Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-03 / 278. szám

Vasárnap, 1933. december 3. KeletiOjsxg ■EBHKiaaBnsn Si, si, si! — Si-„tragédia“ — (A2 első hó leesett. Vékonyka még. Nem bírja m',>g a hóra kiéhezett slzőket. De az idő továbbra is hogyanus. Ilyenkor kezdődik a sihangulat. Es ilyenkor támad kedve az embernek sitragédiát Írni. Amolyan „kedden kedvem kerekedett kocsikázni“ stílusban.) « Sikoítva sipolt a hasitóan éles téli szél. Aztán el­simult a szél Ssrokko vadságu tánca. Simon felnézett a siralmasan beborult égre. Es örömében szeretett volna felslvitani. Fennröl sietve hópelyhek siklottak alá. Istenem, mióta lesi már. — Hó! A mezőre rásimult a sima hótakarő. Simon siettette a csinos szobalányt: hozza le a padlásról a sítalpakat. Megsimogatta ókét, mint reg nem látott kedvest. Jól lesikálta silány minőségű viasz- szál. Aztán felvette ősi kucsmáját. Sietős léptekkel „siruit" Sisi ablaka alá A megbeszélt jelt sípolta Majd beszólt: — Jössz sízni A lányka késik. Aztán vidáman, sikátorokon át siettek a sik mező felé. A táj sivár. Fa sincs. Es nagy siket csönd. Sisi felkölti a siket. Egyet sikit (már mint az a nők szokása) és slkongva leslkamodik a domboldalon. Le­esik. Sivalkodására lesiklik Simon is. — Azt a kis késit! — megüthette magát — mon­dotta a fiú. Sisi sir. Sipcsontjában hasító fájdalom. Simon sikertelen kísérletet tesz a síró lány lecsil­lapítására. Megsimogatta. Csitította. Végre igyekezetét siker koronázta. — Megesik, hogy esik az ember, hisz tikos a lejtő — magyarázta Simon és levette sipkáját. —Ezt megsinylem — mondta a lány. Biztosan ki­sikamitottarn a lábamat. — Szerencsére sin nem kell. Nem komoly a baj, — vigasztalta a fiú. A lány ásított: — Sízésem sikertelen volt. Meddig üljek itt? A hó átnedvesit. Épp akkor jött arra Nusi és Misi. Misi — izmos heder. — Ez a pasi talán segit. Segített. Vitték. sisi sirt, sírt... • (Szerkesztőm elolvasta sitragédiámat. Szemüvegén ac rámnézett: — Ez már nem is irodalom. Ez »irodalom...) Es én ennek ellenére is alá merem Írni a nevem: Horosz Béla. — Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek cl könnyű szé­kelést, ha naponta reggel éhgyomorra meg­isznak egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserű vizet. \ nagyváradi ipari esliilei a munkakamarai rendszer ellen (Nagyvárad, december 2.) A nagyváradi ipartes­tület választmánya elkese­redett hangulatban izgal­mas ülést tartott Monus Sándor elnöklete alatt. A gyűlésen éles hangon kel­tek ki a mai munkakamara ellen, mely az önálló iparo­sok érdekei ellen dolgozik, habár az iparosság adójából tartják fenn. El­határozták, hogy az ipartestület felségfolya­modvánnyal fog fordulni az uralkodóhoz s kéri a munkakamarának vagy a megszüntetését, vagy az iparosoknak a szervezetből való ki­emelését- Kérik továbbá a régi ipartestületek hatáskörének kiegészítését és megerősítését. A határozat a kézműves iparosok külön kama­rájának felállítását tartja szükségesnek. El­határozta a választmány, hogy országos akciót indit s csatlakozásra szólítja fel az összes ipar­testületeket. takarékoskodik ön helyet! Nagy fényerő Kis áramkőltség Tökéletes minőség TUNGSRAM IZZÓLÁMPA Megér-e egy vaskereskedő „törött“ lába két és félmillió lejt? Ennyit követe! Fekete Lajos szalmára vaskereskedő a színér váraljai Neumann Testvérektől, mert házuk előtt a ját dán elcsúszott — Furcsa komplikációk a különös kereset körül (Szaimár, december 2.) Nem mindennapi érdekességü kártérítési pör foglalkoztatja a szatmári törvényszékei. A mult év januárjá­ban Fekete Lajos szatmári vaskereskedő Szi- nérváralján a Neumann Testvérek háza előtt a síkos járdán elcsúszott és elesett. Ekkor úgy megütötte a lábát, hogy az — állítólag — el is törött. Legalább is igy mondja azt el