Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
« Kfitnojsica Vrf 'ârnap, 1939. december 24. Bemutatom: ... az újságíró tollával a dolgok elevenébe vág ... gyakran kemény ököllel a köz érdekében lesújt és 6t ... a szenzáció kívánatos falatjába szívesen beleharap ... ba kell: finom éllel, maró, freccsenő gúnyba mártott tollal csip. Tehát: üt, vág, csip, harap... Ezzel állítsak be? Még kiderülne, hogy a szerkesztő nemcsak vágni, de kivágni is tud... Még kivágnak cikkel együtt... Szerdán: emlékeimből... Erre is rájöhettem volna hamarább. Legkönnyebb: visszanézni a midtba. Tapasztalatokat kiteregetni. Ezt irom meg! Mert például ki tudja azt, hogy az olvasók elképzelik az újságírót cikkel alapján vidékenként és egyénenként más és máskép. És hogy milyen helyesen! Élethü portrét alkotnak maguknak. Messziről megismerik az újságírót, még ha soha nem is látták. Megtörtént Velem. Amikor bejártam Erdélyt, mindenütt találkoztam olvasóval. Marosvásárhelyt: — Maga az a (h. b.)? Érdekes. A cikkei után kövér, pocakosnak képzeltem el... Szamosujvárt: — Na ne mondja! Maga lenne tényleg? Lehetetlen. Azt hittem, hogy negyvenéves... szakállas... — és jobb lábára sántít. Tor dán: — Megesküdtem volna — cikkeiről elképzelve —, hogy alacsony, fekete, angol bajusz szál és állandóan pislog. Azt mondanom sem kell, hogy egyikre sem hasonlitok... De a legjobb az volt, mikor ezzel fogadtak: — Engem ne ámítson. Horosz Bélát jól ismerem. Személyes jóbarátom. Nem is hasonlít magára... Még jó, hogy nem hívott rendőrt. Esetleg ezt irom meg. Péntekig van idő... Csütörtök: leleplezés. Apróhirdetés ötlik a szemembe. „Gobelinfestőt keresünk A címet is megadták: a főpostától nem messze... I Karácsonyra praktikus és szép ajándékot vegyen! Látogassa meg a KALAPKIRÁLY P. Unirii 24 sz. alatti áruházát. ahol rendkívüli olcsó árakon a legszebbet és a legfinomabbat veheti. csoiiyi riporttal találkoztam. Hogy egyenesen „házhoz szállítva“ kitárt, várakozó két karomba szaladt a Nagy Téma. Éppen az, amire gondoltam. — Bejöttem Kolozsvárra, mert itt tanul két öcsém — mondotta a koros hölgy. Minden hónapban küldök nekik jócskán, de sohasem elég. Most eljöttem, hogy személyesen ellenőrizzem — mire költik a fiuk a pénzt. Szigorúan meghagytam nekik, hogy mindenüvé elvigyenek, ahol egyetlen lejt is költenek. Áldott jó két gyerek! Kiváltságomat szószerint vették és tegnap éjszaka kikötöttünk — képzelje! — a bárban!... És hogy gyorsabb a mai tánc? Istenem: ma az késik el.aki nem siet. És hogy rázzák? Tudok esetet, hogy a régi lassú valcer után valaki kiment a hideg levegőre. Meghűlt és — a hideg — rázta. Kérdem, melyik kellemesebb? Ez is jó lenne. De most veszem észre, hogy rámvirradt péntek. Az utolsó nap. Ma feltétlenül kész kell legyen a riport. Melyiket szeressem, melyiket válasszam? Epilógus: levél az olvasóhoz. Azt hiszem a legjobb, ha megkérdem attól, akiért az egész nyomozás lezajlott. Az olvasótól... Karácsony dísze! Karácsony öröme! Karácsony diadalát.' CAVALCADE Diadal útját már ma megTceKdíe a CAPITOLBAIV. Előadások: Mindennap 3, 5, 7, 