Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-29 / 298. szám

Knmuţsm Péntek, Í933. december 29. A szezon nagy szenzá­ciója kétség kívül a főszerepben; FRA DIAVOLO íf.S=T«VND,T'?’ t0's’zS11*v!e- DENNIS KING anewyork> játék Anber vlgoperája nyomán, a new-yorkl „Metropolitan" opera világhírű tagja és közkedvelt komikusok. Stan és Bran Műsorra kerül szombati kezdettel a Select mozgóban Szapp anyós M Csik, Háromszék Galacban szavaz. Ä pénteki szakkamarai választásokon négy szavazókerületben folyik a szavazás, Galacon sza­vaznak Csik- és Háromszék megyék is, Bukarest­ben a regáti megyék, továbbá Krassó-, Szörény-» Temes-, Brassó- és Szebenmegyék, Kolozsváron a többi erdélyi megye, Csernovicban Bukovina és Besszarábia. Érthetetlen, hogy a csíki, három­széki választókat miért irányították a Fekete-ten­ger közelébe, szavazni. A kolozsvári kerületben a jelöltek: A kereskedelmi és iparkamarák kereskedői szekciójában: Comsa Ionel» Nieuleseu Ritz és Şeitan Ion, az ipari szekcióban: Mircea, akit egy­hangúlag szenátorrá is választottak. A mezőgaz­dasági kamarai szenátor mandátum jelöltjei: M. Manoiescu és Moldovan Valér, a munkakamaráké Csiszár Lajos és két román jelent. Elvettek egy magyar mandátumot. A központi választási bizottság befejezte a kamarai választások jegyzőkönyveinek felülvizs­gálását. A bizottság elvként kimondotta, hogy a választási törvény szerint előbb a kisebbségben maradt pártok között osztják szét a nelcik jutó mandátumokat, úgyhogy Naszód és Câmpulung megyékben a kormánypárt nem jutott mandá­tumhoz. Ugyancsak megállapította a bizottság» hogy a nemzeti agrárpárt szavazatainak száma felülha- iadja a magyarpárti szavazatokat és igy Goga kap kilenc, a Magyar Tárt pedig csak nyolc mandá­tumot. , E jelentés még mindig nem mutatja ki sza­mokban, hogy milyen alapon történt a Magyar Párt kilencedik mandátumának az elvétele. Véres összeütközések egy halottal. Krajovában szerdán véres választási össze­ütközés zajlott le. A csütörtöki községi szená­torválasztásokra osztották a törvényszéken a szavazócédulákat. A törvényszék épülete előtt egy kortescsoport helyezkedett el, amely meg­támadta a nemzetiparaszípárti választókat, amikor szavazóigazolványukért akartak be­menni az épületbe. Florescn nevű községi ta» nácsos, aki Potávea Eugen jelölt kíséretében akart a törvényszékre menni, a támadás lát­tára a levegőbe lőtt, mire a kortesek rájuk és társaikra lőttek. Punga Vasile községi taná­csos súlyos sérülést szenvedett a gyomrán, beszállitottiik a Filantrópia-kórházba, ahol meghalt. Constantin Cismarn. a karján, Georghe Bă- däuta pedig a mellén sebesült meg. A községi szenátorválasztáson eddig be­érkezett jelentések szerint Pitestiben össze­ütköztek a nemzeti parasztpárti kortesek és ellenfeleik. Turnu-Magureleben letartóztat­tak egy liberális szavazót, aki más helyett szavazott. Itt a kormánypárti és nemzeti- paraeztparti szavazók közötti feszültség is verekedésre vezetett és többen a levegőbe lőttek, nagyobb baj azonban nem történt, a csend­őrök helyreállították a rendet. Az Ádeverul valószínűnek tartja, hogy kb. 15 megyében ellenzéki szenátorokat fog­nak választani, köztük Mironescu, Gafencu, Grigore