Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-16 / 263. szám

KumUrsjtc Csütörtök, 1933. november 16. mmm Az angyalosi „Imr" Földtúró lett a szorgalmas pécsi diákból, akit a honvágy hajtott haza Erdély be — ti égy eredeti fmre-darab premierje „zajlott /e‘' a kis székely faluban az az enyhítő körülmény, hogy a közönség már egy­házi és kulturális kötelezettségből Is megváltja jegyét, mégis az a körülmény hogy az előadások megismétlőd­nek, nagy tömegben vonzanak közönséget a környék­ről is és vidéki műkedvelő társaságok programjaira kerülnek, azt' mutatják, hogy egy kis tapasztalás és némi módosítás után nagyobb helyeken is felléphetünk. Legközelebb Szentgyörgyön szándékozunk debütálni. (Kolozsvár, november 15.) Abban a társadalmi vál­tozásban, mely az erdélyi magyar kisebbséget helyi és osztályeltolódásra kényszerltette, a beállott mezőgaz­dasági változás ellenére is a városról falura vissza­költözött magyar intelligencia jelentőségét kell inkább kiemelnünk. Az erdélyi magyar falu ama lakosait, melyeket a bürokratizálódó Magyarország lassankint a városokba szivott fel, részben visszanyerte s az ős­termeléshez visszatérő intellektus tömeg igen kedvező hatást gyakorol a falusi kultúra emelésében. Angyalosi Imrch Ferencet Pécsett ismertem meg. Feketeszemü, feketehaju okos fiú volt s bár mint medikus egyetemi tanulmányaival alaposan meg volt terhelve, mindig szakított magának időt arra, hogy szépirodalommal foglalkozzék. Színházat és koncertet látogatott, bekukkíntott néha a bölcsészeti karra Nagy József filozófiai, vagy Tolnai Vilmos irodalomtörténeti előadásait meghallgatni. Nem volt karrier-éhes s mi­kor háromszékmegyei kollégái egymásután szerezték meg a magyar állampolgárságot, hogy készülő diplo­májuknak érvényt szerezhessenek, ö semmit sem tett. Állandóan hazagondolt és hazakészülödött. Negyed éves volt már, mikor Sepsiszentgyörgyön lakó szüleitől levelet kapott, hogy katonának kell bevanulnia, ellen­kező esetben mint k ttonnszökevényt tartják nyilván a nem lesz többé lehetősége annak, hogy mint román állampolgár nyugodtan visszatérhet valaha is. Imreh Ferenc tabula rasa-t csinált, összepakolta csomagjait és hazautazott. Pécsre soha nem tért többé vissza. El­szórva hallottam róla, hogy katona a regátban, majd laşiban orvostanhallgató, később jogász. A legutolsó hir körülbelül egy éve jött róla és valahogy úgy hang­zott, hogy Imreh Ferenc rövidnek találta az életet ahhoz, hogy egy uj egyetemi rend rendszerében elölről kezdjen mindent, a főiskolai diplomákról szőtt terveit összetépte és hazament a háromszékmegyei Angyalos­ra, ahol kis birtokot örökölt. Müyészlelke volt, akit természetes Intelligenciája és tehetsége eleve arra predesztinált, hogy a szemeszterek unalmas rendje nél­kül is a közénosztály szellemi elitjéhez tartozzék. Otthon aztán gazdálkodni kezdett. De tevékeny munkát fejtett ki a faluban kulturális szempontból is. Angyalosnak igen nagy számban van intelligenciája, mely minden közérdekű művelődési mozgalomban szí­vesen részt vesz. Imreh Ferenc kemény munkát fejtett ki az elhagyott falu újjáépítésében: 1329-ben papi­lakot, 1930-ban orgonát, 1931 ben pedig kulturházat építettek Angyaloson azokból az adományokból, me­lyeket Imreh Ferenc különös és eredeti műkedvelői előadásai révén összegyűjtött. Mert