Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-29 / 274. szám
Szerda, 1933. november 25. KíirrtUjsKG . A farosba ölte mindkét gyermekét gyógyíthatatlan betegsége miatt Sas Miklós nagylaki gazdálkodó görög sorstra^é« diákra emlékeztető bűne az aradi törvényszék előtt Titokzatos motívumok a kettős gyermekgyilkosság bűnügyi vizsgálatában Mégyhénapi tagadás után vallotta be tettét (Arad, november 28.) „Megbüntetem az apáknak vétkeit.»“ Mintha az írás fenti szavait irta volna láthatatlan kéz az aradi ügyészségi fogház egyik cellájának fehér falára, ahol ez év júliusa óta ül vizsgálati fogságban egy összetört lelkű ember, Sas Miklós, a nagylaki méntelep volt alkalmazottja. Szép szál férfi volt ez az aránylag fiatal nagylaki gazda: jómódú, szorgalmas, családos ember, akit az ég gyermekkel: egy kisfiúval s egy kisleánnyal Is megáldott... Aztán valahol, valamiben kisiklott a lába alól a talaj, s a vádirat száraz frazeológiája nem szépít, nem szinez, csupán a szivszoritó tényt szögezi le: .„„önkezével, előre megfontolt szándékkal mindkét gyermekét a Maros vizébe fullasztotta..." Egy apa, aki megölte életének folytatásait. Mi történhetett egy ember, egy férfi lelkében, amíg erre a tragikus elhatározásra jutott...? Ml volt az oka a gyermekgyilkosságnak? Ezt kutatja julius óta az igazságszolgáltatás, amely előtt eddig már két tárgyaláson át is próbálták kianalizálni a vád és a védelem képviselői a nagylaki kettős gyermekgyilkosság tragikus komplexumát. Es eddig csupán feltevések vannak, csupán hipotézisek homálya késlelteti az Ítéletet, amelyet a jelek szerint karácsony ünnep előtt fog meghozni az aradi törvényszék bírói tanácsa. Tragédia a júliusi délutánon. Az újságíró sem tehet mást, mint az igazságszolgáltatás, amidőn a történteket rekonstruálni próbálja. Talán Itt, talán ott, akad egy áruló momentum, amelynek keskeny rése bévilágitást engedhet a kettős gyermekgyilkosság tragikus inditóokaira... Egy júliusi délutánon történt, hogy Sas Miklós, maga mellé véve kétesztendős János nevű fiát és ötéves Flóra nevű kislányát, megindult velük a Maros felé. Fürödni mentek. Az apa, gyermekeivel a karjai között, mind mélyebben hatolt be a gyorssodru folyó medrébe... s itt megszakad a film. Sajnos, nincsenek tanul a további történteknek, s mindössze a vádlott előadása az egyetlen vallomás, amely előadja a történteket: — A falun kivül vetkeztünk Je, — vallotta a legutóbbi tárgyaláson a gyilkos apa. — Azután magamhoz öleltem mindkettőjüket, megcsókoltam őket és... a vizbe rohantam... A folyó elkapott csakhamar mindnyájunkat... Fuldokolni kezdtem, mig a viz kiragadta karjaim közül a gyermekeiket... Magam sem tudom, hogyan történt... hiszen meg akartam velük együtt halni en Is... és egyszerre a parton találtam magamat...! — Nem gondolt a gyermekek mentésére...? — A gyermekeket már nem láttam sehol... tekintetes Elnök ur. Pedig keresni kezdtem őket mindenfelé, hiába... Elvitte mindkettőjüket a víz... Egész éjszaka kutattam őket, majd áttelefonáltam a határon is, magyar területre a csendőrségnek, hátha kifogták már szegénykéket... Minden hiába volt. Ekkor, tekintetes törvényszék, magam mentem a nagylaki csendörségre, hogy jelentsem az esetet... Az apa titka. A csendörségen Sas Miklós valóban jelentette Is a történteket. Mindössze arról feledkezett meg, hogy jelentse: ő miaga fojtotta vizbe mindkét gyermekét... Miért~nem jelentette azonnal bűnét, — ha akkor megbánta már...? A csendörségi vizsgálat