Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-04 / 2. szám
Csütörtök, 1934. január 4. fCtirnUjsjtü T Gyalul Farkas nagy erdélyi magyarok életirója Negyven oldalas, vaskos füzetben gyűjtötte össze írói és ujsdgirói munkásságának adatait — Kötetekre menő újságcikkek, nyolc szinmii, regény, novella, fordított munka : ötvenegy év gazdag termése (Kolozsvár, január 3.) A maga nemében igazán páratlan i'üzet hagyta el a napokban a sajtót. A pontosan 40 oldal terjedelmű könyvecske, amely „Irodalmi munkásságom“ cimet viseli, csak kis részében életrajz, hanem pontos felsorolása azoknak a regényeknek, tanulmányoknak, szakdolgozatoknak» eredeti és fordított újságcikkeknek, amelyek ötvenegy évi crnyedetlen munkássága alatt Gyalui Farkas dr. ny. könyvtárigazgató tollából kerültek ki. Ez a füzet azt is illusztrálja, hgoy mennyit dolgozik egy szépirodalommal is foglalkozó újságíró élete folyamán. Mert általában a közönség az újságírót léha, munkátian emberként Ítéli meg, aki odafirkant néhány cikket és ezeknek a szórványos Írásoknak a jóvoltából szerzi meg magának a könnyű élet feltételeit, bizonyos félelmetes presztízst és esetleg a közismert nevet. Már csak ebből a szempontból sem volt tehát haszontalan munka az, amit Gyalui Farkas végzett s amivel megmutatta azt, hogy a könyvalakban megjelent müvektől eltekintve sok-sok kötetre megy azoknak az újságcikkeknek a száma, amelyeket egy szorgalmas irópublicista megírt’ vagy _manapság a kézzelirás kezd kimenni a divatból _ gépbe diktált, vagy saját maga legtépelt. zőséget» igazán ártatlannak, sőt humorosnak tűnik fel a Gyalui Farkas ellen emelt plágiumvád. Pedig emiatt Ady Endrével n'icg lovagias afférja is támadt, mert a nagy magyar költő, akiről köztudomású volt, hogy a kritikát semmi vonatkozásban sem tűri, egy Gyalui-nyilatkozat után megismételte az „Uraságod idegen“-nel kapcsolatban a régi gyanúsítást, mire Gyalui Farkas provokáí- tatta. Régi dolog azonban ez már, de egyszer mégis csak le kellett szögezni ebben a kérdésben is az igazságot A szépiró. Gyalui Farkast a mai olvasó erről az oldala ról alig ismeri. Pedg én még emlékszem arra a luimoreszk-gyűjteményiére» amelyet dákkoromban olvastam s amelyből még ma is emlékezetemben maradt az a csípős szatíra, amellyel Gyalui a kolozsvári uccák rázós kövezetét a még ma is sok helyen megtalálható „macskaköveket kifigurázta, így, amint az évszámok alá szedett kisebb szép- irodalmi dolgozatok sorrendjét nézegetem, esak: ugyan úgy látom, hogy a Gyalui Farkas irodalmi munkásságát a humor jellemzi legpregnánsabbul. A felsorolásban több helyen szerepel a Keleti Újság is, ahol 1924-ben egy egyfelvonásosa jelent meg. Legutóbbi hosszabb szépirodalmi müve Teleky S. gróf életrajza ,»Az ezredes“. A bibliográfus. Gyalui Farkas mint szakember is igen jelentős munkásságot végzett. Irodalomtörténeti, biblografiai, könyv tártani, történelmi tárgya könyveiből és füzeteiből huszonhat jelent meg és hasonló tárgyú cikkeiből és tanulmányaiból pedig majdnem megszámolhatatlan. Gyaluinak nagy érdeme, hogy egész életében számon tartotta az erdélyi magyarság nagy értékeit és alapos, pontos adatokban gazdag tanulmányokban irta meg életüket. Hogy csak néhányat említsünk azokból a nagy nevekből, amelyeket az utókor számára Gyalui Farkas is megörökitett, ide Írjuk, hogy Jakab Elek, Bálint Gábor, Szilágyi Ete (Szilágyi Dezső hires kolozsvári professzor-bátyja), Brassai Samu, Sárkány Ferenc, dr. Kánitz Ágost, Hindy Árpád, Finály Henrik, gróf Lázár István, Tótfalusi Kis Miklós. Petelei István, Szász Gerő, Czetz tábornok, Tömörkény István, Gáman Zsigmond, Hegedűs Sándor, Tóth Béla, Gyar- mathy Zsigáné, stb. méltó életirót kaptak benne. Gyalui Farkasnak ezek mellett régi szenvedélye a kritikairás, amiről a füzet részletesen be is számoi. Ilyenirányú munkásságát komoly szakismeret, alaposság és elfogulatlanság jellemezte mindig. Ezek a sorok csak vázlatosan foglalkoznak ugyan Gyaluj Farkas irói és újságírói munkásságával, de az ötvenéves forduló után igazán megérdemli az erdélyi sajtónak ez a mindig önzetlen és nagyíudásu munkása, hogy megjelöljük helyét az erdélyi irodalom és publicisztika történetében. A legöregebb erdélyi újságíró. Talán nem fogja rossz néven venni Gyalul Farkas,_ hogyha a legöregebb erdélyi hivatásos újságírónak nevezzük, ötvenegy évi irói és újságírói működés után remélhetőleg nem bántják ilyen hiúságok, ámbár Gyalui ma is fürgébben mozog az uccán, mint nem egy tejfölös szájú riporter- kolléga. Ha lapkiadó volnék, meg is próbálkoznék Gyaluival, mint riporterrel és biztos vagyok benne, hogy sokkal fürgébben nyomozna egy-cgy