Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-15 / 262. szám
6 KuitiUjskg Szerda, 1933■ november 15. „Minket nem, érintenek, hogy milyen kormányok jönnek-mennek !66 — monáotta Balogh Arthur a székely leereszt úri beszámolón „Effy reviziót mi is követelünk: a kisebbségekkel való bánás• móá revízióját“ — Wilier József szerint a nemzeti paraszt- párt kormányát az egyenetlenség buktatta meg (Székely keresztur, november 14.) Lelkes és hatalmas tömeg jelenlétében tartottak beszámoló beszédeket Székelykereszturon Balogh Arthur dr. szenátor és Wilier József képviselő. A keresztúri gyűlésről ez a részletes tudósítás számol be. A gyűlést dr. Gvarmathy Dezső, a keresztúri tagozat ügyvezető elnöke nyitotta meg. Lelkes szavakkal vázolta az állandó és a nehéz időkben, különösképpen szemünk előtt tartandó magyar kötelességeket és kiemelte, hogy ez az öntudatos magyarság vezetőitől nem maszlagolást, nagyhangú és félrevezető ígéreteket vár, hanem annak a súlyos, de magasztos hivatásnak betöltését, amelyet kisebbségi sorsunk szab eléjük. Balogh szenátor és Wilier dr. azok közül a nemzetközi fórumok előtt is becsült vezetőink közül valók, kikre nemcsak a megszokott értelemben vett politika, hanem egy nép sorsa és élete van bízva. A magyar vezetők pedig mindig ezen az alapon állottak és álla- nak és most is ezen a magaslaton üdvözli és öleli keblére őket a székelység. A komoly hatást kiváltó megnyitó után Balogh Artúr dr. szenátor tartotta meg rendkívüli figyelem mellett magas nivóju beszámolóját. Elmek a kiváló tudósnak és hatalmas . koncepciójú, komoly politikusnak minden megnyilatkozása eseményszámba megy. Azzal kezdi beszédét, hogy a hirtelen változott helyzet miatt most félig beszámolót, fé- ligmeddig .pjograrobeszédet kellene mondania. Minket azonban nem nagyon érintenek, hogy milyen kormányok jönnek-men* nek, mert ránk nézve csak annak lehet fontossága, ' hogy mennyiben respektálják jogainkat. ígérgetésekre sincs semmi szükségünk cs semmi mást nem várunk a kormányoktól, csak azt, hogy amire kötelezték magukat, azt adják is meg. Ezek a köteelzettségek nem mosódhatnak el a napi politika zűrzavarában. Mi már nem is hivatkozunk sem Gyula- fehérvárra, sem nemzetközi szerződésekre, hanem az isteni jogokra, amelyeket nem szabad és nem lehet eltemetni, mert ezek nem függenek az élet és a világ, vagy nemzetek véletlenségeitől, hanem örök jogok. — Sokat Írtak és sokat olvasunk, hallunk a revízióról. — mondotta feszült figyelem mellett Balogh szenátor —• egy revíziót azonnal követelünk és pedig, hogy a kisebbségekkel szemben követett bánásmódjukat vegyék revízió -i alá. j Beszéde végén lelkes szavakkal figyelmeztetett faji, népi kötelességeink teljesítésére, pillanatig sem lankadó kitartásra és a nehéz munkát végző pártvezetőség fegyelmezett követésére. A magyar tízparancsolat A nagy lelkesedéssel fogadott megnyilatkozás után Wilier József dr. kamarai képviselő a párt főtitkára állott választói elé, akik a becsülés és ragaszkodó szeretet hatalmas demonstrációjával fogadták. Wilier dr. szellemes bevezető szavai után beszámol arról a sok, nehéz munkáról, melyet kisebbségi posztján végzett és végez minden kisebbségi képviselő nemzete érdekében. Kidomborította, hogy a magyar képviselő teljesítményében korlátozva van, mert nem tehet lelkiismeretlen, hebehurgya Ígéreteket. — Nehéz ígérni — mondotta — de könnyű megtartani, mert erkölcsös ember lehetetlenre nem vállalkozliatik. Pontokba szedte az egyes reszortokat, hogy ezeknél milyen lehetetlen akadályokkal és mentalitásokkal kell megküzdeniök. Példának felhozta