Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-28 / 21. szám
Ktienttjsm ■mnoatf ----------Vasárnap, 1931- január 28■ Hogyan készül a szobor? Látogatás Vágó Gábor műtermében — fi művész Rómába készül, hogy a Szentatyát megmintázza ■— tlajláth püspök római levele örömhírt hozott a müvészlakásba — Szeretném látni, hogyan készül a szobor. — mondtam pár nappal ezelőtt Vágó Gábornak» a kitűnő szobrásznak, akivel véletlenül találkoztam össze az uccám. — Nem nagy a kívánsága, _ felelte s mindjárt meg is hivott a másnapi öntéshez— Heggel nyolckor kezdtem a munkát _ figyelmeztetett a pontosságra a bucsuzásnál. _Ott leszek. Ott is voltam „majdnem" pontosan. Vágót már munkában találtam. Fehér köpeny volt rajta s az úgynevezett „figyelmeztető" gipszoldatot ke verte. Hogy ez micsoda, azt majd csak később fogjuk meglátni. Nekem ugyan mindjárt elmagyarázta és rögtön meg is kérdezte: _ Érti? _Értem. — Dehogy érti. Nem is értheti- Majd csak a végén ... A felesége lép be a műterembe. Szintén köpenyben és nadrágban. Jól áll neki. De nem azért hordja, hanem mert praktikus. Úgy ugrik fel benne az emelvényre, állványokra, mint egy őzike- Egy pódiumon helyet készít nekem. Széket tesz fel s rá még diványpárnát, hogy erről a magas trónusról mindent jól láthassak. „Péter.! Hol vannak a gummilabdák?' Közben elkészült Vágó az oldattal. Hogy ennek ,mi az összetétele, azt hiába, kérdeztem, nem mondta meg. Csak annyit árult eh hogy a technikai kivitel egyik legfontosabb feladata az oldat helyes arányú keverése, ö azt 'állítja, hogy az ai ányszámok csak őt érdeklik, ezért nem mondja meg. Én azonban azt hiszem attól félt, hogy „eh tanulom". Éppen erre gondoltam, amikor odaszólt a feleségéhez: , — Péter! Hol vannak a gummilabdák?' — Hopp! — gondoltaim _ egyszerre két talány. Péter! És gummilabdák- Mi az, hogy Péter? És miért kell ide gummilabda? _ Kedves Mester, ^ szóltam, _ álljunk mer egy percig. Miért Péter a felesége? A bibliai hasonlattal válaszol. 'Aztán hozzáteszi . — Én a feleségemre,, mint kősziklára épitem családi boldogságomat. Ezért hívom Péternek. — Most már értem. Második kérdésem: mit fog csinálni a labdákkal? — Azt rögtön meglátja _válaszol. S átvesz két fél labdát,, vagyis egy egészet középen kettőbe vágva. Olyan» mint egy-egy csésze. Telemeriti grpfzoldattal s ráönti a fémlakocskákkal három részre osztott agyagszoborra. Aztán megint, egészen addig, mig egy parányi - sem látszik ki az agj ágból, hanem az egész szobrot a „figyelmeztető“ gipsz kék szinü oldata fedi, körülijeiül fél centiméteres vastagságban. Amikor készen van ezzel a művelettel, kifordítja a labdát. A gi-pszmaradék szétmorzsoiódik s egyszerre kihull belőle. A labda tiszta, mintha megmosták volna. — Látja, erre való, _ magyarázta _• Ha pléh, vagy más edényt használok, . abba nagyon beieszárad a gipsz, a tisztítás sok időt vesz igénybe. Nekem pedig kevés az időm. A figyelmeztető gipsz után agyagoldattal huzza be a szobrot, hogy a következő gipszréteg ne kössön nagyon a figyelmeztető réteghez. Az agyag-behuzat fölé stukatur-gipszet önt, mely a figyelmeztető réteg rögzítésére, erősítésére szolgál Közben a szobor, a rárakott vastag gipszrétegtől teljesen elveszíti eredeti formáját. A fej alaktalan fóhér tömbnek látszik, a nyak összeolvad a váltakkal, olyan az egész, mint egy hóember, a formálás megkezdése előtt: szemek, orr, száj és fülek nélkül. __ Amikor ennyire jut a