Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-09 / 257. szám
Csütörtök, 1933, november 9HUBTIÜJsm A művészfalub Ahol a székely fafaragás remekel készülnek A „hires“ telekfalvi miivészek miihelyében (Székelyudvarhely, november 8.) Kevesen tudnak róla, hogy a művészi székely fafaragás gyönyörű darabjai, himes, mesébe illő dolgok, ősi kapjafák, dús, eredeti motívumokkal! teleszórt sulykok, finomak, mint a velencei csipke, remek guzsalyok, olyan festéssel, mintha valami keleti fejedelem királyi pálcája vollna, ékes cigaretta adogatok, fénytől és szépségtől sugárzó fa-gyertyatartók és egyéb ősi motívumokkal gazdagon diszitett holmik; egy eldugott, alig néhány házacskából álló udvarhelymegyei falucskából, Telekfalváról kerülnek ki. Metropolisok, országok közönsége végig csodálkozott már a népművészetnek ezeken a hamisítatlan eredetiségü meglepetésein, Bethlen Mária grófnő szinte áhítattal hordozta végig idehaza, külföldi kiállítások, mintavásárok tömegén és mindenütt fascináló hatást keltettek, egy nép csodálatos lelkének iliata és szépsége, különös, sajátos világa, mondhatni megbabonázott mindenkit; de az izig-vérig művészekről, ezekről1 a foltos harisnyába öltözött, szegény falusi embereknől nem igen esett szó. Műterem az „árnyék alatt“. Haton ülnek az árnyék alatt, mikor közibük toppanok. Az „árnyék alja“ Székelyföldön egy nyitott szin alja, ahol furni, faragni, mesterkedni szokott a székely ember és a kacat holmit tartja, amit még sajnál eldobni. Afféle lomtár is. Törött, sáros szekérkerekek, rozsdás abroncsok, szakadt szijjak, gyalupad, vásott kaszák, szerszámfa és egyéb hányódik benne. Tüskökön, ganyés fejőszékeken és egyéb alkalmatosságon ül a hat ember és farag. A kép egyszerű és primitiv, mint a sheakespearei színpad, amelyet vándor komédiások állítottak fel a Székely Lajos „éleijin“. Ez tehát a műterem és ők a művészek. Nem ajánlatos azonban őket a „művész1'-szó- val sértegetni. — Művész a suj! — morogják vissza. Öle egyszerű falusi emberek, akik csak „dolgoznak“. Dolgoznak minden külső effektus, plakát, sajtópropaganda, kommünikék és esztétikai bölcsködés, görögtüz nélkül, egyszerűen, természetesen. Ök csak ,,faragnak" furcsa vésők, hajszálfinom műszerek nélkül), csak „bicskával“, kinek amilyen bicskája vau, olyannal, mint őseik valahol az ázsiai pusztákon „annak idején“. Az embernek azonban eláll szeme-szája, ha llátja mire képes az egyszerű bicska. Nincs az az árnyalati finomság, amit ki ne hoznának vele. A lehellet is testet ölt a kemény, mezei munkától nehéz kezek alatt Térkitőltés, motívumok, tervezés, az invenció boszorkányos változatossága, minden együtt van, ami valódi művészetet jeliént. Az útmutatásokat, az ősi munkák tömegét Eaáz F. Rezső, a kiváló festőművész-tanár, a székely népművészet legkiválóbb ismerője adta meg nekik, hogy az elferdülésektől megóvja és a művészi tisztaságot megmentse. Ülnek és faragnak, öreg ember egy van közöttük Kovács Mihály bátyám, volt váltókezelő, bicsérdista ezermester, aki mindenhez ért a viliágon. Ritka tisztességes, becsületes ember. ö hatvanéves. Társai 18—30 évesek. Nevük, maguk színtiszta székelyek. Orbán Sán dór, Bálint Ferenc, Kovács Ferenc, Kovács Sándor, az említett Kovács Mihály bátyám és a vezetőjük Székely Lajos egy társaságba állottak, de vannak még a faluban faragó művészek: A három Forró: Lajos, Géza, Sándor, Kovács Dénes és Coliért Imre. Úgy hallom, hogy Gallért Lajos és