Imreh titkos drámairó volt s ha a sors el is zárta előle a nagyvárosokat, ahol színházak vannak és szinházi ügynökségek, nem kesergett, nem maradt tétlen és nem játszotta a meg nem értett zsenit. Kis székely falujában felépítette az „Imreh színházat", melyben négy év leforgása alatt öt eredeti Imreh darab került színre a szerző rendezésében. A valamikor hatalmas Imreh-birtok, melynek kúriáját 1735-ben építette Imreh Mózes a gondos ős, bizony kicsire csökkent azóta. A nagy gabonaraktár is üresen állott. Az üres hodályt kitakarította Imreh, szentkatolnai szekeresektől deszkát és gerendát vásá­rolt, néhány ügyesebb falusi mesterember segítségével színpadot és nézőteret ácsolt a hombárban, a falusi intelligencia tagjaiból műkedvelő gárdát szervezett és betanította „Erik a rozs" cimü 3 felvonásos falusi tör­ténetét. A színdarabnak nagy sikere volt. Az előadást háromszor kellett megismételni. A szomszéd falusiak gyünk, de igyekszem a meglehetősen szűk keretek közt Is mozogni. — Valahogy úgy érzem magam, mint a vidéki költő, akinek versei a helyi lap „innen-onnan" rovat- jában jelennek meg, de nem szégyenlem magam. Sokat olvasok darabokat, van alkalmam eredeti figurákat figyelni meg s a divatos fővárosi szerzőkkel szemben meg van az az előnyöm, hogy darabjaimból sem a köz­vetítő, sem a dramaturg, sem az igazgató, sem a ren­dező nem húzzák ki azt a részt, ami lelkem legmélyén irodalomnak érzek. Igaz, hogy előadásaink jótékony- célú üzleti vállalkozások, melyek sikeréhez hozzájárul Én hiszem, hogy Imreh Ferencnek be fognak válni a tervei. A kis körből nagy sikerekre vergődő Író esete nem ismeretlen az Irodalom történetében s terjeszke- kedéseinek gyűrűi ha egyelőre kicsinyek Is lesznek, valamikor elkerülnek Kolozsvárra, Budapestre. Mesz- szebb is. Csak úgy mellékesen Pécsre is, ahol Három­székből elindult kollégái orvosok már és Erdély felé csüggesztett szemmel vágyakoznak hazafelé, naponta keseregve azon, hogy a kisebbség! élet keménységei­től megriadtak egykor 3 idegen városokban építették fel jövőjüket. Kov&te József. «♦ A Sinn rendőrség foglya „Mária Lujza“ a titokzatos kanadai özvegy, aki Bailiie skót kapitány kém­kedési ügyében is szerepelt A finnországi kémkedési botrány érdekes kulisszatitkai — Kémnő volt a titokzatos, gyönyörű amerikai özvegy (Helsinki, november 15.) Finnországban nagy kómszervezetet lepleztek le, amelynek nyomozása során most szenzációs eredménye­ket ért cl a rendőrség. A kényes ügyben már régebbi idők óta nyomoztak a finn hatóságok nagy elővigyázattal és kiderült, hogy a szálak egy gyönyörű fiatal kanadai özvegyhez és en­nek barátaihoz, az amerikai Jacobson-házas­párhoz vezetnek. Az egész országban nagy megdöbbenést keltett, amikor a rendőrség a napokban bét egyént tartóztatott le, közöttük a kanadai öz- veg'yet és az aiperikai házaspárt is. A vizsga­lat- során kiderült, hogy az özvegy útlevelét Kanadában Mária Lujza Martin névre állítot­ták ki. Annyi biztosnak látszott, hogy az asz- szony álnéven szerepel, de sem előéletéről, sem pedig személyéről, semmi közelebbit nem le­hetett megállapítani. A rendőrség eddig oly adatok birtokába jutott, amel yek azt igazol­ják, hogy a kanadai özvegy azonos azzal a titok­zatos Mária Lujzával, aki a hazaáru­lással vádolt Steward-Baillie skót ka­pitány pőrében annyit