a kisebbségi minisztériumot, melynek célja és hivatása volna, hogy lélekben is érezze a kisebbségek sorsát és átélje helyzetüket, hogy a felmerülő problémákat megoldhassa, Ehelyett azt kell megállapítania, hogy a kisebbségi minisztérium a renegátok minisztériuma— Mi sohasem hittük volna éppen arról a pártról, amely olyan hosszú időn keresztül a maga nemzeti szempontjaiért olyan szívós és kitartó küzdelmet folytatott, hogy éppen ez a párt képes legyen hatalmas összegekkel erre a célra egy minisztériumot fenntartani. — Egy nép sorsát nem lehet ilyen erkölcsi háttérrel rendelkező politikával veszélyeztetni cs Ígérgetésekre rábizni, vagy ideig-óráig adott, jelentéktelen engedményekkel nem szabad elvakittatnunk magunkat. Nekünk a Diogenes példáját kell követnünk, kinek Aristippus, a zsarnok Dionisios, vezére megvetőüeg mondotta, mert a bölcs szerény ebédjéhez éppen a murkot Takargatta: — Ha te megtudnád hajlítani a derekadat, most nem kellene murkot hámoznod. — Ha te megtudnád főzni az ebédet — felelte Diogenes — most nem kellene a zsarnok talpát nyalnod. A kevés szavú példa sokat mond, de egy kétségtelen: akárhogy hívják az Aristipposo- kat. a renegátokat, ma nem hívják semminek. önmagunk vagyunk a saját életünknek titka és összetartásunk boldogíthat kizárólag. Rámutat arra a körülményre, hogy a nemzeti parasztpárt, Románia legerősebb pártja önmagát buktatta meg egyenetlenségével. Ennél a megállapításnál látható volt, hogy a hallgatók megdöbbenve önmaguk vonják le a konzekvenciákat. — Tartsunk nagy takarítást a saját lelkűnkben — folytatta Wilier dr., aki kikelt az újabban lábrákelit jelszó „ez politikamentes dolog“ ellen. Rámutatott, hogy ránk nézve nincs semmi de semmi, még olyan közömbösnek látszó dolog se, ami „politikamentes“ lehetne. Amit ini politikának nevezünk, az tulajdonképpen élet-halál küzdelmünk. A mi politikánk minden egyes embertől határozott magyar magatartást kíván minden te-1 kintetben. Megrázó szavakkal fejezte be Wilier dr. beszédét, amikor felhívást intézett a magyarsághoz, mintegy tiz parancsolatként szegezve le, hogy milyen legyen. — Becsüljétek meg feleségteket, családi életeteket — mondotta. — Éljetek békességben szomszédaitokkal, kerüljétek a viszálykodást, ne adjátok csendőrkézre egymást, ragaszkodjatok egyházaiktokhoz, iskoláitokhoz, de kerüljétek a felekezeti villongásokat! Minden pap azt hirdesse a szószéken, hogy mind magyar testvérek vagyunk és tanuljuk meg jobban szeretni egymást. A gyönyörű, szárnyaló felhívás végén az elragadtatott közönség belsőleg megrendülve a szavak igazságának súlyától, de meg Is erősödve, meleg ünneplésben részesítette képviselőjét. A beszámoló végén Elekes Domokos dr., a keresztúri tagozat elnöke mélységes gondolatokkal és átéléssel teljes beszédben mondott köszönetét Balogh és Wilier parlamentároknak, továbbá a pártvezetőségnek lelkes magyar munkájukért. A Magyar Párt képviselői vasárnap délelőtt Zete- lakán, délután Oklandon tartottak beszámolót a környékbeli magyarságnak, óriási érdeklődés mellett. A székelység mindenütt tüntető szeretettel és ragaszkodással fogadta vezéreit. Bukaresti mozaik, „Herdan“ automata büffé. Szőke színű asztalok. Széksorok. A pénztár vörös ajkú gépezet. Zöldruhás emberi automata, fekete, árnyalt szemekkel. Csörög s visszacsörög kezén a pénz. Félszemmel a kint zörgő villamosokra figyel, vagy fürkész arcokat. Maga a megtestesült unalom. A pénz közömböse. Fehérpártás leányok gyors keze osztogat hét íejcs adagot a siető evőknek. Ezek az idő szegényei. Vagy ráérőknek, kiknek a nap unalmasan forgó kerék, örlö