Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-18 / 265. szám

Szombat, 19S3. november Í8­KtltTlUjSKG \ magyar irodalom szabadságharca A „filléres“ irodalom katasztrófába sodorta a magyar Icöny-rtermelési A* újjászervezett „Ige1' élére áll az irodalmi reformtörekvéseknek (Budapest, november 17. Saját tud.) Utazás a mai magyar irodalom körül.-. Az a néhány cikk, ami itt következik, valóban nem akar más lenni, mint amire az útleírások törekszenek: néhány friss benyomás, néhány hevenyészetten odavetett kép, az élet felületének néhány gyürüzése, amely­ből a mélység titkaira következtethetünk. A ma­gyar irodalom maga a magyar élet és én áltatom magamat azzal, hogy az erdélyi olvasót a magyar- országi magyar élet érdekli még akkor is, ha könyveken, színházakon, irói profilokon, újságo­kon keresztül vetül is felé, nem pedig a tömeg­élet kuszáit, sokszerü valóságában. Filléres irodalom. Talán ami a legszembeszökőbb: a magyar irodalmi élet rohamos hanyatlása. A látszat ugyan mást mutat. A könyvek árai rendkívül megolcsul- tak, a könyvkiadók egyre lefelé versenyeznek az árakkal _ még sohasem volt az irodalom olyan tömegcikk, mint napjainkban. Amiről a hajdani széplelkek álmodoztak: a könyv legyen mindenki számára hozzáférhető, a betű ne legyen drágább a gyufánál, ime, megvalósult. A könyves kiraka­tokból egy pengőtől lefelé integetnek a könyvek, egy sereg népszerű vállalat létesült, amely tiz és húsz fillérért bocsátja forgalomba a ma regényeit. Azok a vezető könyvkiadók, akik évtizedekig irányították a legnemesebb értelemben vett iro­dalmat, mind áttértek a „filléres" sorozatokra- Tízezres példányszériákban ostromolja a közönsé­get az olcsó könyv és a vége mi: ó, nem a művelt­ségi színvonal általános emelkedése, hanem egy gyászos katasztrófába zuhanás, amely elpusztítja a komoly irói lehetőségeket, elsodorva az amúgy is ingatag szerzői egzisztenciákat, elüzletesitve min­den könyvkiadói tervet, megfojtva belátható időn. belül magát a könyvkiadást, könyvkereske­delmet is. A lemorzsolódás léptcn-nyomon észre­vehet. A hires Kévai-testvérek örökében _ ez a cég Jókai, Eötvös, Mikszáth, a Klasszikus Re­gény-tár ragyogó sorozataival gazdagította a könyvkiadást, _ma már uj és mohó vállalkozó ül a „filléres“ müvek katafalkján. Nincs egyetlen könyvkiadó vállalat sem, amely többé-kevésbé meg ne tagadta volna a könyvkiadás régi princípiu­mait. A magyar könyv leromlása talán abban a pillanatban kezdődött ’el, amikor egy kopenhágai nemzetközi könyvkiadó cég, a Gutenbergház „ingyen könyv“ hangzatos jelszavával egyszerre lenyomta az árakat. Gutenberg mentségére szol­gált, hogy Tolsztojjal, Baisackkal, Zolával árasz­I. tóttá el a piacot. De a könyvkiadók összefogtak és kórusban kezdték el ordítani: ez a cég olcsó könyveivel tönkreteszi a könyvkereskedelmet! Er­kölcstelen a verseny, dumping áru, elvérezteti a magyar irót, aki nem tud tízezres példányokkal konkurrálni, mert nincs meg a népszerűsége, presz­tízse, propagandája. A Gutenberg ellenes attak el­érte célját, mert beszüntette további tevékenysé­gét- Ám, a szelleme túlélte őt. Az imént még maga­sabb könyvkereskedő elvekkel takaródzó vállala: tok sietve leszállították az árakat. Az a könyv, az a Wells-világtörténelem, amely tegnap még tizen­öt pengőbe került, ma ugyanannak a könyvkiadó­nak a kiadásában már csak két pengőt kóstált. És igy volt ez az egész vonalon. A közönség nem vá­sárolt könyvet, mert úgy vélekedett: várjunk hat hétig, amúgy is tizedére esnek le a könyvárak. Ilyen szerencsétlen üzleti fogásokra csak a ma­gyar könyvkiadó vállalatok voltak képesek, ha­sonló esettel nem találkozunk a német, francia vagy angol irodalmakban. Ott inkább megsemmisí­tették a pincékben elraktározott megmaradt pél­dányokat, de nem rontották szántszándékkal a könyvek árait. Nálunk azonban, hol tudatosan kotorták elő a megolcsult pinceanyagot, hol pe­dig a megbukott könyvkiadók „csődtömegeit“ mérték hallatlanul olcsó áron. A közönséget el­szoktatták attól, hogy figyelembe vegye az előállí­tási költségeket, a papír, a kötés árát- Olyan el­vadult állapotokat teremtettek, hogy már lehe­tetlen volt a normális helyzethez való visszatérés. A könyvdumpingot folytatni kellett, a magyar iró, aki nem alantos érdeklődésnek