Filipescu és két magyar szenátort. A vadász ás vizslája Irta Félix Endre Számos képpel. —.Ara 72’— lei A radászat mestere. Irta Cse^szilvásy Ákos. Á a!2GL. ■ e? bt®. A ■J’-nál Kvár, Postán utánvétté . ECí M ÜL* Kérjen ingyen jegyzékeket. (Kolozsvár, december 28.) A csanádmegyei Battonyán csütörtökön reggel meghalt Szap- panyos Miklós földbirtokos. Egy régi erdélyi család derék és munkás sarja dőlt ki Szappa- .uyos Miklósban, aki szintén egyik áldozata annak a nemzetek és generációk életét felbo­rító nagy világka taMiz'mának, amely nemcsak országhatárokat sodort el, hanem régi, az ős­talajba beleágyazott családokat is pelyvaként szórt' szét a világ négy tája felé. A Szappa- nyosok a legrégibb erdélyi nemesek közé tar­toztak. Bálványosváralján volt az ősi fészkük és innen kerültek el aztán Szolnokdobokame- gye más részébe, részben Szamosuj várra, rész­ben pedig; a megyebeli Tőtörbe. Idők folyamán a magyar nemesi család különös metamorfó­zison ment át. Generációkon keresztül ma­gyar-örmény lányokat vettek el a férfisarjak és örmény birtokosokhoz, gyárosokhoz és ke­reskedőkhöz mentek feleségül a lányok. Aminthogy ez akkoriban magától értetődő is volt, tekintettel arra, hogy Szamosujvár a magyar ürménység központja volt és a me­gyében is a birtokos-osztály jórésze örmények­ből került ki. így lettek aztán a Szappanyo- sok is „örmények“. De igazán csak a külsejük­ben. Szivük minden dobbanásával, minden ér­zésükkel szinmagyarok voltak és maradtak. Amikor az impériumváltozás bekövetke­zett, megtörtént a földreform is, a Szappanyo- sok még nem jelentették be, hova optálnak. De magukban már ekkor végleg eldöntötték a sor­sukat. A határidő ‘utolsó napján bejelentették) hogy felveszik a magyar állampolgárságot. Amit a földreform még meghagyott, azt úgy­szólván elkótyavetyélte a két Szappanyos- testvér: Ágoston és Miklós, a tőtöri birtok fel­szerelését vagonokba rakták és az erdélyi hu­muszból a nagy vihar által kiszakított család meg sem állott a fehérmegyei homokbuckákig. E sorok írója is kint volt a kolozsvári ál­lomáson, ahol a repatriáló vagon keresztül­ment. A mindig derüsarcu, mosolygó Szappa­nyos Miklós egyszer csak titokzatosan íélre- vont és — mintha valami összeesküvésbe akarna beavatni —- úgy lopakodott végig ve­lem a pályaudvaron. Az utolsó vagonnál meg­állóit és rámutatott a szénahalmazra, amelyet az állatok etetésére vittek magukkal! — Mit látsz itt? — kérdezte. — Szénát — mondtam meglepödötten­—• Szóval nincs baj. Nem lehet észrevenni, hogy a szénában ember van■ S miután körülnézett és látta, hogy senki sincs a közelben, valamit bekiáltott románul a vagonba. Erre pedig mintegy varázsszóra megmozdult a szénarakás és kidugta a fejét belőle egy furcsa, torzami ember, Hugó Vik­tor Quazimodojának méltó párja. Mindjárt vissza is húzódott. Ez a groteszk, pupos kis ember ménespásztor volt Tőtörbcn. Román fiú, aki magyarul egy-kót szót ha tudott, de aki kijelentette, amikor a Szappanyosok rcpat- riálási szándékáról hallott, hogy öngyilkos lesz, ha nem mehet a gazdáival. Megpróbálták nor­mális utón repatriálási engedélyt szerezni neki, de sehogyse ment. Hogy is mehetett volna? Ki hallott már