Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-09 / 283. szám

Szombat, 1933. december 9. Ktim-tíjsm, nBOKíiBBnam a kérdést, nem kezelhetjük azzal a könnyelmű­séggel, mely csak fokozná a bajokat. Az inflá­ció gondolatával kapcsolatban szokták emle­getni a restabilizációt, amire vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy az viszont elsősorban nem­zetközi gazdasági kérdés. Ennél figyelembe kell venni, hogy az csak egyezményileg old­ható meg, de egyoldalulag nem. Az egyoldalii megoldás a legsúlyosabb nemzetközi represz- száliákat, megtorlásokat idézné elő. Gazdasági párt vagyunk. — Azt halljuk a Magyar Pártról gyakran, hogy a régi közjogi és presztizs-kédéseken lo­vagoló magyar pártok mintájára többet fog­lalkozik például a nyelvkérdéssel, mint a ké­ny ér gond,okkal és a gazdasági kérdéseket félreteszi. Ha a régi és mostani állapotok kö­zött teszünk összehasonlitást, mindenekelőtt szerény nézetem szerint figyelembe kell venni, hogy az 1918. előtti nemzetiségi és a mostani kisebbségi helyzet között nagy különbség van. Nem kívánom összehasonlítani az akkori és mostani kulturális, vagy politikai sérelmeket, bár ezekben is nagy különbséget látok, csak azt akarom megállapítani, s ez nem vitatható, hogy akkor magánjogilag, polgárjogilag, tehát gazdasági téren semmiféle megkülönböztetés nem volt a kisebbségek és az uralkodó többséghez tarto­zók között. De most igen nagy megkülönböz­tetés van. Látjuk ezt a tulajdonjognál, a ház- adókivetésnél, nem is beszélve arról, hogy i egész községek legelőjét foglalják el, anélkül', hogy ez ellen orvoslást lehetne nyerni és nem beszélve nagy közbirtokossági vagyonok elvé­teléről. Még például az is előfordult, hogy egy uccában a vízórákat is csak a ntagynrokhak kellett felszereltetni, de a szomszéd román háztulajdonosoknak nem. így állván a dolog, kérdem, helyes lehet-e az a tanács, mely úgy szól, hogy például az iparosembernek nem a Magyar Pártban van a helye, mivel ez a párt nem foglalkozna a gazdasági kérdésekkel? Én merem állítani, hogy igenis, ha a román és a magyar iparosoknak sérelmük van, úgy a magyaré nagyobb, mert az övét tetézi még az is, amit azért kell viselnie, hogy ő magyar. S a magyart nem érti meg más, nem támogat! .ja, csak a ma­gyar. Ezért hiába tanácsolják egyesek a ma­gyar iparosnak, hogy más nemzetiségű iparo­sokkal karöltve igyekezzék orvosoltatni sebeit, megkísérelheti, de nem fog ott gyógyulást ta­lálni. A Magyar Párt az iparosság érdekeit épp olyan lelki­ismerettel védi, mint bármely más foglalkozású magyar embe­rét. Összevetve az elmondottakat, igenis azt állítom, hogy a Magyar Párt elsősorban gazdasági párt, mert a ma­gyarság gazdasági természetű sérelmei­nek eddig sem volt s ezután sem lesz senki más a szószólója. — Állítom, hogy gazdasági téren sem ma­radunk a többi pártok mögött. Természeti tény. — A Magyar Párt hasonló a családhoz, tá- gabb vérközösséghez, természeti tény, természetes képződmény, amelybe min­den magyar még akkor is bele tartozik, ha talán ki akarna szakadni. Nekünk össze kell tartanunk, a létfenntartás ösztönéből fakadó összefogással, mert enélkül soha semmiféle eredményt nem fogunk elérni. — Lássa be mindönki: az utolsó tizenöt esztendő alatti céltudatos gazdasági politika tobzódása sem gyöngyitett el annyira, hogy ki­ölte volna a nemzeti érzést belőlünk. Szerény­telenség nélkül