Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-05 / 254. szám

Kér>visel öház BUDAPEST V. *rHŢW, ■#*&* Tasn postai* ptäöt» In numerar Íío. 21.256—192Î, Vasárnap dttf-KoTn-xívdr. 1933 november 3. Ara 4 tef Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre begyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy írre £0, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS M AG Y ARP AKTI LAP XYI. ÉVFOLYAM - 254. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: ClaJ-Kolo vár, Strada Baron E. Pop (volt Brassói uoca) 5. Telefon: 508. — leveleim: Cluj, postafiók 101. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. leafonai siovef s®ţjte a sxovjef* fel fenyeget A japán miniszterelnök kardcsörtclő nyilalltorala mellett Sarraat is háborús veszélyről l»es*éí — Amerika meg­kezdte az arany-vásárlásokat PoEcwáipfftf&ljoi'u jellegét öltötte magára a farmer-forradalom Királyi ünnep Kolozsvár falai közé ma bevonul a király, öz erdélyi föld felett uralkodó állami hatalom legfőbb, koronás képviselője. Feléje száll min­den üdvözlet, minden köszöntés, a miénk is, önnek a városnak magyar lakosaié. A miénk, akik felépítettük, kifejlesztettük ezt a várost és lelkünkre vett nagy gondját viseltük annak, hogy az általános emberi kultúra elhaladá­sában betöltse a helyét. Sok századon miénk volt a gond és a felelősség azért, hogy a kolozs­vári élet kulturszelleme ne kapjon foltot, ne adjon okot egy pillanatnyi szégyenkezésre sem. Tiszta lélekkel hisszük, hogy ezt a hivatást be­töltöttük. Eljön majd az ideje annak, hogy az objektivitáshoz szükséges távlatból tud meg­felelő Ítéletet mondani a történelem a magyar­ság e hivatásának viseléséről. Mindaz, amit mi adtunk át, amit tőlünk vett át a most kor­mányzó nép, olyan alkotó munkának az ered­ményei, amikről bárhol, bármikor szívesen beszélünk. Minden magyar alkotás, ami itt­maradt a kolozsvári kövek között, okot ad a mi szerény büszkeségünkre és nem látunk semmit ezek között, amiért szégyenkeznünk kellene, vagy amit hajlandók volnánk meg­tagadni- Európának ebben a sarkában, foly­tonos népi küzdelmek és különleges életnehéz- ségek ránkszakadt körülményei között, kultur- várost építtettünk ki s a város falai között, a szó világfogalmának igazi értelmében, kultur- szellemet honosítottunk meg. A gondot és a felelősséget egy viharos idő­pontban kivette kezünkből a história ék mások­nak adta át. Mi az a generáció vagyunk, amely tanúja és szenvedő vesztese az ősi örökség át­adásának. Nem volnánk emberek, ha féltő aggodalom nélkül néztük volna ezt a változást és nem volnának méltóak az emberségre, ha le­tagadnék, hogy fájdalmakat viseltünk el. Vi­gasztalásul szolgálna a mi számunkra, ha azt látnék minden jelenségben, minden mozzanat­ban, hogy minden a legjobb kezekben van. Valamit azonban az üdvözlés őszinte hangu­latai között is meg kell mondanunk: az igazi kulturszellem a kisebbségek életviszonyain, a kisebbségekkel való bánásmódon látszik meg a maga valójában. A kultúra célja az, bogy a humánumot emelje fel ezen a földön és vilá­gítson, irányt sugározzon vele. Ha mi jogos panaszainkkal állunk ott, ahol őszintének keT lenni és a magunk számára humánus bánás­módot kívánunk, ezzel hozzájárulunk annak a kulturszellemnek a továbbépítéséhez, amely­nek a főgondja és felelőssége már nem a miénk de amelyben készséggel vállaljuk a munka­társi feladatokat. Az a város, amely széles terü­leten a kulturközpont hivatására van rendelve, irányitó hatással kell hogy legyen az életnek minden vonatkozásában, a rendnek, jognak, igazgatásnak s az erkölcs köznapi felfogásának minden megnyilatkozásában. Fáklya kell hogy legyen, melynek fénysugarai rávilágítanak sok mindenre, ami történik és aminek történnie kell, de arra is, aminek nem volna szabad meg­történnie- A kisebbségi sors sokat beszél arról, hogy a kulturközpont hogyan tölti be hiva­tását. A koronás királyt a keresztyénység kultu­szának uj temploma hozza a város falai közé. A krisztusi hit azt azemberiséget hirdeti a földi