Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
KeiET/OjSHG tv Vasárnap, 1933. december 24. 1918 december 24-én egy szuterén-nyomda- heíyiségből, vékony üvegfallal elrekeszteít lyukban néhány izgatott ember dugta össze a fejét, pár lépésnyire munkások álltak a szedőszekrények előtt 6 egy fehér munkaköpenyos nyomdász szorgosan végezte a maga távgyalogló munkáját a „szerkesztőséginek elkeresztelt talán négy-öt lépés hosszú és bárom lépés széles kalickából a szedőteremig. Fázós, szürke karácsony előtti nap volt ez. A néptelen uccákon alig járt valaki, az embereken bizonytalanság érzése vett erőt. A főtéren kékszalagos román gárdisták teljesítettek szolgálatot géppuskával, teljes fegyverzettel. Az üzletek nem voltak ugyan bezárva, azonban hire, nyoma sem volt a karácsonyszombati élénk sürgés-forgásnak. A háború alatt nagyon elkényelmesedtek a kolozsváriak- A várost sohasem fenyegette ellenséges invázió, idegen repülőgépek sem jelentek meg soha fölötte, a háború alatt talán még csendesebb és eseménytelenebb volt az élet itt, mint békében. Most azonban az összeszorult sziveket va lami furcsa sejtés kerítette hatalmába. Az újságok már hírül adták, hivatalos hirdetmé- . nyék tették közhírré, hogy karácsony szombatján vonul be a román hadsereg Kolozsvárra, sőt Neculcea tábornok azt is közölte a polgár- mesterrel, hogy ellenállás esetén „a vá ’ost lövetni fogja“. A lakosságnak csak homályos elképzelései voltak arról, milyen is lehet az a „megszállás". Haditudósítók jelentéseiből rémtörténetekre emlékeztek s ezeket a históriákat most bor- zongva mesélték egymásnak. Ebben az atmoszférában készült a Keleti Újság első száma. Az engedély körül előzetesen hosszú harcok voltak, amig a kérdést nagy- - nehezen megoldották. De vájjon érvényes lesz-e ez az engedély a megszálló hadsereg parancsnoka előtti A „földalatti szerkesztőség“-et azonban megszállotta a lapesinálás láza- Úgy vcgeztik munkájukat, mintha nem is ezen a napon folyt volna le az impériumváltozás nevezetes aktusa. A helyi riporterek „anyaga“ ezúttal történelem is volt: Saller polgármester ezen a napén fogadta a honvéduccai vámnál a bevonuló román haderő parancsnokát, akitől „a régi sok százados kultúrájú város lakossága iránt jóindulatot“ kért. Neculcea tábornok azt válaszolta erre, hogy „nem mint ellenség jövünk, hanem mint a nép jóbarátja“. A riporterek behozták a Mátyás-szobor előtti ünnepségek rész ; létéit is- Itt a kolozsvári román lelkészek, a román komité nevében pedig Francu Amos és Pop Iulian fogadták a megszálló hadsereg parancsnokait és kicserélték az üdvözlő beszédeket. Hát bizony ilyen szenzációja sem volt a Keleti Újságnak a további 15 év alatt Tizenöt év óta hűséges krónikása az ese ményeknek, de Kolozsvár és Erdély magyarságának is a Keleti Újság. Naplónak is tekinthetjük, amely Románia magyarságának min- i den panaszát, fájdalmát, életének minden fontosabb mozzanatát feljegyezte. A történetiró, ha valaha Erdély e korszakának feldolgozásába kezd, nem talál jobb, megbizhatóbb forrásmunkát, mint a Keleti Újság tizenöt évfolyama. Az első szerkesztő Szentmiklósl József volt- Az a konzorcium, amely a Keleti Újság megalapítására részvénytársaságot alapított, rábízta a szerkesztési munkát. Terjedelmes, fővárosi nívója lapra gondoltak, amely alkalmazkodva az akkori Magyarország politikai konstrukciójához (Károlyi Mihály volt Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke és Apáthy István Erdély főkormánybiztosa), a radikalizmust irta zászlójára. Forradalom, radikalizmus! Hogy elveszítették a tartalmukat ezek a programszavak abban a pillanatban, amikor