Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-21 / 16. szám
Vasárnap, 1934, január 21■ iHHHMBHtnHHMi KELETlUjSao mi—mi miii uh ii uhuit—I H VASÁRNAPI KRÓNIKA ■■■■■■■■■WBwaHwgBwaBBgHgrwnincriiaH a tEmamsmmmmmmm Az utolsó bölény Egészen véletlenül hallottam meg, hogy egy vidéki kúrián, ahol évek óta a vendégszerető ház „lengyel“-je volt, meghalt Ippi Bideskuthy György végzett földbirtokos, később — még a magyar világban — kataszteri becslő- biztos, életének utolsó éveiben pedig öreg házi bútor, vendégek mulattatója, még nyugdíjas sem, mert sokkal kényelmesebb és rátartibb volt a vén gavallér, semhogy nyugdíj kérvények szerkesztésével töltötte volna az idejét. Ez az egyszerű halálhír emlékek rengetegét mozgatta meg bennem abból az időből, amikor még Kolozsvárnak, nem pedig Clujnak hívták a kincses várost. Sajnos, Bideskutby György uramat személyesen nem ismertem. De sokszor megbámultam a néhai Gárdonyi- kávéházban gömbölyű alakját, har énsnn ki- pödört bajuszát, kerek tatár-fejét és feszülten figyeltem, amikor társaságának előadást tartott a tokaji és az erdélyi borokról és tüzesen kelt szükebb hazánk bortermésének a védelmére- Mindig Petőfi Sándor „Magyar nemesiét juttatta az eszembe cs hogyha megláttam, önkéntelenül, gondolkozás nélkül ismételtem magamban a halhatatlan Petőfi sorokat: Őseimnek véres kunija Fogason függ, rozsda marja Rozsda marja, nem ragyog. Én magyar nemes ragnak. Mert nemes és vitézlő Ippi Bideskutby György már ..az én időmben is“ merő anakronizmus volt. Utolsó mohikánja egy korszaknak amel5ret már mi is csak hírből ismertünk, amikor ügy is bőségben, irigyelt gazdagságban élhetett a falusi hétszilvafás, hogyha csak az ambitusról figyelte félszemmel a béreseit és azzal dicsekedhetett, hogy „nem irok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok“. Az is igaz, hogy az ilyen virtschaft mellett lassanként elúszott az ősi vagyon, de a hoppon maradt utódok azért nem estek kétségbe, a vármegyeházán, vagy legrosszabb esetben egy minisztériumi iktatóban adódott valahogy egy irnoki állás, amely mellett el lehetett baktatni a sirig. Bideskuthy Györgyről nem hiába jutottak eszembe Petőfi sorai. Szakasztottal! úgy járt ő is, mint a pipázgató és könyvet elvből nem olvasó hires elődje. Néhány évtizeddel ezelőtt talán kétezer holdnyi birtok mindenható ura volt a Szilágyságban. Négylovas hintón járt be a szilágysági városokba, különösen olyankor. amikor meghallotta, hogy a szálló nagytermében 'szülészek ütötték fel a tanyájukat Bideskuthy György ilyenkor volt igazán elemében. Kurizált a primadonnának, megesett, hogy megvásárolta az előadás összes jegyeit és egymagában hallgatta a színpadon csetlő- botló ripacsokat és a súgót,,aki nem egyszer többet hallatta a baritonját, mint a főszereplők. Bideskuthy azonban már elvből sem nagyon szerette az irodalmat. Hallgatott! hallgatott egy ideig, amig tartott a türelméből, do aztán felkiáltott a színpadra: „elég volt, gyerünk vacsorázni!“ Az előzékeny és alázatosan hajlongó direktor erre természetesen boldogan teljesítette a parancsot, annál is inkább, mert ő is alig várta, hogy a nézőtéren félrerakják a székeket és felteritsenek. Folyt a pezsgő, húzták a cigányok és reggel felé a horkolva szunyókáló Bidcskuthyt úgy helyezték cl a négylovas hintóbán, hogy semmiről sem tudott és csak akkor ébresztették fel, amikor a kúriája előtt álltak meg a táltosok. Más alkalommal, egy 24 óráig tartó lumpolás után, az előadást már megkezdték, ami kor Bideskuthy beállított a színházba. Történ: tesen úgy adódott, hogy a nézőtér zsúfolásig megtelt és az igazgató nemcsak a telt kassza miatt dörzsölte boldogan a tenyerét, hanem azért is, mert a gavallériában felülmúlhatatl méter mosott vászon 12 Lei t méter fehérnemű vászon 22 Lei 1 méter la Madapolam 36 Lei l méter paplanlepedö-vászon 73 Lei 1 