Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-16 / 289. szám

Szombat, 1933. december 16. * a Wilier : „A székelyek számoljanak le végre renegát] aikkal“ Wilier József, az udvarhelymegyeiek J nagy szeretetében álló volt képviselője, mon j dotta el ezután beszédét, kijelentve, hogy nem • kér szavazatot, hanem csak magyar öntudatot. A kortesigéretek valódi értékére való leszállí­tását tartja szükségesnek s a székely nép feladata, hogy leszámol* jón végre renegátjaival. Abrudbányai Ede dr. azt hangsú­lyozta ki programbeszédében, hogy a magyar nép alkotmánytisztelő és törvénytisztelő, ezért követeli a közéleti tisztaságot. Nyirő József példát mutat. lyen szolgálatkésznek kell lennie min­den embernek a magyar nép fegyelme­zett kötelékein belül. A felelősség kötelessógtudásávai kell vállalni a nép minden fiának a ráháruló feladatot és győzni fogunk, mert győzni kell gyermekeink jövőjéért. Székelykereszturon A hatásaiban rendkívül nagyjelentösegü gyűlés a késő éjjeli órákban ért véget. A párt­elnök, Bethlen György gróf a jelöltekkel és egész kíséretével pénteken délután Székeiyke rcszturra utazott, hogy Nyirő József iró mondotta el ezután megrázó beszédét, melyben kimutatta, hogy a székely nép lelke a belső igazságért rajong s ez irányítja minden lépését. Nem hihető, hogy a nóplólek belső igazságérzete ne találja meg a győzelmet. Kijelentette, hogy csak azért vál­lalt jelöltséget, mert példát akart mutatni arra, hogy mi­ott is megtartsák a szintén rögtönözve összehívott nagygyűlést. Ez a nagygyűlés szombatra volt kitűzve, mi­vel számolni kell azzal, hogy szombatra ismét bekövetkezik az ülésezési tilalom s a mozgási szabadság erőszakos korlátozása, a székelyke- reszturi magyar gyűléssel nem lehetett meg­várni a szombati napot. CAPITOL MOZGO Hans Failada világhírű regénye filmen: A LEGNAGYOBB SIKER! fesz veled emberke ? Főszereplők; Hermann Th'mig, Hertha Táiele, Ida Wüst, Fritz Kampec. Műsor előtt uj FOX világhiradó. mn-iirnrrrnmnniairrr'H'iiiiiiiiiii inni uium miwmir mu 11 imi'ii' ■ n i mm iiihuiimi— Kortesigéretekf álhirek özönében A kormánypárt kortesei most rohanták meg az utolsó napokban a magyarlakta falva­kat s éppen úgy, mint a városok magyar la­kosait'. A liberális párt régi módszerére isme­rünk rá, amikor mindenünnen azt a hirt kap­juk, hogy az Ígéreteknek az özönével rontanak rá a magyar családokra, népi közösségekre, falusi községekre és városi gazdasági érdekelt­ségekre. Minden sorstestvérünk saját 'lelbiismeretének mérlegén kell, hogy értékelje ezeket az ígéreteket, figyelembe véve a múltnak minden tapaszta­latait és a magyar testvériség esetleges cser- henhagvásának következményeit'. Az egyedül megbízható segitőkezet most is csak a mi test­véri összetartásunk nyújtja, ettől elfordulni olyan merész lépés, amire megbocsátás és mentőkörülmény nem adódik senkinek a számára, mert ez esetben nincsen mivel a lelkiismeretet megnyugtatni. A Magyar Párt számbavette mindazokat az eshetőségeket, amelyeknél a mandátumszerzésre a inai választási rendszer mellett kilátás van és ott, ahol a Magyar Pártnak jelöltjei vannak, nem engedhető meg a magyar becsület cserbenhagyása, hogy ott még szóhoz sem juthatnak. A külön­böző megtévesztési kísérletekkel szemben nem egészen felesleges hangsúlyozni, hogy a Magyar Párt minden erdélyi megyé­ben felállította a képviselőválasztásra