munkában, vésővel, az elválasztó fémlapocskák mentén rést üh vizet önt j be és a szétfeszített gipszet három darabban’ leveszi. Ezzel megkapta a negatívot. A fehér jel- mezétő' megszabadított agyagszobor vizesruhába csavarva felkerül egy állványra, helyét pedig, a márványtetős, lapos asztalt átadja születendő gipsztestvérénck, mely ugyan még csak negatív állapotban fekszik a műterem kövezetén s tűri, hogy langyos vizzel lemossák róla az agyagot. Pár perc múlva teljesen tiszta, halvány kék színben csillog- Ekkor szappanyos vizzel mossák. Minden esetben ecsettel. Vágóné a faliórára néz. Pontosan féltizenegy. Leteszi a szerszámot s beszalad a lakásba. A csukott átjön át visszakiált: _ Erzsébet! Hámozva eszi az almát? _Nem, nem,__tiltakozom.__Csakis héjjastól; abban van a vitamin. _Milyen jól tudja, — mosolyog fel Vágó a „páholyomra", ahová közben szép piros almákat adott fel a felesége. Csak most látom, hogy milyen maszatos a művész arca. A szemhéjjá, álla. homloka, fehér, a felfröccsent gipsztől. _ Így. Kész,_magyarázza s a negativ da rabokat felfekteti a márványtetőre. Külön-külön rriindepikbc- hig gipszet önt s belé növényi rostokat helyez, hogy az anyag jobban kössön és ne legyen- törékeny. A mnnka fáradságos oldala A negatív részek összeállításánál megint szüksége van „Péterre", ki általában jobb keze a szobor' technikai, előállításánál. Ő óvja most is az egyes darabokat a széthullástól, miközben férje erős spárgával, s dróttal átkötözi, majd vaskapcsokkal rögzíti az összeillesztett részeket. Aztán újból sürü gipszoldatot önt bele alulról és |el emeli a szobrot, megforgatja, hogy az oldat egyen letesen eloszoljon a fejben. Ez a legfárasztqbb fizi kai munka. Nehéz a gipsztömb s egyedül kell for gatnia. Ki is pirul alaposan, amire készen van MUNKA UTÁN Szerszámaim között ülök, szelid világban, leengedett karok, belülre látó szemek között a délutáni nagy elkészülésben. Csönd csipkézi gondolataimat, terveim nyugtalan agarai némán néznek az elvérző nap felé... De jön az ének, az ezüst vizsugár! Napsütötte kedvem fülelő legelőin nőnek a dombok, a vihar utáni szelíd csobogás mellett megtérnek [a percek: az idő szorgalmas gyermekei fejemben, Ini, ágyukat [megvetették. ö, vüág jöszagú darab kenyere, édes anyaíöldiink! Lábaim lefelé nőnek, a te dobogó méhedbe nőnek, hol a visszhang terem, hol a sugárfejü jövő előtt májusok vetkőződnek s a márvány megfogamzik. Mosii Térhullámok színesítik a munka tereit, fénydombokon, mint vén gyermek, szövöget az elme: a jövendő erős vásznát gondolatok tenyereiből mun[kálju s fölötte, mint érett gyümölcsök, ragyognak a c-dilit» gok. Beteilő világ! Én ismerem titkos gödreidet, hisz itt fekszem most Is lélekzö bőröd alatt; énekem a le lélokzeted, a te fájdalmad az én alakulásom kínjai, emelkedő ütemeidre lépek, nngylombu fáiddal növek[szem s ha meghalok: Kézfogásom ereje virágként pirosodik homlokodon! KIS FERENC. verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokán. Aztán tovább önti bele a gipszet s a gipszbe mártott rostokat, egymásután helyezi el a szobor alsó részében is, úgyhogy a kezdetben tátongó négyszögü ürességből csak parányi kerek nyílás marad- Fontos a gyors munka, mert a gipsz pilla- nat alatt szárad. Az egyik percben még hig oldatot önt be, a másikban már talpra állítja a szobrot. Meg is száradt. Megszabadítja a spárgától, dróttól, vaskap- csoktól s vésővel bontani kezdi