Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-29 / 274. szám
Szerda, 2933, november 29m KELmujsm 3 Határozat nélkül, de fcözfelkiáltdssulvisszavette n nemzeti puws&sztpúrt százas bizottsága, a kizárt fodrom képviselőt Popovici Mihály a központi elnöki tanács elé akarta utczZni a kérdést, de a többség szerint a kizárás aktusa semmis volt Mifoalaefoe a diktatúrákkal péUlálózgatott a kisebbségeknek (Kolozsvár> november 28.) Jelentette a Keleti Újság, hogy keddre összehívták a nemzeti- parasztpárt százas bizottságát, hogy egyrészt a párt kebelében dúló nézeteltérések, másrészt a jelölő listák felett döntsön. De a százas bizottság hatáskörébe került a Boila Zakariás, Leucuţa Aurel és Lázár Illés kizárásának vizsgálata is. A százas bizottság ülése elé már csak azért is nagy érdeklődéssel tekintettek, mivel ezidő- szerint még az erdélyi szervezetnek Vaida az elnöke és tőle várták, hogy a bizottság ülésén el fogja simítani a felmerült ellentéteket. Vaida azonban hajthatatlan és Popovici Mihály is eredménytelenül próbálta rávenni a százas bizottság ülésén való megjelenésre. Hatieganu megfujja a kürtöt Egyébként kedden reggel a bukaresti gyors vonattal Kolozsvárra érkezett Mihalache Jón, a párt nj elnöke, akit a pályaudvaron a nemzeti-parasztpárt kolozsvári korifeusai vártak Maniu Gyulával az élükön. A fogadtatáson megjelent Lázár ülés és Leucuţa dr. is. Mihalachet Hatieganu Emil hosszabb beszéd keretében üdvözölte s a volt erdélyi miniszter talán sohasem beszélt még ilyen harciasán. — Elnök ur, — mondotta, — az uj liberális rezsim rozsdaként lepi el az országot, Bukarestben koncentrációs tábort szerveztek, hogy ott helyezzék el a mi erdélyi testvéreinket, akiket családjaikból ragadtak kiHatieganu Emil itt nyilván a Bukarestbe helyezett erdélyi állambiztonsági tisztviselőkre célzott. — Ne kérdezze, mit gondolunk — folytatta. Borzalmas dolgokról tudnék beszélni. Néma ajkakkal állunk Ön előtt, a megalázott^ ág, a megcsufoltság belénk fojtja a szót. Programunk? A jelenlegi agresszív rendszer elsöprése. Parancsoljon, hogy megfujjam a kürtöket. Még a halottak is feltámadnak, hogy az élőkkel együtt ünnepeljék a román nép rabságának a felszabadulását. Mihalache köszönetét mondott a fogadtatásért s a bókokat hasonlóakkal viszonozta: — Tizenöt év alatt együtt harcoltam Erdély két titánjával, Manóival és Vaidával. És remélem, hogy a jövőben is részesülni fogok támogatásukban. A vasúti állomásról Maniu, Mihalache és Popovici Boila lakására hajtattak, almi másfél óráig bizalmas megbeszélést, tartottak. Popovici Mihály beszámolt a Vaidával való tanácskozások eredménytelenségéről s arról, hogy a volt miniszterelnök még csak jelöltséget sem vállalt. Később a nemzeti-parasztpárt Deák Ferenc uecai klubhelyiségében összeültek a százas bizottság tagjai. Az értekezleten Mi., lache elnökölt, Socol Aurel teljes támogatásukról biztosította az uj elnököt. Popovici Mihály is beszédet mondott és hangsúlyozta, hogy nem volt ok a uemzeti-parasztpártnak a hatalomról való eltávolitásúra. Kacérkodás a diktatúrával. Buta Nicolaie tanár az ifjúság nevében beszélt. Ezután Mihalache emelkedett szólásra. A nemzeti-parasztpárt százas bizottsága kedden délután folytatta tanácskozásait. Az értekezletet zárt jellegűnek nyilvánították, mégis módunkban van a bizottság egyik, •— az ülésen jelen volt — tagjának információi alapján a következő érdekes részleteket közölni az ott történtekről: Délután öt órakor kezdődött az ülés, amelyen a tagozati elnökök, volt képviselők és szenátorok vettek részt- Az értekezlet napirendjén a párt főtitkárának, Crişan Ghiţa volt miniszternek beszámolója és az erdélyi jelölőlisták végleges megállapítása szerepelt. Napirend előtt azonban egy kényes ügy került megvitatásra, Boila Zacharias, Lázár Illés és Leucuţa Aurel ismeretes kizárásának a kérdése. Socol Aurél tette szóvá ez't az ügyet és a jelenvoltak túlnyomó többségének helyeslése közben annak a kívánságának adott kifejezést, hogy mielőtt a jelöléseket megejtenék, állítsák helyre a párt teljes egységét és vegyék vissza azt a három képviselőt, akiknek kizárása amugyis szabályellenes volt. Ö és társai becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy ezt a kérdést minden más előtt elintézzék. Popovici Mihály, aki az értekezleten, elnökölt, rámutatott arra, hogy ezt az ügyet a párt végreliajióbizottsága legutolsó ülésén a párt központi elnöki tanácsa elé utalta. Az elnöki tanács csütörtökön ül össze és akkor — Tudatában vagyok pártelnöki tisztségemmel járó felelősségemnek. Én nem futottam ez után a pozíció után- Mindig másokat szolgáltam, M^niut és Vaidát. S természetesen most is az ő tanácsaikhoz folyamodom. Pártunkat a nemzeti gondolat és a parasztkérdés keltette életre. A nemzeti eszmére talán soha sem volt annyira szükség, mint most. