Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-10 / 284. szám
Vasárnap, 1933. december 10. A fenyők lelke A hegyek felől megindulnak ilyenkor a fenyők. Havas, fehér világ mozdul meg Ős fenyves erdők szive dobban. Erdélyi bércek sóhajtása hallatszik, mint rejtett vágyak zokogó sírása. A fenyők zizegve suttognak össze és a völgyek felé mutogatnak, ahol emberek laknak. Nagyon várnak valamit, mint az emberek. Talán inkább valakit, akinek belenézhetnek boldogságtól sugárzó két szemébe. Egyik esztendőben elgondolkozva szemléltem karácsony előtt a fenyők vándorlását. A tehervonat minden kocsija tele volt gondosan csomagolt fenyőkkel És nemcsak egy tehervonat ment az Alföld felé. Azt hallottam, hogy Szolnokon, Félegyházán, Pesten a keleti pályaudvaron, örömtől könnyező szemekkel simogatták az erdélyi fenyőket. Talán azért, mert karácsony bms,őségé, melege és boldogsága jutott eszükbe. Talán a szép gyermekkor karácsonyi varázsa, pislákoló gyertyácskák fénye, kántáló gyermekek vig danája, betlehem esek pattogó köszöntője visszhangzott a lelkűkben.. De talán leginkább azért, mert a kivándorló fenyők üzenetet hoztak a messzi havasok aljáról örökzöld komor fenyvesek világából Minden fenyőben tengernyi sok lélek van. Üzenet és lélek. Léleküzenet. Nagy hegyek mélységeitől. Havasi tájak bársonyos gyopár jótól. Temetőink örökzöldjétől és kicsi templomunk csilingelő harangjától Zsuppfödeles kunyhóink komolykodó uccájárói és a legelső karácsonyestétől melyet életünkben legelőször megértünk és éltöltöttünk. Sok lélek és sok üzenet, tajtékkal tarajozó, hullámos lélek- beszéd. A fenyők eleven, beszédes lelkét leírni lehetetlen, mikor lelkűnkbe befogadni és min den szavát lelkesen utánérezni is olyan nehéz. Gyermekkorom után sok esztendővel fordultam meg a mi kicsi falunkban. Majdnem minden a régi volt. Az emberek megöregedtek, de hiszen én is éreztem már az évek terhét. Vastag, zömök templomtornyunk most is méltósá- gosan mutatta a tekintélyt. Régi iskolánk a faluvégen némán állt, mint ezeréves sfinksz, de visszhangozta a gyermekzsivajt és gyermekörömet, mint egyiptomi gúlák kőkockái a napsugár szépséges zenéjét. Minden a régi volt, még a jó öreg kántor is, aki mintha végig- sipwgatött volna az arcomon, erőre biztató kezeinek meleg gondoskodásával. Minden a régi volt, de valami mégis megváltozott. Falunkkal szemben a kőszáli hegyoldal elveszett. Nem láttam a fehérlö nagy sziklákat és a köves hágót. A nagy meredeket, melyet annyiszor megmásztunk pitykézéshez szükséges fehér, kavicsokért. Nagyon ünnepélyes és nagyon szép volt most ez a hegy. Mintha megnőtt volna és karácsonyi ünneplőbe öltözött vohva. Megállapítottam, hogy annyi évek múltán a kőszáli szildás bércei egészen elborították a fenyők. Székely fenyő a szildák csúcsára is kitelepszik, csak annyi földet találjon, ahová gyökereivel kapaszkodhassék. A köves, száraz sziklabércből fenyves lett. Akik a fenyvest ültették és fölnevelték, azok már a temetőben nyugosz- nak. De édesapáink lelkének üzenete a fenyők nyelvén beszél hozzánk, A fenyők, hegyek, havasok, sziklás bércek nyelve külön erdélyi nyelv. Más beszéde van itt a földnek, külön erdélyi lelke a hegyoromnak és a lombos erdőnek. Másként beszél a Kar vasi csermely, mikor örökzöld fenyvesek között szikláról sziklára ugrál és kristályos vízéből Gyilkostó, Szentannató, vagy a fagarast havasokban annyi játszi tengerszem lesz. Más kent beszél nálunk a suttogva zizegő nád és a Bekecs erdőségeiben busongva dudorászó pásztort >linkó. Más itt a hang, a beszéd, az Ojtor és Nemere nyelve, a Maros és két Küküllö szegélyezett útja, más a rét vadvirága, a berkenyebokor ága, a nefelejcsvirág égboltozattól lopott kékje, meid más itt a föld és a földnek szive, beszélő ajka, mert más itt a föld leibe a történelem lelke. Az én lelkem és a te lelked, ősapáink mindig élő lelke. Erdély lellce ez, az erdélyi lélek. Erdély lelke nálunk a föld és ember lellce. Erdélyi föld és erdélyi ember közös érzése, gondolata a közös szivdobbanásban. Együttérző örömben és fájdalomban fejeződik ki az erdélyi lélek. Ember megérti a föld beszédét, a föld pedig az ember lelkit. D?. hát mi is lehet a fold, az ember és a lélek, a hang, beszéd és az KriF/rrfTtsxn it s Nem csak RENDES SZÉKLET, hanem ELEGENDŐ SZÉKLET is okvet énül szükséges a jó közérzethez, a tökéletes egészséghez A közönséges betegségek legnagyobb része, az indokolatlan ingerlékenység számos esete, rossz közérzet a székrekedés következménye, legyen az akár enyhe, akár súlyos. Ez természetes is, mert egyetlen szervezet sem lehet egészéges, ha nem működik normálisan. Az enyhe szekre krelcedés ÁRA LEI 20.