Feri felhagytak vele. Elég rosszul telték. A sürgős mezei munka vollt az oka, mart nincs az a művészet, amiért ezt elhanyagolnák a többiek is. A faragás csak művészet, szép játék, szinte azt lehetne mondani, hogy „gyermek dolog“, de a szán tás-vetés az más, az a fcegalső, a legkomolyabb a világon. Egy kicsit csodálkoznak is rajta, hogy ezeket a faragott „semmiségeket“ mért szeretik olyan nagyon az urak, szinte âjul'.'d óznak, ha látják. Hiába az urak egy kicsit mindig „bolondok“. Azok is voltak, azok is lesznek. No, de az őszinte szóért aztán harag ne legyen. Közben megváltjuk a világot. Nem én, nem is a faragó emberek, hanem Kovács János bácsi, aki úgy meg van kilencven esztendős mint egy, hanem azért úgy köszönt, hogy: „Éljenek maguk is, csak én ne haljak meg!" Ebből1 már látható, hogy van kivell beszólni. Mondom is neki, hogy amit az újságba belé akar Íratni, azt mondja. Az a természete azonban, hogy akárkivel nem áll szóba, tudni akarja, hogy smint állok észbélileg, azért kérdést teszen: — Hány posta az ég a földtől 1 Meghökkenek. — Gondolkozzak! — biztat az öreg, de mégis neki kell megfejtenie, hogy „a csak egy uram, mert nincs közbe állomás“. A másik kérdése már könnyebb: — Ha az embörnek a zisten azt igémé, hogy minden kívánsága bételik, de csak úgy, ha1 a megelőzőnél eggyel_ mindig jobbat kívánna; akkor maga mit kívánna? Megkinzott ezzel a kérdéssel is, de aztán béláttam, hogy egyszerű n felelet: — Másoknak is, ne csak nekem! A felebaráti szeretetnek ebből a nagy, székely törvényéből már ki lehetett indulni, miután megegyeztünk, hogy a beszédből, „ami jó elé nem jön, azt üssük el.“ A kiindulási pont: „Milyen ez a világ?“ — Egész pokol — véli Kovács bácsi — mert jött a világháború, a kamat, az uzsora, az adó, a hitelező nem enged, az adós nem fizet, s meg van a huzavonás, tusakodás, egymástmegve- tése. Mert tudni kell, hogy a patkószeget mért I BUDAPEST Svábhegyi Szanatórium Subalpin 430 m. Diétás gyógyintézet Már napi f EGIDEÁLISARB «»l.tili " klimatikus üdülőhely. Intenzív magaslati Insolati*. Páratlan kilátás a fővárosra. T egrelsőrendü szanatóriumi ■“ ellátást nynjt 5—6.szórt diétás étkezéssel, vízkárával együtt. hegyezik meg. Hát pénzért, az pedig nincs. De ha volna, akkor se volna ez a világ megváltva, mert ha az embernek aranybocskora volna, s gyémánt patkója, szeretet nélkül az se érne semmit..Hát így, igy... — A háborút nem poronesolja az Isten, hanem szántani kell, vetni, a gyilkoló! törülni kell, a dolgozót segíteni... — A képviselőkkel baj van, mert hiába mennek az, ország házába, ha a végrehajtókat le nem tudják venni a nyakunkról, mert igaz, hogy az ország a gazda, mii a szóga, de a szóiga már levetkezett, s a szeme fel van akadva... Sürgősen valamit csinálni keli! Kutya legyek, ha nincs igaza, de aszondja Kovács bácsi, hogy tovább nem töltheti velem az időt, mert a marhákat el kell látni. Egyelőre ennyi is elég, s ha látja, hogy a képviselők megfogadták a szavát, a többit is megmondja, hogy mit kell csinálni' Ha erre járok, ne kerüljem el, csak itt lakik a harmadik szomszédban, s ha több ideje lesz, elmondja azt is, hogy mi volt abban a levélben, ami a pokolból érkezett. Fekete volt a pecsétje, s erről mindjárt lehetett tudni, hogy a pokolból érkezett. Megmutatni nem tudja, mer valahol elkallódott, de egy akkora nagy fekete biliaj hozta, hogy a szarva elakadt a fellegekben. Eg\ idevaló kevély, gazdag lelketlen uzsorás küldötte volt a régi időkben, s úgy kezdődött, hogy: „Hej hiába mondnak misét a barátok, mert engemet biza megfogott az átok.