szerepelt és aki állítólag — a kapitánnyal együtt dol­gozott, A feljegyzésekben állandóan, mint „Mária Lujza“ szerepel. A nyomozóhatóságok megállapították, hogy a kanadai özvegy május havában érke­zett Helsinki-be Párisból jövet. Martin asz- szony csinos kis palotát vásárolt, azt fényesen bebutoroztatla és nagy estéiyeket rendezett, amelyekre a finn előkelőségeket is meghívta. A szeretetreméltó és szép háziasszony igy nagy ismeretségeket szerzett és előkelő katonacsa­ládokhoz is bejáratos lett. Nem is titkolta, hogy a katonatiszteket nagyon szívesen látja és ezt azzal magyarázta, hogy maga is katona- családból származik. Néhány héttel ezelőtt a politikai titkos­rendőrség elfogta Pentikaincm hadnagyot, aki a katonai ieuyképészcti irodába volt be­osztva. A hadnagyról kiderült, hogy mozgósítási ter­veket; lopott és azokat eladta. Az ismeretes volt, hogy a hadnagy bejáratos Martin asz- szonyhoz és igy támadt a nyomozóknak az a gondolata, hogy a titokzatos amerikai nőnél váratlanul házkutatást tartsanak. Ez meglepő eredménnyel járt. A lakásban nagyon sok siffrirozott le­velet és igen jelentékeny összegről szóló utalványokat találtak. Az özvegyet letartóztatták és vele együtt bör­tönbe került Jacobson is feleségével. A két amerikai állítólag azért tartózkodott Helsinki­ben, mert az egyetemre jártak. A házkutatás alkalmával különféle helyeken elrejtett fény­képeket, okmányokat, tervek másolatait és je­lentéseket találtak, - amelyek azt mutatták, hogy a két amerikai nagy kémszervezettel dolgozott eddig, amely szervezetnek tagjai a különböző országokban élnek. A rendőrség a katonai hatóságokkal együtt folytatja a nyo­mozást, amelytől meglepő leleplezéseket vár­nak. — Leendő anyáknak kellő figyelmet kell forditaniok arra, hogy bélmüködéstik rend­ben legyen, ez pedig a természetes „Ferenc József“ keserüviz használata által érhető el. is érdeklődni kezdtek iránta s Imreh Ferine ma már ott áll, hogy mintegy tiz környékbeli mükedvelőtársu- lat játssza színdarabját Háromszékmegyében. — Csak az a baj, — mondja, hogy a faluban nincs írógép. A szöveget kézzel másoljuk, ami igen sok eset­ben megnehezíti a darab továbbadását. Gyakran kény­telen vagyok éppen ezért tagadó választ adni, mikor messzibb helyről kérnek az „Érik a rozs"-ból szöveg­példányt. Az angyalosi színpadon szinrekerültek még, ,„\z őszi alkonyat" cimü 3 felvonásos darabom, azon­kívül még egy rakás egyfelvonásos, mint a „Halló itt rádió Budapest", „A páciens", „A doktor ur és kUensei", stb. Egy barátomtól hallottam, aki Angya­loson járt., hogy az említett egyfelvonásosok oly eleven és túláradó humort tartalmaznak, hogy előadás köz­ben a közönség csaknem szünet nélkül hahotázik. „Még pesti kabaréban Is ritkán mulat ilyen jól az ember" — tette hozzá. — Amióta a kulturház felépült, a színházat is oda­tettük át. A színpadunk sajnos, még kicsi, körülbelül 20 négyzetméter. Változatunk is még csak kettő van: egy szoba és egy falurészlet. Ezért némileg kötve va­November 18-án, szombaton este nyílik meg a legjobb bukaresti ERDEL9I VACSORÁZÓ ES BOROZD a volt ALCAZAR MULATÓ összes helyiségeiben (strada Doamnei 13) Kolozsvári Halász Lajcsi énekes prímás jazz- és cigányzenekarával — reggelig muzsikál. Igazgató: POLGÁRI ÁRAK! BERBER JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents