Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-03 / 278. szám
Vasárnapi 1933, december 3. KEIETIÜJSXG VASÁRNAPI KRÓNIKA az e gyt Maniuhoz, őri szólok Talán 1916-ban lehetett, hogy a kolozsvári vasúti állomás jegypénztára előtt, az idegesen és türelmetlenül tolongó, libasorba felfejlődött utasok között véletlenül Mariin Gyula mellé kerültem. A már akkor is országos hírű román politikai vezér testén elegáns tüzérönkénteéi uniformis feszült. Nyugodt, jókedvű arcán mosoly ült, amikor köszöntésemre udvariasan a sapkájához emelte a kezét. — Hova, hova, képviselő úri — kérdeztem meg banális udvariassággal. — Megyek az ezredemhez, — válaszolta a már nem gyereksorban levő, megállapodott korú nagydisznód! tüzérönkéntes, akit a következő pillanatban már tova is sodort a hullámzó tömegMég megjegyeztem magamban, hogy milyen iskolázott politikus, európai modorú ember ez a Mauiu képviselő,, aki a magánéletbe sohasem viszi át azt az izzó, megalkuvást nem ismerő intranzigenciát. amely parlamenti beszédeiből, riépgyülési szónoklataiból ki szökött csendülni. Az impériumváltozás után a Consiliul Dirigent elnöki szobájában, román és magyar újságírók között láttam viszont a pályaudvari találkozás után először Maniut, aki azóta rangban ugyancsak előugrott. Az Erdélyt kormányzó Consiliul Dirigent elnökének hatásköre semminél sem volt kisebb a miniszterelnökénél. Ennek ellenére pedig, amikor a béreiénél meglátott, szívélyes, barátságos bangón elsőnek üdvözölt. Pedig akkor már én csak egyszerű kisebbségi újságíró voltam, ő pedig mindenható kormányelnök, azt mondhatnám, diktátor.' — Mi már jól ismerjük egymást, — mondta magyarul, amikor megszorította kezemet. Arra kellett gondolnom, hogy mégis csak kedves ember ez a Maniu, és magamban bosz- szankodva szidtam a politikát, amely erőnek erejével gyűlölködő agitátornak állította be a nemzetiségi politikust, holott kétszer is bebizonyította előttem, hogy a közvetlen, érintkezésből kikapcsolja az ellenségeskedést, — Ennek az embernek nem lehet más az alaptermészete — igy morfondíroztam, mint a jóindulat, a nemzeti elfogultságon felül emelkedő objektivitás, bátor és gerinces a paria menti szószéken, nagylelkű és szeretetreméltó a hatalmi polcon. így kutyafuttában ezt a jellemrajzot rögzítettem meg az agyamban Maniu Gyuláról- „Ha valaki, akkor Maniu lesz az, aki megérti, mi az, kisebbséginek lenni, lehetetlen, hogy a magyarság sorsában beállott tragikus fordulatot át ue érezze, magáévá ne tegye.“ Most átugrani tizenöt esztendőt, Maniu többszörös miniszterelnökségét, harcait a‘ liberálisokkal, aztán fényes győzelmét, azt ,a diadal- mámort, amely az egész nemzeti parasztpártot elfogta a liberális rendszer bukása után s azokat a hálanyilatkozatokat, amelyeket a siker emelkedett hangulatában a magyarság felé is tettek nemzeti párti politikusok, megállapítván, hogy az erdélyi magyaroknak oroszlán- részük van a Bratianu-rezsim megbuktatásában- Tegnap Badacsonyban beszélt egy diákdelegáció előtt Maniu és ahelyett, bogy a politikai helyzetváltozás okait igyekezett volna teljes nyíltsággal megvilágítani, szokatlan és — tegyük hozzá, időszerűtlen — élességgel fordult a magyarok ellen. Azok ellen a magyarok ellen, akik évek hosszú sora alatt szerzett tapasztalataikkal keserves kiábrándulással cáfolták meg azt a jellemrajzot, amit én a Consiliul Dirigent elnöki szobájában naiv lélekkel rajzoltam magamban az erdélyi vezérről. Akik ma itt állnak a teljes anyagi összeomlás kellős közepén, leszegényedve, fiatalságuk; jövőjének reménytelenségével, akik semmi mást nem akarnak már, minthogy, hagyják békében élni őket. És most Maniu fejünkhöz csapja „barbár kínzásaink“ 3S7 példáját 1918- ból, más tötrénelmi adatai mellett a fórra* halmi idők tragikus jeleneteit egész múltúnkra, egész jelenünkre általánosítja és ámbár a vágás Bethlen István gróf felé suhint, a következményeket mégis mi, erdélyi magyarok hordozzuk. mi vagyunk (mert minket látnák, velünk élnek, velünk szemben lobban fel a megtorlás lángja és vágya) a bűnbakok. Manin Gyula éppen olyan jól tudja, mint ahogy mi ls tudjuk, hogy rendkívüli, zavaros idők kilengéseiért egy egész nemzetet felelőssé tenni nem lehet. Hova jutnánk, ha egyebet sem csinálnánk, mint folytonosán a múltat ráncigálnánk elő' és azt vetnénk egymás szemére'.’ A forradalom nem -szokott kegyelmezni. A mi közös múltúnkban fájdalmas és szomorú események bőven akadnak, amelyeknek áldozatait kölcsönösen meggyászoljuk, vértanúink románnak, magyarnak egyaránt szép számmal vannak, de minderre már a mog- bocsájtó idő fátyla borult. Miért kell ezt a fátylat erőszakosan feltépnit Kinek és mit használ vele Maniu Gyula, hogyha a mai amúgy is ideges légkört ni ég feszültebbé teszi, még- inkább kihangsúlyozza, hogy gz egymás mellett élő két . népnek, borús emlékei is vannak, volna mit fejhánytorgatni egymással szemben. A revizós vitába nem avatkozunk be. Ezt intézze el egymásközt az úgynevezett „nagy- politika“. Ha Bethlen István és Maniu Gyula vitába szállnak egymással, ezt a vitát mi meghallgatjuk, de döntő birákul fel nem toljuk magunkat. Ennek a vitának azonban nem szabad ódáig fajulnia, hogy a két nép nemes emberi tulajdonságait vonja kétségbe akármelyik fél. Főleg pedig az ellen kell tiltakoznunk, hogy az eszét vesztett forradalmi mentalitás, mint egy nép általános jellemvonása éleződjék ki éppen akkor, amikor legnagyobb szükség van egymás megbecsülésére, a harmonia megőrzésére. Lehet, hogy csak egyszerű korteseszköznek szánta Maniu badacsonyi beszédjét, a vasgárdisták által képviselt túlzó nacionalizmust akarta utolérni vele, de ezt még (lojális választási fegyvernek sem ismerthetjük el. Én Maniu tói, a tüzérönkéntestől kérdem, hogy tapasztalta-e ő valaha a magyar politika reprezentáns képviselőitől, hogy ilyen eszközökkel próbálkozott akármelyikük is mandátumbiztositással? Én Maniu helyében nem a vasgárdisták jelszavait igyekeznék kisajátítani. hanem éppen ellenkezőleg, nyíltan megmondanám a könnyen befolyásolható fiatalságnak, hogy nem a vasgárdistáknál van az igazság, hanem az erdélyi népek kölcsönös kulturmuukájában, egymás értékeinek objektív felbecsülésében. —á— 1 CAPITOL no ZCrÓ Vasárnap, hétfő, kedd : ÉJFÉLI RANDEVÚ epben: Lee Parry, Carl Jöken, Adele Sandrock. I J 1 vu ■ legu. lőni Fészer LSTA niJRfAN abb vücgsiagere! e* Én és a császár“ wir"”™,";,.. A volt detektív negyvenezer lej es ceche Eladta háziasszonya betétkönyvét s a beszedett pénzt egy éjszaka alati elmulatta (Kolozsvár, december 2.) Röviden már jelentettük, hogy bonyodalmas ügyben vezetett be vizsgálatot a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya, Marpőzáh komiszár vezetésével. Néhány nappal ezelőtt özvegy Szighety Milclósné feljelentést tett a bűnügyi osztályon egy Csáti Béla nevű, volt detektív ellen, sikkasztás ci- mén- Csáti Béla néhány hónappal ezelőtt lakást bérelt Szighetynénél, azonban minthogy jövedelme nem volt, a lakbérrel hónapokon keresztül adós maradt. Egy ízben, amikor a háziasszonya megjelent- a. hónapos szobában, hogy az elmaradt, lakbért beinkasszálja, szóba kerül tek a mai gazdasági viszonyok és ezeknek során a bankok is. így derült ki azután az, hogy Szíghetyuéuek 160 ezer lejről szóló betétkönyve vau az egyik kolozsvári pénzintézetben- Csáti azonnal felajánlotta segítségét, át îs vette a könyveket, majd a háziasszonyának, nem kis meglepetésére, néhány nap múlva, nyomtalanul eltűnt Kolozsvárról. A feljelentés alapján a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya letartóztatta Csáti Bélát, aki beismerte, hogy valóban átvette a betétkönyvet, de úgy egyeztek meg, hogy az értékesítésből befolyó pénzt kölcsönképpen saját céljaira használja fel. Csáti Béla a 160 ezer lejes betétkönyvet csakugyan értékesítette is 40 ezer lejért. A pénzzel aztán betért az egyik Jókai uccai éjjeli lokálba és másnap reggel egy megveszekedett lej nélkül kertiül ki az uccára s ráadásul zálogban visszatartották a felsőkabátját is. A rendőrség bűnügyi osztálya ma délelőttre beidéztette az étterem tulajdonosát, aki vallomásában elmondotta, hogy Csáti a késő esti órákban tért be hozzá, de viselkedéséből, hang- hordozásából minden kétséget kizáróan megállapította, hogy már előzőleg sokat ivott. Italt, rendelt, magához intette a cigányokat, fülébe huzattá a nótákat és később nőket is rendelt az asztalához- Csak úgy szórta a pénzt s a mulatozásban társa is akadt, egy állítólagos mérnök személyében- Bizonyos csak az, hogy reggelre a mulatós detektív zsebéből minden pénz eltűnt. A cigány beismeri, hogy gavallérosan megfizették, de nem tudhatott arról, hogy a pénz eredete kétes. Kihallgatták az állítólagos mérnököt is, aki azzal védekezik, hogy a kérdéses éjszakán ö maga is közel kétezer lejt költött. A rendőrség most igyekszik kideríteni azt, hogy mire tudta elkölteni egyetlen éjszaka alatt Csáti Béla a Szighety Miklósné 40 ezer lejét? KELLEMES LESZ LAK AS A. HA Bútorszövetet, Linóleumot, Matrac-huzatot, Ablak-rolettát Karnis-rudakat stílusosan összeállítva vásárol Boskovics Testvérek szaküzletében Cluj, Str. Regina Maria 15. Kérjem ____________Őrölt sót és kristálycukrot csakis i lyan papirzsákokban, mint a cementzsákok. A papirzsákok erősek, tis ták, áthatlanok és olcsóbbak, továbbá megóvják tartalmukat a nedvességtől és sok más előnnyel is bírnak. Követeljen tehát csakis papírzsák csomagolást l
