Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-26 / 272. szám
Vasárnap, 1933, november 2Ch KUETI'UJS&G űd e s e s Bájosság Többet számit a vonások perfektségénél az * arcbőr szépsége. Az egészséges és jól gondozott arcbőr fiatalságot és élénkséget tükröz. Káros egy finom és érzékeny bőrnek rossz minőségű pudert használni, mely megtámadja és durvítja az arcbőrt. A D’ARGY púder tiszta és higénikus anyagból van készítve, minősége elismert, ön szállítójával men lesz elégedve ha ajánlani fog egy doboz eredeti. POUDRE vT» nemzetközi viszonylatban, is. megmutatkozó fontosságát. De ezek a pedagógusok, amennyire én ismerem őket, sohasem mondották, hogy a tudás felesleges, sohasem helyezkedtek arra az ótestamentumi példázatra, hogy az emberiség akkor esett bűnbe, amikor az első emberpár a tudás almáját megizlelte. Ezek a pedagógusok sohasem állították, hogy „detronizálnl kell a mlntagyereket", aki többet, alaposabbat akar tudni társainál, akiben él a mohóság, hogy a dolgok mélyére hatoljon, megtalálja az összefüggéseket tanok és tanok, tanok és az élet között. Ezek a pedagógusok sohasem merték dogmává tenni a csak testi nevelésnek, a csak élményekhez kötött jellemnevelésnek az üdvözítő voltát, sohasem arra törekedtek, hogy a diákok úgy kerüljenek ki az iskolából, hogy azonnal altisztjeivé váljanak egy nemzeti hadseregnek. Az egyoldalú szellemi nevelés valóban nem kielégítő, de ugyanez áll arra az erőszakolt uj nevelési módszerekre is, amelyek tulhamar keltik fel a süvölvény ifjúban a függetlenségnek, az önállóságnak, a kalandos cselekvési lehetőségnek az illúzióját. Lépten-nyomon látnunk kell, hogy az ifjúság tuikorár. érett bizonyos dolgokban, tulhamar férfinek képzeli magát és ebben a tévhitében az érett férfiak számára kijáró jogokat követeli meg. Azt hiszi, hogy neki már diáksapkával a fején meg van a jogcíme irányítani a politikát és megszabni az öregeknek is a továbbfejlődés útját. Folyton-folyvást azt hallva, hogy az ifjúságé a jövő, márcsak egy lépés választja el őket, hogy az élre kerüljenek és azt mondják: a jelen is az ifjúságé és már a negyveneseket le akarják dobni a Taigetos hegyéről. A nép fiatalságát, amelyre a vezércikkek hivatkoznak, hogy bizonyos dinamikai állapotba hozzák a tömeget, szívesen tévesztik össze a magyar fiatalságával és „a nép szava, Isten szava“ jelszót ösztönösen „Isten szava — ifjúság szava“ jelszóval variálják. És hogy az ifjak igy gondolkoznak, sőt sokszor még veszedelmesebben, bizonyítják azok a mind gyakrabban előforduló esetek, amikor 15 éves ifjak Ítéletet tartanak szüleik fölött és meggyilkolják őket, vagy pedig a szállodában öngyilkosságot követnek el, mert nem engedik meg, hogy tizennégyéves menyasszonyaikat — amennyiben nem a szabad szerelem álláspontjára helyezkednek — szerethessék, nos, az ifjúság önállóságának kétes értékű esetei bizonyítják, hogy bizony nagyon is meg kell gondolni a dolgot, amikor éppen miniszteri bársonyszékből avatják kötelező tantárggyá „a kalandvágyat“. (!• o.) 19331132219 sz. kultuszmin. rendelettel autorizált ORIENT SZÖVÖMÜVÉSZETI ISKOLA ORADEA Schulhofr Emilné vezetése mellett tanítja és váltegszebb perzsaszőnyegeé javítását. — Legfinomabb fonalak, művészi szőnyegek elismert legjobb beszerzési forrása. Vidékirendelések utánvéttel gyorsan és pontosan eszközöltetnek. ' _____* Két uj verskötet. két érdekes erdélyi portré Az őszi könyvpiacon egymásután három verskötet jelent meg, ami szokatlanul bő tér més egy évben — és különösen Erdélyben Még váratlanabb, hogy mind a három olyan, amelyikről kell, vagy legalább is érdemes irni. Sárközy Gerő verseit