Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-05 / 3. szám
Péntek, 1934. 'január 5. KlllTIÜJSSG * Még mindig nem tudták felhozni a duxi bányasirban rekedt 140 bányászt Még csak kilenc bányász szénné égett holttestét hozták napvilágra (Prága, január 4.) A csehországi Duxban történt bányakatasztrófn a-ész létéi most kerülnek nyilvánosságra. A Nelson bányában, Csehország második legnagyobb szénbányájában ismeretlen okból kifolyólag földalatti robbanás történt, amely nemcsak a bánya belső szerkezetét robbantotta szét, de romba- döntötte a bányának a föld felszínén lévő épületeit is. A mentési munkálatok az összedőlt aknákból csak a legnagyobb nehézségek árán történhettek. Tizenkét óra óta folynak a mentési kísérletek és még csak kilenc bányász megszenesedett holttestét hoztak felszínre. Négy bányászt sikerült élve megmentoni, akik könnyek között számoltak be a rettenetes élményeikről. Arra emlékeznek, hogy hirtelen sürii füsttel és gázzal te-litett levegő hatolt be jmWHHMHIHHMIMMHII'IMIHWÍ (Kolozsvár, január 4.) Ankétünk, amelynek során nagy kérdést, az erdélyi magyar ifjúság jövendőjét helyeztük boncasztalra, nem volna teljes, ha meg nem szólaltatnánk dr. Balázs András prelátust, a kath. egyházmegye előadóját, aki kezdetben érintkezést tart fenn az ifjúság jelentékeny részét kitevő ka- tholikus fiatalsággal és akiről köztudomású, hogy nagy szeretettel figyeli az uj generáció sorsának kialakulását s mindent elkövet, hogy ő maga is elősegítse, meggyorsítsa ennek a folyamatnak kedvező irányba terelődését, A Keleti Újság ankétja olyan súlyos kérdést dobott a felszínre, — mondja Balázs András —, hogy szinte félni lehet tőle. — Csak akkor látjuk, hogy milyen szövevényes és bonyodalmas a kérdés, amikor behatóan foglalkozunk vele. Mindenek előtt részekre kell bontanunk a kérdést. Lássuk, hol vannak az elhelyezkedési lehetőségek és vájjon a magyar ifjak igénybe vehetik-e ezeket? — Vájjon nem volna célszerű, ha az erdélyi magyarságnak egy külön szerve foglalkozna ezzel a kérdéssel? — szól közbe az újságíró— Elvileg igazán nem lehet kifogást emelni ez ellen, de a gyakorlati megoldás súlyos anyagi nehézségekbe ütközik. Miből fedeznék az uj intézmény kiadásait? Honnan teremtsük elő a szükséges összeget? Éppen ezért egyelőre csak arról lehet szó, hogy a rendelkezésünkre álló szervek révén próbáljunk valamit tenni. •— Különben az ifjúság érvényesülésének számos feltétele van. Elsősorban az egyéni adottságokra, a rátermettségre kelti figyelemmel lenni. És nem szabad elhallgatni egy igen komoly szempontot. No várja senki a sült galambot! Minden olyan ifjú, aki végzett, próbáljon meg mindent és kísérletezzen, hátha el túl helyezkedni. — Vegyük azonban úgy a kérdést, ahogy van. Pontosan ismernünk kell a magyar társadalom teherbíró képességét. Hol vannak azok a magánvállalatok, bankok, ipari intézmények, melyek foglalkoztatni tudnak embereket és ahol magyarok is kenyérhez juthatnának? — Lássuk az állami, megyei és községi inabba a tárnába, ahol ők dolgoznak. Rosszat sejtve futni kezdtek egy elhagyott tárna felé, hogy ott keressenek kiutat a maguk számára. A felszínre vonszolt megszenesedett holttesteket eddig még nem lehetett agnoszkálni. Körülbelül ötszáz ember, asszony és gyermek virraszt a tárna közelében vasráccsal elkerített helyen, akik remegve keresik a hullákon az ismerős vonásokat. A bányavezetőség feltevése szerint 140 bányász rekedt bent az összeomlott tárnában, akiket ha nem sikerül idejekorán megmenteni, egészen bizonyos, hogy ott pusztulnak. Ma végre rendbe lehetett hozni a katasztrófa következtében megrongált bányakosarakat, úgyhogy ma délben le lehetett menni a robbanás főhelyére. Á katasztrófa háromszázhusz méternyi melységben történt és a feltevés szerint n robbanást nagyfokú gondatlanság okozta. Ifjúsági ankétünk tézményeket. A végzett magyar jogászokat bíráknak nem nevezik ki. A falvakon nincs elhelyezkedési lehetőségük. Tegyük fel például, hogy a faluból egyetemre került ifjú visszás- tér szülőföldjére, ahol — mondjuk — mint községi biró minimális javadalmazással kenyérhez jut. Még ha igy ideiglenes megoldáshoz is jutna a helyzete, a kormányválságok maguk után vonják a tanácsok feiószlatását és az interimárbizottságok kinevezését. Az „állásinak tehát vége. Még a jegyzői tisztség is ki van téve a politikai élet hullámzásainak. — Mindezekre való tekintettel egészen más következtetésekre kell jutnunk. — Ezért kell tehát harcolnunk. Mindaddig, amíg a szerződésekben biztosított jogainkat ki nem küzdjük és amig a hatalmi tényezők is be nem látják, hogy jogos és igazságos törekvéseinket végre honorálni kell, addig az ifjúság a közpályán igen keveset remélhet. Még egy kérdés: — A magyar tanítók helyzete? Vájjon nincs-e ezen a téren is túltermelés és el tnd- nak-e helyezkedni? — Be kell vallanom, hogy ezt a kérdést nem ismerem olyan