- 33,- 88.Az enyhe székrekedés, a tökéletlen kiválasztás még veszélyesebb, mert köny- nyen elhanyagolható. Az emberek nem gondolnak arra, hogy még kis meny- nyiségü méreg is megzavarhatja a szervezetet. Számos készitmény görcsöt, hasmenést, hányingert, számtalan székletet okoz, ami miatt sokan kerülik a hashajtót. Az a hashajtó, amely ezeket a kellemetlenségeket és fájdalmakat okozza, káros. AR I IN az ideális hashajtó, Egyszeri és tökéletes székletet okoz, görcsök nélkül, mint a normális u- ton. Segíti a beleket, hogy kötelességüket elvégezzék, anélkül, hogy izgatná azokat. ARTIN a bizfos szer a székrekedés ellen érzés, hogy ennyire összetartoznak és ennyire rokonok- Arculatuknak közös a vonása, jajszavuknak élesen fájó a sikoltása, örömük, lelkesedésük és keserűségük egyformán teremt sorsközösséget és megszünthetetlen testvériséget. Serdülő koromban nyárutóján havasra vezetett az utam. Ősz felé járt az idő és az éjszakai hűvös elől pásztorok tanyáján töltöttem az éjjelt. Az öreg pásztor nagyon gondoskodott rólam és ugyancsak rakta, elhunyó parazsakra a friss fahasábokat. Fellángolt és nagy lobbot vetett olykor a tűz, szép szelíden sütött, világított a hold és én a fények világánál áttekinthettem az egész háromszéki rónát Kovásznáig és Csernátonig és mintha Eresztevényben Gábor Áron sírját is láttat» volna. Valami furcsa ébrenálom vett rajtam erőt. Olykor siró zokogás, nyögés, halálsikoly ütötte meg füleimet. Hangos kiáltás, majd busán panaszló szó, gyermekek sírása és ellenséggel csatázó hadfiak csatakiáltása. Összerázkódtam a félelemtől és megkérdeztem a pipáját Hpolgató öreg pásztort, hogy vájjon ő is hallja a néma föld változatos, hangos beszédét, mert én nagyon sok hangot hallok. Az öreg úgy nézett rám, mint a legbölcsebb apa a házltüzhely mellett, mint a legtudósabb professzor a tanszékén. Szelíd hold fénye és pásztorfüzünk világossága elsimította arcán a barázdákat. Arckifejezése az volt, hogy ö mindent tud. És azt mondotta nekem, hogy a föld mindig beszél. Csudálatos szép dolgokat mond, de nem mindenki érti. Ti fiatalok, jól ügyeljetek minden hangjára, hogy meaértsé- tek. A föld mindent elmond, a barázdákon és friss ugaron, pásztortüzelc mellett és az illatozó kaszálások hervadó szénarendjeinél. A föld nagyon ismeri az embert és azért beszél sok mindent hozzá. Erdély lelke mindig beszél nekünk földjével, hegyeivel, völgyeivel és karácsonyi fenyőivel. Erdély lelke eszme, gondolat, cél és igazság. Ezért van a külön erdélyiségnek jogosultsága és hivatása. És ezért van, hogy Erdély lelke most sóhajt, panaszol, cseng és imádkozik. Falunk és városunk tájéka, szülőföldünk szép határának képe felejthetetlenül él mindnyájunk lelke előtt. Naponkint látjuk, érezzük és folyton felé je nézünk. Ez a lélek lebilincselő varázshatalma, Erdély lelkét nem szabad elfelejteni. Hűtlenségünk a mi emberi mívoitunk, jellemünk és lelkületűnk legsötétebb szégyenfoltja lenne. P. Tréfán Leonard. íj li jî lîjî IÎIIIÎII ii lí li ji ji li li li ji ji ji li ji ji ji ji ji li I Anyák! LITSCHEL BABY-CRÉM, az Ideális gyermekkenőcs, ame’yn^k egyetlen gyerme'-s70bából sem szabad t iányoznia. Biztosan megvédi csecsemő é a Kipallástói, a makacs, viszketeg, b< rkiüté-eket meggyógyítja. A durva bőrt megpuhitja és ■ mává teszi. Kapható minden gyógyszertá bin és drogériában vagy a készítőnél: Ulschel Emil gyógyszertára« ban. Dej—Dés. [i li ji ji li ji ji |j ji li IÎ lí li á >1 li ti lí 'i li fi li IÎ li »i ii n iij