a gipszet a fejnél. Bátran üti a szerszámot fakalapácsával s darabokban omlik a gipsz, a rost, mig egyszerre kék szin villan ki bentről. — No, itt vigyázni kell, _ tanít Vágó. _ A „figyelmeztető gipsz“ arra int, hogy bennebb már csak csinyján bánjak a szerszámmal, mert megsértem a szobrot. Most érti ugye. hogy miért hívják „figyelmeztetőnek" s miért kék szinü? Csakugyan csak most értem. Pedig először is azt hittem, hogy mindent értek. A figyelmeztető réteg aztán egyetlen érintéstől lehull s szabadon áll a szobor- Tükörsimán, finoman és patyolat-fehéren tekint reám az idegen férfi arc. — Most még milyen teendők vannak? _kíváncsiskodom. _ Most finom szerszámmal vésem a jellegzetesebb vonásokat, aztán patinázom, hogy szint és fényt kapjon a szobor. S hozzá is fog. hogy az utolsó simításokat elvégezze. Müvészdal, Az üvegtetős műterembe besüt a nap s körül aranyozza a szobrokat, a képeket a falon s egy karcsú fikuszt. Vágó énekelni kezd. Azaz, hogy inkább csak dudol magában egy szöveg nélküli, ismeretlen melódiát, amelyet eddig még soha senki sem hallott. Sem nem népdal, sem nem üiüdal* nem operett és nem opera. _müvészdal. RögtönrÁ tői, ötletszerűen született meg a művész lelkében az alkotás lázában. .-Stilszerti muzsika-.. A pápai i zene t, 'Amíg dolgozik és énekel Vágó, félrevonulunk a feleségével és beszélgetünk. Szóba kerül Róma s a közeli római ütjük. Aztán elszólja magát: _ Ha majd a pápát fogja mintázni-.. Ebbe a csonka mondatba belekapaszkodom s addig faggatom, mig bevallja, hogy decemberben levél érkezett egy erdélyi reprezentativ személyiséghez, az akkor éppen Rómában tartózkodó Máj- Path püspöktől. A levél, melynek másolatát nekem is megmutatja, a férjéről is megemlékezik:’ „Tegnap voltam a szenatyánál __ irta Majláth püspök _akit még egyszer sem láttam olyan kedvesnek, megértőnek és türelmesnek az én olasz tudásommal szemben, mint most. Vágó Gábornak azt izeni, hogy a szentévben annyira igénybe van véve, hogy egy percig sem ülhet neki» azonban a nyári hónapokban az audienciák szünetelnek és akkor nem mondja, hogy nem fog neki szolgálatára állant. Ez nem pozitiv Ígéret, hanem reménység, amit neki nyújt- Ez több, mint amit négy év óta művész kapott, mert mindenikot elutasította a priori.“ Ez a Vágóra vonatkozó része a levélnek. Alább még megemlíti a Püspök Ur. hogy a Szentatya hosszasan nézte az ő szobrának fényképét és azt mondotta: „la fatts bene“, a Báthoryé pedig a íőkamaramesternél maradt és Doici eardinális- nál. Vágó felfigyel. Észrevette, hogy miről beszélgetünk. _, Erről a levélről ne Írjon az újságba _ mondja _s az öntésről se írjon semmit. __ Miért? „ Csak úgy..Nem tettem ígéretet, hogy ne lehessek szo- szegű. Mert éreztem, hogy nem tudok hallgatni, hogy írni fogok arról a kedves délelőttről, amit a műtermében töltöttem s a pápai üzenet fölött sem tudok egyszerű tudomásvétellel napirendre térni. Ez sokkal több, sokkal nagyobb annál, hogy . hallgatni lehessen. S ha Vágó annyira szerény, hát mi nem vagyunk azok, mi bizony büszkélkedni is szoktunk néha. ha okunk van rá... Itt pedig igazán van, mert jól tudjuk, hogy Vágó kiváló tehetségével, a szegénységében is derűs világnézettel és ambiciózus kitartó munkával jutott el oda, ahol ma áll. S mi szeretettel kisérjük felfelé Ívelő élet- utján, hiszen közülünk való, Erdély talajából sarjadt ki és Erdélynek szerez dicsőséget... Bajkó Erzsébet, &<* téiMiium*** J
