizvar orvosok elhelyezkedése ma számos akadályba ütközik. Állami pozíciókba csak nehezen juthatnak be és a gyakorló orvosoknak is óriási konkurrenciával kell szá- moluiok.

— Csak egy tanácsot adhatok. Tanulni kell.

Annyi ismeretre keli szert tenni, arneny- ny! jóval feliilliaiadja az átlagos képzettségű orvosok ismeretkörét.

— A képzett orvosok nem félhetnek a nyo- mortólés a létminimumot mindig biztosíthatják.

— A professzor uría az a feladat hátul, hogy

vegye kezébe a fiatal magyar orvosok továbbképzését.

— Ezt én is jól tudom. Volt is egy tervem, amelynek a keresztülvitele esetén részben előre vittük volna a kérdést. Sajnos, rajtam kívül álló okok és gátló körülmények hiúsították meg az elgondolás sikerét.

— Ami a magánpraxist illeti, talán neru olyan sötét itt sem a helyzet. Egy nemrégiben végzett fiatal magyar orvostól hallottam, hogy alapította meg a rendelőjét, máris sok betege van. Az érvényesülésnek azonban ezer meg ezer feltétele van és egyéni adottságoktól függ, kinek hogyan sikerül a startja.

— A vidéki viszonyoknak ma nem vagyok olyan alapos ismerője, hogy erről a kérdésről alapos információt adhatnék. De azért bizonyára vannak megüresedett és betöltetlen körorvosi állások. Vannak fürdőhelyek is, ahol szintén lehet dolgozni.

— Összegezve a mondóitokat, kénytelen vagyok ismétlésbe bocsátkozni. Tanulni kell és tanulni kell! Megfelelő képzettséggel, aztán nagyobb öntudatossággal és biztosabb kilátással lehet nekikezdeni az életharcoknak.

Demeter Béla.

Déva város

nem kap bérlőt szállójára

(Déva. január 2.) A dévai Fehér Kereszt szálló, étterem és kávéház kétemeletes szép épülete Déva város tulajdonában van. A bérlet eddig dr. Groza Péter volt miniszter, illetve érdekkonzorciumnál volt, azonban december 16-án lejárt s a mai idők mostohaságát és rendkívülirégét mutatja, hogy uj bérlőt a szállónak, illetve az étteremnek és kávéháznak nem találtak._ A régi konzoreíumsem volt hajlandó a jelenlegi feltételekkel a bérletet további tíz évre meghosszabbítani.

A város még augusztusban árlejtést tűzött ki a Fehér Kereszt bérletére, azonban az első árlejtésen senki sem jelentkezett. A másodikon egv bérlőjelölt volt hajlandó a régi feltételekkel kivenni, a törvény azonban legalább két ajánlattevőt követel meg s igy annak sem edták ki. Végül harmadik árlejtést tűztek ki december 12-ére, azonban ez sem vezetett eredményre, ugv, hogy a város most jelentésében arra kérte a minisztert, hogy a régi bérlőt további egy évre hagyják benn a régi feltételek mellett, amennyiben a régi bérlő ebbe belemegy. Ez az ajánlat, valószínűvé teszi, hogy igy ideiglenesen megoldást nyer a Fehér Kereszt ügye.

Az évi bér eddig 220.000 lej volt s a nehézség az, hogy az uj bérlőnek a szállót restaurálnia kell. A másik akadály pedig a bérlet tízéves tartama. A mai helyzetben úgyszólván egy üzletember sem tudja magát tiz évre előre lekötni.