mondhatom, hogy ez a Magyar Párt érdeme. Büszkeséggel, de önhittség, ön- magasztalás nélkül mondhatom, mert tényleg a csodával határos, hogy annyi csapás alatt sem gyengültünk el annyira, hogy nemzeti érzésünket ki tudták volna ölni belőlünk. Hála Istennek, ez ma is meg van és adja az Isten, hogy ezután is meg legyen mindnyájunkban. Kormányzataim! vásár zajában — A most hirtelen hekövetkezett válság újból, hét és fél év alatt immár hatodízben, országos választás elé állít. A válság bekövet­kezésénél és megoldásánál minket nem kérdez­tek meg, mi csak súlyos terhét viseljük annak. Maga a választás is teher. Újból szemünkbe ötlik az a tünet, mely a párthatalmi túl len­gésben rettenetes méreteket ölt és a választá­sokon is oly elfajuló módszerekre vezet, melyek alatt igazán a legrettenetesebben szenved az egész ország. Ebben a tülekedésben, mely egy­más marcangolásában jelentkezik, ebben a kor­mányhatalmi vásárban elmondhatjuk, hogy alig fedezünk fel különbséget az egyes pártok programjában. Azt kell mondanunk: itt volta­képpen csak a hatalmi éhség serkenti a párto­kat, hogy ily elfajuló módon feküdje­nek rá az állami kormányzás appará­tusára, ott aztán a szó szoros értelmében seprési mű­veletet végezzenek, megsemmisítsenek minden előző intézkedést, újításokat hozzanak, melyek mind megannyi megrázkódtatást, de nagyon súlyos kiadásokat is jelentenek. Ez a jelenség fokozott mértékben kell hogy előírja számunk­ra az óvatosságot. Elítélünk minden szélsőséget. — A kormány programjára csak azt mond­hatom: majd ha a cselekedetek ideje elkövet­kezik, akkor — aszerint, hogy helyesek, vagy helytelenek az intézkedések, — állást foglalunk a felmerülő kérdésekben. Ami a mi progra­munkat illeti, azt úgy hiszem felesleges külön ismertetnem, mindnyájan nagyon jól ismerjük és értjük. Csupán egyet akarok hozzátenni: mi továbbra is vezető eszmének tekintjük azt, hogy tartózkodni fogunk a szélsőséges irány­zatoktól, amelyek vallási, vagy faji ül­dözésben jelentkeznek s ezeket szivünk mélyéből elítéljük, ezektől mindig távol­tartottuk magunkat. — Mi a jövőben is épp úgy, mint a múltban tettük, megmaradunk a törvényesség és a rend alapján- Ez az egyetlen egy mód ahhoz, hogy követelhessük a magunk számára is a törvé­nyességet. — Ahogy eddig is, most is, úgy a gyakor­lati, mint az elvi szempontok azt Írják szá­munkra elő, hogy mi sem ellenzéki, sem kor­mánypolitikát nem folytathatunk, ott nincs számunkra hely, hanem az önálló lista az, amit a párt illetékes s Pokoli Rinok «tón teljes gyógyulás által. fog® millBS esetben bevSR szer Miaa I üíolúps&a I Idsg- és főfájás KÁsényl Spanyolsátha I Höiósos raegteiepsíss esetén. Tógát azonnal segít és a szívre - és gyomorra teljesen ártalmatlan! Van-e más hasontó szer, mint a Togal, melyről több ,tnint 6000 orvosnak oly »nagyszerű, írásban adott véleménye van? NINCS! i Togal oldja a hugysavat és így a bajt közvetlenül gyökerében támadja meg! Erősen baktériumölő! Nincs ennél jobb szer! a Biztosan használt | Ne-kísérletezzék más hasonló szerekkel! Mások már j megtették ezt Ön helyett és ők mind Togal-t szednek most! Egy kísértet Önt is megfogja győzni. Az ősi» szes gyógyszertárakban és drogériákban. Lei 52.