Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-11 / 259. szám
Uj erdélyi tehetséget fedezett fel Budapest Beszélgetés zilahi Farnos Eszterrel, a hires enyedi bálok Esztikéjével, aki dalszerző és dizőz egyszeméiyben Szombat, 1933. november 11. KHETllIjSSG (Budapest, november 10.) Az elmúlt vasárnap a Zeneakadémia közönségének különös meglepetésben vblt része. Egy vidám délután keretében, melyen a budapesti színészek legjobbjai működtek közre, lépett fel zilahi Farnos Eszter három dallal. Ezt a nevet, néhány lelkes rádióhallgatón kívül alig ismerte valaki eddig Budapesten és a közönség, ez az agyonkulturált, dekadens és blazirt budapesti közönség kissé fanyar kelletlenséggel nézett a színpad felé, amikor a kon- feránszié bejelentette Farnos Eszter számát. De amikor kinyilt a müvészajtó — (és bocsásson meg a nyájas és nagyérdemű olvasó, hogy ilyen apróságokkal untatom, de éppen ezek az apróságok azok, amelyekből mindaz összetevődik, amit mondani akarok), — szóval amikor az immár kinyílt müvészajtón át, zilahi Farnos Eszter megjelent a színpadon — (valóban megjelent a színpadon, mert sem nem jött, se nem sietett be, se nem libegett, hanem egyszerűen megjelent) a blazirt és dekadens közönség megmozdult, valahol a jobbközépen összeütődött egy tenyér, aztán még egy és végül zugó taps fogadta az ismeretlen művésznőt, csak azért, ahogy bejött a színpadra. Azután énekelni kezdett. Három csodálatosan meleg, vergődő asszonyi dal, olyan dalok, amelyeket csak asszony tud megélni és énekelni. A hangja egészen lágyan, halkan töltötte be a termet, semmi póz, semmi színpadiasság, semmi keresettség nem volt abban, ahogy énekelt. Mintha egy nagyon meghitt és nagyon előkelő szalonban támaszkodott volna a zongorához, hogy nagyon meghitt és nagyon előkelő barátainak énekeljen el néhány dalt. Valahogy közel járt ahhoz, amit tiszta művészetnek szoktunk nagyképűen mondani, valami egészen mélyről, a lélek legbensejéből fakadó megihletés. A közönség lélekzetvisszafojtva hajolt előre, aztán felzugott a taps és nem akart végeszakadni. A müvészszoba tele volt virággal és ünneplőkkel (Asuncion, november 10.) A Ckaco-háboru- bau résztvevő haditudósítók rendkívül érdekes riportokban számolnak be a délamerikai őserdei háború legújabb fázisairól és nagy helyet szentelnek cikkeikben K u nd t tábornoknak, a bolivia.' hadsereg n ém e t szármáz á- s u főparancsnokának. A tudósítások rendkívül magas kultúrájú és szívélyes embernek festik Kundt tábornokot, aki úgyszólván nem ismeri a félelmet. Érdekes, hogy a paraguay-i hadsereg főparancsnoka is idegen nemzetiségű, még pedig orosz tábornok. A haditudósítók egyöntetűen megállapítják, hogy Kundt tábornoknak köszönhető, hogy a bolíviai csapatok kibírták a leirhatatlan fáradalmakat és az őserdei háború különböző szenvedéseit. A főparancsnok mindenütt jó példával járt elől és ez lelkesedésre ragadta a katonákat. A Campo Jordan körüli harcokban, amint most kiderült, majdnem életét vesztette Kundt tábornok, a bolíviai hadsereg főparancsnoka. Sűrű dzsungel vette körül azt a tisztást, ahol a bolíviai őrsök felütötték táborukat. A tüzérség és a gépfegyverek vakon lövöldöztek az őserdőbe az ellenséges állások irányában, de az ellenfelet seholsem lehetett látni- Noha a két frontot csupán néhány száz méter válaszolta el egymástól, szó nem lehetett felderítő szolgálatról, mivel a 'rópikus fák és a talaj annyira össze-vissza volt nőve iiánokkál és kúszó növényekkel, hogy további előnyomulásra gondolni sem lehetett. Mivel az éjszaka fülledt és rendkívül meleg volt, Kundt tábornok a futóárkokon kívül állíttatta fel a moszkitó hálót és ott feküd le