9 órakor, vasárnap, hétfő, kedd délelőtt 11 órakor is. Mint héja csaptam rá. Nem lehet vitás: ez a téma a legalkalmasabb. Leleplezés! Erre az üzletre ugyanis már hallottam panaszt, Legenyhébben szólva: kiuzsorázza a szegény gobelinfestőket. Megbeszéltem festőnőismerősömmeU — (kitünően végezte az akadémiát és igazán mestere az ecsetnek) — hogy egyesült erővel leleplezzük a nem éppen korrekt eszközökkel dolgozó céget. Vállalkozásunk ezzel az eredmény - nyel járt: Főnök: Kérem négy babaarcot festeni a gobelin vászonra. Egyelőre próbából... Festőnő: Holnapra meglesz. Másnap: Főnök: Gyengécske kérem... (Nem vagyok gobelin-szakértő, de ezek a képek egész kis remekművek. Festménynek is beilllenek, A főnök is látható megelégedéssel szemléli, de azért mégis lekritizálja, azt mondva:) — Ha éppen itt akarja hagyni, adok értük 50 lejt.. Nem rossz. Öt ven le jért megvásárol négy próbából készült „gyengén sikerült“ gobelint és legalább 200 lejért ad túl rajta. És hány ilyen „próbát“ csinált?!.,. És hányán vannak rászorulva arra az ötven lejre is. (Pardon „grazia“. Nem mondottam, hogy mindegyik üzletben igy tennének.) Ez mindenesetre hálás téma. Gondolkozom rajta. Lehet, hogy ezt irom meg... Péntek: irok a táncról. Az este táncoltam az Ujságiróklubban. Erről jutott eszembe, hogy talán helyes lenne, ha a modern táncról írnék riportot. Ez mindenkit érdekelne, ezért magam is lelkesednék. Mert hogy csodamód szeretek táncolni. Az egyik asztalnál hófehér hajú matróna — És jól mulatott nagyságosasszony? — kérdeztem ártatlan arccal, mire haragos pattogás volt a válasz: — Én? Majd leszédültem attól, amit ott láttam. Hát tánc az lelkem? A portörlőt finomabban rázom ki az ablakon, mint ahogyan ott a hölgyeket zötyögtettek. És hogy összebújtak! Régen másként volt. Egymástól mesz- sze, szép lassan... Felcsaptam a modern táncok védőügyvédjének. — Nagyságosasszonyom, a régi és uj táncok között alig van vaJlami különbség. Ismétlem; alig valami. Akkor a Korán— a föld legvastagabb könyve is leeshetett a táncosok közül, ma az ujságpapirosnak sem szabad leesni. Tehát a régi és nj táncok között mindössze papír differencia van. Közelebb jöttek egymáshoz a fiatalok. De hiszen mind azt prédikálják . a béke apostolai, hogy köze7edni, közeledni!... ' Ezért a következő levelet küldöm szét: Kedves (nyájast) Olvasó! Mellékelten van szerencsém öt (azaz öt) darab riporttémát t. elmére megküldeni. Szíveskedjék a megfelelőt kiválasztani és elolvasni. (nem kívánt rész törlendő). Karácsonyi üdvözlettel: Horosz Tiél a. Elmaradhatatlan a siker a clujl zsidó iparosok aggmenháza javára dec. hó 25-ikén az uj Iparkamara helyiségében rendezendő tánccal egybekötött műsoros estén. Bevezető előadást tart: Dr. Reiter Arthur, as egyesület főorvosa. Szerepelnek: Czerjék Ilonka, Körösi Iluci, Lax Márton, Vass Olga, Vajda Ilus, Simon Gyuri, Mendel Ilus, Tebán István, Topán Lulu és Szabó Zoltán operaénekes. Kitűnő büffé. Tánc és szépségverseny. A zenét Kordos Pista jóhirü zenekara szolgáltatja, Minden zsidó, aki egy kellemes estét óhajt eltölteni, 1öl1ön el.