a szorzójeles magyar listát és számit a deceml ’r 20-i választáson minden erdélyi megye, minden magyar választójának a szavazatára s ezekből egyetlen egy sem te­hető alku tárgyává, A Magyar Párt csak a szenátorválaszt'ásokra nem jelölt egyes olyan megyékben, amelyekben a mostani körülmé­nyek között kilátástalan a küzdelem eredmé­nye. Nem jelölt főként azért, mert a mostani gazdasági viszonyok terhe alatt, amikor olyan sok magyar család a betevő falatot is nélkü­lözi, a horribilis választási kiadásokból meg kell mentenie azt, ami megmenthető. Hogy mi­lyen megyékben nélkülözhető a magyar szená­torjelölés, azt a Magyar Párt megyei tagoza­tának vezetőségei voltak hivatva eldönteni, kivéve azokat a székely megyéket, melyekben az eredmény kilátásosságához kétség nem fér. Hogy a szenátorválasztásnál amilyen maga­tartást tanúsít a párt ott, ahol nincsen szená­torjelölt, az későbbi dolog s a megyei pártve- zetősógek ideiében megadják a felvilágosítást a vezetők utján. Ez mert ez a becsület nem adható el még akkor sem, ha ennek ellenében nemcsak értéktelen ígéreteket adnának. Fel kell ismerni ezekben az Ígérgetőkben azokat a lokális, helyi korte­seket, akik a csábítási kísérletekkel csak ma­guknak kivannak érdemeket szerezni, azoktól a fórumoktól azonban, melyeknél az intézke­dési hatáskör van, messze állanak, annyira, MEGJELENT: VÁSÁRHELYI JÁNOSNAK: H ittjem, azért SZÓLOTTAJf“ cim ü könyve. Ä könyv szerzönek32 prédi­kációját, 20 esketési ét 24 temetési beszédjét foglalja magában. Be sze r e the tő a Minerva Rt. könyvkereskedésében Cluj — Kolozsvár. attól függ, hogy kt milyen magatartást tanúsít addig is velünk szemben. Egyelőre minden erdélyi megye magyarságát a képviselőválasztás érdekli elsősorban és a magyarságnak itt dől el a nagy erőpróbája, ami a mai nehéz időkben rendkívül nagy fon­tosságú, minden erdélyi megyében minden ma­gyar szavazatra komoly nagy szükség van, minden ellenkező híresztelés csak a magyar­ság összefogásának az erejét1 rombolja s a ma­gyar öntudatos, intelligens népnek fel kell is­mernie ezt a magyarellenes kortesfopást is. Nem igaz, hogy bárkivel is kartellt, vagy paktumot kö­tött volna a Magyar Párt, amely el sem követhetett volna olyan őrültsé­get. hogy saját listáira ne Igyekezne minden magyar választót leszavaztatni. Sőt az az igaz. hogy minden egyes szavazat, bármelyik város­ban. vagy bármilyen kis faluban. Erdély bár­melyik részében esik a Magyar Tártra, az összmagyarságot segiti a központi összeszámo­lásnál. Minden szavazatot országosan vesznek számba és az országos végeredmény mutatja meg hány mandátum illeti a magyar népet. Az udoarhe’yi gyermekek „János Vitéz“-e (Székelyudvarhely, decem­ber 15.) A Szociális Misszió Társulat rendezésében z. sze­gény tanulók javára a szé­kelyudvarhelyi gyermekekből toborzott mükedvelö-gárda szer dán este mutatta be a János Vitéz-t szép közönség előtt. Az örökszép darab a gyermek- művészek kezében nemcsak meglepetést és bámulatot kiérdemlő teljesítmény volt, hanem pillanatok alatt oldódott fel abban a hamisítat­lan művészetből, az ifjúság ártatlanságából, az éde­sebbnél édesebb gyermekfigurák közvetlenségéből és melegségéből, a mesevilág finom káprázatából összetett hangulatban, amely drága aranyfényként ragyogott minden arcon. A költészet, művészet és szépség fehér angyala vezette a kezüknél fogva ezeket a