“ Akik sorsot húztak a halálra — Azt kérdezze meg tekintetes ur, — figyelmeztet Székely Lajos, — hogy az hogy volt, mikor sorsot húztak a halálra. — Azt már ti is el tudjátok mondani, szé- gyenkedik János bácsi. A történet egyébként nem nagy dolog. Hárman voltak a faluban öreg emberek. János bácsi, Kovács Lajos és a „kölyök“ Bálint'István, aki „csak“ 88 esztendős volt. tűk hárman sorsot húztak, hogy melyikük hal meg leghamarabb' A sors Bálint Istvánra esett. — Ez a boldogtalan, — tekergeti a fejét rosszalólag most is János bácsi — kiválasztotta a teksztust, s elvitte a paphoz, hogy a sirja felett erről mondjon beszédet. Az év nem telt cl, s meg is halt Bálint István... Most osztán Kovács Laji következik... — Honnan tudja, hogy ö, s nem maga következik? — kíváncsiskodunk. Hunyorgat a szemével, hogy ennyi ember előtt nem mondhatja meg, még el postázzák a titkát „Laji“-nak. Csak mikor „félrelépek“ vele, akkor suttintja meg titokban. — Az a boldogtalan es már a textust keresi, de nekem nem ment el a szépeszem, hogy textust vigyek a papnak... Hát ebben lehet valami. Mit szólok János bácsihoz, azt kérdik a többiek, mintán elment — Lehet tőle tanulni! — jegyzem meg, de tovább nem diskurálunk róla, mert most jön a hirrel egy ember, hogy Dályában Márton Dénesnél lovat akartak lopni az éeoakn. A szolgát torkon fogták. Mikor a Lámpa világánál azonban meglátták, a lovat, asszonták, hogy rossz a ló, s ott hagyták.-. Miklós falván egyszerre három helyen törtek be, s zsírt, élelmet, szilvaizet loptak. — A szegény világ az oka ennek a sok tolvaj- ságnak — véli Lajos, a házigazdánk — s az emberek erkölcse is megromlott. — Itt van a kutya elásva! - tartja fel a bicskát öreg Kovács Mihály, a bicsérdista ezermester. — Az a baja a, székelynek, hogy megromlott az erkölcse.. S bánatosan hajlik rá egy karcsú szép virágra, hogy a szirmait kifaragja. — Jó volna, emberek abbahagyni — mondja Lajos, — mert nem igen látunk, Korán setétedik s egy kicsit hideg is van. Maholnap be kell költözni a kováosmühely- be, hogy a munkát folytatni lehessen. A kovácsmühelyre úgy sincs szükség. Ezért kellett Székely Lajosnak is a régi mesterségével felhagynia s ilyen „heábavalóságga!“ bíbelődnie, mint a fafaragás.. Nyíró József. * A szeszmonopóltörvény (I. r. II. c. III. fej) végrehajtási utasítása (f. é. okt. 31. Mon. Of.) a gyümölcsből és gyümölcsmelléktermékekből való pálinkafőzésre vonatkozólag magyar fordításban kapható dr. Mandel Fordító Irodájában Cluj, Memorandului 24. Ára 50, vidékre 60 lej. Őszi ültetéshez nagy készlet elsőosztályu gyümölcsfa, sétányfa és többféle faiskolai cikket olcsó árban ajánl GAZDASÁGI TANINTÉZET FAISKOLÁJA I Mediaş — Erdély — Telefon 39. A szállítás októberben kezdődik. Árjegyzék ingyen, j Még mindig van alkalma milliomossá lenni I ha vásárol az állami osztálysorsjáték mai napon kezdődő I-ső osztályú húzására sorsjegyet I a szerencsés BANCA ILIESCU S. A. CLUJ S az állami oszlálysorsjáték erdélyi és bánáti területek hivatalts főelárusitójától, avagy ennek éj vidéki fiókja és ügynökségeitől. I Az időben beérkező rendeléseket azonnal elintézzük, de rendelni lehet telefonon is C!uj ti—54. íj A sorsjegyek ára 40,000 számú pcstacsekkszámlára is befizethető. I Hivatalos sorsjegyárak i l/s 135--, ' t 350-'A 500, i/i 1000*-lej osztályonként
