Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-02 / 277. szám

Szombat, 19SS. 'december 2. '

KntnttjssG

■■BBSSSBianaBBOBBOI

kap ingyen I Meg fog győződni róla hogy nagy ta* karékosságot ér el és hogy az aki takarékoskodni tud, könnyebben birja az élet nehézségeit. Minden vevő csak egy BIANCO- paszta tubust igényelhet és kaphat.

Legraiiv

Kerülje el lehetőleg a költséges csomagolást és adja pénzét csak arra, amit tényleg használhat. Ha ismerné a BIANCO fogpasztát, meggyőződne annak összehasonlíthatatlan hatásáról és pompás aromájáról. A rendes nagyságú tubus használata helyett, mindenesetre ajánlatos a kettős tubus használata, mert meg fog győződni róla, hogy

nagy takarékosságot ér ei,

mert a kettős tubus használatánál csak az egyszer! csomagolás árát fizeti. Állításunk bizonyítására vegyen már ma egy nagy, finoman illatszerezett Castel szappant, melynek rendes árát 30 leit fizetve, szállítójától.

egy kettős

MH

Kibédi Sándor felkutatta Költőn

Petőfi dédunokáját

Elmondja, hogy Petőfi tökéletes alteregóia kelt életre a költői cigánylegényben Kibédi történelmi hátterű darabja Petőfi és Pi/a Anikó szerelméről

(Kolozsvár, december 1.) Nagy szellemek életét fokozott érdeklődéssel kiséri a közönség, kiváncsi minden titkára, be akar tekinteni belső életének rejtettebb zugaiba. Petőfi életét is mindenki ismeri, annyira amennyire, legalább is azt belőle, ami neki tetszik, amit szeret ismerni. Petőfi ideális alakjához nem fór semmiféle mocsok- Érthető tehát, hogy az életrajzírók vigyázva repültek el afölött az idő fölött, amit Petőfi Költőn töltött s amely életének legszebb napjai közé tartozik. Mert éppen itt volt valami, ami nem egészen világos- Petőfi Sándor és a szép cigányleány, Pila Anikó... Hogy lehetne ezt a Petőfi kultusz idején feszegetni, hogy lehetne eloszlatni körűié a homályt? A homály ott maradt, a legtöbben nem is tudtak róla, akik tudtak, pedig hallgattak.

Petőfi igazi története Költőn.

Kibédi Sándor most darabot irt Petőfi Sándorról és éppen erre a költői epizódra vet világot benne. Kibédinek különös oka volt, hogy ebből a szép és romantikus életből ezt a szakaszt válassza ki. A költői hónapok mélyen felkavarták a lelkét s megtalálta lent, az érzelmek legmélyén önmagát, az igazi önmagát. És mult már a fiatalos láz, a lelkesedés, múltak az évek és mi lett volna Világos után? Ki tudná megmondani, mi maradt volna, amiben még higyjen és amiről még daloljon?

Lelki megértésre vall, hogy Kibédi ezt az édesbus szerelmi történetet választotta ki és ezen keresztül mutatja meg nekünk Petőfi Sándort. Az igazi Petőfi Sándort. Olyan szép ez a történet, hogy megfogja a lelket és nem engedi szabadulni.

— Tizenegy esztendeig hordoztam magamban — mondja Kibédi Sándor — ezt a mese- szerű történetet, amit most megírtam.

— A szindarabiró minden történeti adatot felkutatott, ami Pila Anikó és Petőfi Sándor szerelmére vonatkozott, úgyhogy nyugodtan adhatja könyvét a közönség kezébe. Nincs egyetlen sora, ami ne volna igaz és amit no tudna bizonyítani. Az összes szereplők történelmi személyek Teleki Sándor gróftól a cigány javasasszonyig.

— Hogy jutott arra a gondolatra, hogy megírja ezt a történetet? — tettük fel a kérdést és Kibédi elmondta a legizgatóbb élményét, amit a költői kastély környékén átélt s amely többé nem hagyott nyugtot neki.

Á Petőfi centcnnárium idején Kibédi Sándor Kővárvidéken lakott és váratlanul megbízatást kapott az akkori „Vasárnap“ szerkesztőségétől, hogy menjen le Koltóra és a lap Petőfi száma részére Írjon riportot. Előzőleg már

tudott valamit Petőfi és Pila Anikó szerelmétől, a Nagysomkuton lakó Teleki Sándor gróf beszélt neki róla nyolcvanegynéhány esztendős öreg fejjel. Ö még gyermekkorában személyesen ismerte Petőfit.

A költői cigánysor titka.

Költőn közel egy hétig volt Teleki István vendége abban a kastélyban, ahol Petőfi legszebb napjait töltötte. És elsétált ezalatt a cigánysorra, ahol megtörtént vele a tüneményes eset. Találkozott a legtökéletesebb Petőfi alte- regóval, egy félkarú, 28 éves legénnyel, akinek arca és megjelenése hajszálnyira megegyezett a nagy költőével.

— Hogy hívnak? — tettem fel a kérdést, — beszéli Kibédi —, mihelyt csodálatomból magamhoz tértem.