aludni. Az ellenség nemsokára üzelni kezdett, de a főparancsnok nem zavartatta magát, mivel tudţa, hogy a tábort I és zilahi Farnos Eszter úgy állt a virágok és az ünneplők között, mintha otthon fogadná eljegyzése alkalmából a gratulációt. És ami csak nagy eseményekkor szokott megtörténni, a kritikusok levetették magas és kemény gallérjukat, hogy őszintén gratuláljanak és együtt biztatva mondották: zilahi Farnos Esztert fel kell fedezni! A legfényesebb tehetség! A legnagyobb jövőjű magyar dizőz! (A kritikusok kivételesen konzekvensek is voltak és a lapok valóban felfedezték az uj magyar művésznőt.) Amikor megmondom neki, hogy a Keleti Újságba szeretnék írni róla, alig akar másról tudomást venni. — Hiszen én is erdélyi vagyok. Enyedi. Oh Istenem, de szeretem Erdélyt! — Mindenesetre engedje meg asszonyom, hogy szívből gratuláljak ahhoz, hogy már ,,itt‘‘ van... — Oh! Amíg eljutottam idáig! Mennyi, mennyi vergődés, mennyi munka, mennyi kísérletezés, mennyi szétroppant álom, mennyi sikertelenség! De látja, most boldog vagyok és kérem, Írja meg ezt haza is. Még vannak ott néhányan, akik örülni fognak ennek. És úgy szeretnék egyszer Kolozsváron is énekelni... nekik. Tudja, ha komponálok, vagy ha a szöveget írom, mindig Erdély jár az eszemben, a szobámban érzem Erdély illatát, a fenyőket, a virágokat. Egyszer nagyon boldog voltam ott! Egy idősebb ur csatlakozik hozzánk, a művésznő hozzátartozója, ö is erdélyi. — Bizony kedves öcsém, ird meg szépen, hogy mi lett a hires enyedi bálok egykori királynőjéből, a kis Esztikéből. Megtettem; és kérem a nyájas és nagyérdemű olvasót, aki e sorokat odalent a messzi erdélyi hegyek közt böngészi, hogy gondoljon szeretettel és büszkeséggel az egykori kis Esztikére, aki egy ködös novemberi délután meghódította Budapestet, mert az mert, tudott és akart maradni, aki volt. Z, G. nem lehet megtámadni. Á tábornok egyszer csak moszkitócsipésre ébredt fel. A rovarok egész rajokban zümmögtek körülötte és emiatt dühösen kelt fel, ráorditott a tiszti szolgára: miért adott neki lyukas moszkióhálót. Ekkor derült ki, hogy a háló felsőrészét közvetlenül a tábornok feje fölött egy ellenséges gép- fegj’ver golyói lyukasztották át. Ha Kundt főparancsnok álmában megmozdult volna, biztosan a halál fia lett volna. Alighogy a tábornok elhagyta a helyet, ujbofkopogtak az ellenséges gépfegyvergolyók. Az őserdők magas fáin a katonák u. n. fészkeket készítenek a gépfegyverek részére. Ezek a fészkek külsőleg hasonlítanak a tigrisvadászatokon használt ideiglenes kunyhókhoz. A csapatok késekkel és fejszékkel vágnak maguknak utat az őserdő sűrűjében és gyakran előfordul, hogy az ellenséges csapatok százméternyire megközelítik egymást, anélkül, hogy láthatók volnának egymás számára. A gyakori vízhiány és a legkülönbözőbb rovarok rengeteg szenvedést okoznak a katonáknak. Befáradnák a testbe, a földi bolhák pedig gennyes keléseket okoznak a katonák talpain. Az élelmiszerutánpótlás rendkívül nehéz, de az összes fáradalmak és szenvedések ellenére, még mindig intakt a csapatok harci kedve, noha értelmetlenebb háborút nem folytattak még egymással nemzetek. mint most a bolivaiak és praguayok. A délamerikai fronton különben most fegy verszünet van, és a többi délamerikai államok közvetítése révén talán sikerül megteremteni a békét a két ádáz ellenfél között. rr mm* A beteget látogatni neun szabná,.. Gőthné: Kertész Ella mesélte kedvesen, ellenállhatatlan humorával: — Amikor azt a hirt kaptuk, hogy Zsazsa nagybeteg: én is siettem meglátogatni öt a szanatóriumban. Nagy rezsabukétát is vittem neki; de a betegszoba küszöbén megállított az ajtón elhelyezett kis tábla: „A