Fekete, aki az esés után állítólag hetekig nyomta az ágyat, mialatt üzlete, amellyel az eset miatt nem tu­dott törődni, tönkrement és azt bezárni kény­szerült­Mindezt abban a szokatlanul nagyösszegü kártérítési pörben adja elő Fekete Lajos, ame­lyet a szatmári törvényszéken indított Neu- mannék ellen, azzal az indokolással, hogy a baleset őt Neumannék hibájából érte, mivel a házuk előtti sikos járda nem volt fürészporral behintve. Mivel tehát — Fekete szerint :— Neu- mannék hanyagsága nyilvánvaló, csekély két. és félmillió lejt követel Neumnnnéktól a törött lábáért. Részletezve; gyógykezeltetés cimén 193-500 lejt kór, életjáradék cimén pedig, mivel a láb- törés következtében munkaképessége erősen csökkent, havi 10.000 lejt, azaz a perrendtartás szerinti időre, 20 évre összesen kétmillió négy- százezer lejt. A keresetre Fekete Lajos tizenegyezeröt- száz lej értékű bélyeget ragasztott fel. Az érdekelt három Neumann-testvér persze nem hagyta annyiba a dolgot és alapos véde­kezést terjesztett elő a törvényszékhez. így Neumannék tiz tanúval igazolták, hogy a kérdéses napon a házuk előtti járda gondo­san le volt takarítva és fürészporral behintve. Kifogásolták a kért életjáradék nagyságát, mire Fekete Lajos „nagylelkűen“ elengedett egymilliókétszázezer lejt. Az igazi harc csak ezután következett. A pör koronatanújaként kihallgatták dr. Lillcö Bélát, a szatmári közkórház igazgató­főorvosát, aki azt a meglepő vallomást tette, hogy Fekete 1926 óta beteg, térdizületi bántal- mai vannak. Betegségének, melynek neve „artritis diformans“, az a jellegzetessége, hogy az Ízület megkopik, a porcok leválnak, ezek he­lyébe újabb csontdarabok nőnek, amelyek szin­tén leválva az Ízületbe kerülnek és tönkreteszik azt. Fekete, a kórházi főorvos vallomása szerint már évekkel ezelőtt is csak gép segítségével tu­dott járni, nem kellett tehát most feltétlenül elesni ahhoz, hogy jobb lába megbetegedjék és nem is tartja valószínűnek, hogy mai beteg­sége az esés következménye. Több orvos-tanú is hasonlóképpen vall, de ezekkel szemben Fekete csak egy mentőtanut, egy soffőrt nevez be, aki szintén azt vallja, hogy a járda nem volt leseperve. Közbe Fekete súlyos ellentmondásokba ke­veredik. Azt erősitgeti ugyanis, hogy balesete miatt üzlete annyira tönkrement, hogy kényte­len volt azt bezárni­Neumannék ügyvédjei ezzel szemben bebi­zonyították a törvényszéken, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Az üzlet mindad­dig nyitva volt, míg ott két hónappal ezelőtt tűz nem ütött ki. Fekete akkor egymillió lej tűzkárt je­lentett be a biztosító társaságnak, arra hivatkozva, hogy a bolti tűz egész árurak­tárát tönkretette. Miután pedig a kártérítési összeget annak rendje és módja szerint fel­vette, az üzletet becsukta. — Ha tehát most fenntartja, hogy a baleset miatt csukta be a boltját, akkor valahol nem mondott igazat — mondotta Neumannék ügy­védje, — mert. vagy a biztosító társaságot akarta félrevezetni, vagy a jelen esetben a tör­vényszéket, hogy Neumannóktól megkeresse a két és félmillió lejes kártérítést. A törvényszék egész sereg tanút és szakér­tőt hallgatott még ki ebben az érdekes ügyben, amelyben rövidesen főtárgyalást is fog kitűzni. i^iiiiiiiiiiiiiirgíiiiiiiiiiiini^niiiiiimiiiaiiiiiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiSiiiiíBiiiiiiigii!iiiiiiiii!E*ii!iiiiiiiiigiíiiiiiiHiiiisiiiiiiiiiiiinsiinnnimigmiiiii»iHig)iiiuiiiiiiigjniiiiimuig; Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5­». 100 modern, kényelmes szoba. Liftek a 7 Er^séfopt nincébpn Központi (ütés. Hideg-meleg folyó- incér r,ndMer! víz. Az étterem-és kavéhuz- ...........................—■» " ban minden este szalonzene, Menii s I"60 P. [^ll]Miimi@llilülllUl!l^liIilHliI!@UUUliüIií±lJ

Next

/
Thumbnails
Contents