ismertettük, most Dsida Jenő és Gyallay Pap Sándor került egymásmellé a véletlen folytán, mint az elképzelhető két legnagyobb ellentét. Egyéb létjogosultsága nincs is annak, hogy most együtt Írunk róla, mint az, hogy egsridőben jelent meg a könyvük. Gyallay Pap Sándor versei teljes egészében idei termés. Nem volt ideje megérni. A szerző május közepén „lett Íróvá“ és novem berben már ki is adta a kilencvenhat oldalas könyvet, „Felsikoltok“ cimen, amelybe talán minden válogatás nélkül belerakta mindazt, amit a nyári hónapokban irt. Feltü.iően ■gyenge versek vannak közötte, de néha egy-egy sor megkapja az ember szemét és nem hagyja tovább menni, amig egy pár pillanatra meg nem áll mellette. Lehet, hogy véletlenség ez, öntudatlanul csúsztak be a toll alá, mint ahogy a vad tövisek között is nő ártatlan szép virág. Ilyen ártatlan virágot szerencsére több helyen lehet találni, ilyen az ég, amikor „halvány csillagfénytől bog.lyp.s“, ilyen az a hely is ahol Taplós tölgy-tönkök tövében méltóságosan elnyujtózva nagykegyelmü csend aludt. Gomolygó ködoszloptól nem lehetett látni a kenyér gondján horkoló falut. Formai fejlettség sem a mértékes, sem a szabad versben nincs, gondolati vagy érzelmi elmélyülést csak azért lehet említeni, mert ilyen helyen igy szokás. Mindez hiányzik és a költőnek valljuk meg — egyelőre érdekesebb az élete, mint a versei. Wilde Oszkár mondja, hogy _ minden vers feltétlenül igaz élményből születik — és Gyallaynál ez aztán igy van! Élménye rengeteg van, az életben egy olyan romantikus utat futott meg, amiben méltán felveheti a versenyt a legnagyobb póétákkal is. Csak a művészete fejletlen, ami nem is csoda, mert hiszen huszonötéves koráig eszébe se jutott verset, olvasni, a leggálánsabb gavallér volt, egy székelyföldi kisváros zsurjainak a szemefénye és nem nyugtalanította az semmiképpen, hogy lelke is van. Két évvel ezelőtt aztán váratlan fordulat állott be sorsának futásán. Apjának — aki ugyanabban a városban röztiszteletben álló tanár — máról-honapra elúszott a vagyona, mintegy háromszáz hold föld, közte egy harmincöt-negyvenholdas gyümölcsös. A fiú egyszerre csak azt vette észre, hogy a szó szoros értelmében nincs mit ennie, szülei az uceára kerültek és neki is csak ez lesz a lakása ezentúl. De nem sokat habozott, megragadta az életet, ahogy éppen kínálkozott. S ma az élet inkább a rosszabbik oldalát tartja oda annak, aki pénzt akar szerezni. Nyakába vette az országutat s a leghihetetlenebb kalandokon ment végig két éven keresztül Udvarhelytől Bukarestig. Csendőrök és rendőrök kisérgették faluról városra és vissza. Ezalatt pedig olthatatlan szerelem égett benne, amitől azt hitte, minden boldogsága függ. Aztán egyszerre megtelt mindennel. Csalódott az életben, nem találta boldogítónak a kalandokat sem, csalódott a szerelmében, minden úgy történt, ahogy a rossz regényekben szokott általában. Hanem egyszercsak tragikus valóság lett a regényből. Eevoilvert tartott a halántékának és elsütötte. A kemény székely koponya nem nyilt meg a golyó előtt, az meg- csuszamodott rajta és a fiú életben maradt. Ekkor lett — saját vallomása szerint — poétává. Mikor meglátta, hogy a fejéből omlik a vér és ott állott a két kapu között, amelyek közül az egyik a temetőbe nyílik, a másik pedig vissza az életbe, s nem tudta, hogy most mi lesz vele, vágyat érzett, hogy életben maradjon. Hogy megtisztíthassa magát és meg keresse az élet értékét. Ezért igazság a legképtelenebbnek látszó vizió is nála. A könyvben éppen az a Iegmeg- i ragadóbb, hogy minden sora valóság, minden feljajdulás mögött ott van az arcnak az eltorzulása is a