beteget látogatni nem szabad! Az ajtó előtt ült az ápolónő is: aggodalmas arccal é3 szomorú tekintettel. Nem engedett be a Zsázsához, mert ,,a művésznő nagyon rosszul érzi magát". Kérésre fogtam a dolgot, mire azt mondta, hogy: „bemegy és megnézi". Bement és még szomorúbb, még kétségbeesettebb arccal tért vissza: „Teljes lehetetlenség, a művésznő alszik". De ha már ide fáradtam és itt a kezembe a rózsabokréta! Kérem, kérem! .. .Végre újra bemegy és a válasz, — jaj, Istenem' — ugyanaz. Erre már nem volt mit csinálni: elmentem; de a virágomat ott hagytam az ápolónőnél. A szanatórium első emeletén találkoztam aztán az egyik orvossal, aki régi* ösmerősöm. — Kezét csókolom! Mit keres itt nagyságos asz- szony! ? — Szerettem volna a Zsázsává! beszélni: de nem lehet! A doktor nagyot néz, aztán Így felel: — Persze, persze, ma mu-yon bajos. A művésznő korán reggel elment már, hogy a filmjét megnézze. Azóta se jött haza! ... ■ imiisi — Szinajában havazik. Szinajából jelentik, hogy ott az éjszaka folyamán beállott a havazás. A hegyeket máris erős hóréteg fedi, a városban is magas hó van. A havazás a délelőtt folyamán is folytatódott. — Egy fiatal székelyud varhelyi tanító tragikus balesete Galacon. Székelyudvarhelyről jelentik: Súlyos tragédia érte Veress Dónál, szókelyudvarhelyi tanitó családját. Fia, Veress András, aki a mult évben végezte el a tanítóképzőt, katonai szolgálatra vonult be ezredéhez, a galaci állomáson azonban szerencsétlenség érte. Vigyázatlanság következtében beesett a még mozgásban levő vonat kerekei alá cs olyan szerencsétlenül, hogy a teste a síneken valósággal összeroncsolódott. Súlyos sérüléseivel nyomban beszállították a galaci kórházba, ahol gondozás alá vették. Az első pilanatban az a hir terjedt el, hogy a szerencsétlen fiatalember még szállítás közben, az utón meghalt, de újabb értesülés szerint Veress András életben van a kórházban és az orvosok véleménye szerint életbenmaradásá- hoz remény van. — Nyertes számok. Az osztálysorsjáték mai húzásán nyertek: 100.(100 lejt: 55-831,15.000 lejt: 23.743, 77.913, 37.608, 10.000 lejt: 63.812, 25.742, 55.982, 10.299, 1814, 78.553, 57-068. — Lelőtték a graniesárok, miközben át akart szökni Oroszországba a katonaszökevény. Bukarestből jelentik: Cetatea-Alba mellett tegnap a határőrség két szökevényt fogott el, egy férfit és egy nőt, akik a Dnyeszteren keresztül át akartak szökni Oroszországba. Szándékukat észrevette az ott cirkáló csendőrpatrul, de mikor az szokásos felszólításra sem állottak meg, hanem tovább szaladtak a folyó felé, sortüzet adta le rájuk. Az egyik folyó a férfi vállába fúródott, mire összeesett. Mivel azonban a katonák még messze voltak, térdre emelkedett és fegyvere csövét az álla alá támasztva elsütötte. A golyó keresztül furta az állkapcsát, majd az orrán jött ki. A nőt elfogták, a férfit pedig kórházba szállították. Kihallgatása folyamán kiderült, hogy a férfit Ciorba Joan- nak hívják és katonaszökevény, pár héttel ezelőtt tűnt ol Râmnicul Saratban levő századától. Ez a körülmény súlyosbítja a helyzetet és most megindították a vizsgálatot abban az irányban is, hogy nem akart-e katonai titkokat közvetíteni a szovjetnek? A vele levő nőt Anica Constanitanak hívják és vallomása szerint a katona szerelmese volt. Otthon azonban nem élhettek békességben és igy határozták el, hogy átszöknek a határon. STANIOL RAKTÁR W 17 Kvár.—Kérjen B 1 Mii M imOl MJJ mintát, árlapot Orosz és német tábornokok állanak szemben egymással Délamerikában, a világ legértelmetlenebb háborúiéban Őserdő a hadszíntere a bolíviaiak és paraguayiak Öldöklő harcának — Kundt német tábornok életveszélyes kaiandfa