kis aktoro- kat. Körülbelül ez a kép fejezi ki azt, amit nyújtottak és amelyért meghatott bámulattal adózott a közönség. Vén, megrögzött kritikusoknak is el kell ismernlök, hogy a gyermekeknek kijáró és indokolt elnézésre nem volt semmi szükség. A művészet és mese áldott keze tette, vagy inkább festette a deszkákra ezeket a gyer­mekeket. A rendezők minden tulhajtást, modorosságot kerültek, 'lényüktől nem igyekeztek megfosztani a gyermekszinészeket, elkerülték a „művészek“, nagyok tempóit és Így lett minden mozdulat, hang, megnyi­latkozás természetes, igaz és utolérhetetlen valóság és szépség. Ha külön-külön emeljük ki őket, akkor is a nagyoknak kijáró kritikában kellene részesíteni és egy szerre szeretné megcsókolni a törékeny, drága, ki­csi Iluskát, Nylrö Ildikót és a meséskönyvből kiszakí­tott apró Kukorica Jancsikát, a kész művész Kerestély Lacikát, a szivünkbe férkőző Bagót, Jakő Adámot, a kegyetlen boszorkány kabinetfiguráját nyújtó tökéletes Tóth Gézát, a tündérien szép és decens Bányai Éva francia királylányát, a francia király figurájában a Dezső fiút és a többieket, mind, mind, a táncot lejtő tündérkéket, akik Igazán tündérek, huszárokat stb. Bámulatos, hogy mit tudott elérni velük dr. Dobos Ferenc főgimnázium: tanár, akinek türelmét és szere­tőiét, hozzáértését és művészi érzékét reprezentálja az előadás. A zenét a róm. kath. gimnázium zenekara szol­gáltatta". Fenét szolgáltatta. Nem lehetett abban ké­rem hibát kapni. A Kiss Elek tanár teljesítményét a legmélyebb elismerés Illeti. Amit a szereplők énektu­dasban, a hangszerek precizitásban és előadásban nyúj­tottak, az bárhol megállja a helyét. A Szociális Misz- szió lelkes hölgyei, dr. Dobosnéval és Kiss Eleknével az élén tették teljessé a két férfi munkáját. A darab díszletei, kiállítása, a ruhák, a különböző effektusok minden a leglclkiismeretesebb gondossággal simult a darab hangulatához. Arról külön kellene Írni, hogy ebben a gyermekszinjátszásban sok olyan „stilus" és egyéb csodálatos érték volt, ami lassanként lesorvadt a magyar színpadról, helyet adva a „modern" firc- dolgoknak, tákolmányoknak, érzésbeli és művészetben elferdüléseknek és nem véletlen, de igen-igen megfon­tolandó és meggondolkoztató, hogy a magyar Thália templomát a gyermekvállak újabban mind sűrűbben tnmogatjak. Több száz gyöngyöt találtak egy vesebajós ember szerve­zetében (Oslo, december 15.) A norvég tudományos akadémia legutóbbi ülésén nagy szenzációt keltő bejelentést tett Langfeldt orvos-tanár. Elmondotta, hogy egy idősebb embert vesebaj­jal kezeltek az egyik kórházban. A betegen vesedaganatot állapítottak meg az orvosok és arra következtettek, hogy az illetőnek vesekö­vei vannak. Operációra került sor és ekkor nagy meg­lepetésre kiderült, hogy a beteg vesedaganatá­ban több száz gyöngy képződött, amelyek 0.9—1.3 miliméter nagyságúak. A gyöngysze­mek átlátszóak voltak és a világosságban igen szép színjátékot mutattak. A gyöngyök össze­tétele a következő volt. 33.25 százalék calcium carbid, 31 százalék foszfát, 32.85 százalék szer­ves anyag. Ezzel szemben a valódi gyöngyök 91.72 százalék calcium carbidot és 5.94 száza­lék szerves anyagot tartalmaznak, viszont foszfát nincs bennük. A beteg igen jól kiál­lotta a műtétet, a testéből kioperált gyöngyö­ket pedig az oslói orvostani intézetben helyez­ték el.

Next

/
Thumbnails
Contents