olyat, hogy egy román ember, ha olyan nyomorult és élhetetlen is, mint ami­lyen ez a szerencsétlen nyomorék, de egyébként melegszívű és becsületes ménespásztor, hivata­los engedélyt kapjon a Magyarországra való költözésre. így találták aztán ki azt a meg­oldást, hogy kiszöktetik a szénás-vagonban. Jobban talán nem is tudnám jellemezni a Szappanyos Miklós minden gyűlölködéstől mentes szerető szivét, igaz emberségét, mint ezzel az „emberszöktetéssel“. A szegény fiú, akit különben Cilának hívtak, azóta szintéa meghalt. Most pedig imádott gazdája, Szappa­nyos Miklós is követte. A Szappanyos Miklós története egyébként, amióta az erdélyi szülő­földről elkerült, tele volt viszontagságokkal, bajokkal. A fehérmegyei birtokbérlet nem si­került. Hosszas kálváriajárás után elkerült Battonyára, ahol aztán, ha sok küzdelemmel is, de folytathatta azt, ami kora gyermekségé­től kezdve annyira összenőtt vele: a földturást, a gazdálkodást. Pár évvel ezelőtt itt halt meg a nagyobbik Szappanyos testvér, most pedig egy tragikus és váratlan szivroham Szappanyos Miklóst is megölte. A sok izgalom és küzködés, amely azóta, hogy itt kellett hagynia Erdélyt, szaka­datlanul kisérte életutján, a szivét támadta meg, évekig betegeskedett. De azért hősiesen küzdött a halállal is, nem hagyta magát, reg- gelenkint kikócsizott a tanyára. Talán a tőtöri tanyára gondolt ilyenkor, amelyet többé soha­sem látott viszont... Halálát a legideálisabb házastárs, felesége: Mogyoróssy Irén, egyetlen fia ifj. Szappanyos Miklós szolgabiró, Kolozsvárt pedig egyetlen élő testvére, özv. dr. Ákontz Károlyné, szüle­tett Szappanyos Mária és unokahuga, Szász Endréné, Szappanyos Gabriella gyászolják. De a hirtelen halál mély gyászba borította a ki­terjedt László-családot is. Emlékét sokan fog­ják hűen megőrizni. (sz.) —• Lindbergh felesége arany kitüntetést kapott. Newyorkból jelentik: Lindbergh ezredes felesége rendkívül nagy kitüntetést kapott. Megkapta a Nemzeti Lobogó-Szö­vetség aranyérmét, abból az alkalomból, hogy elkísérte férjét európai és afrikai óceán repüléssel kapcsolatos út jára. Lind­bergh felesége az első nő, aki ebben a bi- 1 uníetésben részesült. — Kinyomozták a miniszteri vezérfel- iigTelő gyilkosait. Megirta a Keleti Újság, hogy a tavasz folyamán egyik bukovinai erdő­ben meggyilkolták Vargolici Traian földmű­velésügyi vezérfelügyelőt, akit Kolozsváron is ismertek. Vargolici egyetemi hallgató fiát lá­togatta meg, majd laşiban elbúcsúzott gyerme­kétől és azt mondta, hogy Bukarestbe utazik. Másnap aztán a járókelők a Pojorita bukovi­nai erdő egyik tisztásán egy összeronosolt férfi-holttestre bukkantak, akiről a vizsgálat, megállapította, hogy azonos Vargolici Tra- iannal. A vezérfelügyelő irányt változtatva nem Bukarestbe, hanem Bukovinába utazott és ott az állami erdőkben inspiciált. Az ügyész­ség és a rendőrhatóságok kilene hónapja vizs­gálják az ügyet, de eddig még nem tudtak po­zitiv eredményt felmutatni. Az. utóbbi napok­ban váratlan fordulat történt a bonyodalmas gyilkos sági ügyben, amennyiben a hatóságok megállapították a két gyilkos személyazonos­ságát. Letartóztatásuk minden pillanatban várható.

Next

/
Thumbnails
Contents