szövevényes bűnügyben, mint nem egy fiatal újságíró. Gyalui a füzet elején elmondja életrajzát is. Ebből tudjuk meg, hogy már mint a kolozsvári református kollégium diákja dolgozott újságba és Petelei István kínálta meg először szerződéssel. Később a Budapesti Hirlap kolozsvári munkatársa lett és ezt a fontos és értékes pozíciót évtizedeken keresztül megtartotta. De ugylátszik, Gyalui mindig praktikus ember volt Is érezte, hogy az újságírói pálya mégsem elég biztos kenyérnek. A kolozsvári egyetemen végzett, majd 1891-ben kinevezték az egyetemi könyvtár tisztviselőjévé. Fokról-fokra emelkedett, amig 1911-ben könyvtárigazgatónak nevezte ki Ferenc József és egyidejűleg az EME könyvtár igazgatója lett. .Nyolc évvel ezelőtt, 1926-ban nyugdíjazták. Gyalui, a fordító. Franciából, németből és angolból fordított reglényeket, novellákat és színmüveket Gyalui Farkas. Csak éppen megemlítjük, hogy az ő révén is került bele az intelligens magyar olvasó közönség köztudatába Maupassant< Coppeé, Verne Gyula, Zola, aztán Carmen Sylva, a poéta és egyben román királyné, Kielland Sándor, a nagyszerű norvég iró, Lindau, Márk Twain. Igaz, hogy mindezek a nagy nevek jellegzetesebb és nagy ob b- szabásu müveikkel nem a Gyalui Farkas fordítói tollán keresztül jutottak nexusba a magyar közönséggel, de annyit mégis a Gyalui Farkas számlájára írhatunk, hogy ő már akkor fordított müveikből, amikor nálunk jóformán m|ég a nevükről sem tudott senki. Gyalui és Ady Endre. Nyolc színmüvet irt Gyalui Farkas s köztük a „Mézeshetek után” Budapesten a Vígszínházban is színre került, az „Alhambra rózsája“ cimü operettje pedig, amelynek zenéjét Serly Lajos irta, Amerikában, sőt Oroszországban is tetszést aratott. Nyolcadik színmüve a sok vitára alkalmat adó „Uraságod idegen", amely miatt Gyalui többizben is támadások pergőtüzébe került. Plágiumnak minősítették a bohózatot, pedig ö sohasem tagadta és most is felemlíti, hogy a kis darabot francia ötlet alapján irta. A mai színpad dzsungeljében, ahol egész darab-gyártó üzemek vannak, amelyekben egy-egy neves színműírónak csak azt a szerepet szánják, hogy vállalja a szerCapltol Mozgó Pí||»|]a|| * Jön a legújabb filmszenzáció l •* mmM. • ■'Vv W e (SKANDAL IN BUDAPEST) QaAi Franciska, - Fant Hftrblger, - Széke Szakáll. Ma utójára! Anny OndVtt legremekebb vigjátéka: Hoffmann, kisasszony meséi (a szőke bestia) Tüzkatasztrófa — a fíitetlen pincelakásban A gyerek felborította a petróleum-lámpát: hárman ósszeégtek (Sz&tmár, január 3.) Megrendítő szeren- csétlonség történt szombaton éjszaka Szatmá rön. Frenkel József, egy szegény házaló citromárus, aki hat apró gyermekével a pincelakásban lakik, gyermekeivel együtt egész télen át fíitetlen szobában aludt. Szombaton este mielőtt Frenkelék nyugovóra tértek volna, a másféléves Lajost anyja maga mellé vette, hogy ne fázzék. Közvetlenül az ágy mellett volt az asztal, amelyen egy petróleumlámpa égett. Frenkelné lecsavarta a lámpát, majd kisfiát magához szorítva, csakhamar álomba merült. Körülbelül éjféltájban a gyerek felébredt állmából, felült az ágyban és játszani kezdett a lámpával, amelyet játék közben magára rántott. A következő pillanatban a gyerek ruhája tüzet fogott és hatalmas lánggal égni kezdett. A gyerek jajveszékelésére legelőször az anya ébredt fel, aki élete kockáztatásával magához ölelte az égő gyereket, de eközben az ő ruhája is tüzet fogott. A szétfolyó petróleumtól már az ágybéli is égni kezdett és a lángok a szalmazsákba is belekaptak. Ekkor ébredt fel az apa, aki a nagy füstben és a lángok között meg akarta menteni feleségét és gyermekét. Időközben a házbeliek is észrevették, hogy a pincelakásból füst szivárog ki. Berohantak a szobába, ahol apa, anya és kisfia eszméletlen állapot ban, súlyosan összeégve feküdtek a szegényes szoba padlóján. Az udvarbelieknek nagynehezen sikerült el fojtani a tüzet. Azonnal átszaladtak a közelben lakó dr. Frischmann Dezső orvosért, aki a sebesülteket első segélyben részesítette. Legsúlyosabban az anya sebesült meg, akinek mindkét karja, lábai és arca égett össze. Frenkel és kisfia is harmadfokú égési sebeket szenvedett. A hármas szerencsétlenség sebesültjait vasárnap reggel a mentők beszállították a kórházba, ahol azonnal ápolás alá vették őket. Frenkel és a kisfiú állapotában mára némi javulás állott be, azonban Frenkelné sérülései olyan súlyosak, hogy felépülésében kevés a remény MEGJELENT: VÁSÁRHELYI JÁNOSNAK H ITTEM, AZÉRT SZÓLOTTÁM« cimü könyve. A könyv szerzőnek32 prédikációját, 20 esketési és 24 temetési beszédjét foglalja magában. Besze réz he tó a Minerva Rt. könyvkereskedésében Cluj — Kolozsvár.