során egyenesen tagadta, hogy ő gyilkolta volna meg a gyermekeket. Azt állította, hogy szerencsétlenség történt. Az aradi ügyészségen ugyancsak megmaradni próbált első állításai mellett, de Seracu Adrian dr. vizsgálóbíró, amint a helyszínen rekonstruáltatta a történteket, minden kétséget kizáró módon megállapította, hogy csakis gyilkosság történhetett. Csupán a második tárgyaláson tört meg a szörnyűséges titok terhe alatt az apa lelkiállapota annyira, hogy lehajtott fejjel beismerje a gycrmekgyilkos- ságoi. Lehajtott fejjel, egy negyedévi vizsgálati fogság magányának szenvedései után Ismerte be a törvényszék előtt: — Nem tagadom tovább, tekintetes bíróság: én öltem meg a két kis pulyát... Megejtem, mert kimondhatatlanul szerettem őket... A régen várt fordulat bekövetkezése után, Vígre az elnök is fellehette a kérdést a vádlottnak: — Könnyítsen lelkiismcretén és mondja el: miért gyilkolt...? Csókok között a halál felé. Nagylakon úgy tudják, hogy Sas Miklősék családi élete körül több, mint egy év óta nem volt valami rendben. Sas és a felesége között, — aki egyébként megtagadta a vallomástételit, a törvényszéki eljárás során, — gyakran veszekedtek. Sokan arról is tudtak, hogy u gyilkos fiatal gazda hosszú hónapokon át nem ment haza asszonyához. A kettős gyermekgyilkosságot megelőző Időben is súlyosan összekülenböztek a házastársak, amely után Sas fürödni vitte a gyermekeket... Válásra is gondoltak már, csupán a férfi vonakodott ebbe a megoldási módba belemenni, mert attól félt volna, hogy a fclrőság az asszonynak Ítéli a gyermekeket. Ki tudná megmondani, hogy mit akart a gyilkos tette elkövetésével: megölni gyermekeit azért, hpgy ne kelljen érettük esetleg tartásdijat fizetni az asszony számára: vagy megölni az ártatlanokat csupán csak azért, hogy ezzel fájdalmat okozzon asz- szonyának, vagy bosszút álljon az anyán...? El lehet képzelni, hogy mind a két lelki-motivum közrejátszott ie nn atkozzon! Válasszon és vásároljon ezekből az olcso könyvekből: Móricz: Bor, szerelem 30 — Kemény: Zord idők 60‘— Mikszăth'.'Soszti fiú esete 90*Markovics: Sánta farsang 36*Móricz: Kerek Ferkó 36Zilahy: Halálos tavasz 57*Katona: Bánk bán 42*— Körmendy. ind. 715 via Bodenbach 30"— Szederkényi Felszabadultak 30*Móricz: Barbárok 30*— Babits: Gólyakalifa 57*Móricz : Forr a bor 60*„ Rokonok 60*Földy: Isten országa felé 60*Szitnyai: Nincs föltámad is 60*Bródy: Manci 60*„ Felesége tartja el 60*Szomory: Gyuri 60*— Földi: Szahara I, II, III kötet 180*— Vándor: Andrea arcát nap felé forditja 90*Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti U^sagy k'adóhivata'.a C'u!—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassal ucca) 5 szám alatt. tettének elkövetésében, de vannak tanúvallomások a védelem birtokában, amelyek azt állítják, hogy Sas Miklós — valóban szerette gyermekeit. Ezt vallotta a csendőrségi vizsgálat során asszonya Is, aki nem tett vallomást a törvényszék előtt, Így vallotta be tettét maga a gyilkos is, aki gyermekeit csókolgatva rohant a folyó mélységei felé mindaddig, míg a víz ki nem sodorta karjai közül a sikoltozó kis testeket... Egész éjszaka kutatott utánuk... Tehát: miért gyilkolt a beismerésben lévő tettes...? — Egy titkom volt, — vallotta a gyilkos apa. — Vérbajt szereztem. Már hosszabb Ideje kezeltek Meislenger dr. és Oprisan dr. urak a szifilisz ellen. Nagyon-nagyon elkéstem a kezeltetéssel, — mondották a doktor urak. Az Idén nyáron láttam, hogy már nem is igen lehet rajtam