Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-02 / 277. szám

Szombat, 19SS. 'december 2. ' KntnttjssG ■■BBSSSBianaBBOBBOI kap ingyen I Meg fog győződni róla hogy nagy ta* karékosságot ér el és hogy az aki takarékoskodni tud, könnyebben birja az élet nehézségeit. Minden vevő csak egy BIANCO- paszta tubust igényelhet és kaphat. Legraiiv Kerülje el lehetőleg a költséges csomagolást és adja pénzét csak arra, amit tényleg használhat. Ha ismerné a BIANCO fogpasztát, meggyőződne annak összeha­sonlíthatatlan hatásáról és pompás aromájáról. A ren­des nagyságú tubus használata helyett, mindenesetre ajánlatos a kettős tubus használata, mert meg fog győ­ződni róla, hogy nagy takarékosságot ér ei, mert a kettős tubus használatánál csak az egyszer! csomagolás árát fizeti. Állításunk bizonyítására vegyen már ma egy nagy, finoman illatszerezett Castel szap­pant, melynek rendes árát 30 leit fizetve, szállítójától. egy kettős MH Kibédi Sándor felkutatta Költőn Petőfi dédunokáját Elmondja, hogy Petőfi tökéletes alteregóia kelt életre a költői cigánylegényben Kibédi történelmi hátterű darabja Petőfi és Pi/a Anikó szerelméről (Kolozsvár, december 1.) Nagy szellemek életét fokozott érdeklődéssel kiséri a közönség, kiváncsi minden titkára, be akar tekinteni belső életének rejtettebb zugaiba. Petőfi életét is mindenki ismeri, annyira amennyire, leg­alább is azt belőle, ami neki tetszik, amit sze­ret ismerni. Petőfi ideális alakjához nem fór semmiféle mocsok- Érthető tehát, hogy az élet­rajzírók vigyázva repültek el afölött az idő fö­lött, amit Petőfi Költőn töltött s amely életé­nek legszebb napjai közé tartozik. Mert éppen itt volt valami, ami nem egészen világos- Petőfi Sándor és a szép cigányleány, Pila Anikó... Hogy lehetne ezt a Petőfi kultusz idején fesze­getni, hogy lehetne eloszlatni körűié a ho­mályt? A homály ott maradt, a legtöbben nem is tudtak róla, akik tudtak, pedig hallgattak. Petőfi igazi története Költőn. Kibédi Sándor most darabot irt Petőfi Sán­dorról és éppen erre a költői epizódra vet vi­lágot benne. Kibédinek különös oka volt, hogy ebből a szép és romantikus életből ezt a sza­kaszt válassza ki. A költői hónapok mélyen felkavarták a lelkét s megtalálta lent, az érzel­mek legmélyén önmagát, az igazi önmagát. És mult már a fiatalos láz, a lelkesedés, múltak az évek és mi lett volna Világos után? Ki tudná megmondani, mi maradt volna, amiben még higyjen és amiről még daloljon? Lelki megértésre vall, hogy Kibédi ezt az édesbus szerelmi történetet választotta ki és ezen keresztül mutatja meg nekünk Petőfi Sándort. Az igazi Petőfi Sándort. Olyan szép ez a történet, hogy megfogja a lelket és nem engedi szabadulni. — Tizenegy esztendeig hordoztam magam­ban — mondja Kibédi Sándor — ezt a mese- szerű történetet, amit most megírtam. — A szindarabiró minden történeti adatot felkutatott, ami Pila Anikó és Petőfi Sándor szerelmére vonatkozott, úgyhogy nyugodtan adhatja könyvét a közönség kezébe. Nincs egyetlen sora, ami ne volna igaz és amit no tudna bizonyítani. Az összes szereplők törté­nelmi személyek Teleki Sándor gróftól a ci­gány javasasszonyig. — Hogy jutott arra a gondolatra, hogy megírja ezt a történetet? — tettük fel a kér­dést és Kibédi elmondta a legizgatóbb élmé­nyét, amit a költői kastély környékén átélt s amely többé nem hagyott nyugtot neki. Á Petőfi centcnnárium idején Kibédi Sán­dor Kővárvidéken lakott és váratlanul megbí­zatást kapott az akkori „Vasárnap“ szerkesz­tőségétől, hogy menjen le Koltóra és a lap Pe­tőfi száma részére Írjon riportot. Előzőleg már tudott valamit Petőfi és Pila Anikó szerelmé­től, a Nagysomkuton lakó Teleki Sándor gróf beszélt neki róla nyolcvanegynéhány esztendős öreg fejjel. Ö még gyermekkorában személye­sen ismerte Petőfit. A költői cigánysor titka. Költőn közel egy hétig volt Teleki István vendége abban a kastélyban, ahol Petőfi leg­szebb napjait töltötte. És elsétált ezalatt a ci­gánysorra, ahol megtörtént vele a tüneményes eset. Találkozott a legtökéletesebb Petőfi alte- regóval, egy félkarú, 28 éves legénnyel, akinek arca és megjelenése hajszálnyira megegyezett a nagy költőével. — Hogy hívnak? — tettem fel a kérdést, — beszéli Kibédi —, mihelyt csodálatomból ma­gamhoz tértem. — Pila János — válaszolta- Ebben a pilla­natban már tisztulni kezdett minden. És a le­gény elbeszélte, hogy balkarját a háborúban vesztette el, de elég nagy baja van, mert a jobb kezével alig tud valamit csinálni. Balkezes volt. Petőfi is balkézzel szokott dolgozni és pár pil­lanat alatt láthattam, hogy az atavisztikus visszaütésnek egy olyan esete áll fenn, ami szinte példátlan. Mintha a természet újra fel­mutatta volna Petőfi erős egyéniségét. Hogy ne vesszen el titokban semmi. Négy napot töl­töttem aztán közöttük és aprólékosan kikutat­tam mindent. Láttam Anikó sírját és egy egész éjszakát átbeszélgettem róla a nyolcvaneszten­dős vén Boldinéval, Boldinak, Anikó édes test­vérének feleségével. Boldiné elbeszélte, hogy egyszer eljött az a Petőfi ur, sok évvel azután és kereste Anikót- Mikor eléje vezették, meg­hajolt előtte és kezet csókolt neki. — Jókai lehetett, nem Petőfi, mondtam, de nem hitte el, mint ahogy nem hitte el Anikónak sem akkoriban. Mert Jókai a hat­vanas években tényleg felkereste Pila Anikót és pénzzel ajándékozta meg. S Teleki Sándor­tól hiteles adatom van, hogy kezet is csókolt neki. írásbeli feljegyzés Jókaitól és Teleki Sándortól maradt 1876-ból, akik megemlítik, hogy ragyogó szépségű 17 éves leány volt abban az időben, amikor Petőfi Költőn járt és sejtetik, hogy kedvese volt. Jókai róla irta az „Utolsó eszménykép“ cimii versét, de többet ő sem mert. És mi lett Petőfi Pila Anikóhoz irt verseivel? Eltűntek nyomtalanul. Mint ahogy eltűnt Petőfinek naigyon sok írása. A költő összes Pila Anikóhoz irt verseit ugyanis a „Cigány Ferenc, a négy kocsis“ cimii hosz- szabb elbeszélő költeményével együtt megőrzés végett átadta 1817-ben gróf Teleki Sándor ba­rátjának. A forradalom után Teleki külföldre menekült, a kastélyba németek telepedtek és mikor a gróf visszatért, egyet sem talált meg a versekből. Aki minden évben elbolyong arra Fehéregyháza felé... És mit lehet tudni még Pila Anikóról? Élete végéig minden évben elbolyongott Fehér­egyháza felé Petőfi sírjához és élete végéig hordozta a költőtől kapott ezüst húszasokból készített nyakláncot és az ujján a kövesgyü- rüt. A forradalom után Pila Anikó eltűnt, nagy sokára kerítette elő Teleki Sándor gróf va'ahonnan a máramarosi havasokból és "élete végéig gondoskodott róla. Az öreg cigány- asszonytól, Bódinétől tudta meg Kibédi ezek­nek a dolgoknak nagyrészét és a bizalmat an­nak köszönhette, hogy cigányul beszélt vele otthon a konyhájában. Megtudta, hogy Pila Anikónak valaha egy leánya született és en­nek az unokája a most élő Pila János. A név vándorolt gyermekről gyermekre, mert házas­ságon kivül született. Pila Anikó csak fél­cigány volt, apja előkelő magyar ur, amit azonban titokban kellett tartani. — A legtisztább szerelem ez — mondja to­vább Kibédi, amely semmiben sem sérti Pe­tőfi géniuszát. Szendrey Júliát meg védték hűtlenségéért, mert hiszen asszony volt. Pila Anikó volt az egyetlen asszonyi lány, aki Pe­tőfit csak önmagáért hordozta szivében: ez szép és érthető, mert hiszen ö is asszony volt... A „Szeptember végén“ Itthon marad. Kibédi Sándor darabját a laghivatottabb kritikusok az utóbbi évek legpoétikusabb. leg­szebb müvének mondották. Emlékezetes, hogy milyen diadallal vitték fel a tavasszal Buda­pestre. Csakhogy a színpadoknak most nem ilyen darabokra van szükségük. És a színigaz­gatók nem mernek próbálkozni komoly mun­kákkal. Azt Írták, hogy internacionalisabb da­rabokra van szükségük. Mit csináljon tehát az iró? Kiadja könyvalakban. „Adom hát nem valamelyik budapesti színháznak, hanem egye­nesen a magyar közönségnek“ — mondja. És a saját zsebére kinyomtatja, mert bízik az ol­vasóközönség irodalmi Ízlésében. A „Szeptem­ber végén“ már sajtó alatt van és december 10-én megjelenik. Az előfizetési felhívásra oly nagyszámban jelentkeztek, hogy a könyvet jó­nak látják több ezer példányban nyomtatni ki. Ezt a szerelmi történetet talán az adatok ellenére is kétségbe lehet vonni, ha nem volna itt az élő bizonyíték, Pila János kovács. Most 40 éves lehet. — Hogy nem fényképeztette le nyomban? — kérdezzük Kibédit, aki lemon­dóan legyint. — Pénz, pénz... Nem jutott, hogy fényké­pezőgépet is vigyek magammal. Most azonban a könyvem jövedelméből felkeresem isipét, — mondja mosolyogva. És elhozom magammal Kolozsvárra, hogy bemutassam. Mert nem le­het a szeme varázsa alól szabadulni!.. B. ,1. tfy.

Next

/
Thumbnails
Contents