— fóruma kijelölt s amit ajánlok ez alka­lommal is, mint a leghelyesebb és mint az egyedül követendő módszert. A magyarság bizalmával. — Azzal zárom szavaimat, hogyha nem erezném úgy, nem is merném kérni, de sze­rénytelenség nélkül úgy érzem, hogy a Ma­gyar Párt eddigi munkássága alapján joggal kérheti és elvárhatja, hogy a magyarság bizalommal kövesse és teljes erejéből támo­gassa, mert ezáltal saját magát támogatja. Amilyen arányú lesz ez a támogatás, olyan arányban fogja biztosítani munkánk sikeres­ségét. Uj magyar öntudat. A hosszas ünneplés után Szász Ferenc dr. mondott programbeszédet. Lelkes hanga be­szédben mutatott rá arra, hogy a sok sérelem­ből, ami a kisebbségeket érte, a magyar bajok­ból és nyomorúságokból úgy látja, hogy tij erdélyi öntudat van megszületőben, Ez az uj erdélyi öntudat bizakodással, áldozattal s ha kell harcos lélekkel tud küzdeni a magyar faj fennmaradásáért. Ezért nem félti a magyar­ságot a mai nehéz helyzetben sem. A tagozat választói nevében Zágoni Ist­ván dx’, alelnök beszéde hangzott el ezután. Isten iránt érzett felelősségtudása predeszti­nálta őt arra, hogy az Országos Magvar Párt élén egy egész nemzet számára a pártot is a lel- kiismeret pártjává tegye. — Amikor mindezeket megállapítom, csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy a mi lelki­ismeretünk is az övéhez kell hasonló legyen. A lelkiismeretben nem szabad különbségnek len­nie. Akár iparos, akár gazda, akár hivatalnok az a magyar, de a magyar legyen lelkiismere­tes és drága legyen az ő nemzetének ügye- Ne cselekedjék soha senki a lelkiismerete ellen, mert aki ezt teszi, sohasem tudja, hogy a halá­los ágyán gyermekei átka nem teszi-e még a sírban való örök álmát is békétleuné. Nem sza­bad elmulasztani azokat a feladatokat, melye­ket a nagy ügy érdekében meg kell tennünk. Ha megtesszük kötelességünket, akkor minden sikertelenség, akadály és nyomorúság közt is élni fog a mi népünk, mert ne feledjük el, hogy egy nemzet csak akkor hal meg, ha lelket el­veszíti, — Mig azonban lelke és lelkiismerete van, még a halálban is meg tud ujhodni. Mi minden nemzetnek tiszteljük az állásfoglalását, de cé­lunk, hogy a mi magyar nemzetünk álláspont­ját becsületesen diadalra juttassuk. Vásárhelyi János elnök záróbeszédében többek között a következőket mondotta: — Mi, magyarok nem kívánjuk azt, hogy az uralkodó nemzet körében egymásratörő pár­toskodás és gyűlölet hatalmasodjék el. Mi azt kívánjuk, hogy a szeretet, béke és megértés szelleme győzzön, egy nyugodt politikai élet biztosítsa számunkra, bogy vágyaink a kor­mánynál meghallgatásra, teljesítésre találja­nak. Hogy ezen a közös földön a különböző n<|- pek és nemzetek áldott, viruló, mosolygó életet teremtsenek, hogy akár román, akár Szász, akár magyarnak szült valakit ez a föld, mindenki tisztességben, megelégedésben és békességben éljen. Ez a lélekvezetés inspirál minket a mi politikai törekvéseinkben. Mi nem a szétszaka­dást, de a békesség lelkének diadalra jutását várjuk­— Én a Magyar Párt fő feladatát abban látom, hogy a magyar nemzetnek az élő lelki­ismerete legyen. Fontos tehát, hogy amikor a Magyar Párt élére férfiút‘állítunk, az lelkiis­meretes legyen. A Magyar Párt elnökét úgy is­merjük, mint akinek örökösen aggódó, kérdező lelkiismerete van és mint aki folyton keresi azt a szót, amelyre nyugodt lelkiismeretiéi mond­hatja kifelé is, befelé is: ez az egyetlen, amit cselekedhetünk. Az ő feddhetetlen erkölcse cs Az erdélyi sors és a magyar lelkíísmerei

Next

/
Thumbnails
Contents