halandók számára, amely nem ismeri népeknek az elnyomását s amely nem tartja megenged­hetőnek, az embertársnak és embertársaknak boldogtalanná tételére ébredő igyekezetét. A krisztusi szeretetparanes rendjében és törvé­nyében nem nehéz megtalálni azt a békességet, amely felszántja a sebet és kiengeszteli a pa­naszt. A krisztusi szeretet keresztje alatt az országra, világra, földi uralkodó hatalmára jót Washingtoni, párisi és tokiói forrásból egy­aránt aggodalmat ébresztő hírek érkeznek: készülő háborús szövetségekről, fegyverkezés­ről, háborús veszélyről. Amerika pedig nem (S két, hanem három fronton harcol. Készíti az orosz szövetséget -r- Japán ellen, az arany- vásárlás harcát Európa ellen s végül saját polgárai, a farmerek ellen is harcolnia kell. Ugyanakkor Japán bejelenti a további fegy­verkezést, Sarrant francia miniszterelnök nyíltan megmondja, hogy a világot háború veszedelme fenyegeti. Egy nap hírei: megany- ,yi katasztrófa-fenyegetés. Katonai egyezmény Amerika és a szovjet között. (Páris, november 4.) Francia lapok érde­kes tudósítást közölnek a szovjetorosz-ameri- kaikaí tárgyalásokról. Úgy tudják, hogy az Egyesült Államok és Szovjeten -szország kö­zött nem is annyira gazdasági, mint inkább katonai egyezményt készítenek elő. Moszkva és Washington kölcsönös floítalatogatá3 ter­vét dolgozzák ki. Először egy kör nyü amerikai hajóegység látogatná meg a csendesöceáni orosz kikötőket, elsősorban Vladivosztokot. Ezután kerülne sor az orosz flotta viszontláto­(Páris, november 4.) Az uj francia kor­mány bemutatkozott. Amint az előre várták és megjósolták, úgy a kamarában, mint a szenátusban hűvös hangulat fogadta a kor­mány tagjait és a bemutatkozás csekély ér^ deklődós mellett történt meg. Bár a kormánynak 306 szavazattal 34 ellenében bizalmat szavaztak,­nagyon sokan nem nyilvánítottak vélemé­nyüket. így a szociálisták Leon Blum ve­zetésével s a jobboldaliak Tárd i e u vezér­letével tartózkodtak a szavazástól. gatására. A francia lapok úgy tndják és érte­sülésüket azzal fejezik be, hogy mindez attól függ, milyen eredménnyel végződik Roosevelt és Litvinov tárgyalása. Japán továbbra is fegyverkezik. (Tokió, november 4.) A r a k i hadügymi­niszter, a külföldi és japán sajtótudósitók előtt feltíinéstkeltő nyilatkozatot tett. A had­ügyminiszter legelőször is őszintén bejelentet­te, hogy Japán katonai erejét igenis növelik. A küszöbön álló orosz-amerikai katonai szö­vetség miatt Japán nem nyugodt mindaddig, mig a szovjet hadsereggel teljesen egyenlő létszámú szárazföldi haderőt és az amerikai hadi flotta nivójára felfejlesztett hajóhaddal nem rendelkezik. A fegyverkezési versengés Japán részről még sem jelent háborús szán­dékot. Japán célja békés. Mindent megtesz a világbéke érdekében, még ha nem is tagja a Népszövetségnek. Azt azonban nem várhatja be nyugod­tan, hogy vetélytársai állig felfegyver­kezve bármelyik pillanatban megsem­misüléssel fenyegessék. 274 képviselőt számoltak össze, aki nem szavazott. A kormány beszámolója és az elhangzott in­terpellációk nem keltettek különösebb izgal­makat, mert általánosságban már kialakult a vélemény, hogy mindez csak formai előcsa- tározás a csak hetek múlva kezdődő parla­menti harcokra. Ami mégis feltűnt: Sarraut tüntetőleg mellőzte Német­ország megemlítését az egész ülés folyamán. Sokan ebben Németország békejobbjának ka­kérünk, ha panaszos lelkünket nem takarjuk el az őszinteségnélküli lepellel. Istennek háza­ként az uj épület árasszon olyan szeretetet ki kőfalai közül, hogy ennek felemelkedettsége emeljen fed minden szenvedőt. Az uj templom legyen eligazitó és erősítő annak a gondnak és felelősségnek a hordozásában, mely Kolozsvár kulturjellegéiiek, kulturszellemének a fejlesz­tését tartja nagy feladatnak. Ezzel az óhajjal várja a régi magyar lakosság köszöntő üdvöz­lete a királyi ünnepre bevonuló koronás ural­kodót. dFafámaljou. c^>aífh felváló mmotiégű idzá/iúon /Hatodaott JbxappanT Sarrant háborút jósol ISnrópa és Ázsia között

Next

/
Thumbnails
Contents