segíteni. Külön költöztem a családomtól, Istállóban aludtam, a lovait mellett, nehogy megfertőzzem az ártatlan apróságokat... — Tekintetes törvényszék, — volt úgy, hogy tizenkét héten át egyfolytában sem láttam a gyermekeimet, akiket valóban nagyon-nagyon szerettem: mindent, de mindent elkövettem, nehogy őket Is elérje Isten büntetése az én vétkeimért... Es egyszer csak úgy láttam, hogy már késő. A gyermekeim Is megkapták a mételyt. Minden mindegynek látszott, hiszen mindennek vége volt számomra: minek szenvedjenek a szerencsétlen kicsinyeim is...? Ezért történt, tekintetes törvényszék, hogy elvlttem őket a vízhez. Tizenkét héten át már meg se csókolhattam őket. Ott, a víz partján, mindkettőjüket összecsókoltam, utoljára s aztán a mellemhez szorítva őket, megindultam velük a halál felé... így történt. ítélet: karácsony előtt. A bíróság maga Is megrendültén hallgatta a beismerést kiegészítő tragikus vallomását a gyilkos apának. A megnevezett két nagylaki kezelőorvos valóban megerősítette a férfi vallomását. A szörnyű kór titka magyarázni látszik a családi élet széthullását is Sas Miklós portáján; indokolni látszik elkeseredését is. amely ily borzalmasan keserű módon elfoghatta a gyermekeit rajongással szerető és lelklismcretétől furdalt apa gyermekgyllkosságában. De miért nem vallotta be tettét azonnal, miután maga megmenekült a hullámsirból...? Miért tagadott körömszakadtáig, közel négy hónapon keresztül, — ha mindenképpen bűnhődni akart...? Itt valahol, valami még nem teljes a nagylaki kettős gyermekgyilkosság rémregényében. Ezt a titkot még fel kell deríteni a várható súlyos Ítélet előtt. A védelem a gyilkos apa beismerő vallomása után, kérte a bíróságot, hogy rendelje el a vádlott egészségi és elmeállapotának megvizsgálását. A törvényszék hosszas megfontolás után, az orvosi szempontokra való tekintettel elhalasztotta december hó 15-ére a per fötár- gyalását és addig is elrendelte a gyilkos elmeállapotának megvizsgálását. A törvényszék, amely súlyosbító körülménynek számítja be a gyilkos apa eddigi tagadását, kötelességszerüleg várja meg még, hogy ebben az esetben, ahol a paragrafusok már nem találhatnak mentö-körülményeket, minő indokolt magyarázattal szolgálhat az elmeorvos és a többi specialista ebben a görög sorstragédiában...? A tót és magyar képviselők íünfeiőleg ki vorauf falc a szlovenszkói tartomány gyűlésről (Pozsony, november 28.) A tartomány gyűlésen ma a szlovenszkói tartomány költségvetését akarták tárgyalni. A szlovenszkói tót és magyar képviselők azonban megelőzőleg a kormányzót közbenjárásra akarták felkérni a tót lapok betiltása ügyében. Miután hivatalos részről nem mutatkozott hajlandóság interveniálásra a tót lapok dolgában, a tótok és a magyarok tüntetőleg elhagyták az üléstermet és igy nem lehetett határozatot hozni. A Petii Párisién cáfolat ellenére is fenntartja vádjait a német kormány ellen (Paris, november 28.) Igen nagy izgalmat váltott ki politikai körökben a Petit Parisien- nek diplomáciai leleplezése a német külügyminisztérium titkos utasításáról. A német sajtó erélyesen cáfolta és hamisításoknak tüntette fel a francia lap adatait. A Petit Párisién cikkét átvették az angol lapok is és hasonló nagy nyugtalanságot keltettek az angol közvélemény ben is. Az angol lapok német cáfolatra visszavették nyilatkozatukat, de a Petit Párisién mai számában nyomatékosan hangsúlyozza, hogy okmányait biztos helyről vette és azok minden vonatkozásban helytállóak.