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szélsőségeselmek kell lennünk. Megértjük, hogy tnás népeknek is jogaik vannak az élethez, de azért az uralkodás a román nemzetet illeti meg. Hiszen minden nép politikai rendszerét egyesítette a.nemzeti gondolat. Ott van Németország és Olaszország példája, a diktatúrát ott is csalc a nemzeti eszmével lehet fenntartani. — Másik főprogrampontunk a parasztkérdés. A falu el van hanyagolva, pedig az egész ország gazdasági beállítottsága a falu mellett szól. — Mi a monarchizmust igy értelmezzük': A király akarata a nép akaratával. Mi a paraziták eltávolításával a népi szuverénitásra és az uralkodó akaratára akarunk építeni. Elűzzük azokat, akik félrevezetik a királyt, csorbítják tekintélyét és megbénítják az állami gépezet működését. Mihalache ezután a pénzügyi kérdésekről beszélt, hangsúlyozva, hogy ragaszkodnak a stabilizációhoz. Végül azt fejtegette, hogy módosítani kell az alkotmányt. Az ülés után nagy bankett volt a Központi étteremben, majd délután 4 órakor újból összeült a százas bizottság. fogja elintézni. Nem tartaná helyesnek, ha egy alsóbb szerv hozna döntést egy olyan ügyben, amit a legfelsőbb szervnek kell elintéznie. Ezzel szemben Socol, Popa Augustin és mások hangsúlyozták, hogy a kizárási határozat annak idején a párt alapszabályaival ellentétesen jött létre és az tulajdonképpen semmis. Ezért indítványozták, hogy az erdélyi és bánáti tagozat teremtsen befejezett tényt, köny- nyitse meg ezzel az elnöki tanács dolgát és mondja ki, hogy a három képviselő kizárása nem volt alapszabályszerü, tehát semmis. Socol javaslatát a jelenvoltak hatalmas többségének tapsai fogadták. Szavazásra nem tették fel ugyan a kérdést és igy kifejezett határozathozatal nem történt, azonban nemsokára megjelent a teremben a kizártak egyike, Leucutia Aurél, akit nagy ovációval fogadtak és ezzel a pártban való remtegrálásuk befejezett ténnyé vált. A százas bizottság ezután meghallgatta Crişan György főtitkári beszámolóját, majd szükebb bizottságot küldött ki a jelölések megejtésére. A bizottság kedden este megkezdte munkáját, amely minden valószínűség szerint néhány napot igénybe fog venni. Genfben előkészítették a Sacco és Vanzetti-ügy revízióját Popoviei e Uenzésére is visszavették a kizárt képviselőket Egy Svájcban élő amerikai milliomos, egy svájci jogtudós és Sacco fia állították össze a memorandumot (Genf, november 28.) A Tagespresse értesülése szerint a Sacco és Vanzetti ügyben előreláthatólag revíziót fognak elrendelni. Néhány héttel ezelőtt az Amerikában halálra ítélt és kivégzett Sacco anarchistának a fia Gonfbe érkezett, ahol álnév alatt egy amerikainál szállott meg. A 20 éves fiatalember az amerikai származású, egyébként Svájcban élő milliomos házában találkozott a szomorú világhírre vergődött ügynek fő mentő- tanújával, Buda nevű olasz emberrel, Amint ismeretes, e tanú kedvezően vallott a Sacco és Vanzetti ügyben, de a főtárgyaláson nem hallgatták ki. Budát ugyanis Olaszországban letartóztatták, ahol egy régebben elkövetett politikai bűncselekményért a Lipari szigetekre száműzték. A pör főtar gyalásán tehát nem jelenhetett meg. Az amerikai, aki mindent elkövetett, hogy az öt évvel ezelőtt kivégzett anarchisták ügyének revízióját keresztülvigye, egy kimagasló -svájci jogász segítségével többszáz oldalt kitevő memorandumot szerkesztett meg. Az egész anyag átvizsgálása után az amerikai milliomos az egyesült amerikai államok hatóságaival érintkezésbe lépett azzal a céllal, hogy vegyék elő ismét az ügyét és a fiatal Sacconak adják vissza becsületes polgári nevét. Az amerikai bíróságok válasza még nem ismeretes. Tény azonban az, hogy az amerikai és védence, a fiatal Saico, néhány nappal ezelőtt Amerikába utaztak, hogy a Genfben kidolgozott memorandum alapján a két halottat rehabilitálják. Genfben úgy tudják, hogy ha történetesen az amerikai bíróságok nem rendelik el a revíziót, akkor a szenzációs anyagot könyvalakban fogják megjelentetni és a nagy nyilvánosság elé terjeszteni.