Kolozsvárra bevonult a román naderó és az erdélyi magyarság szerepe egészen más lett- Az első szerkesztő, a pesti újságíró azonban — nem is lehet okolni érte, hiszen csak endég yolt Erdélyben —, valahogy elsiklott a Reményik Sándor: A láthatatlan lakoma A házikót, A madáretetői Barátom ajándékát, — Barátomét ki messze vándorolt — Mint minden télidőn, Kifüggesztettem most is ablakomba. Kiszórtam a magot a madaraknak. Jönnek a cinkék seregestőh Széncinket Kékcinke, Barátcinke. — Barátomtól tudom a nevüket. A kopogtatásukat hallgatom csak, Nem látom őket, Nem bírok odanézni, Leeresztettem a függönyt Fekszem az ágyban s falnak fordulok. Beteg vagyok és gyuladt a szemem. S künn vakító fényes fehér világ van. Tündérvilág. Nem énnekem való. Leeresztettem a függönyt a világra. Fgy kicsit mégis fái ez a dolog. De hát mit akarok ? Gyönyörűséget két fáradt szememnek? Vagy, hogy /óHakjanak a madarak ? Az etetőt barátom készítette Lombfürésszei. A magot isten adta. Mért gyönyörködjem én a lakomában ? Elég ennyi: egy kis kopogtatás. Jel az elvesztett tündérvilágból, Egy-egy hangocska, foszlány, töredék Madarak és angyalok kórusából, Az eljövendő Tavasz kórusából: „Dicsőség istennek a mennyben." tények parancsoló ereje előtt, ö pesti lapot csinált Kolozsvárt is. Neki nem volt elég lendülete a polgári radikalizmusnak és annak a „kimélyitését“ követelte fennszóval. f;e honnan is sejthette, hogy a kisebbségi sorsban el- egyengetődnek az osztályellentétek elválasztó vonalai és n földnélküli földbirtokosok, a rar.g- nélküli „méltóságosok“ egy akolba kerülnek a paraszttal. Hamarosan el is került tőlünk a Kolozsvárra tévedt pesti zsurnaliszta. Ö már nem is érte itt a magyar Kolozsvár ellen intézett első rohamot, amelynek Boerlu lakásdiktátor volt a kapitánya. Bizonyára nem érdekelték az erdélyi magyarság első nagy problémái sem: letegyék-e az esküt a tisztviselők, meujenek-e Budapestre, vagy maradjanak itthon, megkezdjük-e a román politikai életbe való bele- illeszkedést? A szerkesztőség képe is megváltozott hamarosan. Eleven kontaktusba keriilt a magyar élettel s a triumvirátus: Paál Árpád, Kós Károly és Zágoni István innen bocsátották világgá a „Kiáltó szó“-1, amelyben a magyarság politikai aktivitása mellett törtek lándzsát. A Keleti Újság ezekben az években a kritikus szerepét töltötte be és objektiven meg kell állapítani, hogy ha nem is volt mindig népszerű az álláspontja, de becsületes magyarsága ellen sohasem lehetett kifogást emelni. Zágoni István dr- volt a lap fe'elős szerkesztője, egyik alapitója az első magyar politikai alakulatnak, a Magyar Néppártnak és ugyancsak az ő közbejöttével jött létre a magyar politikai egység, amikor a két magyar párt eggyéolvadásából mígszületett az Országos Magyar Párt. , _ , Fontos fejezete a lap történetének Paál és Zágoni kiválása, az „Újság“ cimii lap átvétele. A lap szerkesztését akkor e sorok Írója vette át és a helyzet nem változott akkor sem, amikor a régi munkatársak visszatértek és a Keleti Újság, mint a Magyar Párt elveinek hirdetője folytatta munkáját. Kisebbségi lapot el sem tudunk képzelni más helyen, mint ellenzéki sorban. Csak azokat az ügyészi vádbeszédeket kellene végighallgatni, amelyeknél pregnánsabban ki sem lehetne szabni a kisebbségi újságírók munkakörét. Az ügyész ezt államellenes ténykedés sorozatának állítja be, mi pedig éppen ellenkezőleg, azt vitatjuk, hogy minden Írásunk, minden sorunk az államélet konszolidációját szolgálja. Amikor hatalmukkal visszaélő tisztviselőket kritizálunk, — és másfél évtized alatt jóformán egyebet sem tettünk, — amikor meghmí