meter 1 méter 1 mé er 1 darab reklámvászon ágynemű-vászon alsólepedö vászon abrosz, 6 szalvéta 17 Lei 29 Lei 66 Lei 155 Lei | lan, de bizony meglehetősen erőszakos természetű mecénást aznap sehol sem látta s remélte, hogy nem fogja megzavarni a telt ház előtt pergő előadás áhitatos hangulatát. Féltiz felé azonban kocsizörgés verte fel az álomba merült falu-város csendjét és a direktor ur rosszat sejtve hallotta, hogy a Bideskuthy- liiutó prüszkölő ménjei éppen a fogadó előtt állottak meg. A rossz sejtés valóra vált. A teljes napig tartó mulatozástól virágoskedvü Bideskuthy egyenesen a színpadnak tartott s a legérzelmesebb jelenet kellős közepében kiperdült a sugólyuk elé, utána a megrémült primadonna felé fordult s a közönség óriási gatidiu- mára és megrökönyödésére a nyilt színen megölelte. Még csak azt sem lehetett gondolni, hogy ez is a darabhoz tartozik, mert Bides- kuthyt mindenki ismerte. Az igazgató a haját tépte cs gyorsan összehuzatta a függönyt. Bi deskuthy azonban vérszemet kapott, lerántotta a primitiv függönyt és dőlingezve is kaptákba vágta magát, miközben sztentori hangon ordította: —- Ippi Bideskuthy György vagyok, akinek nem tetszik, azzal itt,' a helyszínen hajlandó vagyok párbajra kiállni. Döbbenetes csend követte a bejelentést, azután pedig a megbotránközott nézők, különösen a nők, szedelőzködni kezdtek- Bideskuthy pedig tovább folytatta: — Akinek pedig tetszik, azt vendégül! látom ma vacsorára. Csakugyan igy is történt, hétországra szóló, igazi uri-muri fejezte be közmegelégedésre a megzavart színházi előadást. Addig tartottak azonban a dáridók, amig egyszer csak elfogyott a föld a vándorszínészek patrónusának lába alól. így került aztán hozzánk kataszteri becslőbiztosnak. És ij»y so- roződott be a város legérdekesebb figurái közé. Itt már nem rendeztetett színházi előadásokat magának, de azért csak megtalálta a maga társaságát a „Nagy Gáborban“, ahol délután négy óráig villásreggelizett, hogy utána nyomban hozzákezdjen az ebédhez. Amikor az impériumváltozás bekövetkezett, egyszerre csendes ember lett az ippi végzett földesnrból. Szótlanul, borúsan húzódott meg a kávéház mélyében, mintha ő hordozná egyedül a vállain a magyarság tragikumát. De nem is voit ez felvett póz nála. Mikor a kétezer holdját dobraütötték, akkor dacosan rándított egyet a vállán, de most az öreg kuruc úgy érezte magát, mint a vesztes hadvezér. Egyszer csak eltűnt a városból. Mostani g hírét sem hallottuk, meglepetésnek hatott a halálhíre. Én már rég eltemettem magamban a mult sok-sok feledésbemerült, kedves emlékével együtt. Utolsó bölény volt, itt felejtett illusztráció Petőfi magyar nemeséhez- Voltaképpen örülnöm kellene, hogy ez a tipus a „nem iró, nem olvasó“ magyar típusa kiveszett, de a részvét egy tűnő könnyét mégis megérdemli tőlünk Bideskuthy György. Ö szegény megszenvedett fiatalkori könnyelműségéért egész generációjával együtt. Amit vétett, azt igazán megbünhödte. (sz.) Pertinax feltételesen ugyan, Je a francia kormány kukását jósolja (London, január 20.) Pertinax cikket irt egy angol lapba, amely szerint Chautemps- kormánya a jövő kedden, amennyiben. Ibarne- garay képviselő megismétli interpellációját, hogy parlamenti vizsgálóbizottság állíttassák fel, le fog mondani. A lemondás annál valószínűbb. mert a Stavisky-kérdésben most már a szocialista párt sem hajlandó fedezni a kormányt. gjiiiiiiiHiii;^]ii'iji!iiiiiir»iiHiiii»iiir»iiimiiiiiiir*iiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiir^iiiiiiiiiiiiiglliiliillligiililillllilllBBlllllliiiillg|||||||lBlliffiiliiiiiiilligaiimilimiBiiiirn»iiiiFgi f-i , 1 „ I/, „ O / 11 ^ 100 modern, kényelmes szoba, Liftek Az Erzsébet t>mcélv»n Lrzsebet i\iralvne ozailo «»». hi*«-»*« w- — víz. Az étterem• és havéházBudapest, IV.» Esyetem ucca 5- ban minden este szalonzene, SRenü; i»60 P*