dolgozott, aki természetszerűleg arra pályázott, hogy egy mű­veltebb, egyben szükebb olvasó tábornak igényeit betöltse, nem tudott szóhoz jutni, a könyv meg­szűnt az otthon olvasmánya lenni; olyan könyve­ket kezdtek gyártani, amelyet villanyoson és tejes­kocsi bakján lehet olvasni és használat után, bo lehet dobni a papírkosárba. Ahol megfordultam Budapesten, mindenütt megdöbbenéssel figyelik a magyar könyvkiadásnak ezt az eszeveszett hazárd­játékát. Természetesen az olcsó könyvkiadáson belül is érvényesülnek tiszteletreméltó irodalmi törekvések is. Igazságtalanok volnánk, ha azt ál­lítanék. hogy kozbe-közbe nem kerülnek forga­lomba kiváló, divatos külföldi íróknak müvei is tömegáron. E kivételes azonban nem mentik fel a könyvkiadókat az alól a történeti felelősség alól, hogy akarva, nem akarva, elnémítottak egy sereg fiatal, nagy tehetségű irót és igy a magyar iro­dalomnak egészséges irányban való tovább fej­lesztését csirájában semmisítették meg. A magyar írók ellenakciója rA magyar iró nem tud védekezni. A magyar iró nem tud házalni, nem tud kopogtatni egyes szerkesztőségek előtt, amelyek még sok esetben pénzért sem adják le a velük s nekik nem rokon­szenves Írónak vagy könyvkiadónak a reklámját, a magyar iró nem tud ellen könyvkiadó-vállalatot létesiteni, a magyar iró csak Írni titd. Valame­lyes formában azonban meg kell szervezkedni — vagy legalább is kísérletet kell tenni a szervezke­désre _ a könyvkiadóknak, lapvállalatoknak és az irodalom sorsát kézbentartó tényezőknek „po­litikája“ ellen és igy jött létre két évvel ezelőtt az Ige, az írók Gazdasági Egyesülete- Ez az egye­sület, amely nekem vesszőparipám és amelynek akcióiról a lehetőség szerint tájékoztattam eddig is az erdélyi közönséget, Pakots József elnöknek hir­telen halála következtében, mintha megbénult volna. Most hallom Budapesten, hogy az Ige sok kapkodás után vezetőséget változtatott és védeke­ző akciói tekintetében „egyenesbe került.“ Az Ige elnöke Ugrón Gábor lett, mellette az elnökség tag­jai Zsilinszki Bajcsy Endre, Zilahy Lajos, Földi Mihály és Fenyő Miksa, a főtitkár pedig Kodolá- nyi János. Budapesten megfordultam az Ige Impe­rial szállóbeli helyiségében. Kodolányi János eze­ket mondja: _ Terveinket jól ismered. Folytatjuk az irók anyagi segélyezését, mint eddig. Nekünk azonban gondoskodnunk kell az irói társadalom rendszeres védelméről. Uj szerzői jogról szóló tör­vényjavaslatot dolgozunk ki, amelynek elfogadása már az őszi parlamenti ülésszakon megtörténik. E törvénnyel fel akarjuk vonni a harcot a ponyva és a külföldi irodalom beözönléso ellen- Minden külföldi nyelvről történő fordítást meg akarunk adóztatni. Ha úgy tetszik, nevezd ezt irói védő­vámnak. Hogy az irói segélyezést eredményeseb­ben végezhessük, életbe akarjuk léptetni a rádió­JocLev C1„L kölnivíz hírnevét megalapozta: & 0 © © válogatott parfüm­esszenciák csodálatos keverék tiszta és koncen­trált alkohol megfelelő érettség oan védve a lepecsé­telt üvegcse is a jót­állási etikett révén. E z a kölni-viz valamint a kőt másik LADY készítmény — CHAT NOIR és PERLE DE PARIS — csak eredeti lepecsé­telt üvegcsékben kapható. garast. Minden rádió előfizető fizessen két fillér­rel többet előfizetői dijban az irói segélyalap szá­mára. Sok kicsi, sokra megy. Tervezgetjük továb­bá, hogy irodalmi pörökben irók vonassanak be bírósági szakértőknek. Irodalmi tanácsot létesí­tünk. Könyvkiadásról is fogunk gondoskodni, első tevékenységünk egy huszonnégy ives alma­nach kiadása lesz. Az Ige lapot indit- A vezetősé­get úgy állították össze, hogy a vezetőtagok nagy társadalmi befolyásuknál fogva a magyar társa­dalom minden rétegét behálózzák, minden gazda­sági erőt megmozdítsanak. A veszély nagy és ha egyes programpontjaink meg is valósulnak, ez mind csak csepp a tengerben. De valahol el kell kezdeni." Úgy érzem én is, hogy az Ige egymagában véve, még édes keveset tud tenni. Ám mégis sokat. Résztvehet a magyar társadalomnak elmaradha­tatlan átalakítói munkájában. Ki kell tenyészteni egy uj köztelket, ki kell formálni egy uj irodalmi közvéleményt. A szálak innen is, onnan is össze­futnak cs szerencsére vannak más mozgalmak is, amelyek dolgoznak az uj magyar közszellcm meg­teremtésén­1 G- e-l

Next

/
Thumbnails
Contents