alaposan, de az a meggyőződésem, hogy a tanítói pályán nem fenyeget annyira a munkanélküliség veszélye. Végül Balázs András dr. a következőket mondja: — Ismételnem kell a nyilatkozat első részét. A kérdés nagyon szövevényes. Azt alapos tanulmány tárgyává kell tenni és minden olyan gondolkozó magyar ember, akinek szivén fekszik az erdélyi magyarság jövője, szóljon hozzá a kérdéshez. Vessünk számot önmagunkkal: ez a feladat első része. D. B. * Megvette már a CLUJ-KOLOZSVÂRI KALAUZ ÉS CÍMTÁRT? Minden könyvkeres, kedésben és trafikban kapható! Ára 59 lej, rövidített kiadás 30 lej. — Egy amerikai hajóskapitány főbelőtte magát, mert hajóját erősen megrongálta a vihar. Konstancából jelentik: Megható öngyil- %kosság történt egy hajó fedélzetén. Egy hajóskapitány afeletti elkeseredésében, hogy hajója zátonyra futott, főbelőtte magát. Az „Exarch“ nevű amerikai hajónak rendes járata volt Konstanca és Newyork között, utasokat és árut szállított. A hajó nemrégen hagyta el a konstancai kikötőt, de mihelyt kilépett a Dardanellák szorosából, a görög szigettengernél heves vihar érte és a hajó a sziklás vidéken zátonyra futott. A hajó súlyos sérüléseket szenvedett és a rajta lévő árukban is jelentékeny kár esett. Hicky hajóskapitányt annyira elkeserítette ez a szerencsétlenség, hogy a hajó fedélzetén revolverrel főbelőtte magát. A zátonyra futott hajót két angol gőzös megmentette s pár napon belül visszavontatják Korr- stancába. — Vasúti alkalmazottból — vonatfosztogató. Buzauból jelentik: A buzaui állomáson egy vonatfosztogató rablót tartóztattak le. Vasilo Picioarcă, valamikor a vasút szolgálatában állott, de mióta elbocsátották, az áruszállító- vagonok fosztogatására adta magát s több lopást követett el. A rendőrség éppen akkor tartóztatta le, amikor egy vagont fel akart törni. Picioarăt bekísérték és az ügyészég fogházában helyezték el. Zenét tanít? Legolcsóbban, legkedvezőbben látja el Lepage könyvkereskedő s, Cluj-Kolozsvár. Kérjen ingyen árjegyzék et — Krajova közelében veszedelmes rablóbandát tettek ártalmatlanná. Krajovából jelentik: A város körüli országutakon az utóbbi időben mindennaposak voltak a rablótámadások, mig végre most a rendőrségnek sikerült elfogni a veszedelmes rablóbandát. A napokban Stenescu Constantin tanítót Kaloper község közelében támadták meg az országúton és rabolták ki, Azelőtti napon pedig nemcsak a járókelőket, hanem a személyszállító autóbuszt is kirabolták. A tanítónak kocsisával együtt sikerült a rablók kezéből elmenekülni, miután mindenét elszedték és a közeli erdőben bujt el. A csendőrség szigora nyomozást indított meg és sikerült is elfogni a rablók egy részét. Négy cigányt tartóztattak le, akik résztvettek a tanító elleni támadásban is. Bevallották tettüket. A vizsgálatot tovább folytatták bűntársaik után. A tavasszal még egy másik rablóbandát fogtak el és most kiderült, hogy tagjai rokonságban állanak a most letartóztatottakkal és az egész család rablásra és fosztogatásra adta magát. Orvosoknak fontos. Minden magyar, né met, francia, angol folyóirat és könyv megrem delhető és előfizethető Lepagenál, Kolozsvár A lapot közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjem ingyenjegyzéket Lepagetól, Kolozsvár. I— Az 1895-ikl klrálylátogatásnak még egy tanúja jelentkezik. Kaptuk a kővetkező sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Keleti Újság 1933. évi december hó 28-ikán megjelent 297-Ik számában Martin Lajo3 ur, mint koronatanú leírja az 1895. őszén történt fci- rálylátogatást az egyetemen. Hogy minden úgy történt, mint ö Heirja, azt csekélységem is, mint a rektori hivatal jegyzője igazolhatom. Hogy az egyetem Talain Kivül tumultus lett volna, nem tudom, mert én a rektori hivatalban voltam és annak ablakából néztem a fogadtatást. Csak azt láttam, hogy a király az egyetemi tanács kíséretében bejött a rektor dóig ezó szobájába és beírta nevét az egyetem vendégkönyvébe. Aláírás után a király az egyetemi tanács kíséretében elindult az épület megtekintésére. Hogy útközben mi történt, nem tudom, mert én a tanácsjegyzövel a rektori hivatalban maradtam. Martin ur nem jo’ emlékszik, midőn azt írja, hogy az egyetem! ifjúság a király eltávozása után benyomult a rektori hivatalba é3 cn gém nem respektálva, szalonkabátomat több het/en elszakították és araposan megdézsmáhuk a szivarokat és cigarettákat. A kolozsvári egyetemi ifjusáe sokkal fegyelmezettebb volt annál, semhogy ilyen durvaságra ragadtatta volna magát. A rektor dolgozószobájába n király és az egyetemi tanácstagjain kívül senki ■ sem ment be. Eltávozásuk után a tanácsjegyzön és rajiam kivül (én akkor még csak segédtiszt voltam) senki sem volt a rektori hivatalban. Oda az egyetemi ifjút g nem nyomult oe, tehát szalonkabátoma't nem szakította el több helyen. Juhász Sándor, Balázs András ár, szerint addig9 kérdés marad az uj generáció problémája