malom. Ezek a máról-holnapra élő, fonnyadt kis virágok. Sötétben nyílók ... Vagy asszonyoknak, leányoknak. Ezek a kényes inyüek, kiket már csak a tömegétvágy hajt izesebb evésre ... Vagy olyanoknak, kik itt tartanak pihenő állomást két séta között. A sietők s az unatkozók szemben ülnek. Egymás mellett. A könyökök súrolják egymást. Két kar érintkezik, Rövid kéj. Atömlő forróság. A magány szomorú jege olvad. Mert ember az ember mellett yan. Változó társaságban. .». Két francia ül melletted az éles tükör alatt. Szemben magyarok. Sietök, fáradt emberek. Testvéreid. Szemeddel simogatod őket. Fölkelnek. Jó lenne most velük menni. Megmondani, hogy te is magyar yagy. Hogy megszeretted őket. De nézd ezek az angolok, kik helyükre ültek, milyen nyugodtak, elegánsak. Szinte csukott szájjal beszélnek. Csak kemény álluk mozog kissé. Szemük hideg, mozdulatlan. Nem tükröz semmit. Sem külső mozgást, vagy fényt, sem belső indulatot Áldott nyugal- muak, az élet egykedvüi. Irigyled őket. De csak. egy pillanatig. Bizonyára örömtelenek. Lám nem Is látják a kis román leányt, aki most ült melléjük. ... Ismét egyedül. Keserű társas magány. Jobb, ha megszól! tód ezt a csendes urat, ki melléd bicegett görnyedt testével. Az élet elindul... Oly jó az ébredő reggeli uccákon végigmenni. A forgalmi rendörök most állnak őrhelyükre. Rézgombjukon csillog a napfény. Virágárus asszonyok ülnek a járdák szélein. Fehér virágot árulnak és vöröset. Némelyik bagót rág. Fekete arcukat hosszú szőrök fedik. Talán cigányasszonyok, vagy csak napkedvelők. Nyitják az üzleteket. Csikorog a sok redőny. Emberek rohannak. Mint éhes torok a munka várja őket valahol. A villamosok, autók gyorsítják a város vérkeringését. A széles bulevárdon amerikai etilü házak tekintenek az őrült Iramra. Közöttük az életem is valahogy gyorsabb lánggal ég. Füt valami és boldog szomjúság lep meg. Kidomborodik a mellem és keményebben lépek az erős cipőben és katonaruhában, De most jobbra egy szükebb uccába fordulok. Régi házak fogadnak faragott tornyukkal. Vadgesztenyék. Virágos előkertek. Egy villában, — amelyet már any- nylszor láttam, hogy magunkénak nézem — most húzzák föl a függönyöket. Talán Te ébredsz mögötte és mindjárt ki fogsz nézni a boldog napsütésbe. En kedvesem... Látod a szökőkút gyenge sugárral a langy levegőbe tör. Finom zenét, elhalót küld szerteszét. Az ablaktól balra a feljáró hajlított, szines üvegteteje. Alá sima autóut siklik. A kockakövek úgy fénylenek, mintha a nap zsírral kente volna be őket. A gruppok friss füvei halvány virágokat ölelnek, vasrácsu kerités védi e kis világot, melyen túl csak ritkán csikorog egy-egy villamos. Bágyadtarcu szobor nézi a lassú forgalmat a tér közepén ... Még egy ucca jobbra, hasonlóan vadgesztenyés és megérkezem a negyedik kerület rendőrfőkapitányságára. Itt van az uj irodám. Egy napsütéses egyszerű verandán asztalomhoz ülök. Egyedül vagyok. Kiköltöztem a kis szobából, ahol a többiek szorongnak. Itt békésebb s a hangulat se ijed el. Nem is hallom az idegen hangokat, értelmetlenül búgnak el fülem mellett. Inkább a három muskátlit nézem a keskeny ablakpárkányon. Kettő cserépben ül, a harmadik egy magas konzerves dobozban. Az üvegen áttörő napsugártól leveleik átlátszóak. Az ablakom előtt egy kút áll. Néhány asszony jön vizért s minden másodnap egy rendőr mosakszik itten. Flórián Tibor. Matild-Borriz & « Előpataki-Borviz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a természetes ásványvizeket Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József, strada Paris 38. Kntkezelőség: Fleischer György, Brassó