— Pila János — válaszolta- Ebben a pillanatban már tisztulni kezdett minden. És a legény elbeszélte, hogy balkarját a háborúban vesztette el, de elég nagy baja van, mert a jobb kezével alig tud valamit csinálni. Balkezes volt. Petőfi is balkézzel szokott dolgozni és pár pillanat alatt láthattam, hogy az atavisztikus visszaütésnek egy olyan esete áll fenn, ami szinte példátlan. Mintha a természet újra felmutatta volna Petőfi erős egyéniségét. Hogy ne vesszen el titokban semmi. Négy napot töltöttem aztán közöttük és aprólékosan kikutattam mindent. Láttam Anikó sírját és egy egész éjszakát átbeszélgettem róla a nyolcvanesztendős vén Boldinéval, Boldinak, Anikó édes testvérének feleségével. Boldiné elbeszélte, hogy egyszer eljött az a Petőfi ur, sok évvel azután és kereste Anikót- Mikor eléje vezették, meghajolt előtte és kezet csókolt neki.

— Jókai lehetett, nem Petőfi, mondtam, de nem hitte el, mint ahogy nem hitte el Anikónak sem akkoriban. Mert Jókai a hatvanas években tényleg felkereste Pila Anikót és pénzzel ajándékozta meg. S Teleki Sándortól hiteles adatom van, hogy kezet is csókolt neki. írásbeli feljegyzés Jókaitól és Teleki Sándortól maradt 1876-ból, akik megemlítik, hogy ragyogó szépségű 17 éves leány volt abban az időben, amikor Petőfi Költőn járt és sejtetik, hogy kedvese volt. Jókai róla irta az „Utolsó eszménykép“ cimii versét, de többet ő sem mert. És mi lett Petőfi Pila Anikóhoz irt verseivel? Eltűntek nyomtalanul. Mint ahogy eltűnt Petőfinek naigyon sok írása. A költő összes Pila Anikóhoz irt verseit ugyanis a „Cigány Ferenc, a négy kocsis“ cimii hosz- szabb elbeszélő költeményével együtt megőrzés végett átadta 1817-ben gróf Teleki Sándor barátjának. A forradalom után Teleki külföldre

menekült, a kastélyba németek telepedtek és mikor a gróf visszatért, egyet sem talált meg a versekből.

Aki minden évben elbolyong arra Fehéregyháza felé...

És mit lehet tudni még Pila Anikóról? Élete végéig minden évben elbolyongott Fehéregyháza felé Petőfi sírjához és élete végéig hordozta a költőtől kapott ezüst húszasokból készített nyakláncot és az ujján a kövesgyü- rüt. A forradalom után Pila Anikó eltűnt, nagy sokára kerítette elő Teleki Sándor gróf va'ahonnan a máramarosi havasokból és "élete végéig gondoskodott róla. Az öreg cigány- asszonytól, Bódinétől tudta meg Kibédi ezeknek a dolgoknak nagyrészét és a bizalmat annak köszönhette, hogy cigányul beszélt vele otthon a konyhájában. Megtudta, hogy Pila Anikónak valaha egy leánya született és ennek az unokája a most élő Pila János. A név vándorolt gyermekről gyermekre, mert házasságon kivül született. Pila Anikó csak félcigány volt, apja előkelő magyar ur, amit azonban titokban kellett tartani.

— A legtisztább szerelem ez — mondja tovább Kibédi, amely semmiben sem sérti Petőfi géniuszát. Szendrey Júliát meg védték hűtlenségéért, mert hiszen asszony volt. Pila Anikó volt az egyetlen asszonyi lány, aki Petőfit csak önmagáért hordozta szivében: ez szép és érthető, mert hiszen ö is asszony volt...

A „Szeptember végén“ Itthon marad.

Kibédi Sándor darabját a laghivatottabb kritikusok az utóbbi évek legpoétikusabb. legszebb müvének mondották. Emlékezetes, hogy milyen diadallal vitték fel a tavasszal Budapestre. Csakhogy a színpadoknak most nem ilyen darabokra van szükségük. És a színigazgatók nem mernek próbálkozni komoly munkákkal. Azt Írták, hogy internacionalisabb darabokra van szükségük. Mit csináljon tehát az iró? Kiadja könyvalakban. „Adom hát nem valamelyik budapesti színháznak, hanem egyenesen a magyar közönségnek“ — mondja. És a saját zsebére kinyomtatja, mert bízik az olvasóközönség irodalmi Ízlésében. A „Szeptember végén“ már sajtó alatt van és december 10-én megjelenik. Az előfizetési felhívásra oly nagyszámban jelentkeztek, hogy a könyvet jónak látják több ezer példányban nyomtatni ki.

Ezt a szerelmi történetet talán az adatok ellenére is kétségbe lehet vonni, ha nem volna itt az élő bizonyíték, Pila János kovács. Most 40 éves lehet. — Hogy nem fényképeztette le nyomban? — kérdezzük Kibédit, aki lemondóan legyint.

— Pénz, pénz... Nem jutott, hogy fényképezőgépet is vigyek magammal. Most azonban a könyvem jövedelméből felkeresem isipét, — mondja mosolyogva. És elhozom magammal Kolozsvárra, hogy bemutassam. Mert nem lehet a szeme varázsa alól szabadulni!..

B. ,1. tfy.