fájdalomtól. Brassóban a kórházi ágyon feküdt és vívódott a halállal, amikor kint szép májusi virágbomlás volt és megszületett újra az élet, amelyet nem tudta, hogy meglát-e még valaha. Itt irta azt a verset, amelyik talán a legszebb az összes között s amelyik igy kezdődik: Haj, édesanyám! ... Rigófütty, rügybomlás, mezőéledés, — csak az én lelkemben pitinkéi ha!k hóesés. Aztán az a belekapkodás tovább, mintha az élet után kapkodna valósággal: Né, édesanyám! A nap forró fényesöt permetez — pár sorral odább: Haj édesanyám! A vén fenyő zug... Né édesanyám! A gyorsröptü fecske- raj... stb., mintha mindent most fedezne fel a kórházi ágyon, amikor talán örökre el is veszíti. így látta meg újra, hogy szép a világ és ekkor kinyílt a szivében valami s megérezte, hogy az ő életében is lesz tavasz. így mondja el ő. És irni kezdte a verseket s ez a kötet ennek a tavasznak előhírnöke. Jönni fognak a többiek utána gyorsan, mert úgy érzi, hogy sokat kell Írnia még s naponta könnyít a leiken kettő-hárommal. Számítása szerint karácsony előtt már a második kötet verse is megjelenik. Lehet, hogy szép virágos tavasz lesz még belőle. Az életet megismerte és a mocsarat maga mögött hagyta. Most menekül a szépség felé. keres egy jobb, egy tisztább világot itt a földön és ez a törekvés már magában is szép. Tőle függ, hogy mire ér, mennyire mélyíti el és tisztítja meg érzelmeit. Van alapja, ismeri a világot, az élet minden megnyilvánulását, most csak ügyes kézre van szükség, amelyik formálni tudjon ebből. Dsida Jenőt nem kell bemutatni, régóta ismeri a közönség finom művészetét. Könyvét, a Nagycsütörtököt az Erdélyi Szépmives Céh adta ki. Nem idéni termés tulajdonképpen, össze van gyűjtve az utóbbi négy-öt évben amit irt, első könyve, az 1928-ban megjelent „Leselkedő magány“ óta. Világnézet? Nincs, de utóvégre nem is szükséges, _ hogy legyen. Csak a lira érdekli maga, a csiszolt és finom forma, a lágy hangulatok. A tartalom nem fontos nála. A hat Ívnyi terjedelmű könyvben bejár a homéroszi mezőktől mindent a legújabb harmincmillió munkanélküliig. A par- nasszien költő engedheti ezt meg csak magának, aki minden érzés nélkül a vers ragyogó pa lástjában lépked és a saját csillogásánál egyéb semmi sem érdekli. A homéroszi mezőkről szép verseket lehet irni és Homérosz irt is eleget, úgyhogy nála szebbet már nehezen tud valaki. Jobban érdekelné az olvasót, ha egy olyan helyre vinnék el, ahol még kevesen jártak. Jó megtudni előre, hogy ne tulajdonítsunk fontosságot a tartalomnak, annak, amit mond, hanem csak a szép formában gyönyörködjünk, mert különben a könyv végén ugyancsak zavarba jönnénk. Az utolsó előtti vers mottója az hogy „a világon a munkanélküliek szama harmincmillió“ és arról szól. hogy a „rongyosak. subásak. Azottak, kormosak. Sotetek, soványak“ fejszét ragadnak otthon, mert. az asszony kezébe súrolás közben szalka szaladt, egyszóval nagy a nyomorúságuk — és betörnek az éjjeli mulatóba, összevagdalják a bútorokat, amelyek „feketék, fényesek. Gömbölyűk, simák“. Két oldalt elfordítunk és bevégződik az egész könyv ezzel a négy sorral: Jobbra a régi tükörben magamat látom merészen és fiatalon. Szemben az ablakon át a világot, mely szép és kedves és nekem való. Kiegyensúlyozott művészet, ahol semmi egyéb nem fontos, csak a szép. A kötetet Gy. Szabó Béla, a fiatal rajzoló- művész illusztrálta és némely tollrajzában találóan megkapta a hangulatot. Különösen a Nagycsütörtök és a Bútorok cimü vershez készített rajz ragadja meg a figyelmet, előbbi az elhagyottság művészi ábrázolásával, utóbbi pedig a földrefojtott vad erő érzékeltetésével. Bözödi Jakab György,
